Esztergom és Vidéke, 1919

1919-11-30 / 121.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSÓ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 72 K., félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. Kéziratot nem adunk vissza. A köztisztviselők ereje. Kis- és nagygazdák, kis- és nagyiparosok, kis- és nagykereskedők, föld- és ipari munkások mind számottevő tényezői a társadalmunknak, csak egy tényezőről nem hallunk soha semmit nemzeti politikánk alakulásai között s ez a tényező — a nemzet tisztjei, vagy ahogyan a demokrata gróf megtisztelt és egybefoglalt bennünket — a közszolgálati alkalmazottak. Ennek a tényezőnek a véleményére, hangulatára a politikai küzdelem egyik harci egysége sem kíváncsi, ehhez egyik csoport sem kíván alkalmazkodni. A politikus nagybirtokos képes elhitetni önmagával, környezetével és a nagyközönséggel, hogy ő kisgazda, apolitikus ügyvéd, hogy ő — mester legény és igyekeznek megnyerni a kisgazdákat, a kisiparosokat s az ipari munkásokat fegyvertársaiknak .. Hogyne lenne szép, hogyne lenne fölemelő az a tünemény, az a törekvés, hogy a nagy és kis emberek a foglalkozásuktól, életmódjuktól, igé„Esztergom és Vidéke" táreája. Vidéki tanítóság a honalkotó munkában. Mult héten a Dorog-ujbánya elemi iskola tantestülete a környékbeli tanítósággal karöltve népnevelési és kulturális értékű gyűlést tartott Dorogon. Rákosy Károly fejtette ki, azt a fontos munkálatot, amely a nagy világégés után a tanítóságra hárul. Népnevelési és vallás- erkölcsi programmot nyújt, melynek értékes tartalmában csokorrá fűződik ezen népnevelési programm azzal a már megindult, nagy gazdasági fejlődés gondolatával, melyet Dorogon Schmidt Sándor bányaigazgató úr tűzött ki. Rákosy Károly paedagógiailag értékes előadását alább közöljük. Mikor az új jövendőnk megnyitását próbáljuk kivirrasztani, — felvetődik lelkünkben, ugyan hol is voltunk, hogy az elmúlt ezeréves fejlődésünk után dolgoznunk kell a nemzeti életünk újra felvevésén ? S ha a multak emléke kegyetlen lesz, vájjon a megidézett jövendőben emberi és nyeiktől eltekintve, keblükre ölelik egymást és nemcsak vallják, de követik is, hogy egy testben, a nemzet testében, egy lélek, a nemzeti eszme, egy erő, — a keresztény erkölcs tart össze és éltet mindnyájunkat 1 ... De mi a közszolgálat alkalmazottjai — mintha valahogy kiszorulnánk ebből az ölelkezésből 1 . . . Azt hiszem reánk mindenki egyformán számit, bennünk minden harci egység egyaránt bízik, mert mi a közszolgálat alkalmazottjai vagyunk, aki minden kormányzathoz egyaránt tudunk alkalmazkodni, csak élni hagyjanak bennünket I . . . Egy nemzet közélete ilyen tisztekkel ugy tűnik fel előttem, mint egy nagybirtok, egy nagyvállalat, a melynek a tisztjei egyértékű közönynyel hajtanak végre bármely üzemtervet, ha mindjárt tönkre, csődbe juttatják is általa a tulajdonost . . . Végzetes baj lenne, ha ilyenek lennénk, de végzetes baj lehetne abból is, ha ilyeneknek tartanak bennünket. . . A lelkiismeret, a kötelességtudás, a becsületérzés, az önfeláldozás, a nemzeti létünk számára biztatóbbat fogunk találhatni-e? Ma még az emlékezés erejével vi lágítható be a közel múltban lepergett események tömkelege, de előre le kell szegeznünk: az események okozati, szigorú összefüggésének a tényét. Minden egyes cselekedetünk méhében hordja e kapcsolási tendenciát. Nihil de nobis, sine nobis. Semmi sem létesülhet nélkülem, ellenem és mellettem, ha az én személyem cse lekvése is nem ad alapot a további fejleményekre. Ezen alapon kérdezhetjük, vájjon tisztán Charakter nélküli lelketlen alakok által felkorbácsolt események szakadtak ránk; avagy évezredes tragikomunk megismétlődése : azaz erőtlenségünk emelkedettség, — jövőbe látás, — alaposság nélküliségünk is hozzájárult, hogy a világ csúfságára a történések ilyen fekete világa szakadhatott ránk ? Ezen kérdések objektív megbirálásához az idő tisztító távlata szükséges. Tehát a válasz ma még teljes terjedelmében ismeretlen, de sok mindennek titokzatosan a lelkünkben kell lappangania és a nagy perdönbéketűrés meg van bennünk, az önérzetet, az osztályöntudat azonban a politikai élet a társadalom minden rétegében elplántálta és nagyranövelte már, csak belőlünk ölte ki és helyette a közszolgálat tudatát gyökereztette belénk I . . . Qui bene distinguit, bene docet!.. A jól megszervezett jogállamban minden polgárnak kötelessége közszolgálatot teljesíteni és csak az a tudat növelheti nagyon polgári önérzetét, hogy munkájával állandóan közcélt is szolgált, nemcsak egyéni érdeket 1 .. . Aki nem érzi ezt a bekapcsolódást a közcél szolgálatába, abban nem a polgári öntudat, a polgári önérzet duzzad, hanem a független önrendelkezés büszkesége !... Ami politikai közéletünk ennek tömjénez és ezzel szorítja háttérbe a közcélokat szolgáló tisztjeit. Régóta érezzük már ezt a viszás helyzetet, sokat beszéltünk róla egymásnak, de — tenni keveset tettünk még ellene — közös erővel. Most készülünk tenni valamit és higyjük el mi, higyje el a közvélemény, ez sem a mi osztályérdekünk, hanem a lés előtt az Ítéletből részt kell kérnünk a magunk számára. Ez a gondolat vezeti a mai tanitó gyűlés tárgyalását, annak a véletlenség folytán kapcsolódó esetnek, hogy a csatát vesztett művelt nyugat kikerüli a halálos sötétségbe való ugrást, csak mi magyarok- és oroszok voltunk kaphatók erre. Szomorú ez a találkozás, de igazolja, hogy ilyen világ a viszonyok züllöttségén, a műveltség aljasságán, hazafiatlanságon kerülhetett uralomra. Ha vizsgálódás tárgyává tesszük csak hazánk közelebbi históriáját, mintha megrázó elmélyedés után különösebb nyugtalanságot nem érez nénk! Mert mi származhatik a politika terén uralkodó korrupcióból, egyéni faj súlytalanságból, azon alacsony lelkiségből, mely egy nemzet történelmét pártok történelmévé aljasitotta ? Mi fakadhatott nyomában polgári erényeket nélkülöző társadalomból, melyben az intenzív termelésre való tömörülés és képzés helyett a mulatozás víg asztala köré gyülekezett; melyben a hazafiúi szeretet csak márc. 15-én gyulladt ki, hogy másnemzet, a haza, az állam közérdeke, hogy valamennyien együtt egy erős, összetételében hatalmas erkölcsi, politikai és gazdasági súllyal biró szövetséggé alakuljunk, amely szövetség tudta, véleménye, hozzájárulása nélkül a nemzet élére nézve döntő jelentőségű intézkedések, rendszerváltozások soha többé ne történhessenek I . . . Állami szervezetünk működéséhez mindenki érthet valamit, az egészet azonban csak a mi egyetemünk érti úgy, hogy nélkülünk nem lehet nemzeti, nem lehet állami élet és helyünkbe csak anarchia léphet 1 . . . De jegyezzük meg: ennyit csak úgy érünk, ha együtt vagyunk! .. . (P. A.) A „Kolos Közkórház" és az „Esztergomi Simor Kórház" egyesítése. A városi képviselő testület még 1914.-ben hagyott jóvá egy szerződést, melyet Dr. Gönczy kórházigazgató kezdeményezésére a Kolos nap annál mélyebbre nyomja az erős a gyengét, hogy a tudatlanság sötét börtönében tartsa testét s lelkét. A vezetőkben, az intelligenciában, — mint hivatott eleme a vezetésnek, — az élvezetek raffináltabbá tevésén való fáradozás praedominált ahelyett, hogy pénzét, erejét önzetlenül feláldozta volna; ahelyett, hogy velejét égette volna a gondolat: e nemzetnek apostoli vezérekre van szüksége s ezek egyike én is lehetek. Végül mit szóljunk gyermekeinkről, munkatársainkról, szegényeinkről, betegeinkről, kikről csak a fillérekkel gondoskodva szomorúan húzták életüket a korai halálba, a züllésbe, az élettől való undorodás mérgező lelki állapotába ?! Ez állapotoknak méltó fináléja volt az életet, a vagyont elhamvasztó világégés, amelyből készen kipattant a szörny: a ruháüan, marcona munkás, ki a kezében levő pörölyt nem a több és jobb munka produkálására emelte fel, hanem a társadalomnak összezúzására, nemzeti s erkölcsi létalapunk megsemmisítésére. De a jó Isten kegyelméből kikerültük mégis csak a végső, a haláKOLUMBUS KRISTÓF, Amerika felfedezése filmen. látsza a „CORSO" MOZGÓ. Két részben, 8 felvonás (3200 méter.) Előadásra kerül december hó 1., 2. és 3-án (hétfőn, kedden és szerdán). Jegyek előre válthatók! A film rendkivüii hosszúsága miatt az előadások kezdete délután l

/a6 és este Va9 órakor. Kérjük a pontos megjelenést