Esztergom és Vidéke, 1919
1919-01-26 / 08. szám
Esztergom, 1919. XLI. évfolyam 8. szám. Vasárnap, január 26. r .»■ yySZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELÓF1ZÉTSSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. A nép és a közigazgatási tisztviselők közt régente sem volt valami ó viszony, ma sincs különben. A íő okot a hatalmi viszonyokban kell keresnünk. A forradalom előtt az utóbbiaké volt minden hatalom és dicsőség. A nép mintha csak érettük lett volna. A forradalommal nagyot fordult az állapot : a hatalom visszakerült a jogos tulajdonoshoz, kinek szivében azonban a múltból sok tövis maradt, s aki ép ezért ke vésb- bé akar ma megbocsátó jó atya, mint gyors elégtételt ' kereső és keményszívű Ítélkező lenni. Se a régi állapot nem volt jó, se a mostani nem ideális, mert túlságosan a bosszú jegyében van. Való igaz, hogy ezelőtt mind a megyei, mind a városi köz- igazgatás a népnek nem nagy DR FÉLELŐS SZERKESZTŐ : RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FŐMUNKATÁRS : VITÁL ISTVÁN. KIADÓTULAJDONOS : LAISZKY KÁZMÉR. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. örömére és gyámolítására volt. Úgy bánt szegénnyel, mintha tulajdona vagy cselédje lett volna. Kivételek természetesen akadtak, de nagy általánosságban igy járta a dolog: vagy nyers zsarnokság, vagy legalább is bizonyos félvállról s fog- hegyrői való elbánás a jogkereső misera plebsszel szemben. A megyei vezető tisztségeket majdnem kizárólagosan a saját hibájából tönkrement dsentri tartotta elfoglalva, amely jóval inkább látta hivatását a dísz- magyaros ünnepi felvonulásokban, pezsgős duhajkodásokban, kör- és hajtóvadászatokban s a választási önkénykedésekben, mint a hétköznapi szürke munkában, a népért és néppel való lelkiismeretes törődésben. A városházak főhivatalait ugyan pol- gárfiak töltötték be, de többnyire olyanok, akik már sehol egyebütt nem tudtak érvényesülni, s akik szépen egyeztek a megyeurakkal abban, hogy egyrészt a hivatali munkában nem túlságosan erőltették meg magukat, másrészt a szegényebb népelemmel époly hetykén-kur- tán bántak, mint amazok. A lorradalom tudvalevőleg mindkét csop ortot lepeckelte az uborkafáról. Ámde az az álláspont és törekvés, melyet a nagyon is erős szóhoz jutott alsóbb néposztály, vagyis inkább ennek szájas vezetői mutatnak ma velük szemben, se nem igazságos, se nem az igazi demokrácia érdekében való. A győztesek tudniillik azt a jelszót adták ki, hogy — a letűnt érának minden számottevő oszlopa, akár megyei, akár városi, pusztuljon minél előbb a hatalomból! Hát először is ez a kategorikus ítélkezés, mely válogatást nem ismer, poíoncsapása a legelemibb igazságosságnak. Azután azért sem hagyható helyELÖFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 16 K FÉL ÉVRE . 8 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA ben, mert semmi haladékot sem ad az esetleges javulásra, minden figyelem nélkül arra, hogy a bukott rendszerben is volt hiba, nem csupán annak eksz- ponenseiben. Végül teljességgel kivihetetlen óhajtás, amely hebehurgyán kergetni akar, mielőtt pótolni, még pedig jól pótolni tudna. Ezek az okok kétségkívül kiméletességet ajánlanak az eddigi köztisztviselőkkel szemben. Az egész ország s maga a nép inná meg keserű levét, ha máról-holnapra túladna rajtuk. Pesti újságírókkal, avagy volt katonatisztekkel cserélné ki őket? No hiszen szépen járnánk hamarosan ! Ám viszont azt se hagyjuk szó nélkül, hogy ha már egyszer a nép mérsékli, vagy felfüggeszti nem éppen jogtalan szigorú ítélkezését, akkor a köz- tisztviselők is tartsák első kötelességüknek, hogy mielőbb „Esztergom és Vidéke“ tárcája. T. K. halálára. Még pár hete — pohárral kezedben, Szived víg volt, az ajkad dalolt, S dalod csüggedt jbús barátaidnak, Egy szebb jövő hajnal pírja volt. Ma néma vagy, halott — elhallgattál, S dalolni vájjon most már ki mer, Ha te elhallgattál, dalos kedvű, Fehér hajú fiatal ember. Vagy tán most is dalba kéne fognunk 1 Hiszen te tanítottál rája : „Vigadjatok-mulassatok, ha majd Szemem a csontkezű lezárja.“ A kedvedért óh ! „kantus praesesünk" Talán még dalolni is tudnánk, Ha egy nő gyászfátyolának árnya Tilalomként nem borulna ránk. Rövid, de szép és víg volt életed, A milyen csak madáré lehet; Szived nem érzett földi gondokat, Dalra nyílt és csak szerethetett. Közben meleg fészekre találtál, S benne lelted boldog párodat; Vígan, dalolva hódítottad meg őt, S álmodtál szép boldogságokat. S midőn a fészek páros mámorán, Egy időre elpihent a dal ; S mi vártuk — a párod édes csókja, Ajkadra majd új nótákat csal. .. Akkor jött a hir : hiába várunk ! Es rá nemsokára azután, Szived nem bírta el a mennyet, vagy Megszakadt az elmúlt dal után, Még pár hete — pohárral kezedben, Szived vig volt, az ajkad dalolt, S dalod csüggedt bús barátaidnak. Egy szebb jövő hajnal pírja volt. Nincs már dal, a hajnal elborult, A szebb jövőről álmodni ki mer, Ha többé nem dalolsz velünk, te szép, Fehérhajó fiatal ember. Hgy. Leskelődés. (A falusi úri társadalomból.) Érdéi mulatságra készülődtek. A község u. n. intelligenciája, vagyis a falusi arisztokracia tagjait már hetek óta az a rendkívüli esemény izgatta. Mindenki aláírta már a piknikes ivet csak még az uj körorvos maradt hátralékban. Az ifjú házaspár — mézeshetei után — még egyátalán nem ért rá az úri társaságnak bemutatkozni. Ezt azonban senki sem bírta megérteni. Ekkor kezdődött a leskelődés művészete, ami egyátalán nem lehet úri sport. Az utolsó napon végre a körorvos is aláírta az ivet a kellő hozzájárulással és remek feleségével a községi erdő kies forrásvölgyébe ko- csikázott. Az erdei mulatság társasága természetesen meggyarapodott a szomszéd falvak hasonló alakjaival. Valami három jegyző valami hat tanító, két plébános, három postás, két bérlő, két állami hivatalnok, néhány jogász és nagydiák végre egész csomó nyu- gnlmazott öreg úr jelent meg a saját környezetével, vagy jókedvével. Végre megérkezett az uj körorvos is. A társaság épen a városi cigánybandát hallgatta, mikor a fővárosi modorú és öltözékű szép fiatal asz- szony a vidéki hölgyek szemébe ötlött. A zajos kompánia elnémult. Az orvos egyenesen az impozáns termetű erdőmérnökhöz lejtett karján vidáman mosolygó feleségével, mert a társaság skize, ez a tekintélyes ur volt épen a rendezőbizottság elnöke. A fiatal házaspáron még fölismerhető lehetett a mézeshetek költészetének varázsa, mikor a meglepődött egész társaság harsányan megéljenezte őket. A bemutatkozás erdei szertartása öt perc alatt megtörtént. Az összes asszonyok meghökkenve nyújtottak kezet a hihetetlenül bájos uj ismerősüknek. A helybeli urak megrökönyödve néztek össze és a kifogástalan körorvosra leskelődtek. Mert ez a szűkebb körű társaság már részletesen értesült a sajátszerű új házaspár legpikánsabb otthoni életéről a megfigyelőik révén. Mikor a rettenetes hangú elnök ráparancsolt a cigányokra, megindult az erdei tánc. Nem parketten hanem lesujkozott fűvön. Az ifjúság táncra perdült a középkorúak egyelőre szemlélődtek, az öregebbek pedig a forrásban hüledező boros és ásványos üvegekkel mulatoztak. A titán alakú elnök az uj orvos feleségével elegyedett a lassu-ba. Senkisem lejtette remekebbül ezt a
