Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 2. szám

Vasárnap, január 6.

Esztergom, 1918. XL. évfolyam 2. szám.

POUT! HR! és WR5RDRLMÍLRR

SZERKESZTŐSÉG ES KIaDOHiVA'I AL : ▲

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK. 5TB. KÖ D EK DÓK.

FELELŐS SZ íRKESZTÓ : FŐMŰ VKATÁRS :

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DK KŐRÖSY LÁSZLÓ.

KIADÓTULAJDONOSOK :

LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI.

MEGJELENIK: M’NDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

t

t

f

4

t

\

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K

EGYEC «ZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

A magyar nemzet életrevalósága.

Tűz próbálja ki az érceket, háború a nemzeteket. A tűz elhamvásztja az ércek salakját, de nemes részüket fényesebbe teszi, igazi mivoltában mutatja be. A háború is megfogyasztja a nemzetek tömegét, ám szembeszökően kitünteti életrevalóságukat is. Mekkora életerő, mily maradandó érték van valamely népben, a háború tüzében válik el leginkább.

Közönségesen azt tartják, hogy a nemzetek életereje a számukkal van arányban. Ebben van is valamelyes igazság. A külszín legalább is ezt mutatja. xAmde a történelem nagy próbatételei — mikent a mostani világháború is — nem bizonyítják abszolút igazságnak e közfelíogást. Akárhány nagy nemzetet elsorvasztottak; a háborúk, mialatt kis népek-, melyek élete folytonos küzdés volt a létért, fennmaradtak, szívóssá, vészallóvá lettek.

A mi vérrel írt ezeréves történetünk is ennek nyilvánvaló tanúbizonysága. Európának hány kisebb nepe harcolt iennmara- dasaért annyiszor és annyi ideig, mint a magyar? Támogató rokonok híján s jó szomszédok segítsége nélkül melyiknek számát fogyasztották a folytonos harcok annyira, mint a mienket? Es mégsem vesztünk ki! „Megfogyva bár, de törve nem“ életben maradtunk s a küzdelmek hevében megedződtünk.

Úgy volt azonban megírva a sors könyvében, hogy a minden eddiginél nagyobb próbatétel, a próbák-próbája csak a

huszadik század elején következzék el reánk. Akkor, amikor majdnem bizonyosak voltunk felőle, hogy fegyveres önvédelemre nem lesz többé szükségünk, mert egyetlen dolgunk a műveltség áldásait tenni tulajdonunkká békességben.

Solamen miseris : socios habu- isse malorum ! Csekély vigasztalás számunkra, hogy a legnagyobb próbában Európának legtöbb nemzete osztályosunkká vált, mert ők — mind a nagyok, mind a kisebbek — a múltban korántsem áliottak ki annyi kemény próbát, amennyi nekünk jutott.

Vájjon véresnél-véresebb múltúnk tudatában elhihette-e volna valaki rólunk, hogy még ezt is kibírjuk? Hogy számunk erős megfogyatkozása ellenére országunk határait sértetlenül fogjuk megtartani? Hogy testünkre éhes gonosz szomszédainkat majd földig alázzuk? Hogy a birodalmunkban élő más fajbelieket mint önnön véreinket tudjuk magunkhoz csatolni a megsemmisítésünkre törő ítéleti küzdelemre?

Ilyen próbáját még nem látta a világ egy velünk számban egyező nemzet életrevalóságának ! Ez több volt a fenséges látványnál, ez egyenes csodálatos erő-megnyilvánulás volt, melynek nemcsak életünket kell örök időkre biztosítania, hanem egyszersmind egyenlőjogú helyet juttatnia a velünk és ellenünk küzdött nagy nemzetek sorában. Igen, mert ha számra nem is, de erőre semmiben sem bizonyultunk alábbvalóknak ő- náluk!

Nekünk többé nem elég, hogy a jövőben időtlen-időkig bántatlanul élhessünk s gyarapodhassunk határaink közt; nekünk jussunk van ahhoz is, hogy az eddig hibánkon kívül kevésbbé ismert „magyar“ név közbecsülés tárgya legyen az egész világon. Morc.

S TOLLHEGGYEL ■ Fogat fogért.

(Mulatságos epizódok.)

Azért állott hadilábon a vén mester az oregr gyógyszerésszel, mert sohasem kínálta meg őt saját nek- tárával a mai keserves világban, mint a többi idős urat.

Tehát úgy fizette vissza ezt a mellőzést, hogy temetéskor harsányan rákezdte a gyógyszertár előtt ezt a halotti éneket :

— „Halál ellen nincs orvosság 1“

*

Mikor ugyanez az elavult mester szembajban sínylődött, az orvos eltiltotta a dohányzástól és az ivástól. A kétségbeesett mestert egy hét múlva azzal vigasztalta meg, h jgy szabad keveset pipáznia, de csak hosszú szárból.

Erre a szomjas páciens ezt kérdezte ;

Hát nem lehetne kérem, doktor úr, egy kis borocskát jó hosszú nyakú üvegből innom ?

*

Gyönyörű holdas estén förtelmesen becsipve bandukolt hazafelé a csalafinta mester és a templom terén ezt szavalta a holdnak ;

— Hallod-e öregem 1 Tudod-e mi különbség van közted meg köztem ? Ugy-e nem tudod ? No, megmondom. Hát te komám minden hónapban egyszer telsz meg, én pedig minden este.

*

A nyugdíjas öreg ur pótvégrendeletére jó nagy betűkkel ezt írta :

— Halálom után rögtön fölbontandó 1

Mindenki szörnyűn kiváncsiskodo’t, de leginkább a hórihorgas mester, mikor hangosan ezt olvasta ;

A helybeli mesternek húsz koronát hagyok olyan kikötéssel, hogy koporsóm fölött ne kornyikáljon olyan istentelenül!

*

Még a régi diák közmondás sem kímélte az elkopott régi kántorokat (kiket népünk „mesterinek címzett),

mikor ezt hirdette : Cantores amant liguores, (amit igy fordítottak magyarra : kántorok — bőtorok !)

A megboldogult öreg magánzó úr hagyatékában találták ezt a versét:

„Öntözget napestig a mesterné asszony, Hogy virágos kertje ki ne száradhasson, A mester is öntöz, belé soh’ sem fárad, Menten megöbliti torkát, hogyha szárad. Áldás van művükön, a siker világos : Mesterné kiskerje, mesteruram orra Gyönyörű virágos 1“ K.

HÍREK

Szentségimádás Vizivárosban.

Ma, Vízkereszt ünnepén van a vízivárosi plébánia-templomban az egyházmegyei hivatalos szentségimádás. Délelőtt minden órában szentmise, este 5 órakor szentségimádás, mely alkalommal dr. Meszlényi Zoltán hercegprimásí levéltáros és cere- monárius mond szentbeszédet.

A huszonhatosok ezredkürtje.

Őfelsége a király legkegyelmesebben megengedte, hogy azon ezüst díszkürt, amelyet Esztergom szab. kir. város polgársága háziezredünk 200 éves jubileuma alkalmából a cs. és kir. 26-os gyalogezred parancsnokságának átadott, ezredküit gyanánt használtassák.

Ünnepi istentisztelet a zsinagógában. A zsidók emancipációjának félszázados évfordulója alkalmából újév napján a helybeli zsinagógában ünnepi istentisztelet volt, mely alkalommal Spiegel Armin főrabbi nagyszabású ünnepi beszédben emlékezett meg I. Ferenc József volt királyunkról, továbbá hallhatatlan nagyjainkról ; Deák Ferencről, gróf Andrássy Gyuláról es báró Eötvös Józsefről, mint akiknek az emancipáció körül nagy érdemeik vannak. Az istentisztelet a Himnusz eléneklésé- vel végződött.

Szünet az esztergomi iskolákban. A vall. es közoktatásügyi miniszter rendelete alapján a karácsonyi szünet a város összes elemi, ismétlő, iparos- es kereskedőianonciskoláiban január hó 16-ig meghosszabbíttatott. A tanítás január 17.-én. csütörtökön kezdődik.

Halálozás, Tölgyessy István kerületi kéményseprőmester múlt hó 31.-én d. e. 11 órakor rövid szenvedés után életének 56-ik évében elhunyt. Temetése f. hó 2.-án d. u. 3 órakor folyt le nagy részvét mellett. Kiterjedt rokonság gyászolja.

Eljegyzés. Cseicsner Gyula tart. hadnagy, városunk fia, eljegyezte Guderna Ettát Nyitrán.