Esztergom és Vidéke, 1919
1919-01-26 / 08. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1919. január 26. levetik magukról mindama hibákat, melyekkel a nép ellenszenvét és haragját a múltban szinte rendszeresen élesztették. Morc, Az állam talpköve. Berzsenyi szerint az állam talpköve a tiszta erkölcs. Ez azonban úgylátszik — tévedés. A nagy magyar poéta ideálista volt s nem ismerte az életet, legkevésbbé a modern társadalom életét, mely a tiszta erkölcs szépen hangzó, nemes gondolatára cáfolt reá alaposan. A világháborúban s a katonai összeomlást követő forradalmakban riadtan ébredünk annak tudatára, hogy az állam talpköve nem a tiszta erkölcs volt, hanem a szurony, s mihelyt a polgár nem érezte többé háta mögött a zsandárt, az állam erőtlenül roppant össze. A tiszta erkölcs fehérruhás angyala sírva födheti el szemeit; kiderült, hogy illúzió volt mindaz, amire őt a poéta nagy bizakodással méltatta. Ám a szurony megszűnt az állam talpköve lenni. A milita- rizmusnak láthatóan vége van; s a csendőr, rendőr és a katona nem hajlandó többé az állam fenntartója lenni. Az uj állam szuronyok nélkül akar fennállani s a szuronytalan állam bizonytalan falainak ingadozásai töltik el névtelen félelmekkel a lelkeket és a sziveket. Mi lesz? Hogyan áll fenn az uj társadalom, mire támaszkodik, mit állít a szuronyok helyébe s milyen uj illúzióval fogja pótolni azt, amit elsöpört a forradalom rettentő forgószele ? méltóságos magyar toborzót. Az elnök büszkén izgett-mozgott, mert valamikor országoshirű táncos volt, mikor harminc évvel fiatalabb és harminc kilóval könnyebb lehetett. De azért szentül azt hitte, hogy az ő remek magyar táncában gyönyörködik mindenki. Az elnök táncosnője pedig diadalmasan és tréfásan mosolygot jókedvűen szivarzó urára. A korosabb uriasszonyok folyton mozgó legyezőik alatt suttogva les- kelődtek. Ekkor már, az erdei mulatság stilszerűsége szerint, néhány tüzes jogász kurjongatni kezdett a szilaj csárdás közben, sőt néhány szomjas ur már be is csípett. Leginkább megihlette azonban az erdei nektár az alacsony, de mulatságosan kövér vasúti állomásfőnököt, aki folytonosan tapsolt és Rittyentett. Ugyanez az ur azután borízű hangon ezt kérdezte a körorvostól: — És mikor lesz szerencsénk kérem bájos felesége művészetében gyönyörködnünk ? — Soha. Lemondott már a színpadról és minden vendégszereplésről. — De ugye kérem odahaza azért mégis szerepel ? — röhögte gúnyosan, Ezekre a kérdésekre kész a felelet: a szervezkedés lett az új állam talpköve. Ne feledjük azt az egyszerű igazságot, hogy minden társadalmi osztálynak annyi ereje van, amennyit a szervezkedéssel produkálni tud. A forradalomból győzelmesen kikerülő szociáldemokrácia nem azért az egyetlen tényleges hatalom, rend és államfenntartó erő, mert övé a tiszta erkölcs, vagy a szurony, hanem mert egyetlen osztálya a társadalomnak, amely szervezve van. A régi polgári állam a katonaságban, a hivatali disciplinában volt szervezve s talpköve ennek az osztályokra szét nem tagolt társadalomnak a szurony volt csupán. Az uj osztályharcra berendezett állam osztályokban fog szerveződni; s talpköve lesz az a tömegerő, melyet egy-egy osztály államfenntartó szerepe címén a maga uralmának biztosítására mozgósítani tud. Lám, Magyarországon alig kétszázezer kézimunkást szervezett a szociáldemokrácia; s e tömegerő jogán diktálja rá az állam egész életére a maga akaratát. Kétszázezer ember elenyésző kisebbség az ország egész lakosságában, de végtelen túlerő a szervezetlen életet élő nagy többség sok milliós áradatában. Ez az aktiv erő dolgozik és uralkodik, szemben azzal a negativ erővel, mely a szervezetlen társadalom tehetetlenségében öntudatlanul fecsér- lődik el. Mi tehát a teendő? Hiszen könnyű volna rámutatni, hogy szervezzük a polgári társadalmat és erőt állítsunk szembe az erővel. Könnyű volna rámutatni, hogy a polgári társadalom nem fér el az osztály— Amikor kedve van hozzá, jól teszi! — felelte az orvos az okve- tetlenkedőnek és ott hagyta a fa alatt. A többi úr azonban a nőkkel az orvos után ömlött. Bevégződött a csárdás. A kipirult táncosnő az ura karjára kapaszkodott. Az elnök diadalmasan törülgette veritékes ábrázatát. Mikor a kotnyeles gumilabda ismét a körorvosék felé gurult, végre meg kellett történie, hogy kikapjon. — Uram I kezdte az orvos nyugodtan, — ön tegnap éjjel is beles- kelődött a mi szalonunkba, ahol feleségem énekelt és én kisértem a zongorán. A házmesterünk az egyik lakásban végezte épen harmadik esti őrszolgálatát, mikor már kénytelen volt a villamos csöngetyűje gombján a leskelődésről jelt adni. A mámoros állomásfőnök vicinálisán tántorgott, mikor az egész társaság az orvost hallgatta : — Ön uram jól tudta, hogy a feleségem énekes művésznő volt. De azt már nem, hogy miért nem mutatkozhattunk be mi eddig másutt, mint a mai erdei vigalmon. Nos. A mézeshetek elején rokoni gyászeset ért. Vissza kellett vonulnunk egyeöntudat alapján szervezett szociáldemokrácia keretében, s a kisgazda, kisiparos, kereskedő, hivatalnok, orvos, mérnök, tanár számára a munkásszervezetekben nincs hely, de nincs hely- foglalásuknak jogosultsága sem. Könnyű volna rámutatni, hogy az osztályharc alapján álló proletárszervezkedés épen e polgári osztályok ellen irányul; és csalódtak és csalódni fognak tehát mindazok, akik ez osztályokból a kézimunkás proletariátus szervezkedésének keretében keresték az elhelyezkedést. Mindez könnyű volna, de kérdem: hogyan szervezkedjenek az osztályok, amikor hiányzik belőlük a közös sors és közös érdek felismerésének osztálytudata ? Hogyan szervezkedjék együtt a kisiparos a mérnökkel, az orvos a kisgazdával, amikor hiányzik belőlük az osztályharc felismerése ; s a zsarnoki diktálásnak minden más osztályt eltiporni akaró készsége ? Külön-külön szervezkedve szétforgácsolt erőt jelentenek, e külön szervezeteket egybefoglaló gondolat pedig csak illúzió lehet. Szervezkedni pedig kell, — de hogyan ? Nos, osztályharc nélkül, osztálykü- lömbség nélkül kell szervezkedniük azoknak, akiknek sorsuk egy proletár kézimunkás- szervezkedésben való részvételre előnyt nem adott. Szervezkedni nemcsak lehet, de kell is! Az ország nagy többsége nem lehet egy kívüle fekvő, ideáljaitól, életcéljaitól idegen, puszta tömegerőre támaszkodó kisebbségnek játéka többé. Vagy tudatára ébred ennek a polgári társadalom és szervezkedik osztálykülönbség nélkül, hogy újra átvegye államfenntartó szerepét, vagy el fog porlódni és nem töltheti ki szellemi munkájának, lőre. A gyász letelte után ma azonban nyíltan kijelentem, hogy hivatásom szerint minden uricsaláddal jóbarátságban akarunk élni. őszintén bevallom tehát, hogy a holdas estén leskelődő álllomásfőnök urat mi nemcsak meg akartuk tréfálni összeve- szésünk rögtönzött jelenetével, hanem meg is büntetni, hogy ez a fölösleges megfigyelés ezentúl sohase ismétlődjék nálunk. A töltött galamb ekkor keringeni kezdett. Végre valamelyik bokorba zuhant az egész társaság visszhan- gos kacaja közben. — Ez volt kérem legelső orvosi műtétem kerületemben, — végezte be azután a fiatal férj a harsányan éljenző és tapsoló társaságában. — A kíváncsiság bacilusaira ne legyen ezentúl szükségünk! Ekkor két jogász saraglvára rakta a horkoló kis mangalicát és egy kocsi felé cipelte. Az egyik kisérő ifjú pedig a circumdederunt melódiájával ezt dalolta: — Mindenkit becsapott, azért csapjuk most ki társaságunkból. Némó fenntartó erejének értékeivel az uj állam keretét. Szervezkedés nélkül nincs az életnek lehetősége a forradalom által teremtett uj államokban a polgári társadalom számára. Szervezkedés nélkül nincs a tudásnak, a szellemi munkának becsülete, a társadalmi rend megszilárdulásának lehetősége többé. A szurony elveszett s helyébe a szervezett osztályok diktálni kész terrorja és tömegereje lépett. Egyik tömegerő már jelentkezik a munkásököl képében. Szembe kell helyezni vele azt a tömegerőt, mely nem ököllel, hanem nemzetünk maradék kincseivel, szellemének, nemes életformájának, emelkedett világnézetének, tisztultabb eseményeinek erejével veszi fel a küzdelmet egy szebb és boldogabb magyar jövendő hajnalhasadásának reményében. U. E. Mire jók az urak? (V. I.) A féktelen izgatásnak már számtalan rendbontó tünete látható országszerte. A szólásszabadság nemes intencióit a legtorzabb kinövések éktelenitik el. Felelőtlen emberek a legvadabb irányban izgatják a kedélyeket, a támadt zűrzavart pedig önös céljaik elérésére használjak fel. Lázitanak felekezet, osztály ellen egyaránt, támadják a vállalatokat, melyek kenyeret adnak és igy teszik lehetetlenné, hogy a munkás kenyérhez jusson. Az általános irány az urak ellen irányul, de hogy kiket értenek úr alatt, abban a legnagyobb zavarban vannak. Az egyik a nagybirtokost, a tőkést érti úr alatt a másik már a hivatalnokot s úrnak tartja és egész nyiltan beszéljek róla, hogy ezeket mind le kellene gyilkolni. Mikor hire jött, hogy Esztergom vidékét is megszállják a csehek — Aktuális kérdések. — Mondja Kedves Nagysád, a a múlt napok egyik szombat estéjén a fürdő szálloda földszinti termében nem a főzőiskola tartott előadást, hogy annyi nő személy volt ott együtt ? — Mondja mélyen tisztelt titkár úr, az Ön emberiségmentő fáradozásának, hol végződik a demarkációs vonala í — Mondja csak félelmetes csehszlovák parancsnok úr, nem szokott ön azelőtt a párkányi nagy vásárokon résztvenni, hogy olyan jól tudja megállapítani az árat a szarvasmarhánál ? — Mondják tisztelt városi utcaseprő urak, napi ezer korona tiszteletdíj ellenében nem lennének hajlandók az uccákon nyakig érő piszok eltávolításánál segédkezet nyújtani ? — Mondja nyájas ismeretlen, a Komáromi fatelepen hizlaló kúrát tartó sertéskolonia tagja várjuk-e már a cseh-szlovák látogatás eljövetelét ? — Mondja Kedves Télapó, be lehet-e már liferálni a télikabátot a zálogházba ? p
