Esztergom és Vidéke, 1919
1919-03-15 / 22. szám
Esztergom, 1919. XLI. évfolyam 22. szám. Szombat, március 15« SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. KIADÓTULAJDONOS: jg LAISZKY KÁZMÉR. M í? MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. A. 'y! Március 15. „Hullatja levelét az idő vén fája,“ immár 71 éves réteg borítja az 1848-as események letiport mezejét. 71 év egy ember-öltő, a csecsemőből agg férfi, a férfit az unokái váltják fel; az idő hogy eljár felettünk! Ma március 15 van. Senki sem mondja, senki sem parancsolja, csak a a szivünk a lelkünk érzi, hogy ez a nap a magyarok legnagyobb ünnepe, a magyar-nép újjászületésének napja ! Akkor is tavasz volt, a természet legszebb tavasza, a természet szerelme. Megmozdult az élet, az erekben forrott a vér, a mezőn megállt a munka, az anya izgatottan szoptatta gyermekét, a levegőben volt valami, ami lázban tartotta a lelkeket; mindenki várta a pillanatot, „mert jönni fog, mert jönni kell,“ s megszületett a magyarok Messiása a magyzyj szabadság gyermeke, melynek lelke Kossuth Lajos volt! Elevenen, fürgén született, tűzről pattant, örömmel látta palota s minden kunyhó gyermeke. De mint az egykori Messiásnak is voltak ellenségei, úgy a magfar szabadságot is gyilkos szeiámel nézték Bécs kapuiból. Gáládul készültek ellene, akik Ätegtek tőle ; tudtál^ hogy csak addig él az öreg Bécs szép világot, s addig tart a labanckor és addig ülnyakunkon a Habsburg- dinaszlia, mig a munkás magyarnép vállára nem ragadja a szabadság gyermekét. Érezték a hatását s munkához fogtak. Ellenünklázították a horvátokat, szerbeket, felbújtogatták az oláhokat és parazsat hintettek a tót testvéreink közé. Kossuth ^Kgérezte a veszedelmet: bejárta az alföldi rónát,‘ beszélt a viskók lakóihoz, a felszabadított jobbágyokhoz, a munkásnéphez; fegyverbe szóllitotta a magyart. És a nép felkelt. Az volt boldog, ki a honvédek, a vörös- sipkások táborába állhatott. így került egymásmellé: az őszhajú aggastyán, a pelyhes állú gyérei mek, apa, a fiú, az unoka. Fesd| vert ragadtak, azt a fegyvert, amellyel munkában dolgoztak: kaszát, kapát, ki miti talált. Legnagyobb fegyverük volt a „hazaszeretet. De tudjuk, hiábi folyt patakokban a vér, hiába ragadta ki a pF^Pa kezéből a fegyvert, hiába hullottak el legjobbjaink, hiába lett Kossuth Magyarorézág kormányzója — a tömeg előtt letettük a fegyvert. Nem ! Mégsem hiába, Kossúth megmentette a szabadság gyermekét, a Mesiást; és nagyapáink megtanították tisztelni a magyart, a magyar becsületet! Nem törtek meg, csak letörtek bennünket. A nap rövid ideig sütött a magyarnak, úgy látszik mi már megszoktuk a borús eget. Az osztrák tehetetlen dühében hóhér munkához fogott, egymás után végeztette ki legjobbjainkat. Nem riadt vissza a félelmetes hírű 13 számtól sem. Amig itthon sírva bánkódott a magyar, addig Kossúth a bujdosók kenyerét ette. Annyira szerette hazáját, inkább idegenbe ment, nem akarta megalázva látni, s letörve a magyart! Buj- dosásában a remény biztató sugara kisérte. Fáradságot nem ismert, dolgozott, hogy kívülről hozza reánk a szabadulás percét. Török földről Angolországba ment, megfordult az Egyesült államokban is, ahol beszélt, könnyeket csalt a szembe, sze- retetet lopott a szivekbe s ünnepelték félistenként. Hiába folyt a könny, a szeretet, az ünne- peltetés, nem kapott mást, mint jóakaratú szimpátiát. De azért nem csüggedett, — végleg olasz földön telepedett meg, ahol dolgozóit tovább, de függetlenségünk nen^rkezett meg. Kossuth a messze távolban hazánk fhécsese volt, úgy élénkült vagy halványult a fény, — Turin városában, — amint itthon jjfebrora, vagy balra fordult a Helyzet. Csüggedő hazánk fiai Zarándokoltak hozzá, itthon pedig fogalommá nőtt a Kossuth név. D ag a kiegyezés, meg a Aranka, ameüyeí életét fenntartotta* — mert segítséget, alamizsnát nem fogadott el, — nagyon megtörte, 1894 március 20.-án 92 éves korában meghalt Magyarország kormányzója. Gyászt öltött a nemzet, halottját haza hozta, földi maradványát április 4.-én helyezték örök nyugalomra. Meghalt Kossuth, de eszméje, lelke él közöttünk időtlen időkig! Ha az emberiség történetén végig tekintünk, láthatjuk, hogy az emberiség életében egy uj korszak csak óriási megrázkódtatással léphet fel. De hogy az a korszakalkotó pillanat bekö- vetkezhessék, indító erő szükséges hozzá, mely az emberiséget belekényszeríti a megrázkódtatásba. Ez történt napjainkban is korszakalkotó időt éltünk és élünk még. A négy és fél évi szenvedés volt az indító erő, mely az emberiség nagy részére rá volt kényszerítve, s a pillanat a forradalmak alakjában jelent meg, mely az uj korszak ajtajában egy szebb jövő felé mutat és amely nem fog meg állani országhatároknál, nem hátrál meg mesterséges szuronyerdők előtt. Minden új korszak fellépése bizonyos visszaeséssel jár ép úgy a tudományban, művészetben, műveltségben, mint a társadalmi életben is. Mindenben a pusztulást, visszaesést látjuk, de ez együtt járameg- ■fázkódtatásokkal. Ezért nem mi vagyunk a felelősek, hanem azok, kik az emberiségre rá- kényszerítették a gyilkolást! Mi is idegen célokért küzdöttünk, talán — az egész emberiség — mindannyian cél nélkül — egymás ellen, úgy, mint ahogy most küzd hazájában a magyar — a magyar ellen! Dehogy mégis harcolt a magyar, megtudom érteni, — minden egyes ember a harctéren a saját becsületéért küzdött — mert a magyar becsület igy kívánta ! Mivel minden szenvedésben van valami vigasztaló, a mi vigasztalásunk sem maradhatott el. 71 évet várt s 4 és fél évig tűrte az özvegyi fátyol hullását, az árvák szenvedését, az anyák könnyét, végre feltámadott az egyszer már 1849-ben letiport magyar függetlenség, a Messiás. Hála nektek hősök, özvegyek, kis árvák, édes anyák, a ti könnyetek, szenvedéstek fakasztotta életre; és bármenynyire is adózunk a kegyeletnek, sohasem tudják leróni a hála tartozását! Ti vagytok a feltámadott szomorú glouája! Nem pompában, fényben született, hanem, a felszabadított jobbágyok unokáinak nádfedelű, rozoga munkás viskóiból lépett ki, de annal szivósabb, annál erősebb, annál jobban kell szeretnünk és tisztelnünk. Dicsőséggel és fénnyel való felruházásában pedig mindannyiunknak dolgozni kell! Mi történt? Mi lettünk 71 évvel fiatalabbak vagy az események ismétlődtek ?! Nem ! Az idő kereke nem állt meg — Kossúth eszméje győzött! ! A mai forradalomban gyermek-álmaim legszebb képének megvalósulását látom — a Köztársaságot, melynek őrző anELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE 16 K FÉL ÉVRE . S K egyes szAm Ara 20 fillér. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA FELELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FŐMUNKATÁRS: VITÁL ISTVÁN.
