Esztergom és Vidéke, 1919

1919-03-23 / 24. szám

Esztergom, 1919. XLI. évfolyam 24. szám.

___________Vasárnap, március 23.

SZ

ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZET &SI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

FÉLELŐS SZERKESZTŐ : FŐMŰNíATÁRS :

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. VITÁL ISTVÁN.

KIADÓTULAJDONOS:

LAISZKY KÁZMÉR.

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

EGY ÉVRE 16 K FÉL ÉVRE . 8 K

egyes szAm Ara 20 fillér.

NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

A vegyes kormány lemondása.

A legujabbi időkben a földosztás körül s egyebekben fokozatosan jelentkező zavarok arra bírták a polgári-szocialista Berinkey-kormányt, hogy a köztársaság elnökénél benyújtsa lemondását.

A dolog nem meglepetés reánk nézve, mert nyilvánvaló volt, hogy a vegyes kormány hajója Scylla és Charybdis közt sokáig nemhányódhatik; egyszer csak el kell süllyednie. A békekötés késése miatt egyre szaporodó országos rendzavarások egyrészt, melyekkel szemben Berinkeyék gyengéknek bizonyultak, a szociáldemokrata párt alszárnyának a kormány kizárólagos átvételére irányuló erős törekvése másrészt közösen

eredményezték, hogy a válságnak be kellett következnie.

Magától érthető, hogy most más, mint tiszta szociáldemokrata kormány nem következ- hetik (amint tudtunkkal már meg is történt). Mi— őszintén szólva — jobb szerettük volna, ha már előbb következik vala, mert a forradalom óta mindig kívántuk, hogy a szociálistáknak mielőbb alkalmuk legyen megmutatni: képesek-e az országot jelen szomorú helyzetéből kivezetni. Azt is íudíuk róluk, hogy a burzsoáziával nem nagyon szívesen közösködtek a hatalomban. És elismertük, hogy ha egyáltalán van ma párt, mely rendet tud teremteni az országban, az csakis a szociáldemokrata párt lehet. Mi tehát a tiszta szocialista kormányt elfogulatlanul: megnyugvással

akarjuk fogadni. Kétségeinket

ugyan nem bírjuk elfojtani arra nézve, vájjon képesek lesznek-e rendet teremteni s üdvös szociális reformokat megvalósítani, de szívből óhajtjuk, hogy képesek legyenek, s ez irányú törekvéseikben minden bizonynyal támogatni fogjuk őket.

Nem vagyunk hivatottak reá, hogy tanácsokat adjunk nekik, de arra talán kérhetjük, hogy a hatalom kezelésében — az ország és önmaguk érdekében — ne csak előre, hanem hátra is nezzenek: ne csak a burzsoáziában és ellenforradalmárokban lássanak veszedelmet, hanem inkább abban az utánuk nyomuló óriási tömegben, mely vészes indulattal telítve őket is könnyen és gyorsan legázolhatja. Ezért Janus-arcuk kell hogy legyen!

Nem hisszük, nem is tesszük fel, hogy ellenőrzés nélkül akarnának kormányozni. Ügy van rendjén, hogy azoknak, kikkel a forradalom kivívásában együtt harcoltak, s akiktől most elváltak, legalább is annyi jogot engedjenek, hogy működésüket szabadon figyelhessék és bírálhassák. Mert ellenőrzés és szabad bírálat nélkül nem lehet kormányzatot hosszabban fenntartani.

Mi tehát nem kívánunk magunknak tőlük semmi egyebet, csak a szabad szó, szabad sajtó, szabad ellenőrzés jogát.

Priscus.

A területi integritás.

Fájó sebet szaggatunk: a területi integritásról akarok szólam. Nem akarok lelkeket megrázó, de valójában üres szavakkal harsonázni — ennek az ideje elmúlt. Nem akarok a fehér ló

„Esztergom és Vidéke“ tároája.

Ünnepi beszéd.

Iondotta dr. Katona Sándor a márcins 15-iki ünnepélyen.

Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség!

Egy új, szebb, szociális élet hajnalán, az emberiség boldogabb jövőjének küszöbén, négy és félévnek irtózatos szenvedései után, áhítatos lélekkel zárjuk szivünkbe 48-as hőseinknek bemohosodott sirhalmait, dicsőséges történelmünknek drága emlékeit.

Sirhalmokban megtestesült emlékek, jaj de megsokasodtatok! Ezerszámra sorakoztok Volhynia síkjain csakúgy, mint a Kárpátok völgyeiben, Limanova dombjain és szerte szét e világon. Álmot rabló, szivet szorongató, vé rrel, tengernyi vérrel átitatott szomorú emlékek.

Elborult szemeim előtt vágtat az Apokalipsis csontlovagja és kérlelhetetlenül osztja irgalmatlan kezével a halálos sebeket, melyek nyomán vér, nyomor és szenvedés, özvegyek és árvák jajkiáltása fakad és rendre dőlnek érző, szerető, gondolkodó emberi lények a kietlen, nyirkos sir- gödrökbe.

Látom a megmerevedett karokat, melyek hitvesi ölelés helyett görcsösen ölelik a halált osztó fegyverek agyát, látom az ökölbe szorított kezeket, melyek békés munka helyett elvégezték immár a halál aratását, és látom az eltorzult arcokat, melyek ifjúk és üdék valának, de jaj az ifjúság himporát rut fekete sár, ágyúfüst és korom törölte le s a gyászos szint a lassan csörgedező vérnek pirps barázdái szántogatják.

És áll a rettenetes temető ormán a kultúra meggyalázott, földre sújtott fáklyájával az emberiség rémülettől megdermedt géniusa, áll a lőporfüstös égre emelt fájdalmas tekintetével az emberi végzetnek angyala és sötét szárnyaival takargatja be az elnémult, halomba ölt daliás testeket.

Felhördül az édes anyaföld, testét gránátok szaggatják és néma jajszóval foggadja ölelő karjaiba drága fiainak megkínzott tetemét.

Ki tette ezt ? Mily kegyetlen sors bocsátotta e világra a népek gyilkoló gyűlöletét, hogy elsöpörve mindazt, ami a szeretetből táplálkozott, megvalósítsa a pusztítás őrületét.

Hatalmi szó cselekedte. Olyan hatalmi szó, mely az emberek életét, szabadságát, boldogságát semmibe vette, magát az élet és halál urának hirdette, melynek szemében

sohasem ragyogott fel az emberi méltóság, szabadság, testvériség és solidaritás örök gondolatának égi fénye és amely ez égi fényt az elnyomás, az élet és halál feletti uralom, a jogtalan nagyravágyás és hódító imperialismus mély homályába kívánta burkolni.

Sűrű, sötéthomályba, melyen ne hatolhasson át az emberszeretetnek, a népek jobb lelkének, összetartásának napfényes ragyogása, de ehelyett pusztulás, ínség és nyomor szakadjon reájuk, melyben az egész világ lelkét elveszítse, s e lelkét vesztett tömegeken nyugodtan, biztosan uralkodhasson, kizsákmányolva azok verejtékét s életerejét.

És felvonultak az irtózatos hatalmi szó parancsára a füstöt és tüzet okádó szörnyetegek, a láng és gázvető halálgépek, felvonultak a szabadság égi fényének ostromára vérbe- fojtására s majdan elpusztítására.

Ámde nem pusztult el, halványan bár, de ott derengett az égen, meg- meg villanó fénye bevilágított az iszapos, sáros lövészárokba, a fedezékek mély pincéibe és a meggyötört, a halálveszedelmek fúriáitól üldözött ember fásult tekintetébe bo- csátá örök életű sugárait.

E gyenge, derengő fénynél ismerte meg az ember, hogy téves utakra

vezéreltetett, hogy emberi céljai meg- hamisitattak, hogy a szabadság helyett az elnyomás eszközéül használtatott fel és ekkor az emberi méltóság, testvériség, solidaritás kiáltó szava megrázta a véres harctereket, a szabadság hivó szózata a fásult lelkeket, a felebaráti szeretet lángfolyama megállította a gyilkolásra kiparancsolt izmokat s az emberiség lelkének letiport fáklyája felemelkedett az égre s megmutatta az embernek az egyedül.igaz utat az uj, a jobb, a tökéletesebb világ felé, melyben nincsen öldöklés, nincs pusztítás, de van örökbéke, van emberhez méltó élet és boldog jövendő, s ennek nevében megálljt parancsolt az embertelen hatalmi szónak.

És a végzet angyala megindul ezen az utón, és a meggyötört emberiséget kezénél fogva vezeti a jobb, szebb, boldogabb végzet felé, melyben elvesztett lelkét megtalálva, lerázza magáról az elnyomatást, a népek gyűlöletét parancsoló imperializmus békóit és pusztító fenevadból ismét emberré, jobb és tökéletesebb emberré válva, felépíthesse az emberiség igaz és ^egyetemes érdekeit szolgáló, szabadságon és emberiségen nyugvó uj világrendet.

Ezt tette a szabadságnak fényes csillaga, epesztő vágya és gondolata,