Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 22. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1918. március 31. érthetetlen közömbösség hideg gyolcsruhája feszül, csavarodik köréje és nem tud egy bátor nekilendüléssel kibontakozni belőle. Ehhez nagy lelkekbe kapcsolódó nagy eszmények, magukkal ragadó mágneses ereje szükséges. Legyenek már egyszer nemzeti eseményeink ilyenek ! Kerüljenek föl végre magas egünkre, és fordítsuk törekvéseink iránytűjét —mely most csak a kicsinyes, önző érdekek kátyúba vivő útja felé mutat — magasságunkat, íöldünk, lelkünk magyarnak maradását biztosító céljainak, csillagzatunk felé, hogy legyen annyi szenvedésünk után már egyszer örömnapunk; legyen hosszantartó nagypéntekünk bú-özönéből valahára — tündöklő, húsvéti fényözön !. .. Üdvözlégy husvét hajnala, a diadaladta öröm fölragyogása, boldogabb, valóra váló reménynyel teljes jövendő biztos záloga !... Kurbély Vince. Két miniszter a választójogról. A húsvéti ünnepekre tisztább, rendezettebb alakot öltött a belpolitikai helyzet, melynek legfőbb kérdése még mindig az, hogy mi lesz a választó- jogi reformmal. A zavart a munkapárti sajtó keltette, egyfelől azzal az önkényes és alaptalan híreszteléssel, hogy a király az emlékezetes hármas kihallgatáson a kormányt az ellenzékkel való megegyezésre utasította, másfelől azzal a mesterkedéssel, amellyel egyéb országos ügyek elintézését a választójog rovására sürgette. A helyzet tisztázódását pedig Wekerlének és Vázsonyinak március 23.-án elhangzott nyilatkozatai hozták meg. Vázsonyi ademokrataTkörben a leghatározottabban kijelentette, hogy az ő külön kihallgatása alkalmával egyáltalán nem kapott utasítást az ellenzékkel való egyezkedésre.'A menynyiben tehát a megegyezés kívánatos és ilyen irányú óhaj a király részéről is elhangzott, az csak Tiszának és a munkapártnak szóió irányítás, nekik kell még jobban kö- zeledniök a maguk több ízben módosított álláspontjáról a kormány szilárd álláspontjához, mely a választójogi javaslaton lényeges változtatást nem engedhet, még ha e miatt a képviselőház feloszlatására kerül is a sor. Ezt a felfogást erősítette meg Wekerlének a belvárosi választók előtt tett nyilatkozata is. Egyúttal pedig arra mutatott rá a miniszterelnök, hogy igenis vannak rendkívüli fontos és sürgős egyéb ügyek, mint például az adójavaslatok, az indem- nítás, a közeljövőben remélhető békeegyezmények becikkelyezése, amelyekkel a törvényhozásnak természetesen foglalkoznia kell, ebből azonban a választójog jgyére késleltetés, hátraszorítás nem származhatik. Ez a kijelentés is arra inti a munkapártot, hogy miután már a választójogi javaslattal szemben aggodalmait bőségesen kifejtette s mindazt, amiben felfogása a kormányétól eltér, csekély jelentőségűnek nyivání- totta, most már a napokban meginduló részletes vita során ne támasszon fölösleges nehézségeket és ne igyekezzék a reform végleges elintézését elodázni, mert ezzel semmi egyebet el nem ér, mint a háborús választás kikényszerítését, amitől pedig úgy félti áz országot s ezenfelül számos főfontosságú ügy hátráltatását. Tavasz van, husvét van ; a a béke munkájára, új életre készül a nemzet; — szabad-e a közelgő jobb korszaknak útjába állami csekély súlyú, megcáfolt aggodalmak címén, -vagy épen párttaktikából ? Az esztergomi felső kereskedelmi iskola. Pár év előtt az Esztergomi Takarékpénztár, legelső vidéki pénzintézeteinknek egyike, előharcosa minden szép és nemes kulturális törekvésnek, egy városunkban megalapítandó felső kereskedelmi iskola létesítésére jelentékeny alapítványt tett. Mennyire szaporodott azóta ez a tőke, nem tudom, valamint azt sem, hogy akadtak-e a nemes eszmének azóta áldozatkész követői ? ~~—‘m------—--------:------;------— A z bizonyos azonban, hogy némi társadalmi propagandával nem volna nehéz főpapságunk, a tehetősebb (és főleg a háborúban megvagyono- sodott) kereskedőink, a kereskedelmi és iparkamara és a többi pénzintézetek támogatásával a szükséges tőkét előteremteni, amiből az iskola fokozatosan felállítható volna. Önkénytelenül fölmerül azonban ilyen társadalmi akció előtt az a kérdés, vájjon volna-e Esztergomban egy felső kereskedelmi iskolának és általában egy új iskola-típus felállításának létjogosultsága ? vagyis nem volna-e fölösleges Esztergomban még egy új iskolát létesíteni ? Könnyű e kérdésre válaszolni, ha meggondoljuk, hogy Esztergomnak, mint az ország hajdani fővárosának éppen a budapesti iskolák decentralizációja tekintetében nagy fontossága van. A főváros iskolái túlzsúfoltak, a főváros légköre az ifjúság .nevelésére káros, erkölcsére veszélyes, ezt már számtalan pedagógiai cikk kifejtette. Tehát ■ a budapesti iskolákat tehermentesíteni kell és a túlságos áradatot levezetni a Budapesthez közelfekvő kulturális gócpontokba. Ezek közül pedig elsősorban az ősrégi pannóniai. végvár, s az ennek helyén alapult keresztény főváros. Esztergom jöhet tekintetbe. » Esztergom mint iskolaváros, ez nem szép frázis, nem jámbor óhajtás, hanem az élet gyakorlati talajából kinőtt életképes eszme. Hisz, hogy egyebet ne említsünk, a varosnak van ugyan egy mintaképű bácsi az ő összes ruháit Sop- hiából rendelte. Ezt a nélkülözhetetlen házibútort nem is nélkülöztük családi ünnepeinken. Néhai szálas béreseinket és udvarias inasainkat a háborús világban a vályogvető facér cigányok helyettesítették. Ezek a sárga, meg fekete képű fickók szolgáltak az ebédlőteremben is. Szentemlékű édesanyámat csak remek szobra és festménye után ismerhettem, mert születésemkor, ikertestvéremmel együtt örökre elhagyott minket. Fönséges édesapám pedig, a kire büszkén gondolok minden órában, mar a világháború elején vitézeink elején tündökölt. A harctér egyik városából a múlt karácsonykor pompás huszár egyenruhával lepett meg engem. Ezt az első uniformisomat ma is büszkén magamra öltöttem. Különleges férfiú az én jó házitanárom is. A világjárt tudós már tiz év óta az én nevelőm. Spanyol köpönyeg födi francia öltözékeit. Amerikai cipőt visel. Szereti a havannát és a kairói cigarettákat. . Csemegéje a hollandi sajt és a svédgyújtó. Valóságos zongoraművész és eleven lekszikon. Egy évig a szerb harctéren dolgozott. Akkor bénult meg a ballába. Ez az érdekes társaság természetesen az est hőse körül helyezkedett el. A bölcs nagyapától jobbra az ezüslfejű, aranyfogú és gyémántkedvű nagymama trónolt. A többiek ezután rang és hajlam szerint csoportosultak. A gömbölyű muszka bácsi a cingár taliánt szorongatta túlságos méreteivel. A heliotrop illatú nagymama mellé került a hatalmas Hindenburg Bácsi. A kiváncsi monoklis bácsi átellené- ben iparkodott helyet szerezni. A kedélyes ispán bácsit a szive Hin- denburghoz vonzotta. A csibukozó basa persze legjobban füstölhetett a vidám bátyja és ' a nyájas kertész között. Mellettem ült sziporkázó házitanárom, mert velem záródott be az asztaltársaság. Társalgás közben csakhamar kije- gecesedett az érdekes eszmecsere. A határozott angol, francia, olasz és a tétovázó orosz rokonszenvvel szembekerült az 'Őszinte német, magyar, osztrák a török meg a bolgár szellemű társalgás. Régesrég elhangzott már a társalgás Meturálemének kenetteljes ünnepi szónoklata, melyre mindannyian pezsgővel koccintottunk. Ekkor hir- telenül sötétedni kezdett a velencei csillár villamárja. A cigányok eszeveszettül a villamosáram fejlesztő telep felé rohantak. A társaság jókedvét pedig a sötétség fátyola fosztotta meg.® A villamos .zsebgyújtók is sorra kudarcot vallottak. Megkezdődött erre a tohuvabohu korszak babiloni nyelve. Összevissza beszélt majd mindenki. A zűrzavarban föltűnt valamelyik ablak csörömpölése is. Leginkább megrémített azonban nagymamám szoktalan vészkiáltása. Rémhírek keringtek. Hátha a megszelídített erdélyi medve szabadult ki ketrecéből 1 ?. x. A társaság izgatottságát leginkább elárulta a sötétben- a székek zaja és az asztal földrengése. Az én házi- tanárom megragadta kezemet és igy szólt: — Ne féljen pubi ! Utánanézek a bajnak ! — azután eltűnt. És ebben a pillanatban valami hideg árnyék zuhant reárn. Eleinte birkóztam vq^e, azután a szőnyegre zuhantam. Végre véget ért ez a rettenetes kavarodás. A villamoscsillár ismét diadalmasan ragyogott. Apuskám hatalmas new-fundlandi ebe játszadozott ekkor már velem és vihogott valami szokatlan örömtől. Változatos pillanatfölvételt lehetett volna ám ekkor megörökíteni. A nagymamám pl. eszméletlenül feküdt nagyatyám ölében. Fehérfejű keresztapánk az asztal alá bujdosott. Mel- lette reszketett a mi társaságunk muszkája% Hindenburg bácsi pedig karon fogta az. ispánt és a szepegő osztrák bárót. A kulcsár a bolgárt ölelgette. A következő pillanat azonban uj csodát rendezett. Mindenki ámulva- bámulva tekintett édesapám, váratlan megjelenésére. Megviselt ezredesi egyenruháján kitüntetései is elsápadtak. Az arcát azonban örömpír borította, a szeme lángot vetett és diadalmas mosollyal pillantott a fölfordult világra. Előfutára lett persze a hatalmas Negró, aki egyszerűen kitörte lakása mindkét ablakát, ami kor megérezte gardáját. Ez a nagy-, szerű hírnök jelentette az est legnagyobb eseményét, mikor a szőnyegre hempergett velem. Varázslatosan megváltozott minden fonákság, mert édesatyám olimpusi derült kacagása elűzte vendégei minden rémületét. Nagymamám rögtön magához tért. Az asztal alá menekült hősök is kitörtek. Mindenki a kastély ura ele rohant, aki mindenkit igaz szeretettel ölelt hatalmas karjai közé. — Mégis csak sikerült az olasz harctérről a szent hu^Vétra hazakerülnöm ! — zengett a kastély legkedvesebb hangja, mikor már engem emelt az ég felé. Lehullott az ijedség álarca és mindenki újjászületett. Ekkor az okos Hindenburg bácsi rágyújtott *a magyar nemzeti, himnuszra, melyet azután mindannyian dicsőségesen zengettünk. Hajnalig tartott ez az ujjongó újjászületés korszaka. Mindenki megfiatalodott a váratlan örömtől. Soha ennél mesésebb és fönsége- sebb husvét nem virradt reánk még életünkben, főképen mikor megtudtuk, hogy édesapánk három hétig a mienk marad — egészen. Mielőtt családi képünk friss pasz- teljét befejezném, be kell még számolnom valamivel. Apuskám dúsgazdag európai könyvtárából adta ki nekem kedves házitanárom a mi Kedves Tanár Urunk Egyiptom Művészete c. népszerű tudományos művét húsvéti gyónásom előtt. Most már alapossabbao megértettem, hogy mit jelentett poétikai tanulmányomban a Deus ex machina ! Mert Apus^ káránál különb főrendező aligha akad a mai világon ! Hogy pedig milyen nemes hatást gyakorolt reám az egyiptomi könyv, semmi sem bizonyítja inkább, mint az az igazság, hogy habár gróf urfi vagyok is, mégsem — nagy képűsködtem. Közli és hitelesíti: Dr. Kőrösy László.
