Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 7. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1918. február 2. Amidőn ezt konstatáljuk, nem tudjuk elfojtani azon való őszinte fájdalmunkat, hogy a politikai viszonyok új alakulása következtében el kell veszítenünk a rövid idő alatt vezetői rátermettségevei, hivafalfői igazán példaadó kötelességteljesítésével, mindenkivel szemben nyájas és mindenki számára szolgálatra- kész, póz nélküli szeretetreméltó egyéniségével, közjótékonysági ritka agilitásával valóban általános tiszteletet és szemetet kivivott főispánunkat. Ha nem Írjuk is alá elhatározását, ha Esztergom érdekében jobb szerettük volna is, ha ő is a volt Károlyi-párti főispánok többségével tart, mindamellett méltányoljuk vezéréhez és elveihez való ragaszkodását s csupán önkéntelenül törünk ki abban a sóhajtásban: Miért kellett ennek is bekövetkeznie ! Priscus. Katholikus autonómia. A kath. autonómiáról szóló törvény a megvalósulás stádiumába került. A politikai viszonyok kedveznek a benyújtott javaslatnak és valószínű, hogy e törvény rövid időn belül be- cikkelyeztetik. 1867 óta nem volt a magyar kultusz tárcának oly költségvetési tárgyalása, amelynél ne szorgalmazták volna épen Majd behunyta szemét, hogy álmodjon. És álmodott... * * * A fővárosban volt s a zajló néptömeg között az uccán a templomot kereste. Végigbolyongta az Andrássy- utat s ahogy a Váci útra kiért, lábai csak vonszolták a Bazilikába. Ott egyenesen a kórusra ment, énekelnie kellett. A sólót kisérte behízelgő althangjával. A hívők zsúfolásig megtölték a templomot. Ő egész átszellemülve nézett a főoltárra, ahol szt. István carrarai márványszobra állt teljes nagyságban. S midőn áldozásnál a hívők térdre borultak, ő is érezte a márványkocka hidegét, majd felemelte fejét s látta, hogy István szobra megelevenedve, a légen át a kórus felé tartott, kezében az áldoztató kehellyel. S amint közelebb jő, látja hogy nem István, hanem maga az Üdvözítő csodás fennségben és fényességben előtte ragyog és kérdi: „Félsz-e tőlem?“ — „Nem! óh Uram! Óh nem!“ válaszolta alázattal. „Éngyermekemmé fogadlak!“ mon- dá az Úr az ő szelíd hangján és megáldoztatá. A látomány eltűnt, de sok apáca körülfogd és a templomból egy zárdába kisérték, mert szentkápolnai Kápolnay Gyuláné, . Kató asszony apáca lett. legjobbjaink a kath. autonómia megvalósítását. Hogy koronkint különösen a parlamentben mily nagy volt a lelkesedés a kat- holikusok ezen ügye iránt, azt legjobban illusztrálja az a körülmény, hogy Irányi Dániel protestáns képviselő egy évtizeden át volt tüzes harcosa az autonómiánknak és hogy Wahr- mann Mm zsidó képviselő az egyházpolitikai harcok idején bármely katholikusnak is dicséretére váló temperamentumos beszédben követelte az autonómiát. Másfelekezetűek a vallás, a magyar alkotmányosság hatékony bástyáját látták ennek megvalósításában. Mindenki érezte azt a fonák helyzetet, hogy az ösz- szes törvényesen bevett vallásfelekezetek élvezik Magyarországon az autonómia előnyeit, egyedül a legnagyobb számú kath. hívők voltak kizárva az autonom szervezkedésből. De nemcsak a parlamentben, de parlamenten kívül különösen a hetvenes és kilencvenes években tartott országos autonómiai kongresszusokon is íölötte értékes eszmecserék, vitatkozások, sokszor kíméletlen harcok folytak le az autonómiáért, amelyben Deák Ferenctől kezdve végig a politikai élet összes nagyságain részt vett a magyar kath. társadalom minden számot tevő egyénisége. Ki kell itt emelni külön is volt esztergomi képviselőinket Horánszkyt és Frey Ferencet, de különösen a közöttünk most is élő Rajner Lajos püspök személyét, aki tisztult egyházjogi és közjogi fejtegetéseivel egyike volt a 90-es években tartott Alig várta, hogy cellájába menjen. Kicsi, nagyon kicsi cellácska volt, piros téglapadlattal, melyet szalmaágy s gyalulatlan asztal és szék még szegényesebbé tett. Ágya fölött kereszt volt az Üdvözítő képével. Kicsiny ólomkarikás ablakán késői napnak a sugara tört át s sugártörés szines- ségével eszébe juttatta az ő volt kis otthonát. Igen .. . eszmélt. . . Férje s egyetlen kis leánya meghalt, így lett ő egyszerű Regina testvér. S míg ezeket gondolta, elővette kebléből szerettei képét s azt nézte . . . csókolgatta .. . csókolgatta oly hévvel, mint valamikor régen az élőt. Ott volt előtte férje huszárkapitányi ruhában s mintha mondta volna neki : „Életem! Katókám! Itthon vagyok. Cserefoglyokkal érkeztem. Itt van kis Katóka is. Ébredj Anyuka, itt van apuka“ és kicsi gőgicsélő szajacskaját odatapasztotta anyuka arcára — Erre felébredt.. . Előtte látta a kivilágított lakásban férjét a szép szálas embert, karján tartva a kis Katókát s ez a váratlan öröm oly boldoggá tette, hogy önkéntelenül megeredtek könnyei. S a könnyeket szeretettéi csókjai szári tották fel ott azon a kis helyen a törökös otthonkában, hol a szivek melegen sarjadzani szoktak. Ezerné Rubin Emma. kongresszus vezető személyiségeinek. Maga az irodalom is szívósan kitartott az autonómia ügye mellett és százakra mennek a kath. autonómiáról írt magyar irodalmi munkálatok. Ennek munkásai közül Prohászka és Dedek-Crescens előttünk is ismeretesek. püspöki kar hol több, hol kevesebb lelkesedéssel, de állandóan hive volt az autonómiának és ha rá is mutatott az autonómiának bizonyos aggályaira, akadályokat sohasem gördített annak megvalósítása elé. Csernoch Janos Magyar- ország ezidőszerinti bibornok hercegprímása Simor oldala mellett átélte és tanulmányozta az autonómit ügyének összes fázisait. Azt lehetne gondolni, hogy ily beható tudományos és politikai kezelés mellett már évtizedek óta lehettünk volna abban a helyzetben, hogy rendelkezünk az autonómiával. Mert nehéz elképzelni, mit lehetett tárgyalni évtizedeken át az autonómia ügyéről, mikor azt most pár szakaszos törvénnyel be lehet cikkelyezni? Ám ez csak látszat. A kath. autonómia oly intézmény lesz, amelyhez hasonló tulajdonképen az egész világon nincs. A megvalósítása iránti eszmét megteremtette, hogy 1848-ban a törvényesen bevett vallásfelekezetek egyenjogúsításával az egyház elvált az államtól; megszűnt azzal egységet alkotni és igy automatíce támaszt keresett hívőinek szervezett tömegében. Ámde ezt a szervezetet — vagyis az autonómiát — megalkotni nem volt oly könnyű. Ezt a szervezetet be kell illeszteni úgy a róm. kath. egyház hierarchikus, valamint a magyar állam közjogi szervezetébe. Komplikálta a helyzetet 0 Felsége a Király Dgfőbb kegyúri joga s ezen jognak egyháziak és a közjogászok részéről történt homlokegyenest ellenkező felfogása. Azután úgy a parlamentben, mint az irodalomban a mai szemmel nézve az egyházjogok és közjogok helyes bírálata körül bámulatos naiv tudatlanság uralkodott, még oly kiváló férfiúnál is mint Deák Ferenc, úgy hogy egyháziak és világiak nem tudták egymást megérteni. De ezeken kívül az itt nem részletezhető az elvi nehézségek nagy sokasága is mindig útját állotta a gyakorlati megvalósításnak. Úgy, hogy azt mondhatjuk, nem hogy hosszú idő kellett ahhoz, hogy az autonómia a megvalósulás stádiumába került, hanem aránylag rövid idő alatt sikerült ezen párját ritkító intézmény egyházi es közjogi fundamentumait megépíteni, annak elvi akadályait elhárítani. Az autonómia különböző munkásai bármily szétágazó véleménnyel is voltak egymással szemben, abban megegyeztek, hogy a kath. társadalomnak szüksége vatr az autonómiára. Ezzel lehetséges egységet teremteni a kath. társadalomban; ezzel lehet életre kelteni és egyesíteni annak szunnyadó erőit.'A kath. autonómia révén lehet majd nívóra emelni a kath. népoktatást; birtokba venni az ifjúság nevelését minden fokon és nevelni tömegkultúrát. Ezzel lesz lehetséges selektiót gyakorolni a kath. társadalom számos vezető egyénisége közt és azokat rendeltetési helyükre állítani. Szóval a kath. autonómia réven majd elfoglalhatja a kath. társadalom azt a helyet Magyarország társadalmi és politikai berendezkedésében, amit nagy számánál, tudásánál, érzéseinek és erkölcseinek nemességénél — szóval fajsúlyánál fogva — joggal megérdemel. Ma illő, hogy a kath. autonómia elemi kérdéseivel mindenki tisztában legyen. Ez indít ezen és a következő cikkek megírására. Dr. Gróh József. ki új városi jövedelmi forrás. Az emberiség szórakoztatására szolgáló modern technikai vívmányok körül egyik sem hódított oly rohamosan és nagy arányokban tért, mint a mozgófénykép. Nemcsak a fővárosban, hol már e téren a túltermelés is konstatálható, de a vidéki városokban is r.apról-napra szaporodnak a mozgófénykép-válla- latok, melyek életképességüknél fogva ma a legjobb kereseti forrásnak, a hirtelen meggazdagodás elsőrangú eszközeinek tekinthetők. A közönséget a mozgófénykép- mutatványok teljesen magukhoz hódították olyannyira, hogy a moziba- járás a szegényebb népnek is ma ép oly életszükséglete, mint a mindennapi kenyér s egy-egy jól rekla- mírozott mozi-előadáson nagyobb tolongás észlelhető, mint mikor egy elsőrangú művésznő vendégszerepei. ^ mozgófénykép-inutatvány vállalatoknak ezen életképességre és jövedelmezőségre nézve kétségtelenül megállapítható fejlődési folyamata már nagyon sok várost arra ösztönzött, hogy a közönség ezirányú szükségleteit maga lássa el és igy a város pénztára maga szedje be eme búsás jövedelmeket, mit a vállalatok biztosítanak ; a legtöbb város vezetőségét pedig, ha a házi kezelés nem is, de a mozik megadóztatásának helyes elve egy igen alkalmas
