Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 1. szám
4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1918. január 1. Hullhatsz forró könnyem Tanútlanul végre, Emberszem nem látja, Nem gúnyolhat érte . .. 11. Az én büszke, dacos lelkem Elvérezhet, meg fog törni, De panasszal, jajjaival Nem fog többé már gyötörni. Könnyeimet elmossa a Hegyi patak zúgó habja, Sóhajimat szertehordja Kóbor szellő langy fuvalma. Sohasem jut keservemnek Hire hozzád, én szerelmem ! Azt se fogod talán tudni, Ha már régen sírban fekszem . . , Gróf Vay Sándor. * * * 1885. Az országos kiállításra nálunk is serényen készülődtek. Ez a lelkes hangulat ragadta arra az elhatározásra uj kiadónkat, Tábor Adolfot, özv. iSerényi Zsigmondné férjét, hogy kis- hivatalnokaink, szerényebb sorsú iparosok, kereskedők és földművesek lapunkat féláron kaphassák. Az országos kiállításon városunkból és vármegyénkből a következők jelentek meg a nemzeti versenyben : Bayer Ágoston, Borászati Egyesületünk, Brutsy János, Buzáro- vits Gusztáv, Dausz Ádám, Eg- genhoffer József, Fleck Ferenc (műfaragvány okkal), Főkáptalanunk, Főgimnáziumunk (tanszerekkel), Heichmann Ferenc, Kóhn Ignác, Kratz ,Antal, Laiszky János (kiadványaival), Langer Viktória (kézimunkával), Majer István (kétezer műkeresztel), Mann Lajos, Herceg Metternich Rihárd, Oltósy Pál és Fiai, Primási Uradalmaink, Reáliskolánk (tanszerekkel), Schönbeck János, Vajda Péter, Vas János, Várady Lajos és Wimmer Ferenc. — Jónevű hegyi borainkból százhatvan fehér és hetven vörös bor palackjaikat állították ki: Andrássy Gyula, Burány János, Baier A., Dor- mány Imre, Eincinger György, Element Ferencés Sándor, Kollár Antal, Laiszky János, Majer J., Mann L.; Niedermann Pál, Pachl Ferenc, Ragályi Géza, Schmied Nándor, özv. Vándor Józsefné, Viola Kálmán, Weisz Antal, Wimmer Imre, Wipplinger Róbert, Zoller József és Károly. Az országos eseményről tömérdek cikket irtunk és hivatalos közleményt közöltünk ; sőt különleges rovatokat teremtettünk. Örvendetes haladást jelentett a kőkorszaki durva révészek elavult rákdereglyéi után első delfin propellerünk virgonc megjelenése Esztergom és Párkány közt, egyelőre a kövesdí vasúti állomással. Dóczy Ferenc főparancsnok városi tűzoltóságunkat a legmodernebb gőzfecskendővel gyarapította, melyet a a leghíresebb magyar tűzoltó után, József főhercegünk nevére kereszteltek el. Ritka verőfényes örömnap sugárzott városunkra, mikor királyunk a mi szeretett főispánunkat, Székhelyi Maj- látk Györgyöt grófi rangra emelte. Ezt az ünnepet városunk és vármegyénk versengve ülte meg. Lapunk a tisztelő bizottsághoz intézett nyilatkozatot kettős ívben közölte. Meleg szeretettel jubiláltuk Majer István püspökünk és érseki helynö- künk félszázados irodalmi működésének érdemeit. Lelkes városi bizottság rendezkedett. Ünnepi számunkba az ódát Lévay Sándor irta. Az országos nevű István Bácsi teológiai tudományos és népies műveit irodalomtörténeti csoportosításban méltattam. De külön tárcát irtain a Budapesti Hírlapba, az Egyetértésbe, a Pesti Naplóba és az Ország-Világba, ahol az ünnepelt főpap legutóbbi arcképe is megjelent. Rendező bizottságunk díszalbumát pedig végtelen örömmel fogadta. Lélekemelő eseményt üdvözöltünk Sitnor János hercegprímásunk újabb áldozatkészségében, mikor kétszázezer forinttal a szentgyörgymezei érseki árvaházat alapította. Ugyanekkor foglalta el Seyler Károly főszékesegyházi karnagyi helyét Takács Imre zeneművészünk, ki hírneves elődjét sokáig helyettesítette. Általános örömmel fogadtuk azt a hírt, mikor Vaszary Kolozs egykori lelkes tanárunkat, mint a győri főgimnázium igazgatóját, pannonhalmi főapáttá választották. Főkáptalanunk egyik kiváló tudósa, Danko József „A francia könyvdísz a renaissance-korban“ c. műipartörténeti tanulmányát olvasta föl a Tud. Magy. Akadémiában székfoglaló gyanánt. Függetlenségi Körünk hetven tagja immár Kndlik Géza tiszt.-beli,- Beli- czay Gyula elnöklete és Brutsy János jegyzősége alatt végre megkezdte tevékenységét. Ritka vendéget üdvözölt herceg- prímási palotánk, mikor Sinior János bíboros a hadigyakorlatra érkezett Albrecht főherceget díszebéddel fogad ta. Nemsokára Liszt Ferenc tisztelgett hercegprímásunknál, azután Dr. Rapcsákéknál ismét művészhangversenyt rögtönzött. Az orvosné a nagy zeneköltö szerzeményeiből játszott, a mit Liszt Ferenc homlokcsókkal és hatalmas zongorázásával viszonzott. Gróf Csáky Károly helyébe Dr. Fehér Gyulát választottuk meg városi plébánosunknak. Előkelő idegen vendég gyanánt fogadták De Gubernatis Angeld olasz tudóst, világirodalmi lexikonéba neves magyar íróinkról adatokat gyűjtött hazánkban. Hercegprímásunk két udvari fogatát küldötte a Párkány-nánai pályaház elé. Az elsőben az olasz tudós gróf Künn Géza kísérője és Rényi Rezsővel helyezkedett el, a másikban pedig az ünnepelt, fiatal Paczka Ferenc udvari festőművész és én foglaltunk helyet. A két gróf a Fürdő vendéglőbe szállott. Másnap mint hercegprímásunk vendégei látványosságainkat és műkincseinket szemlélték meg. Mélységes szomorúság borult reánk, mikor márc. lö. e előtt Bátori Schulz Bódog hős tábornokunkat temettük honvédtemetőnkben ritka kegyelettel és megérdemelt gyászpompával. Schulz meghalt, de Bátori halhatatlan maradt. A farsangi életet élénkké avatta közös hadseregbeli tisztikarunk Dilettanten- Theater-]a, ahol tánc előtt magyarból fordított életképeket mutattak be. Rákontrázott erre Dalegyesületünk műkedvelőinek választékos ciklusa, mikor a Miniszterelnök c. vígjátékban szerepelt Dezseő L., Hu- lényi Gy., Nedeczky Ilonka, Rencz Antónia, Reviczky Győző, B. Szabó Mihály és Waisz Bandi. Főispánunk szintén megjelent a sikerült estélyen. A Zenei Kör farsangi vigalmát klasszikus zene előzte meg, hogy szépeink annál klasszikusabban mulathassanak. Unikum számba vettük az uj Menyecskék Bálját. Olvasókörünk több tanulságos és kedélyes farsangi estélyt rendezett. Az Iparosifjak-bálja a Fürdő vendéglő nagytermében a leglátogatottabb vigasság lett. Valóban ekkor érte aranykorát — lapunk annáleszi szerint — kedvelt Jónás Pali cigányprímásunk és a fá, radhatlan XVelzer Ferenc táncmesteraki Karnevál nemzedékeit aranyozta évtizedeken át. A színházi szórakozást arénánkban ismét, Aradi Gerő társulata biztosította. Elsőrendű tagjai voltak : Erdélyi Marietta primadonna, Bács- kay Julcsa és Hatvaniné énekesnők ; Follinuszné, Bodrogi Lina és Réthy Fanni már a másodrendű csillagok köze tartoztak. A kitűnő színész, Kápolnai tenorját, a Népszínház foglalta le városunk után. Somonyi, a rokkant hősszerelmes tapsait, a fölvillanyozó ifjú Gyöngyi Izsó komikus foglalta le. Ilyen vegyestársaság csak vegyes sikert arathatott. Szépirodalmi eseménynek üdvözölte lapunk Maszlaghy Ferenc uj művét, a Mai jellemek c. mesteri elbeszéléseit, melyek a Buzárovits cég kiadásában jelentek meg, hol a Mulattató Zsebkönyvtár, melynek a kitűnő elbeszélő is munkatársa volt, szokatlanul föllendült. Különlegességeink közül való ez az epizód: Komlóssy Ferenc, az élelmes országos képviselő, ki azelőtt az irodalommal foglalkozott és akit még az egyetem padjaiból ismertem, meghívott Muzslára, ahol nagy meglepetésemre, Istóczy Győzővel, Verhovay Gyulával és Zimándy Ignáccal kellett pezsgőznöm. Vezércikkeink a politika hatásáról a társadalomra, a szőlővészről, a gyümölcs tenyésztésről, a kutyaszorító betöméséről a népkonyháról, a városházi állapotokról, kereskedelmünk és iparunk érdekeiről, tót városaink megmagyarosításáról tárgyaltak. Külön tanulmányt közöltünk és a nagy Knauz Nándor figyelmébe ajánlottuk homokbányánk (népiesen : dögverem) titkait, ahol régi fegyvereket ástak ki a régi harcosok csontjai közül. A budapesti-esztergomi vasútról Burány János, a vasúti bizottság elnöke egész ciklust irt lapunkba. Molnár István gyakran fölkeresett élénk borászati szakcikkeivel a fil- lokszérás világban, Rovara Ferenc intelligens Gazdasági Leveleit szorgalmasan kiollóztak cserelapjaink. Balázs Sándor, a népszerű újság- és novella iró igen érdekes tárcával gazdagította lapunkat „A forradalom utáni irodalomról.“ Tolnai Lajos, a keresett regényíró szintén megtisztelt minket „A sötét éjben“ c. mesteri rajzával. Roboz István, a tekintélyes somogyi szerkesztő, a vidéki sajtó nagyrabecsült nesztora „A vidéki hir- lat írók érdekeiről“ elmélkedett elterjedt lapunkban. Szokatlan föltünést keltett „A túlságos harangozás ellen“ írt fölszó- lalkozás, mely végig járta az egész országot. A névtelen vezércikket egy igen előkelő képzettségű egyházi férfink gyakorlott tolla avatta közkinccsé. Dormány Imre körjegyzőnk, jegyzői egyesületünk eszes elnöke gyakran fölkereste hasábjainkat jegyzőink érdekében. R. Reviczky Győző a megyei tűzoltóság főparancsnoka pedig ügyeit fejtegette havonként Ekkor lépett munkatársaink közé az ifjú Munkácsy Kálmán, ki már második novellakötetét rendezte sajtó alá Budapesten. ¥■ * * Amare, tacere, morire! Örömödet, bánatodat ne vidd a piacra Szentségtelen kárörvendés éhes prédájára. Ne áruld el boldogságod tiszta mély [forrását. Mert az irigy jóbarátok örökre elássák. Ne szólj soha szenvedésről senkinek egy [szót sem. Részvét helyett úgyis kacaj terem a [szivekben. Örömödet, bánatodat ne bízd soha másra, Mint arra a legutolsó, csöndes kis lakásra Ahol virág-gyökér szíja szegény szived [vérét; Csak ott tudják meg éltednek titkos történetét. Megőrzik ott mindörökre minden édes titkod - Mert nem árult el még a sír sohasem [egy titkot! Aucun. * * * Dalaimból. i. Soh’se mondtam meg teneked, Hogy szeretlek végtelen, Szivem lángja titkon égett, Nem is sejté senkisem. Mert mint folyóvíz futása, A szerelmem ép olyan, Zúgva ömlik a forrása, De csöndes a mély folyam. II. Hisz minek is szóltam volna ? Köztünk örvény háborog. Bár szived hozzám hajolna, Mégsem lennénk boldogokFény, nyugalom a te részed, Enyém Ínség, küzdelem, Ha szeretsz is, mint én téged. Elveszünk reménytelen. Inczédy László. * * * Esztergomi dalok. i. A régi kín, a régi dal, Szivemen újra átnyilal S a régi dalban annyi kín van, Es annyi dal a régi kínban ! II. Keletre nyílik ablakod, Nyugatnak fordul az enyém : Neked mosolyog a nap, ha kél, Nekem, mikor nyugodni tér. Oh, bölcs a nap ! Jól tudja, hogy Hozzád való a fényözön S miként szivembe a remény, En hozzám már csak halni jön. III. ' Emlékszel-e, emlékszel még A szép időre, Mikor az ábránd tarka volt még S a szív, az dőre ! Bokáig ért ruhácskád fodra, A hajad vállig, Es ah, nem tudtál még szeretni Csupán halálig. Márkus József. * * * Szépen fognak eltemetni. Egy vigasztal életemben : Ha eszembe jut halálom. Ami mostan hihetetlen A halálba’ föltalálom : Szépen fognak eltemetni. Rossz ruhában tengve-lengve, Fázva küzdtem a nyomorral. De a végső útra kelve Rózsát szórnak rám halommal S szépen fognak eltemetni. Az újságok megdicsérnek, Lesz koszorú, pompa, gyászdal. Dikciózva kikisérnek ... Magyar költő, csitt a váddal ! ... Szépen fognak eltemetni. (Kőrösy László barátomnak.) Reviczky Gyula. 1886. Uj betűinkkel és Tábor Adolf uj kiadónkkal a m. kir. postatakarékpénztárát is újévi ajándékul üdvözöltük, mert megszűnt a végzetes polgármester válság, mikor Dr. Hclcz Antalt egyhangúan megválasztottuk. Közlekedésünk évről-évre javult. Hegyeink szőlejét és borát már a külföldiek is keresték. Kőbányáink föllendültek. Építkezésünk téglagyárunk tevékenységét fokozta. Legkellemetlenebb vendégünk volt a végrehajtón kívül az őszi kolera. Czink Sarolta városi tanítónőnk szintén a Rozália-kápolna mellett hevenyészett kolera-kórházba került. A viziváosi zárdából Kiszely kúriai bíró Sarolta leányát is elragadta a rettenetes veszedelem. (A jövő számunkban folytatjuk.) 1054/917 Nyomatott Laiszky János könyvnyomdájában Esztergom, Simor János ucca 18—20. szám.
