Esztergom és Vidéke, 1919
1919-04-06 / 27. szám
Esztergom, 1919. XLI. évfolyam 27. szám. Vasárnap, április 6. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ; SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., > A. «. É. ^ A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DÍJAK A KIADÓHIVATALBA KÜLDENDŐK. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 16 K FÉL ÉVRE . 8 K EGYES SZÄM ÁRA 20 FILLÉR. Mimkakényszer. A magyar fajnak több szembetűnő jó tulajdonsága mellett — akár elismerjük, akár nem — vannak rikító hibái is. Ezek közt pedig kétségkívül nem legutolsó a komoly, kitartó munkától való húzódás, fázás, mond- hatnók: irtózás is. Mellékes, hogy miben van az oka, a gyökere. Talán keleti, lomha vér- mérsékletünkben, talán földünk felesen termékeny voltában, talán hagyományos ferde nevelésünkben, talán mind a háromban. Elég az hozzá, hogy a magyar fajnak a múltban sem volt, ma sem kenyere még az igazi munkaszeretet. A kommunista világrend ép legjobbkor jön, hogy megrögzött ősi hibánkból radikálisan kigyógyítson; és ne csak kigyógyítson, hanem egyszersmind egyetemlegesen rászorítson arra, hogy a munkát fő-fő „Eöztergom és Vidéke“ táícáia. Ritmusos levél, mely egy borús tavaszi estén Íródott, úgy, ahogy a szavak a szív húrjairól lepattogtak. Amikor látsz engem, Amikor érzed a közelségem, Amikor látod vonagló ajkam, Amikor szemembe nézel, Amikor melletted vagyok: Felejts el mindent, ami szivednek Vidám húrfait megbabonázza / ... Lásd meg rájtam a legnagyobb hibát, Láss engem rossznak, rútnak, Nem bánom ... Lányos telkedben szőtt álmaidnak Fekete lovagját lássad bennem, Láss egem szerelmed koldúsának, Csókok bolondjának ; ügy nézz re ám, Mind ábrándképed hazug képmására, S mintha keserűség és gyűlölet Fakadna hófehér telkedben ■ ■. Engem gyűlölj, ki a ködös homályból Jöttem érted durva pogánysággal, S mikor próbálod érezni, hogy Nem, nem, nem szeretsz, <S mikor melletted ülve, érzed, hogy Almaid megcsaltak — Mikor öledbe hajtom a fejem : Próbálj szeretni engem l életelemünknek vegyük, létünket kizárólag hozzákapcsoljuk. Tehát nekünk, magyaroknak különösen javunkra íog válni. A kommunista világrendben nem lesz napíopás : életfeltételeit minden épkézláb embernek, férfinak és nőnek egyaránt magának kell megszereznie. Produktiv munkát fog végezni a munkásvezér csak úgy, mint a legkisebb munkás. Maguk fogják termelni kenyerüket mindazok, kik eddig azt mások kezéből kapták, vették vagy csavarták ki. Ebben még a nagy tudósok, feltalálók, költők, művészek sem lesznek kivételek. Minden szellemi munkásnak egyúttal izommunkássá is kell válnia; s viszont az izommunkásoknak annyira művelődniük, hogy önmaguk végezzenek olyan szellemi munkákat, melyeket eddig úgy kellett megfizetniök, A kommunizmus több oldalú munkásokká akarja nevelni az embereket, azaz olyanokká, Amikor nem látsz engem, Amikor nem vagyok veled, Amikor mások tekintetével Összevillan a szemed, Amikor úgy érzed szép az étet, Van benne kéj és öröm, Ami finoman, selymes könnyedséggel Megsimogatja hamvas arcodat; Amikor titkon mások szemében, Mások arcában kutatod a szépet, Amikor érzed hogy érdemes élni A pillanatoknak, Hiszen van ami feletted mindent, Van ami boldogít; Amikor látod, hogy meddő tavaszok Gyönyörrózsái hajladoznak feléd, § a színpad mögött nem veszed észre A feléd ólálkodó Kárhozatot. — Csak azt kívánod, hogy egy percre is Derűt és fényt lopjon a szívedbe, Szivedbe, mely félve megrezzen Valahányszor kisértésbe viszed — Napfényben, vagy csendes éjszakán : Ne gondolj reám ’■ Amikor látlak téged, Amikor melletted vagyok, Amikor nem látlak téged, Amikor vágyódom érted, Amikor hívlak magamhoz, Amikor hiába hívlak ifjan, erősen, küzdésre bátran, Szent szeretemmel : Nem látlak másnak, Nem hisztek másnak, Csak örök jónak, örök szépnek ■.. — Enyémnek! Somogyi Imre. hogy házi, mezei, ipari és szellemi munkát egyaránt képesek legyenek végezni Ez nem azt jelenti, hogy nem űzhetik azt foglalkozást, mely hajlamaiknak s képességeiknek leginkább megfelel. Szó sincs róla. Csak annyit, hogy szükségleteikben minél kevésbbé függjenek másoktól. Sokan persze e törekvést utópiának vélik és felsőbbségesen megmosolyogják. De ilyesmi manap, mikor az emberiség egyik ámulatából a másikba esik. mit sem bizonyít. Éppen nem bizonyítja a terv lehetetlenségét. Semmi időre sem illik reá a latin közmondás annyira, mint ép a jelenre, hogy — om- nia iám fiunt, fieri quae posse negabam: minden megtörténhetik, mit az ember eddig képtelennek tartott. Ami pedig az egésznek speciális magyar vonatkozását illeti, nem vonható kétségbe, hogy bármikép dűljön el nálunk a Náci. Illett a zárt verenda üvegablakánál álló, szőke fürtű, kedves moso- lyú Jólánka a futórózsa leveleden, tövises galybokrétái közé. Hófehér, vérpirban úszó, üde arcával a parkírozott udvar őszi hangulatában tündérként hatott a szemlélőre a bak- fiskort nemrég túlhaladott leány. Kék szeme elmerengett a zöldre mázolt szivárványkútra hajló, néha egyet- egyet intő, már csak egy-két sárga levéllel díszített szomorúfűz hosszú, bús ágai között. Talán ezen édes atyja emlékét őrző fa ágainak csapkodása, amit a pajzánan játszó, csípős szellő idézett elő, tette meren- gővé Jolánkát, vagy a hullámzó mellén büszkén illatozó, fehér szekfű juttatott édes gondolatokat eszébe?. .. Ki tudja ?... Nyolc éve, hogy atyját eltemették. Sokan sajnálták a talpig becsületes Ivánffy Miklóst, aki a vidéki város művelt társadalmának közkedvelt, mondhatni, kényeztetett alakja volt, aki, mint városi főjegyző, hivatalos kötelességének tartotta a város mindenrangú emberén szívesen, 1 készségesen segíteni. Szerették élekommunizmus sorsa, ha többet nem ér el, csak annyit, hogy ha még olyan erős kényszerrel is, de komoly, kitartó munkára tudja idomítani kényelemszerető fajunkat, a legnagyobb elismeréssel kell hogy adózzunk neki. Fullánk. > ** ♦ h ♦ 4» ♦ 4» ♦ 4» ♦ < A modern férfi. A modern férfi pandantja annak a mai értelemben vett modern nőnek, aki az életét csak önmagáért éli. A modern férfi ép úgy habzsolja az élet örömeit, ép úgy űz játékot, juxot minden komoly dologból, mint a modern nő, aki azt hiszi a világ azért van, hogy ő szórakozzék benne. A modern férfinak két szembeötlően jellemző tulajdonsága van: elegáns és felületes. Pályafutását az iskolában a száraz tudományokban való az úgynevezett „átcsúszásokkal“ kezdi meg. Az érettségi után úgyis várja már a befolyásos nagybácsi protekciója.'Ifjúságát, életének legszebb éveit a léha udtében, áldották haló poraiban mindenfelé az ismerősök. Amióta a becsületes, jószívű atyja nélkül éldegélt édesanyjával Jolánka, az egyetlen leány, a szemfényként szeretett, a családi örökségű, szép házban, ritkán lépte át küszöbüket férfivendég. Minek is ? Három fitestvére már saját szárnyán idegenben élt. Ha valaki jött Jolánkáékhoz, az Jolánka barátnői közül való lehetett, vagy a régi ismerősök asszonynépe látogatott az előkelő műveltségű özvegyhez néha, hol zsúrra, hol illendő, szükséges látogatást tenni. Egy sóhaj szökött fel Jolánka kebléből s merengéséből ocsúdottan vetette magát a kerti zsöllyébe. Néhányszor megigazította, megcirógatta fehér szekfűjét és néhány apró könnycsepp pergett végig pozsgás arcán, majd fogába szorította alsó ajkát, elűzte gondját. Elővette rumburgi vászon fehérneműje egyik darabját és gyönyörrel öltögette magyarstílű hímzéseit. Hasznos foglalkozását édes gonddal kisérhette, mert dalra perdült eperajka, iskolázott hangja búbánatos nóta dallamával kisérte régi, magyar szokáshoz híven öltéseit.
