Esztergom és Vidéke, 1919

1919-12-07 / 127.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 72 K., félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szára ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. ­Kéziratot nem adunk vissza. Tartsak oda bal orcánkat... (P. A.) A kommunista világban olvastam valahol egy kis izelitőt a polgári crkölcstan-b6\ . . . Azt irta valamelyik a _ napkeleti bölcsek kö­zül, hogy nekik nem kell a valláser­kölcs, amely azt tanítja: ha megüti valaki a jobb orcádat, tartsd oda a balt is . . . Pöröly Miskának termé­szetesebb, okosabb és emberibb az erkölcsi nézete, amikór azt vallja: aki pedig engem pofonüt jobbról, azt ugy vágom kupán balról, hogy men­ten elterül! . . . Ennyi lecke elég volt egy pártnapot tartó elvtárs-gyüleke­zetnek, a többit kitalálták maguktól is ; szidták a papot! . . . Erővel elém tolakszik ez a kom­munista lecke, amikor érzem égő arcomon azokat az ütlegeket, amit kaptunk már s amit kapunk még kul­turtestvéreinktől, a kultúrában fiata­labbak tói éppen úgy, mint az időseb­bektől. Hiába, ember az ember s alig tudja fékezni természetét, esze is majdnem kénytelen behódolni en­nek a természetnek, indulatai meg ragadják feléje, hogy okosabb, era­beriebb az „üsd vissza 1", mint a „türelem I kitartás!..." Utóvégre úgy tanultuk, hogy keresztény az az oláh, az a rác, az a cseh, tallián, francia és angol is, hát hol az a keresztény morál, — az egésznek „Esztergom és Vidéke" tárcája. Vidéki tanítóság a honalkotó munkában. (Folyt, és vége.) Ezen gondolattól vezetve eltakar­juk agyunk kétségbeesését, arcunk szomorúságát és megyünk a magyar ugartörésnek, mert törhetetlen a hi­tünk, hogy amint Mohács mezején nem esett el nemzeti dicsőségünk, Visegrád romjain nem aludt ki ősi fényünk; ügy az újkor ásta sirba sem temették el a magyar jövendőt I Ha ez a törhetetlen akaraterőnk abból a megértő lelkületből szárma­zik, hogy vezeklő módjára, magamra veszem részemet a múlt bűneiből; akkor ebből fog támadni az az erő­többlet, mely arra nagy munkára szólit bennünket, — tanítókat, — hogy a reánk várakozó halál helyett az uj életre hívó harsonát fújuk meg ! A nagy honalkotó munkában ne­künk dorogi tantestületnek szeren­csés helyzetünk van. Mert mig má­sok még mindig csak a reménység­ből élnek : Addig a mi törekvéseink élére egy eleven magyar ember áll, tisztán a magyarba kellett szorul nia! ? . . . Először beugratnak szem­telen legyek módjára, azután félig agyon marnak tömegükkel, a végén egy őrült pózzal elhajítunk magunk tói minden fegyvert s azután ránk esnek, kiforgatják zsebeinket, elra­bolják nemcsak élelmünket, hanem még az evőeszközeinket is — azon a cimen, hogy gyógyítani jöttek, ki­vágni belőlünk a megfertőztetett vé rünkből kifakadt rákfenét! . . . íme, kisül, hogy mindenből kifosztanak, csak a rákfenét hagyják meg raj tunk, sőt — beoltják az agyunkba is, befészkelik oda is, ahonnan a föleszmélést, az öntudatra ébredést kellene átvinni az egész beteg testbe, beültetik a kormányunkba 1 . . . A legvakmerőbb kihívása ez a ke­resztény morálnak és még sincs más orvosság ellene, mint — a keresz tény morál, a krisztusi türelem ! . . . Ez a legészszerűfcb, legokosabb is egyúttal, ha mégúgy háborog is a vérünk ellene ... De ez az orvos­ság csak úgy hat, ha szigorúan al­kalmazkodunk az Orvos rendelé­seihez . . . A „tartsd oda a bal orcádat is", nem jelent gyáva megadást, birka­türelmet, hanem önuralommal páro suit olyan önérzetet, mely tudtára adja mindenkinek, akit illet, hogy igazságunk érvényesüléséért képesek vagyunk még egyszer annyi csapást is elszenvedni, de keresztény erkölcsi — munkatelep vezére Schmidt Sán­dor bányaigazgató ur ki lelkéből ki­pattantotta, hogy a nemzetet elsősor­ban gazdaggá, vagyonossá kell tenni s kitűzte nemzeti lobogójára a keresz­tény Magyarország felépítését, fellen­dítését, ő általa adott gazdasági programm a mindenből lesorvadt nemzetet felemeli s gazdaggá teszi. Ezen alapon itt Dorogon már meg­kezdődött a lázas, nagy komoly mun­ka : a Vezér dolgozik fáradságot nem ismerve reggeltől-estig, mindenütt ott van, mindenhol tanácsot, útbaigazí­tást ád ! „Üzeneti — igéje — testté alkotódik" ! Mi is erőt merítve a Vezér lelkes munkásságán, a gazdasági programm­jához oda fűzzük a kulturális, nép­nevelési és a vallás- erkölcsi prog­rammunkat, mert a nemzet jólétét és gazdaságát csak tiszta erkölcsi ala­pon és műveltséggel lehet fenn tartani. De tudva, hogy a nevelés a neve­lés céljától függ, minekünk elsősor­ban e célt kell kitűzni, ami teljesen kifejtve nem lehet más, mint gyer­mekeinkben uj gondolkozású haza­fiak tömeges nevelése, mely az an­gol nevelés szelleme szerint csak az lesz, aki a legtisztább becsületü, a világnézetünkben igazolt meggyőző désünket fel nem adjuk 1 . . . Nem­zeti jogainkat, annyi vérrel áztatott és véres verejtékkel megművelt ha­zai földünkhöz való jussunkat az Isten tiz parancsolata védi és ami lopás, az lopás marad, ha a világ összes hatalmainak, a védnöksége mellett megy is végbe 1 . . . Ezt az érzést, ezt a meggyőződést ne engedjük kiölni gyermekeinkből, mert ha megalkuszunk a körülmé­nyekkel, hamis jelszóvá szárad aj kunkon a nemzetté nevelődés vágya. Lehetnek eltérők a véleményünk, hogy hogyan győzzük le a vállainkra nehezedett súlyos terheket, hogyan is rendezzük be a keresztény és nemzeti alapon megkezdett új éle tünket, de együtt kell lennünk min­den olyan törekvéssel szemben, mely ezt az alapot megingatni, vagy aló lünk kirántani akarná. A közeli napokban véget ér az a kegyetlen diplomáciai eljárás, mely lyel porig aláznak és mezítelenre vetkőztetnek bennünket keresztény kultur-testvéreink ... A bőségben, az ünneplésben, a dicsőségben köny nyű kereszténynek lenni, az erőt, a diadalt könnyű a nemzeti érzések túláradásával ünnepelni, de mutas suk meg most, hogy keresztények és magyarok vagyunk ! ... Ne hízeleg jünk, ne udvaroljunk senkinek és ne átkozzunk senkit; merevüljenek meg arcvonásaink, hidegüljön meg han legmunkásabb, a legképzettebb és a legáldozatosabb polgár. E cél kettős áldozatot kivan : Anya git és szellemit. A nevelés anyagi áldozata meghozza mindazon eszkö zöket, amelyeket áz uj típusú iskola feltétlenül megkövetel. Mi e részről is biztosítva vagyunk Vezérünk nagy concepciója folytán. Mi nekünk e szerencsés talajon csak a szellemet kell belefektetni. A szellemi műveltségnek két té­nyezője van oktatás és nevelés. Ok­tatni fogunk á legmagasabb értelmi felvilágosításig, de ezzel nem szabad megelégedni Parallel nevelni kell: az erkölcsi, szellemi és vallási életre kell ébreszteni a gyermeket. —- Mert nem az a fontos, hogy ir, hanem iiogy mit ir. Vájjon durvasággal, fri­volsággal rója tele kicsiny tábláját, avagy szeretettől sugalt, Istene iránt érzett imádásból fakadtak-e leirt gon­dolatai? Nem ezen van a hangsúly, hogy lásson, hanem hogy meglássa az élet nagyságát az emberben, mint mikrokosmosban és az egyedekből összeálló társadalomban; meglássa ennek alaptörvényét: az igazságos­ságot, mellyel visszaélve perlekedé­sek, forradalmak, háborúk támad­gunk ^valahányszor egy-egy pribék közeledik felénk; de lágyuljon meg szivünk, melegedjék fel hangunk, valahányszor egymás szemébe né­zünk, egymást köszöntjük és — ki­tartásra intjük! Dolgozzunk egymásért és osszuk meg egymással a keserű kenyeret, de eladni — ne adjuk el egymást se szép szóért, se tál len­cséért . . . Igy tartsuk oda a bal or­cánkat is — és ne sajnáljon ben­nünket senki, de vegye észre és ne feledje el többé soha, hogy egy ér­demekben megőszült nemzet az, akire ráemelte kezét! II Telefon. • Távirat. El Habsburg Károly magyar királynak vallja magát. Windischgrätz herceg egy újságíró előtt kijelentette, hogy Habsburg Ká­roly Magyarország törvényes királyá­nak tekinti magát. Szerb visszavonulás. Az ötös tanács rendelkezése alap­ján a szerb katonaság megkezdte a Tisza—Maros-szögben való terület kiürítését. Ezideig Deszk, Uiszeged, Szőreg, Ujszentivány, Gata, ókeresz­tur, Kiszombor és Kübekháza kiürí­tésére került sor. A még kérdéses nak. Ki tudja tapintani az ész diada­lát, mely a matéria fizikális viszonyát és az ember szervezetét megismerve, uralja a földet és az emberi testet; megtudja tapintani ennek forrását, hogy csak törhetetlen ambícióval szerzett tehetséggel tudunk eredményt elérni, mely mind magunk és em­bertársaink boldogulását idézi elő. Az utcákon, városokban, külföldön forogva ki tudja érezni a glóbust átfogó gazdasági versenyt, melybe mi magyarok csak akkor tudunk bekapcsolódni, ha becsületesen prak­tikusabb, jobb termékeket tudunk produkálnh Egyben legyen érzése meglátni a nyomort, a betegséget, melytől óvakodva, de megértve a egáldozatosabbá tegye őt. Nemzete történelmét hallva, megértse, hogy a leszűrt tanulságot megtartva lesz ha­zájának legjobb és legboldogabb pol­gára. Végül meg kell tanítani örülni a gyermeket. Undorral forduljon el a bűnök kloakáján keresztül veze­tett örömöktől, de szive teljével csüngjön a tiszta örömökön, örüljön kisded játékainak, mulatságainak, szép olvasmányainak, mindennek ami az életet tisztán széppé teszi. Lelke örömtől, csapongva tartózkodjon a

Next

/
Thumbnails
Contents