Esztergom és Vidéke, 1919
1919-04-06 / 27. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1919. április 6. variások töltik ki, helyenkint kicsapongásokkal. Az iskolai át- csúszás rendszerét később az életbe, a hivatalba is átviszi. Azt az átlátszó vékonyka tudást, amely éveken át ráragad, némi affektáltsággal pompásan érti megduzzasztani. Hasonlít a rósz újságíróhoz, aki mindenről hall, de semmit sem tud. Ezt a bizonytalanságot a komoly témákon való átsiklással leplez- geti. A modernséghez tartozik még az is, hogy a vallásról csak lenéző mosollyal, fitymálva beszél. Már annyira felvilágosodott, az intelligenciának, a tudásnak oly magas fokán áll, gondolja ő, hogy bátran emancipálhatja magat a vallás lekötöttsége alól. Annyi kétségtelenül bizonyos, hogy ez a modern férfi önmagát okosnak tartja. Ennyit mindenesetre elvárhat önmagától, miután másoktól hiába várná el. Néha ugyan összeütközésbe kerül az élettel, önmagával, ilyenkor vigasztalást keresve, lebecsmérli embertársait. Ezek a modern férfiak azok, akik amikor kifáradnak az élet örömeinek élvezésében, amikor új gyönyöröket nem találnak, szűknek vélik a maguk kalitkáját, amelyet egy életen át nem gondoztak, nem tisztítottak. Szűknek vélik a nagy világot is, mert hiányzik számukra a léleknek a múlt szép emlékein elmélázó nyugalma. Az új modern férfi típusa is kezd azonban megszületni, mint a modern nőé. Az új modern férfi egy modern tudós, s nem Mialatt énekelt, suttogó leányok érkeztek a kapu alá. Jolánka mitsem vett észre addig, amig a csukott ve- rande nagy üvegajtaja fel nem tárult. Öt mosolygó barátnő üdvözölte Jolánkát, akiket meglepetése dacára mindjárt szeretetteljes örömmel fogadott. Abbahagyta munkáját, víg csevegés között tessékelte be az öt jókedvűt a szalonba. Vig zongoraszó töltötte be a szalont, karban ‘fújták a változatos dalokat magyaros hévvel, tele érzéssel. Jól érezték magukat Jolánkáéknál a lányok, mint mindig. Örömteli, őszinte csókkal halmozták el Jolánkát, mint máskor, aki karonfogta mind, hogy az ebédlőben kész teához vezesse őket, ahol várta már a csevegő vendégeket a szelíd nézésű özvegy, Jolánka édes anyja. A fesztelen, barátságos társalgás elég magas fokra hágott az ifjú s bohém lányok között, amikor az egyik leány fekete, vizsla szemével megpillantott az ebédlő falán egy hatalmas számokkal ékesített reklámnaptárt. Odaszalad, nézi erősen az óriás számokat,. .. hányadika is van ?... — Lányok — közli örömmel — kedden volt Katalin, ma van And- rás-nap 1 — Á, a Nemes Katinka fülét rángassuk meg I — határozzák el köz- felkiáltással. Gyorsan el is intézték e határozatot. — No, most én mondok valamit — szólt a pipacsfülű Katinka. — ér rá bíbelődni a nap múló, apró jelenségeivel, hanem halad biztos lépéssel eltántoríthat- lanul és csak egy irányban kitűzött célja felé. Az új modern férfiak, akik nyitott szemmel már nemcsak zajló életet, de lelkesítő célt látnak. Ez utat a minden emberi tanítás és sejtés fölé emelkedett értelem világítja meg. Ez az út vezeti ki a nyugtalan, bolygó lelkeket a derűs életbe és az elpihenés boldog csendjébe. Szomorú, hogy az élet útjain való bizonytalan botorkálásban, csak kevesen találnak rá a cél felé vezető igazi útra s a kavargó élet, eszmék khaoszát eloszlatják a modern tudás ragyogó fáklyájával. A kommunizmus kezdetei. I. Nagy világeseményeket, amelyek a maguk idejében megváltók, csodatevők voltak, késő nemzedékek máshogyan értékelnek. A francia forradalmat századokon át ünnepette a költészet, minden nép ifjúsága lelkesedett érte. Most már látjuk, hogy a francia forradalom nem váltott meg bennünket, hogy ránk hozta a kapitalizmust a maga teljességében, hogy sok szenvedésért, csak még több szenvedést kaptunk cserébe. A kontinens legnyugatibb részén tehát kialakult egy kultúra. És Franciaországot tekinthetjük ezen művelődés középpontjának. Az emberek itt nevelődtek bele legjobban abba a Ma éjjel főzzünk gombócokat, öntsünk ólmot, hadd tudjuk meg, közöttünk kinek ki és mi lesz az ura. Több se kellett a víg leányoknak I... Tea, kártya mellett várták kitartóan az éjjelt. A konyhában gyúrta a szakácsnő a gombóctésztát, a cselédleány néhány ólomblombot is kerített az éléskamra üres liszteszsákjairól, kiselejtezett kanál is ákadt az egyik szekrényben. Féltizenkettőkor, ugrándozva, vonult ki a leánytársaság a konyhába. Kis cédulákat csináltak. Mindegyikükre jutott négy-öt gombóccédulata különféle ismerős férfinévvel. Belerakták a cédula mindegyikét egy-egy tésztalepénykébe és meghömpölygették a tésztát gömbölyűre, gombócokká alakították mind. Ézalatt forrott a víz. Éppen tizenkettőt ütött az óra, amikor vízbe hányták a gombócokat. Lesték is, lélekzetvisszatartva, szedőkanállal. Amelyik legelőször megfőtten a víz színére jött, azonal mindeggyik leány kikapott egyet. Egyiknek a felvágáskor Sándor, másiknak Béla jutott ideál és férj gyanánt. Jót kacagtak s egyben különféle ismerőssel kapcsolták össze egymást. Jolánkáét nem látták még. Kinek a neve, milyen név lehet Jolánka gombócában ? Kibontják, nagy mulatságra és köz- megelégedésre Ignác kínálkozott érdekes nevével férjurául Jolánkának. Ártatlanul elpirult és egyben, bosz- szankodva, tiltakozott barátnői előtt: — Nem jött ki jól e név. Sohse helyzetbe, amelyet a forradalom teremtett. A franciák tudtak a legjobban összeforrni ezzel a kultúrával, ők tették legjobban magukévá. A kontinens másik végéből egy teljesen ellenkező kultúra indult útnak. Különböző volt az Európa valamennyi államának valamennyi népének kultúrájától, gondolkodásától, életétől. Itt is ugyanazt a jelenséget látjuk, mint a kapitalisztikus kultúránál. A keletkezési helytől, Oroszországtól kezdve nyugatra tart és ezen útjában a nyugat felé mindig erősödő kapitalizmus hagyományaival, szervezeteivel és a gondolkodásba való minden beivódottságával. II. A kapitalista kultúrának a főjellemzője, hogy az emberek élete hazugságokon épül, hogy sohasem szabad azt tenniök, amit természetesnek tartanak. Bele kell nyugodniok az emberek legszélesebb elválasztásaiba, mintha lenne köztük különbség, el kell ismerniük, hogy az emberek hasznos tevékenysége, munkája nem fokmérője a tekintélyüknek, az irántuk tanúsított tiszteletnek, látják, hogy semmit nem dolgozó embereket, akik csak a pénzükből vagy a birtokukból élnek, nagy tisztelet vesz körül, épen azért mert nem dolgoznak semmit, Ítélkeznek és bűnössé nyilvánítanak, sőt a legrettenetesebben megkinoznak olyan embereket, akik semmivel sem roszabbak mint biráik. így, mivel egész élétükben saját természetükkel homlokegyenest ellenkező módon cselekszenek, hajlandók arra a felfogásra, hogy az életüket nem ők maguk élik, hanem valami külső hatalom erőszakolja rájuk; igy lehetségesnek tartják, hogy életük és samennék Ignáchoz férjhez, akárhogy szeretném azt a férfit, akinek Náci a neve. De nem is szeretném ! Náci ideált nem választok. Nincs is Náci ismerősöm. Éz a gombócjáték nem igaz, csak játék. — És méltatlankodva földhöz csapta a gombócdarabokat Jolánka barátnői hahotaja mellett. — Hol az ólom ? — követelték a leányok. A cselédleány már fel is olvasztotta a kanálban a tűzön. Mindegyik leány vízzel telt tányérkát tartott kezében, majd nagy érdeklődés közepette egyenként öntöttek ólmot a tányérnyi vízbe. Kíváncsian szemlélték az eredményt. Egyiknél a megkeményedett ólomfröccsenésben ostort és lovat láttak, amiből szállítási vállalkozónak következtettek a jövendő férj foglalkozását, a másiknál bagolyt vettek ki, tehát tanár lesz a jövendő férj, vagy ecsetet s azért festőművészt tételeztek fel az ólom öntő leány jövendőbelijéül. Végre Jolán- kára került a sor. Ennek az ólmában katonatisztet állapítottak meg Jolánkának ideálként... Erre Jolánka mit se szólt, csak gyenge pír vonult gömbölyű arcára, amiből megelégedettsége tűnt ki. Még egy csésze teát fogyasztott el a társaság a kellemes szórakozás befejezéséül; ezután oly szeretettel oszlott szét, amily szeretettel összejött. (Foly. köv.) Kerényi Rezső. ját maguk egymástól elválasztható. Ennek a következménye, hogy a boldogságuk elérésére elegendőnek tartanak bizonyos külső változásokat, törvénycikkeket, rendeleteket, alkotmánymódosításokat, de a társadalomnak és saját maguknak gyökeres átalakítására nem hajlandók. Kialakul a világnézet, hogy a sorsunkért nem mi vagyunk a felelősek, a tudomány az életünket a természeti erők alá akarja hajtani, a melyek az életet épen olyan vakon és zsarnoki módon hozzák létre, mint ahogy a kapitalisztikus társadalom emberei őt kormányozták, tőlük egészen független hatalmak. III. Az új kultúrának a főelve: az tmber úgy él, ahogyan élnie kell, saját maga szerint és függetlenül minden olyan hatalomtól, amely más ■ irányba térítené. Az első kifejezői ennek a gondolkodásmódnak a nagy orosz írók, elsősorban Dosztojevszki és Tolsztoj. A francia íróknál beszélhetünk csak a társadalom javítására irányuló kísérletekről, az oroszok, különösen Tolsztoj a formáló rendet alapjában rosznak tartják és elvetik. Hogyan fejlődhetett ki ez a felfogás? Valószínű, hogy az orosz nép körében hamisítatlanul és tisztán megmaradt vallás adta nekik az eszményét, aminek a formálló világrendben csak a megcsúfolását és le- alacsonyítását látták. Fellázadtak az ellen és nem tudtak belenyugodni, hogy az élet csak hazugság legyen. Nem tudták elképzelni, hogy minden lépésüket tőlük független erők irányítsák. Az ő forradalmuk á szó szoros értelmében az ember felszabadulását jelenti, ők észrevették, hogy az ember és tettei közt nem lehet határt szabni, hogy nekem kötelességem magamat vizsgálnom és aszerint élnem. Azt a fennálló rendet, amelyik az ember elé gátakat állít, akadályozza a kifejlődését, le kell rombolni. Az orosz írók átlátták, hogy az : ember életének egyetlen ura maga az ember, hogy az életünket nem . kívülünk álló erők, hanem első sorban magunk szabjuk meg. A materialismus itt eltűnik és az s ember korlátlan fölénye és fejlődé- - sének végtelen perspektívái jelennek j meg. A boldogság lehetőségének tudata £ tölti el az embert, mely a magam- - mai való megegyezésben, a helyes a és igaz út eltalálásában van, tehát h a boldogság egyenlő a tökéletese- -í déssei és a javulással. T. B. HÍREK Hí a fegyelem? Kitartás egy bizonyos elv, tv vagy bizonyos elvek mellett. Milyen volt a régi katonai i* fegyelem ?