Esztergom és Vidéke, 1919
1919-03-23 / 24. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1919. március 23. külön nyelvét. De ezek közül is az északi hegyvidék, amelyet sok egyenes utón a Dunába rohanó folyó köt össze a Duna- tengellyel, ha nem is nyelvben, de érzésbelileg az Alföld népelemével, a magyarnak nevezett, magyarrá lett földmíves néppel azonosnak érezte, mert évről- évre uszályokon fát hordott az Álföldre és elhelyezte ott a maga háziipari cikkeit, s vitt magával fel érte gabonát. Az erdélyi románság, amelynek ma is csak egy — hajózhatlan — folyója, amely bekapcsolná a Duna-Tisza rendszerbe, idegen maradt ettől a folyamattól. így volt az majd ezer évig. Aztán a 19, század második felében a magyar dzsentri-osztály kikopott az indusztrializmus fejlődése következtében a birtokaiból. Hogy gazdaságilag elhelyez- kedhessék, átvette a beamteri pályákat, s hogy ezt magának biztosítsa, s hogy önmagát állítsa be ez az osztály az egyetlen nemzetmentő tényezőnek, felállította a magyar nyelv kritériumát : csak az lehet jó magyar, aki magyarul tud, s elfelejtették, hogy a Goga Oktá- viánok — akik pedig olyan jól tudtak magyarul, hogy a Petőfi Társaság taggá választotta őket — mégis csak irredentát csináltak a magyarság ellen! Ez a végzetesen hibás szempont hozta magával, hogy a nemzetiségeknek nem nyitottak nemzetiségi iskolákat; ezek aztán kényszerültek Prágába, s most onnan marcangolják ezt a szenvedő országot, holott sokkal jobb lett volna tót nyelvű, de a magyarsággal egy életet élő középiskolákat és akár egyetemet is a magyar állam tót nyelvű alattvalóinak adójából állítani, ahogy ezt Deák Ferenc kívánta. És magával hozta ez a szörnyű hiba azt is, hogy a gazdasági szempontokat teljesen mellékeseknek Ítélték: Erdélyt pl. még a földgáz-akcióban is idegen, német tőkének szolgáltatták ki és szabad teret engedtek az Albináknak és a Zsivonsztenszt- váknak. Ézek, jól felfogott üzleti érdekből, hogy minél több üzletfelet szerezzenek, kiját- szották a nemzeti szempontot, maguk mellett: fizették a pópákat és a jegyzőket s ezek irredentát hirdettek — a nékik járó percentekért. Erdély — miután a magyar Alföld a maga faanyagát a jó vizi összeköttetésénél fogva a tót vidékekről szerezte be — kénytelen volt a lapályos Romániával csereviszonyba lépni, amelynek tengerpartja miatt viszont sok fára volt szüksége. A sűrűbb gazdasági érintkezés és érdekazonosság erősebb kulturális vér- kerinkést is idézett elő, amelyben évszázadokig persze az erdélyi románság volt az adó fél; tehát az a tehetséges népelem, amely Magyarországnak Szebeni Jankót és fiát Mátyás királyt adta. Erdélyben nyomták az első román bibliát is, és az egész román kultúra itt gyökeredzett az erdélyi magyarsággal és szászsággal való testmondájával nekikezdeni, amivel középkori barátkrónikások úgy iparkodtak Magyarország területi egységét igazolni, hogy elmondták, miként csapta be Árpád vezér a Szvatopluk nevű szláv uralkodót. A becsapás nem jogcím. Nem akarok csendőrszuronnyal támogatott szupre- máciákról hallani, hívják azt csehnek, románnak, vagy — magyarnak. — De szólani akarok arról, hogy ha ez a Magyarország a Kárpátoktól a déli Dunáig és Csiktől a Lajtáig ezer év óta egységes terület volt, akkor annak mélyebbre- ható okai vannak, amin sem Kramarzs, sem Neculcea tábornok nem fog változtatni tudni. A mai tízmilliós magyarság nem volt, hanem lett. És pedig lett a Duna-Tisza mentén soksok idegen törzs együvé olvadásából. Volt itt avar, bolgár, szláv, görög, gepida, frank, török, kun, sváb és legalább hétfajta magyar. A gabonatermő vidék gazdasági azonos érdekei, aztán a középkor egyetlen nagy szállítási eszköze: a Duna, létrehozta, hogy egyik ember a másikkal, egyik falu a másikkal, egyik nyelvű vidék a másikkal érrintkezésbe lépett s a mind sűrűbb érintkezés által átvették egymás nyelvkincsét, egymás gondolatait — ez a mai magyar nyelv. Az országnak azok a vidékei, amelyek nem tartoztak a Dunatengely gazdasági érdekkörébe, a hegyvidékek, kimaradtak ebből a kölcsönös áthatásból s megtartották a maguk amint cselekedte akkor, amikor a független, szabad magyar népet kivezette az őt leigázni akaró népek közül ez áldott hazába és évszázadokon át megőriztette vele legdrágább kincsét, szabadságát. És amikor e hazában megnehezültek felette az idők és a zsarnoki hatalom undok hidrája kinyújtá utána és imádott földje után szívó csápjait, a szabadság gondolata megtermékenyítette a fenyegetett anyaföldet és az szült Bethlen Gáborokat, Bocs- kayakat, II. Rákóczy Ferenczeket, Martinovicsokat és Hajnócziakat, hazát és szabadságot imádó hősök százezreit, kiknek lelkében csak egy gondolat, csak egy izzó vágy honolt, felszabadítani a rabság szöges boronája alatt nyögő nemzetet. És szült márciusi ifjakat, kik felrázták azt a tétlen sírásból, tettekre, dicsőséges tettekre vezették és e földet a sebzett oroszlán rettenetes körmeivel védték, reá borulva, vo- nagló testükkel fedezték, hörgő lélegzetükkel melengették és a szabadság után epedő utolsó sóhajaikat fehér virágaiba lehellték, szivük vérével festvén pirosra bársonyos szirmaikat. És Te drága hazai föld, életünk és halálunk fenséges pora, ki életet adsz és sírunkban eltakarsz, beittad édes gyermekeidnek meleg ifjú vérét, az utolsó sóhajokat kebledbe zártad, ott őrizted mint megbecsülhetetlen kincset, mert tudtad és érezted, hogy jönni fog, a feltámadás, a nagy megváltás, amikor a vérből, a halálos sóhajokból, a végső lehelletbe foglalt vágyak és epedések földöntúli erejéből egyszer majd kihajt, kivirul a szabadság fája és lesz még az évezredes temetőből az életnek kertje. Az életnek kertje mert a szabadság maga az élet, a függetlenség az éltető napfény, mely testvériségben ölelkező népek millióira árasztja áldásos melegét. Ám miként a bibliai megváltást kimondhatatlan nyomorúság előzte meg, és a föld megrendült, úgy kisérte a népek megváltását földet rengető katasztrófa. Csordultig kellett megtelnie a keserű pohárnak, a népek millióinak ki kellett azt üriteniök és saját vérük, verejtékük zuhata- gában megtisztulniok, hogy ;megdi- csőülve jelenhessenek meg a feltámadás ünnepén. A magyar nemzet is megtisztult, keserű rabság és számkívetés utján szent hagyományainak vándorbotjára támaszkodva érkezett meg ez ünnepre. Útja nehéz és kínos volt. Utjának minden lépésénél borzalmas vérpadok, nyirkos börtönök, bitófák százai állottak gátat, de zokszó nélkül, összeszorított ajkakkal és öklökkel, a nemzet jövőjébe vetett rendíthetetlen hittel, a zsarnoki hatalom iránti engesztelhetetlen gyűlölettel hárította el azokat utjából. 1848-ban Kossuth Lajos és március idusának fiai fegyverrel és vérrel írták fel egész Európa egére a szabadság egyenlőség, testvériség lángoló szavait, március idusán világgá hirdették a sajtó és véleményszabadságot, március idusán rendíthetetlen hittel és bizalommal vallották, hogy a népeken uralkodó hatalomnak létjogosultsága nincsen, hanem egyedül a nép az, mely önmagán uralkodni hivatva van és a zsarnoki önkényt a poklok minden erejével szemben is le kell dönteni, Petőfi Sándor szavaival jósolván a szebb jövőt: Mart győzni fogsz dicső respublika, Bár vessen ég és föld eledbe gátot, Miként egy új, de szent Napoleon, Elfoglalod majd a kerek világot. Mert elfogja foglalni, amint 1918 okt. 31.-én a magyar katonák, munkások és forradalmi polgárok dicsőséges, vér nélküli, virágos forradalma már elfoglalta s vissza soh’sem adja a vértanuk földjét, Magyarországot, melynek százados rabbilincsei már lehullottak, és le fognak hullani az egész világon. És most, amikor 1848 hőseinek sokáig üldözött, fájó sírjaira emlékezünk, a földöntúli erővel zengő kürtnek, a pusztában kiáltó oroszlánnak hangjával kiáltsuk oda ki a temetőbe, a csendes sírokban pihenőknek, a drága hamvaknak, és kiáltsuk az égre és a nagy égboltozatra, minden teremtett léleknek és az egész világnak. Ez a ti művetek nem haltatok meg hiába! Imádott anyaföld, megszentelt sirhalom, szemfödő porszem halljad meg kiáltó szavunk és juttasd hozzájuk, hogy béke szálljon a szent sírok porába. És hallják meg minden testvéreik a vérkeresztségben, hallják meg a véries ölelkezésben, amelyet az erdélyi hegyek a törökdúlás elől is megvédtek. Végzetes hibát követett el a magyarság, amikor a kapitalizmus szárnyai alatt a 19. század második telében ébredő nacionalizmus jelszavainak beugrott és tisztán a nyelv sibbo- letjére függesztette a szemét, de a gazdasági bekapcsolást még abban az utolsó órában is elhanyagolta. Supka G. ■ PÁRTÜGYEK. ■ Kinek van nemzetgyűlési választójoga? Választó joga van minden 21. élet évét betöltött férfinak aki legalább 6 éve magyar állampolgár, — továbbá minden 24. életévét betöltött nőnek, aki legalább 6 év óta magyar honos és Írni olvasni tud. Ki vannak zárva a szavazójogosultságból, akik politikai jogaiktól fel vannak függesztve, akik közsegélyből élnek, akik gondnokság vagy csőd alatt vannak és akik erkölcsrendészeti ellenőrzés alatt állanak. +++ Felhívjuk pártunk minden tagját, hogy szavazó jogosultságát okvetlen igazoltassa az illető összeirási biztos által. Lépjünk be a Károlyi- pártba ! világ minden népei, hogy bár a magyar népköztársaság mint határtalan szenvedések és küzdelmeknek vérrel öntözőit fája virult ki, de a társadalmi s állami rendet immár nyíltan és büszkén, vér nélkül és a szabadság ideáljai szerint, a jogtalanok és elnyomottak felemelésével, a jog és igazság jegyében fogja átalakítani. Az emberi solidarításnak gondolata sasszárnyakon fogja átrepülni a népeket elválasztó folyókat és.hegyeket és le fogja rombolnia faji gyűlölködést, az osztályellentéteket, hirdetni fogja a népek felszabadítását, egyenlőségét és testvériségét, megértését és szeretetét és kifogja vetkőztetni azokat az egymást letiporni akarásnak gőgös páncéljából, hogy felöltöztesse a világ kiengesztelésének liliomtisztaságú, fehér köntösébe. E gondolatok Turulmadara már fennt kering az ég azúrjában és acélos szárnyainak suhogásától sáp- padoznak a kinzókamaráknak hiénái, reszketnek a hazánkat dúló marta- lócok férfiakat kinzó, védtelen nőket és gyermekeket égbekiáltó módon bo- tozó megkövesedett szivei, a szenvedések kelyhének utolsó, de legkeserűbb cseppjeit itatván velünk. De ne essünk kétségbe, mert ezek a cseppek a legégetőbbek, ezek azon cseppek, melyekből majd az elsöprő áradat fog fakadni, hogy ha majd megszólal a végleges felszabadításra hivó harang ércszava, karjaink meg- acélosodjanak és kardjainkkal fogjuk belevésni a nagy műnek zárókövébe a Hungária resurrexit-nek örök betűit.
