Esztergom és Vidéke, 1919
1919-03-15 / 22. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1919. március 15. gyala Kossuth lelke! De úgy látom mintha Kossuth lelke elégedetlen volna a mostani viszonyokkal, vándorbottal útra készen áll. — Talán el akarsz hagyni bennünket, szólj egypár vigasztaló szót hozzánk?! Elhagylak benneteket, inkább eszem újra a bujdosók száraz kenyerét, de nem akarom látni hazam pusztulását. Látom, eszmém győzött, de hazám veszve van! Nem jól értettek meg! Eszmém győzzön, de hazám álljon rendületlenül! Hisz — maholnap alig lesz egy talpalatnyi told, hol meghúzhatom magam. Ilyenképen kínosabb nekem itthon a pihenés, mint idegenben. Mit látok? A 48-ashősök, — a főrendek — unokái ma árulók! ? Nem, Kossuth, te nem mehetsz el, neked itt a helyed! Térj vissza, a te sírod lesz a mi hazánk oltára! Most akarsz elhagyni amikor teljesen magunk ra vagyunk hagyva!? Hagyd az árulókat, nézz reánk a te felszabadított jobbágyaid unokáira, a magyar munkásságra, azok nem árulók! Vagy talán gyűlölöd őket, nem láttad a munkájukat, nem látod, hogy a betevő falatjukat áldozzák fel a megszállt területeken, úgy akarják útját állani a hódításnak! Vagy nem látod, hogy a mostani kor „ Kossuth “-ja hiányzik, a te bűvös szavad, melynek erejével fel tudnád rázni a tespedésbe jutott lelkeket s vinnél a világ négy tája felé, a békekonferencián egybegyűlt nemzetek elé és segítenél nekünk odakiáltani: „Vigyázzatok, álljatok meg ti vak hódítók, álljatok meg, álljatok meg, ne bántsátok a munkást, a magyart!“ Vihar. „Esztergom és Vidéke" tárcája. Zsarnokvédelem. Az elnyomott cseh elnyomó hatalmi pártifogás alatt; A tót, örülve leste őt s e nép ma egyszerű falat, Nem úr a tót, igás erő, hazája cseh, de [sohse tót, Magyar s a tót együtt zokog, kifosztva, [átkoz elnyomót. Jogtiprás. Rendelkezzetek árva, apró nemzetek ! Szövetségesek küldték ez üzenetet ; Erre te ne vágyj, fegyvertelen, ős magyar, Bár kis nemzet vagy, e jog védr.i nemfakar. Mindnek huniért e nép lesz a koncfalat, Mely csak létjogát védte ezred év alatt. Kerényi Rezső. Viszontlátás. Sok vérzivatart átélt cimborák ismét együtt ültek a domboldali pincében. Melleiket díszítő kitüntetések bizonykodtak bátor maguktartásáról. Asztalos Sándor tüzérszázados a francia fronton szórta a halált, Zavaros Jancsi főhadnagy Albániában A magyar kereskedő az új összhangban. Fogy már az utolsó hónapja is a télnek, amelyen túl reánk köszönt majd a minden esztendők újból megéledő forradalma: a tavasz. Kész vetésünk kevés várja az idén a tavaszt, de várja annál több gondolat: kétség és reménység, s mind a kettőből több, mint bármikor. Ebből bőven vetettünk az idén. Az ősz elején még csak kétségünk és aggodalmunk volt, de amióta a forradalom felszántotta a magyar ugart, jutott bele a reménységből is. Szorongó szívvel lessük a tavasz ébredését : vájjon, melyikből fog több kikelni, vájjon nem fogja-e elnyomni a kártékony gaz a nemzet reménységének a földjét ? Végtelenül sok függ ettől a tavasztól. A sok szenvedés, a feje tetejére állított öt esztendő, az annak nyomába jövő nagy megrázkódtatás — nem szabad csodálkozni rajta — felkavarta a rendet, összebonyolitotta a régi élet idegszálait, eltépett avult kötelékeket, amelyek helyett nem tudtak megerősödni az újak, a rettenetes évek során kártékony mérgek fejlődtek, amelyekkel még nem tudott megbirkózni az ország legyengült szervezete. Ilyen állapotban ért minket a tél, amelyben még külön sajátos nyomorúságai csak fokozták azt a nyomott és szorongó hangulatot, a ki nem alakult uj rend kavargását, amelyben vágyakozva n6 zünk segítség és kivezető út felé valamennyien. Úgy érezzük, ezt a tavasz hozza meg. Addig megpihennek a megtépett idegek, a régiek helyett bevágódnak a megváltozott világ útjába az uj keréknyomok és el lehet indulni a boldogabb jövő felé. Lehet — ha tudunk és akarunk — dolgozni és ha a munkában, amely magunkért és mindnyáverekedett. Üveges Feri géppuskás főhadnagy, a Piavénái élt át sok keserves napot és Vágh Béla had nagy az olasz havasokban nézett szembe a halállal. Viszontagságos élményeiket beszélik nagyobb könnyedséggel, mint azt átélték. Kocintottak és ittak, csak Vágh Béla nyelte a bort szótlanul. Kemény vonásai még merevebbek voltak, olyan volt mint egy márványba vésett szobor. A cimborák már unják hallgatását, de hiába ko- cingatnak vele, Béla csak hallgat. Végre Asztalos Sanyi megunja a dolgot és ugratja Bélát. — Ej, ej Béla I Neked nincs mit mondanod ? Úgy hallgatsz mintha itthon ültél volna a kemence mellett és onnét nézted volna végig az egész háborút, pedig a te kitüntetésedet nem szokták ingyen adni. Vagy talán még mindig .... ? Vágh nagyot iszik, hatalmas füstöt fúj cigarettájából, arca még sö- tétebb lesz, de végre beszélni kezd. — Tudjátok, hogy nekem nem kellett volna elmennem, de azt hittem, hogy Galícia homokja betemeti emlékeimet, a zúgó Dnyeszter árja elragadja múltamat, vagy Olaszország kék ege felderíti lelkemet, sőt abban is reménykedtem, hátha az olasz hajunkért folyik, megtaláljuk önmagunkat és beleilleszkedünk abba az összhangba, amelynek mindannyian részesei vagyunk. Éz az összhang nem engedi meg, hogy valakinek a hangszere túlhan- gos legyen, hogy egy ember, vagy egy csoport, vagy akár egy osztály kedvéért mások elhalkuljanak. Ebből az uj összhangból ki vannak küszöbölve a szóló betétek, itt nagy, szépséges harmóniáról lehet szó, amelyben a nemzetnek minden tagja a maga jogához és a maga kötelességéhez jut. Az uj jogok sokak számára lemondást jelentenek, az uj kötelességekből fakad azok joga és jóléte, akiknek eddig ebből semmi vagy kevesebb volt. Ennek a készülő egyensúlyozott- ságnak szinte a legközepén a magyar kereskedővilágot látjuk szemünk előtt feltűnni. Ennek az osztálynak helyzete nem fog eltolódni, talán az egyetlen, amely az eddig elfoglalt ponton marad. Panasza jogfosztott- ságban eddig sem lehetett, ha helyzetét más osztályokkal mérjük össze ; privilégiumai sem voltak igaz, de ennek fejében nem is kell lemonda- niok semmiről. Politikájukban nem álltak a szélső ponton, de a konzervatív elmaradással sem vádolhatok meg. Körülbelül azt a határvonalat húzták meg, amelyen ma a demokratikus polgárság a vele szövetkezett munkássággal össze tudott kapcsolódni. A váltakozó háborús viszonyokhoz labilitásuknál fogva a legkönnyebben tudtak alkalmazkodni s a mai uj helyzet sem okozott nagyobb megrázkódtatást körükben. Mindezekből megállapítható, hogy a magyar kereskedő-osztály, ha szenvedett is, a legkevésbbé gyengült le és ma aránylag a legerősebb inakkal birja az uj iramot, amelyre mások a maguk lábán már képtelenek, s csupán az állami segítség tartja bennük a lelket. Hogy ez igy van, vasok között örökre megdermed az a bolond szív, amely csak szeretni tudott, de feledni nem. Hátha az ezer veszedelem, a véres zűrzavar, a kin, a szenvedés más emberré tesz, múltat feledő, jövővel nem törődő bohémmá változtat, vagy elpusztulok én is nyomorultul, mint annyi sokan és vége lesz mindennek. Csalódtam. A sors kegyetlen volt hozzám. Pusztulás helyett gyors előmenetel volt osztályrészem. A szenvedés kitüntetést teremtett számomra és a lelkem fájt, fájt tovább. Elmentem egy búcsú kézszoritás nélkül, kiakartam tépni lelhemből emlékét s mindhiába! ő ott élt lelkemben. Galícia mérhetlen homokja bőrének lágyságára, a fenyvesek súgása hangjára emlékeztetett. A havasok szikrázó ormai kegyetlen hidegségét varázsolták elém, Nem tudtam feledni. Megpróbáltam a vér gőzös mámorából a pezsgő, a cigányhoz menekülni, de hajnalban még keserűbb lélekkel hajtottam fejem álomra, hogy lelkem messze, messze át a Kárpátokon, a Karszton hozzá szálljon. Nem bírtam elpusztulni, de feledni sem azt a kegyetlen, de nekem a legszebb, legjobb leányt, akit úgy szerettem, mint virág a harmatot, nagy szerencse: nemcsak a kereskedő-osztályé, hanem a nemzeté is, amely új küzdelmeiben bízva, számíthat erre a leginkább intakt seregére. Ez a bizalom, minden okunk megvan rá, hogy higyjünk, nem üres képzelődés. A mi kereskedőink, akik minden viharban igy megtudták állani helyüket, most nem fogják kivonni magukat a közös munkából. A nagy harmóniának ők is részesei lesznek, ha kell lemondással és áldozattal is. Amikor várjuk a reménységek tavaszát s amikor bízunk abban, hogy a feltámadó élet a mezők népét visszaadja a munkának, mikor az ipari munkástól azt kérjük, hogy a dolgán kivül még a közrend megszilárdításában is vegyen részt, a kereskedő szerepét abban látjuk, hogy megindítja azt a folyamatot, amely az elviselhetetlen drágaságból a normális élet felé vezet. Mondhatná a kereskedő, hogy a kiinduló pont ne ő legyen, hanem a termelő, mégis a kereskedőtől kell kérnünk az áram megindítását. A közönség közvetlenül vele érintkezik, s a vásárlóra, különösen a falvak népere; végtelenül jó hatással volna, ha látná, hogy olcsóbb az élete. Kedvet nyugodtságot, Jó hajlamokat szül majd benne ez, ráveszi a munkára és arra, hogy a túlzott bérköveteléseit mérsékelje. A kereskedő részéről, ismételjük, áldozatot kérünk, s itt nemcsak az ő, másoknál egy arasznyival kedvezőbb helyzetére utalunk, hanem intelligenciájára és megértésére is építünk. A helybeli Károlyi-párt a közelgő választásokra való tekintettel erősen szervezkedik. Serényen folyik a taggyűjtés és semmi kétség sincs az iránt, hogy ámbár a párt nagyon patak a medrét, hűséges kutya a gazdáját. Minden hiába volt. Vágh elhallgatott s vele hallgattak a cimborák is. Egy darabig néma csendben ürült a pohár, dermesztő csend ült a lelkekre. Csak nagysokára szólalt meg Zavaros Jancsi. — Béla! — Hát az a selymes szőkehajú szépség sem tudott megvigasztalni? Az sem tudta feledtetni veled őt? — Szegény kis havasi rózsa, szegény gyermek I Nem, ő sem szegény, pedig hogy ragaszkodott hozzám 1 Nagy nedves szemei hiába függtek rajtam, sajnáltam, jó voltam hozzá, de szeretni nem tudtam. Otthagytam az erdélyi havasokban, majd csak boldog lesz egyszer, hisz oly fiatal, oly édes gyermek volt. De hagyjuk ezt, nekem már sorsom az, hogy a múlt minden poklát hordjam lelkemben. Ne feszegessétek emlékeimet. Itthon vagyok, mellette, de mégis messze, messze tőle. Nem lehet, nem szabad őt szeretnem. Hosszú mély csend ragadt a cimborákra, csak nagysokára kezdte el egyikük dúdolni alig hallhatóan — Mikor az est mesélni kezd... — s Vágh Béla, a kemény arcú legény szemében egy könny jelent meg. .. .1 ...n.
