Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 6. szám
Esztergom, 1918. Vasárnap, január 27. XL. évfolyam 6. szám. SZERI ESZTŐSÉG ÉS KIaDOHIVA AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ HŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜ D -NDÖK. Demokrácia és tömeguralom. A demokrácia a művelődésnek egyik legszebb vívmánya, legértékesebb eredménye. Hány századnak kellett elmúlnia, míg az emberiség odáig jutott, hogy a születés és a jogok közti nagy külömbségeket meg tudta szüntetni, hogy a földhöz tapadt néposztáiyoknak utat bírt nyitni az államügyekbe való beleszóláshoz s egyáltalán a természeti tehetség szerint való feljebb]u- táshoz! A történelem tele van véresebbnél véresebb lapokkal, melyek a természetes emberi jo gokért folyt küzdelmekről beszélnek; s korunknak dicsősége, hogy a tőidnek műveltebb részében már tóbbé-kevésbbé megszűntek az igazságtalan korlátok ember és ember között. A tirannizmus, vagyis az egyesek s az oligarchia, azaz a kevesek kényurasága helyébe a népuralom lépett, melynek helyes elve az egyenlő jogok és kötelességek mellett az, hogy mindenki fel- emelkedhetik, akármilyen vérű, vagyonú és születésű, kinek a természeiadta és műveltségi képessége megvan hozzá. Tagadhatatlan, hogy ez a tiszta demokrácia még kevés országban érvényesül a maga valóságában; ám az előre haladó népek kivétel nélkül rajta vannak, hogy érvényesülését minél- jobban elérjék. Ép napjainkban látjuk, hogy a világnak még olyan helyein is, ahol mostanáig a legridegebb jogtalanság volt sorsa a népek óriási részének, megindult a feltartózhatat- lan folyamat, mely az eddigi páriákat előbb-utóbb vissza fogja helyezni emberi jussaikba. FÖMU VKATÁRS: DK KŐRÖSY LÁSZLÓ. FELFLÖS SZERKESZTŐ : Dw RÉTHEI PRIKKEL MARIAN. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Sajnos, mint minden nagy esz- meés törekvés, úgy ez iski vanté- ve a megnemértésnek, félremagyarázásnak és tudatos elferdítésnek. Az alacsonyabb gondolkozásnak, kik mindig nagy többségben vannak, úgy lógják fel a demokráciát, mintha ez váltogazdaság lenne, azaz az eddigi jognelkülie- ket tenné teljes hatalomal a régi urak helyébe. Még a műveltebbek közül is akárhányan azonosítják a demokráciát eleg botorul a tömeguralommal, vagv jobban mondva: a tömegzsar- noksággai; s eszerint kívánják, avagy rettegnek tőle. Pedig a kettő között ég és föld a külömbség. A helyes értelembeli demokrácia megvalósulását minden méltányos gondolkodású művelt egyénnek óhajtania kell, mert csakis ez felel meg az ember természeti méltóságának. De attól a „demokráciatol,“ mely a buta tömeget akarja rászabadítani a tanult osztályokra, hogy kényén-kedvén bánhassák velük, irtózniuk kell mindazoknak, kikben egy csepp belátás és életbölcseség van. Az emberiség visszasülyedne a barbárságba, ha ez a „demokrácia“ diadalmaskodhatnék. Még gondolni se jó rá, hogy az ilyen szószoros értelemben való rémuralom végső veszedelembedöntené azon megbecsülhetetlen kulturális vívmányokat, melyeket az emberek évezredes küzdelmekkel értek el. Oroszország mai állapota ijesztő példa reá, mire vihet egy nagy birodalmút a népuralom magasztos eszméjének meg- nemértése s ferde magyarázása. A tűzvészt idejében meg lehet fékezni, de ha egyszer szer- teharapózott, igen nehéz pusztításának útját vágni. Priscus. A különbéke hozza az általánosat. TDroszországgal bevegeztük a háborút. Minden emberi számítás szerint most más nem kö- vetkezhetik, mint az, hogy ez a nekünk régi, de immár csak ! volt ellenségünk, — különbékét köt velünk. Mást nem tehetett. Nincs az az elképzelhető és elképzelhetetlen kormány Orma Oroszországban, amely mást tudna tenni, mint amit a kényszerhelyzet Leninékre ráparancsolt : vélünk különbékét kötni. Mert otthon is nagy bajok vannak. Még velünk is tovább szemben állni ? Egyszerre belül L, kívül is harcolni?... Nem. A mai orosz hadsereggel többé háborút folytatni ellenünk nem lehet. Ezt jól tudja Lenin is. Ezért ül le velünk a különbéke asztalához, mentse, hogy amit még lehet. Nem pedig, hogy érzelgősségből, holmi, ábrándos elvekért nekünk kedvezzen. Érzi, tudja hogy Oroszországot megvertük, tehát nincs más, csak a — különbeke. 0 kérte. Mi előbb már többször felajánlottuk. Nemcsak külön, hanem az általános békét. Az entente elhízott gőgös vezéremberei azonban mindig dölyfösen visszautasították. Most itt az ideje. És mi szivesen fogadjuk Oroszország békajobbját, mert mi nem kezdtük a háborút, csak védekeztünk ellene életünk, nemzetünk, hazánk fönnmaradásáért. Péter cár végrendelete, vagy legalább is a berlini kongresz- szus óta mindig az volt a jelszó Oroszország hivatalos kőiéiben, hogy Konstantinápoly- hoz az út Magyarországon át vezet. Ennek a — nem tagadhatjuk, nálunk is rettegett — pánszláv imperielista álomnak most már vége. Megkönnyebbülten fóllélegezhetünk. H ízánk határait, területi épségét többé a régi konok ellenség nem fenye- 1 getheti. Győztünk. Es ezzel a győzelemmel akár be is fejezhetnők a háborút. De köt bennünket a becsület, a szüvetségi hűség. Mi nem vagyunk se áruló románok, se hitszegő olaszok. Nem lehetünk hűtlenek harminc éves szövetségesünk iránt — miként nem lett hűtlen hozzá és hozzánk se Bulgária, se Törökország — még akkor sem, ha a „művelt“ nyugat ellenünk, barbárok ellen még tovább akarná is folylatni a háborút. De hisszük, hogy az angol, francia, olasz se bir- ja már sokáig Kidőlt a nagy oszlop. Ha pedig a ház egyik oszlopa kidőlt, a többi is utána omlik. Lassanként tehát az egész entente hatalmak beadják derekukat. Addig — kitartunk. Azoknak pedig, akik idehaza, ábrándos lélekkel vagy akármi jóhiszemű de naiv okból lekicsinylik az orosz különbékét és azt hangoztatják, hogy „semmit vagy mindent,“ mert nekik a különbéke magában kevés, csak azt felelhetjük: várják meg a nyolc órai vonatot. A különbéke hoza meg az általános békét. k. N. Elraktározás. Azt kérdik a harctérről: él-e még a mi néhai vidám társadalmi szórakozásunk ; áll-e még az esztergomi vigadó kávéházak mulatozása ? Hiszen a mi testvéreink már évek óta elszoktak a hajdani társasörömek csemegéitől. Elraktározták tehát régi kedves, szülővárosi emlékeiket a halál tornácában. Azt azonban már nem szükséges kérdeznünk : hová lettek a mi önzetlen gondolkodóink évek óta tár- gyalt, közérdéku városi és megyei tervei ? iMert azokat szintén elraktározta a kegyetlen háború a béke erősen bezárt fiókjaiba. Félben maradt a félszázad óta vajúdó uj vágóhidunk fölépítése. A Buda- esztergomi Duna-parti villamos vasműnk tervét a mérnökök ugyan gondosan kidolgozták, a vállalat serény
