Esztergom és Vidéke, 1919

1919-11-30 / 121.szám

közkórház Csernoch János herceg­prímás ő Eminenciájának engedélye alapján az érseki Vöröskereszt kór­házzal kötött, és amely szerződés azt célozta, hogy a két kórház egy­mást kiegészítve, egymással szervi összeköttetésbe kerüljön; ezt azon­ban akkor a háború kitörése lehetet­lenné tette. A kommunizmus alatt másodszor történt ugyanily irányban intézkedés, a mikor maga a népjóléti népbiztos­ság a saját közegészségügyi osztá­lyának kezdeményezéséből egyesitette a két kórházat, kimondva azt, hogy a Vöröskereszt kórház a Kolos köz­kórház kiegészítő részét képezi. Ak­kor ezt Dr. Seyler volt egészségügyi megbízott önhatalmúlag meghiusitotta­s a maga igazgatása alatt külön köz­kórházként rendezte be, holott az egyesítésére az adminisztráció ol­csóbbá tételén kivül az egységes kor­házi szolgálat szempontjából ép azért lett volna szükség, hogy a túlzsúfolt Kolos közkórháznak régóta szüksé­gessé vált kibővítését meg lehessen valósítani. A kommunizmus megszűntekor, de a mikor a kórházak szocializálása még nem lett hatálytalanítva, az alis­pán a két kórház igazgatójává Dr. Gönczyt, a Kolos közkórház igazga­tóját nevezte ki, s ezzel az egyesí­tést megvalósította. De ez a kineve­vezés a szocializálás megszűntével elvesztette a hatályát- s igy a két kórház ismét szétvált. Most, hogy a Vöröskereszt kórház ismét a hercegprímás tulajdonába ment át, az egyesítés az eredeti terv szerint szerződés alapján valósul meg, mert nemcsak a kórházbizottság fo­gadta köszönettel a hercegprímás ő Eminenciájának azon magas elhatá­rozását, hogy a kórházigazgató által * készített szerződés feltételei mellett a Vörökereszí kórházat összes fel­los csapást: a teljes megsemmisü­lését: a tisztességnek, az erkölcsös hitnek, és a nemzeti létünknek. Kulturális szemlélődés volt célja a tantestületnek, de megszédültünk ezen a buslátományon. Körülöttünk hulla nemzet teng, Simonét képe jut eszünkbe, amint az öreg szakálos orvostanár izgatottan tartja kezében a kitépett szivét annak a gyönyörű fiatal testnek, melyből az élet utolsó szikrája hamuba sülyedt. S gondol­kozik a kapcsolaton: szív nélkül, hulla az élet. Önkéntelenül meg kellett éreznünk, hogy nekünk is a profeszor szerepe jutott. Úgy állították fel a nemzetet, mint megdermedt Cadavert, de szi­vét, lelkét, hitét és jövőjét magába záró gyermek az intelligencia s főkép a tanítóság kezébe van letéve. Keserves multunk után kérdezhet­jük: meggyilkoljuk-e az élet utolsó jelét tartogató szivet a pedagógiai retortákban kifőtt abszurdumok ál­tal? Avagy szokásos módon felüle­tesen a politika magaslatait járjuk s elmulasszuk, elhanyagoljuk leeresz­kedni a nemzeti jövőnk egyetlen alap­jához, a gyermekhez? Avagy te deumos éneket zengve adjunk hálát a jó Istennek, hogy a történelmi fej­lődésen okulva, megtaláltuk a nem­zet utolsó mentsvárát, — a kis em­berben pihegő gyermek lelket, — melyet térdenállva kell lélekkentneg­csókolnunk, mert egyedül ezen a kis területen kezdhetjük meg még egy­szer s utoljára a nemzet életének modern ívbe való felépítését. (Folyt, köv.) szereléseivel és berendezésével a Ko­los közkórház használatára átengedi de egy most érkezett leiratban a nép­jóléti winisztérium is megengedi, hogy az egyesítés ily alapon megva­lósittassék. E szerződés értelmében az orvosi és adminisztratív ellátásról a Kolos közkórház fog gondoskodni, az ápolást és élelmezést pedig a Vö­röskereszt kórházat eddig is kezelő Szent Vince szerzet apácái látják el illetve szolgáltatják továbbra is, ter­mészetesen a Kolos közkórház köl­ségvetésének terhére. A Vöröskereszt kórház gazdasága azonban ezután is a nevezett szer­zet tulajdonát képezi, és annak ke­zelése alatt marad. A „Vörökereszt kórház" elnevezése azonban O Eminenciájának fenti el­határozásával kapcsolatban már meg is szűnt, mert kívánságára a kórház az egyesítésre való tekintettel, és hogy nagynevű alapitójának) neve megö­rökittesék, az „Esztergomi Simor kórház" nevett vette fel. Minthogy itt egyszerűen bérbevételről van szó, a Simor kórház jellege egyáltalában nem változik meg, valamint nem vál­toztata ez a Simor kórház azon kö­telezettségén sem, hogy háború ese­tén katonákat kell ápolnia, mert ezt a kötelezettséget a Kolos közkórház veszi átt. A Hercegprímás nagy hálára kö­telezi ezért a várost és megyét, mert ezen egyesítés folytán most válik lehetővé egy szülészeti osztály léte­sítése is, a mire — Dr. Antony pol­gármester sürgetése folytán — a törvényhatóság azon határozata is impulzust adott, hogy az az anya és csecsemő védelem érdekében a köz kórház létesítsen a saját keretében egy ezen célt szolgáló intézményt. áj Hivatalos rész. Ä Esztergom vármegye alispánjától. lyeztetve volt, és ä befolyó jövedelmeket évről-évre oly kiadások fedezésére kellett fordítani, amelyek már előbbi időkben más betegek ápolásával kapcsolatban merültek fel. A magyar népegészségügyi miniszter úr 25187/919. sz. körrendeletével a következő­ket rendeli; 1. A közkórházakba kórházi ápolás szem­pontjából orvosilag megállapított sürgős szük­ség esetén és a fertőző betegeket kivéve, a a betegeit az-ápolási dij előzetes lefizetése nélkül csak akkor vehetők fel, ha a) munkás­biztosító pénztári utalványa van, vagy b) fizetésképtelenségüket az illetékes elöljáróság bizonyítványával igazolják. Minden más esetben az ápolási dijat leg­alább 14 napra előre meg kell fizetni, ille­tőleg ennek az időnek leteltével ugyancsak hasonló időszakra folytatólag kell fizetni, viszont abban az esetben, ha a beteg ápolás 14 napnál rövidebb ideig tartott, az előre lefizetett összegnél mutatkozó többletet vissza kell adni. Sürgős szükség esetében és fertőző betegségeknél mint már fentebb emiitettem a felvételt az a) és b) pontokban megjelölt feltételektől függővé tenni nem szabad; de l ezekben az esetekben is fel kell hivni a hoz­zátartozókat, hogy vagy az ápolási dijat az előirt idő tartamra fizessék le, vagy a mun­kásbiztositó pénztári utalványt, illetőleg a fizetésképtelenséget igazoló bizonyiványt sze­rezzék be. A községi elöljáróságok a fizetésképtelen­séget igazoló szegénységi vagy vagyontalan­sági bizonyítványok kiállítása körül lelki­ismeretes gondot tanúsítsanak, és semmiesetre se essenek abba a hibába, ami a múltban már-már általánossá vált, hogy az állam­kincstárral szemben a fél előnyét tartották szem előtt akkor is, amikor a konkrét eset­ben sem az igazság, sem a méltányosság nem szól amellett, hogy az illető terheket az ország dolgozó népének anyagi erejét igénybe vevő államkincstár viselje. Ezen miniszteri rendelkezésben foglaltak a jövőben a legszigorúbban betartandók. Esztergom, 1919. nov. 14. Palkovics s. k. alispán. Esztergom vármegye árvaszékétől. 3707/1919. szám. Másolat: Magyar köztársaság, Kereskede­lemügyi miniszter, 76999/919—27. Valamennyi magyar törvényhatóság első tisztviselőjének. Tudomásomra jutott, hogy a demarkációs vonalon nagymérvű gyapjúcsempészés folyik. Miután a csempészés következtében tekinté­lyes mennyiségű nyersanyagok vonatnak el a havi közszükséglettől. Felhívom a t. Címet intézkedjék az iránt hogy a csempészés min­den lehető eszközzel meggátoltassék. Tájé­kozásul közlöm, hogy a demarkációs vonalon túl eső helyekre bárminemű nyersanyagok csak is a pénzügyminisztérium által kiállított áruszállítási engedéllyel vihető ki. Mindazok akik ily áruszállítási engedély nélkül bármily mennyiségű gyapjukészleteket kísérelnek meg a demarKácios vonalon átvinni kihágást kö­vetnek el és a fennálló jövedéki büntető szabályok szerint büntetendők. Az a gyapjú melynek engedély nélküli kiszállítása kisérel­tetett meg, az eljáró hatóság által a Gyapjú­központhoz (Budapest, IV., Városház u. 14.) küldendő be- Budapest, 1919. október 24.-én. Olvashatatlan aláírás s. k. Rendelet. I. fokú és helyi hatóságoknak. A kereskedelemügyi miniszter úrnak a gyapjúcsempészet tárgyában kiadott és fent­olvasható rendeletét másolatban tudomásvétel és szigorú ellenőrzés végett kiadom. Esztergom, 1919. nov. 13. Palkovics s. k. alispán. Esztergom vármegye alispánja. 3721/1919. szám. Rendelet. Az I. fokú hatóságoknak és az összes községi elöljáróságoknak. Miután a betegápolási költségeknek besze­dése szükség esetén behajtása eddig oly ké­sedelmesen történt, hógy a közkórházak háztartásának egyensúlya állandóan veszé­5898/1919. szám. Tárgy : A magyar népegészségügyi minisz­térium Hadigondozó hivatalának (Budapest, VI., Vilmos császár-út 37.) f. évi 46274. sz. intézvénye, a hadiárvaknak és a hadirok­kantak gyermekeinek az 1917. évi 2Ö00. M. E. számú rendelettel rendszeresített nevelési segítsége ügyében. Rendelet. A főszolgabiró urnák és valamennyi községi elöljáróságnak (kör- és községi jegyzőknek.) A magyar minisztériumnak az 1917 évi 2000. M. E. sz. rendelettel rendszeresített nevelési segítsége módot nyújt az arra igény­jogosult hadiárváknak és a hadirokkantak gyermekeinek középfokú és felsőbb iskolai tanulmányok folytatására, ha különben meg­felelnek azoknak a követelményeknek, melyek a látogatni kiAánt intézetbe való felvételhez kötve vannak. Az országos nevelési segítségnek elnyerése nyilvános pályázat utján történik. A magyar Népegészségügyi minisztérium Hadigondozó Hivatala által mar kibocsájtott ezen árvaszéknek megküldött, és itt bárki által a hivatalos órak alatt (d. e. 8—2-ig) betekinthető pályázati hirdetményben meg vannak jelölve azok azok az intézetek, ame­lyekre nézve a segítség adományozása egyben az intézetbe való felvételt is jelenti. Midőn tehát miheztartás végett közli az árvaszék a Címzettekkel, "hogy a 2000/1917. M. M. sz. rendelet 22. §-ában jelzett — és a nevelési segítség elnyerése iránt való ké­relem előterjesztésére felhasználandó A. és B. mintájú űrlapok az esztergomi járási főszol­gabírónál állanak mindenkinek rendelkezésére, egyben felhívja az árvaszék a Cimzettteket, hogy az érdeklődőkkel ezt közöljék valamint azt is, hogy a pályázati hirdetményben fog­lalt közelebbi teendők tekintetében útbaiga­zításért az árvaszékhez forduljanak szobán, vagy írásban ahonnan a szükséges felvilá­gosítást megkapják, egyben azt is közöljék az érdeklődőkkel, hogy a kérelem csak az előirt űrlapon lesz elfogadva; mely űrlap p valóságnak megfelelően kitöltve, és a kérelem adatait, illetve jogcímét igazoló okmányokkal helyesen felszerelve ezen vármegyei árva­széknél legkésőbb 1919. évi december hó 31.-éig nyújtandó be. Végül közölje a kérelmezésre jogosulttal azt is, hogy az űrlap és mellékleteinek az árvaszékhez való benyújtása előtt az űrlap IV. pontjában foglaltakat (egészségi állapot és tanulmányi előmenetelt igazoló adatok) annak az iskolának az igazgatójával igazol­tassa, amelyet a tanuló utoljára látogatott, mig az 1., II., III., V. és VI. pontjaiban fog­lalt többi adatokat a lakóhely szerinti illeté­kes községi elöljárósággal igazoltassa. Kelt Esztergomban a vármegye árvaszé­kének 1919. évi november hó 26. napján tartott ülésében. Major s. k. árvaszéki elnök. Esztergom város polgármesterétől. 371/919. h. ü. sz. Felhívás. Az esztergomi m. kiegészítő parancsnok­ságnak f. é. 115. ikt. szám megkeresése alap­ján felhívom a város területén tartózkodó és katonai tényleges szolgálatot ez idő szerint nem teljesítő tartalékos, népfölkelő, szol­gálat kívüli viszonyban avagy nyug­állományban lévő összes tiszteket, katonai tisztviselőket, illetve katonai lelkészeket, hogy az emiitett parancsnok­ságnál d. e. 8 órától d. u. 1 óráig tartó hivatalos órak alatt személyesen jelentkezze­nek, illetőleg ha ebben akadályozva volnának, ez esetben ugyanoda levelező lapon a követ­kező adatokat haladéktalanul jelentsék be és pedig, név, rendfokozat, állományilletékes csapat, állandó tartózkodási hely (utca, házszám.) Esztergom, 1919. nov. 28. Dr. Antóny s. k. polgármester. ad. 89/919. gazd. szám. Hirdetmény. Akik a szénkénegre előjegyeztek, s 200 korona hordóóvadékot kék pénzben le nem fizették, legkésőbb holnap délig azaz f. hó 30-án déli 12 óráig a városi gazdasági hivatalban annál is fnább fizessék be, mert ellenkező esetben szénkénegre nem tarthat­nak igényt. Esztergom, 1919. nov. 29. Dr. Brenner s. k. h. tanácsos. Nemtsák János dr. emléke. Hosszú félszázadokon keresztül egye­dül nemes hivatásának élt és a prak­tikus életre készülő ifjak nevelésére szentelte agg koráig minden tevékeny­ségét dr. Nemisák János főreálikolai tanár, kinek sírhelyét hozzátartozók hiányában ma, egy teljesen elhanya­golt, emlékkő nélküii halom jelzi a belvárosi temetőben. A szélrózsa min­den irányában elszórt számos tanít­ványából és tisztelőjéből most néhá­nyan, kegyeletük és hálájuk adójak­ként, az érdemes férfiú sírja fölé em­lékkövet óhajtanak állítani, melynek költségeire ezideig adakoztak : Bleszl Ferenc 200 K. ifj. Brenner József 50 K. Reusz Ferenc 40 K. dr. Walter Gyula, és Brenner Sándor 25—25 K, Rudolf István, Berán Károly és Eincinger Ferenc 20—20 K, Mayer József (a Kurdy és Mayer cégből) 10 K. összesen 410. kononát. Tekintve, hogy a sírkő fellálitása a mai viszo­nyok között még a legszerényebb terv és legmesszebb menő takaré­kosság mellett is, tekintélyes össze­get igényel, továbbá, hogy az eddig befolyt összeg csak egy részét fedezi az előirányzatnak, felkéretnek a jó úr volt tanítványai,- valláskülönbség nélkül,- hogy e kegyeletes terv meg­valósítását előmozdítani és az e célra szánt adományaikat mielőbb Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgatóhoz juttatni szíveskedjenek. Exhumálás. Budapesten elhalt és ott eltemetett Andrássy Mihály holt­testét folyó hó 26.-án helyezték vég­legesen öröknyugalomra Unyon a családi sírboltban. A megboldogult nagybátyja volt Andrássy József, helybeli csendőrszázadosnak. A r kolbászára és csemegeüzlet . , rrommer-lele «ossu^ csemeqeturoDOl. megnyílt, iM Készlet elsőrendű v Naponta friss, elsőrendű pr kolbászára stb. kapható.

Next

/
Thumbnails
Contents