Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 24. szám

Esztergom, 1918.

XL. évfolyam 24. szám.

Csütörtök, április 11.

PQUTlKm és TRRSRDFILMlLfíP.

SZERKESZTŐSÉG^ LE&| KIaDÓHIVAIAL :

SIMOR JÁNOS-UtCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖtDENtyÖK.

FELELŐS SZíRKESZTÖ : FŐMU VKATÁRS :

DK RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ.

KIADÓTULAJDONOSOK:

LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI.

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLER.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

Hercegprímási szózat

hangzott husvét előtt a Szent István Társulat rendes évi közgyűlésen, mely az egész országban visszhangzik.

Idegfeszítő figyelemmel tekintünk épen most a világháború döntő fordulatára. Sok millió elkeseredett angol, francia és olasz* iparkodik . a harcias németek, osztrákok es magyarok nyugateurópai óriás védelmi ércfalát áttörni, hogy vegre a négyesztendós világfölfordulás sorsa is eldőljön. De hasonló feszült érdeklődéssel fogadjuk mai uj politikai uralkodó esz^ meinket is, melyek ismét a mi nemzeti jólétünk sorsat döntik el.

ilyen rendkívüli lelkiállapotban fogadta az egész ország Dr. Csernoch Janos rendkívüli hatasú szózatai. Az ország főpasztora ekkor nemcsak az egesz ^magyar katholikussaghoz hanem a magyar nemzethez szólott.

Hercegprímasunk felebaráti jobbot nyújtott testverfelekezeteinek, hogy a katholikus autonómiában a magyar katholikus erőkkel osszak meg egyetértésüket, ha a nemzetföntartó ősi erényeket keli ott kölcsönösen védenünk. Mert csakis azokkal ütközhetnénk össze, akik bomlasztó elveikkel akarjak Magyarország romlását előidézni.

Lelkesen szólott azután nemzeti alkotmányunk főoszlopaihoz, az állami tisztviselőséghez és a tanítósághoz, hogy nyomasztó körülményeik közt is csatlakozzanak azokhoz, akik a békés fejlődés hívei.

Nevezetes nyilatkozattal emlékezett meg sajtónk hatalmáról, mely még hatásossabb, mint a hivatalnokok és tanítók befolyása. Nemzeti létünk önfentartásának ösztöne követeli tehát, hogy újságíróink szintén velünk érezzenek, mikor az áldásos haladás békés erkölcsi igazságait hirdetik sok millió olvasóiknak.

Rámutatott azután felekezeti iskoláink nemzeti érdemeire. Iparkodjunk nemzetiségeink szivét meghódítani a magyar állam számára. Csakis odavaló állami iskola, ahol nincsen tökéletesen jó és hazafias magyar iskola. A választójog kiterjesztésével pedig iparkodjunk a választók komoly felelősségérzetét és szabad akarat nyilvánítását megóvni.

Hercegprímásunk hagyományos állása szerint ugyan konzervatív, de mint főpásztorunk, azért velünk egy- gyütt a modern fölfogás hive, vagyis a haladás úttörője. Azért hirdette, hogy őrizzük meg gondosan összes nemzeti erényeinket, de gyarapítsuk azokat az uj idők üdvös eszméivel.

A hercegprímási szózatot tehát az

egesz ország tudomásul vette. Ha mar az egesz közvélemény foglalkozott vele, kedves kötelességünk, hogy az ő székvarosa sajtója is megörökítse nálunk a hercegprímás őralló eszmeit.

Dr. Korösy László.

Magad uram!...

Boldog időben-'a tekintetes, nagyságos es egyéo címzetes úrnők es urak bizony szegyeukezve cipelgettek a kisebb-nagyobo csomagokat. Ha cipeltek. Azonoan többnyire nem cipeltek. Az üzietembérekoen meg voit az üzleti szempontból feltétlenül előnyös udvariasság, hogy aDoan az esetben, ha őnagysaga elfintorította az orrát, mikor hat filier áru élesztővel nem akart két emeietet maszni, a kereskedő odakianott az inasnak :

— Pisia, vidd el a nagyságos asz- szony lakasara az elesziőt.

Ma, tudja Isten, nekünk úgy tűnik fel, hogy a Pisták se olyan udvariasak, mint azelőtt voitak. Hogy ne is beszeljünk a kereskedőkről. Nem az udvariasság szökött ki az emoerek- böl, hanem a szivük kemenyedett meg. Önzők lettek.

Es nem is lehet rossz néven venni ebben a tülekedssteijes életben, amely sok mindenre megtanít bennünket, akiket a puha, selymes vánkosán csicsisgatott a let. Egyszerre lecsúsztunk a puha, kényeztető let alapjáról. Felébredtünk és egy kis önállóságra tettünk szert. Rászorít bennünket a kényszerűség. A „Magad uram,, ha szolgád nincs" régi igazsága.

És ugyebár, »em is szégyeljük egvmáselőtt urak és hölgyek, hogy a hónunk alá vesszük a tejesüveget (óh,jlrága nedű!) reggel és a sza tyort és végigfutjuk a piacot és alkuszunk a kelkáposztára, zöldségre, tojásra; krumplira (oh drága csemege !) és visszük haza boldogan, ha sikerül egy kis húshoz is jutni, egészséges) nagy nyomatékkai, hogy:

— Nézd anya mit vásároltam. Olcsón.

Olcsón. Hogy öröme is legyen annak a szegény asszonynak, akinek a finánctudományát elsöpörte a demokrácia, az embere, a férjé, (hogy mennyi aranyos, jó ember van mostanában !) füllent a saját zsebére egy két koronát. És Istenem, ez is boldogság. A megtakarított pénzen az asszonyka rögtön mozijegyet, vagy színházjegyet váltat és a drága, jó férj rájön, hogy nem érdemes fül lenteni, mert igy duplán fizeti meg a saját jóságát.

Ugyebár nem is vesszük rossz néven, ha a főmérnök úr, a járasbiró úr, a tanar úr, a tisztviselő úr nem tud visszaköszönni rendesen a kalapjával, hogy csak a fejét biccenti meg, mert az egyik kezében nagy boldogan két kg. árpakasát, a másikban öt kg. burgonyát cipel. Sőt irigyeljük Bar mi cipelnénk !

Es ugyan nem irigylésre méltó, de szinten való, hogy otzony igen sok heiven, unhelyeken, zárt ajtóit mögött a csalad elvégzi az összes hazidol- goitat, cseled nelaüi. Rájöttünk, hogy a mosogatás, a parketifenyezes, tö- rölgetes mind elvégezhető hazmeze- tesoen. Mert lény, hogy maholnap lUKSzus lesz a cseledtartas- «Magad uram ! — Nevelődünk, munkára szóltunk. Mar, nogy nemeseobek le- szunk-e aitala, az más lapra tartozik De, hogy a munka éneket sokan megtanuljak becsülni és ezáltal a munkás értékét is, az több mint valószínű.

Az esztergomi Szent Erzsébet nőegylet estélye.

Fényes ünnepet ült Esztergom város előkelő közönsége szombaton és vasárnap este a Kaszinó nagytermében, a Szent Erzsébet jótékony nőegylet 50 éves jubileuma alkalmából. Mindkét este zsúfoit terem köszöntötte az egylet kiváló vezetőségét, ott volt mindenki, hogy filléreivel gyámolítsa az egylet szegényeit, magának pedig igaz gyönyörűséget szerezzen.

Az estély fényét Csernoch János bíboros hercegprímás és Beniczky Ödön főispán megjelenésükkel emelték.

Este 6 órakor Mátéffy Viktor pápai kamarás plébános jelt adott s erre megkezdődött egy minden izében jól sikerült estély, melynek minden egyes műsorszáma megfelelt a hozzáfűzött igényeknek.

Kuffler Elli, a párkányiak dédelgetett fiatal hegedűse Lipinszki „Mili- tárconceri“-jének első részét adta elő, Temperamentumosán, szép technikával ; már- többször megírtak, hogy. e kiválóan tehetséges kis hegedűs budapesti művész-mesterének oktatása mellett eléri azt, hogy mint kiforrott elsőrangú művészünkre leszünk majd rá büszkék. A zongora- kiséretet nővére, Kuffler Frida látta el — nagyon jól.

Ezután Mátéffy Viktor plébános szép előadásban ismertette a jubiláns egyesület 50 éves történetét, megemlékezett az úttörőkről, kegyelettel beszélt azokról a melegszívű emberekről, akik ezt az egyesületet megalapozták, beszélt a mai vezetőségről, ezek kiváló érdemeiről, meghajtotta zászlóját Freyné, Zubcsekné, Földváryné és ■ Reviczkyné úrnők előtt. A lelkes közönség hatalmas tapssal köszöntötte az agilis előadót.

A műsor harmadik száma dr. Barta Lajosné Feleki Ilona énekszáma volt. A művésznő, komáromi ügyvéd neje, éveken át a müncheni opera tagja volt. Weingartner : Liebesfeier, — Bohn:

Ständchen,'— Pusztai: Lélekharang dalait adta elő, majd ráadásul Csíki : Kosardaiat, az első este, második este pedig Thomas : Mignon románcát, Tosti: Serenatajat énekelte^

Pompásán iskolázott nagy regisz- teiü magas szoprán hangja, nagy eneKtudasa, művészi előadasa hatalmas tapsot hozott a művésznőnek, kinek egesz este kitüntető figyelemben volt részé azért az áldozatért, .hogy eijött Közénk s művészétével a bekövetkezett fenyes siker elérését elősegítette. Mi is igaz köszönettel adozunK a művésznőnek, hogy megismertetett bennünket művészétévé!. Dr. Baxtane eneKet Lukács Bela a párkányiak muzsikus jarás- bíraja kiserte zongorán, A kiséret méltó volt a művésznő énekéhez, teljesen hozzásímuit az énekhez, azzal összeforrott, jobban kísérni alig lehet. Előadásuk minden egyes számát hatalmas tapssal jutalmazta a hozzáértő közönség. ,

Ezután két szép lány jelent meg a színpadon. Szecskay Marian szavalta Szvorényi József Szent Erzsébetről írt hatalmas költeményét. Nyugodt, átgondolt előaaasa, közvetlenséggel elmondott szavai a közönség figyelmét lekötötték s úgy őt, mint az élőképben Szent Erzsébetet gyönyörűen ábrázoló Reviczky Erzsikét zúgó tapssal üdvözölte a közönség.

Következett a Csokonay-kabaré. Szentgyörgyi Pál főispáni titkár, Hollósy Mátyás és a bájos Rőtsching Ilus visszavittek minket a régi jó világba, ahol Csokonay Vitéz Mihály énekelte dalait Lillához. Az énekes életkép nagyon tetszett, kedves volt, hangulatos, erősen megtapsolták.

Ezután következett az estély egyik igen kedves műsorpontja, Endrődi Béla: ^Porcellán figurák“ költeményének előadása. A színpad elejen kicsi íróasztal mellett egy szép asz- szony ül, Reusz Ferencné. írja, irja levelét s eközben elmondja, szivével átérezve minden szót, az erdélyi betörést, annak borzalmas lefolyását. S aztán mosolyra derül szép arca, visszaemlékezik porcellán-