Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 77. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 77. szám. Vasárnap, november 17. WR5RDRL MILfíP. SZERKESZTŐSÉG És KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEM! RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZÉTiSi S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. y i i t * i i FELELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. ALAPÍTÓ FTA : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSE!. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. í ELŐFIZETÉS! ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Köztársasági államformánk. A köztársasági államforma nem csupán közeli lehetőség többé hanem tegnap óta élő valóság Magyarországon. Ki hitte volna csak egy negyed évvel előbb is, hogy a monarchia ily gyorsan és véglegesen megbukhatik ott, ahol szervezett köztársasasági párt nem is létezett, ahol a „dinasztikus hűség“ emlegetése s ünnepi nyilvánítása egyaránt napirenden volt egész a legújabb időkig? Fölületesen nézve a változást, akadhat, ki pusztán erőszakos, forradalmi ténynek Ítéli a dolgot. Pedig nem helyesen. A magyar lelkek mélyén legalább is a háború negyedik évében már ottlappangott-izotta gondolat, hogy a monarchia, mely nem nemzeti érdekből, hanem nyilván dinasztikus okból sodrott bele benünket ebbe a borzasztó véres katasztrófába, teljesen lejárta magát, megérett a pusztulásra. Csak alkalom kellett reá, hogy a parázs lángra lobbanjon. S ez is megjött, mihelyt kétségtelenné vált, hogy hiába küz- dötiünk-szenvedtünk, mert a háborút gyászosan elvesztettük. Az a tengernyi keserűség, mely lelkűnkben összegyülem- lett, nem várt, nem keresett sima, diplomatikus módot, hanem ösztönszerűen tört ki s röviden, „sommásan“ ^magyarán“ végzett a népgyilkoló monarchiával ! Nem hihető, hogy lett volna nemzet a világon, mely oly könnyű szívvel temette el sok százados államformáját, mint mi magyarok, kiknek az egyeduralom már a mohácsi vész óta nem nagyranevelőnk, hanem lenyűgözőnk, kínzónk, el- fojtónk volt. Ki volna képes számba venni azt a „vért és életet,“ melyet mi négyszáz év alatt tirannu- sainkért áldoztunk ? S ha még hozzánk húzó vér lettek volna a vérünkből, hagyján. De soha meg nem értettek, sohasem szerettek, mindig ellenünkre jártak! Nemzeti életünk nem csekély része abban merült ki, hogy — a világtörténetben példátlanul — majdnem állandóan küzdöttünk a létünkért saját fejedelmeinkkel! Egy percnyi bánat, egy könny kevés, de ennyit sem érdemelnek tőlünk a megbukott habs- burgi dinasztia és monarchák. Tragikumuk olyan, mely részvétet semmi esetre sem, csupán jóleső megnyugvást kelthet a szivünkben. Mi ezért a köztársaságot nem egyedül mint a művelt kornak sajátosan megfejelő állámíormát fogadjuk örömmel, hanem azért is mert ránk nézve igazában megváltás egy négyszáz éves idegen zsarnokság alól, föllélek- zés hosszú-hosszú átkos lidércnyomás alól. Csoda-e ha egyetlen hang sem emelkedik ellene? Csoda-e, ha mindenki természetesnek tartja bevezetését? Nem kell itt félni az ellen- forradalomtól! A talajt maga a letűnt monarchia készítette jól elő a szabadságnak. Könnyen és gyorsan gyökeret fog tehát verni. Mindnyájunk közös hő vágya hogy az újszülött — vivat, crescat, floreat! Pricnl1c Ha most végre sikerült véget vetni a háborúnak, nagy munka vár az országra. Az állami élet átalakulásával eltűnnek végre a közjogi vitatkozások, örök probléma és minden erőt, akaratot, jóindulatot az ország gazdasági, szociális haladásának előmozdítására lehet és kell fordítani. A háború által okozott sok seb piroslik az ország testén, amelyet pedig komoly igyekezettel meg fognak gyógyítani. Azok a tanulságok, amelyeket pedig komoly igyekezettel meg fognak gyógyítani. Azok a tanulságok, amelyeket a négy éves szenvedés adott, megmutatják az utat, amelyet követni kell. Mindenekelőtt fontos az ország demokratizálása. Olyan demokrácia kell, a mely a nemzeti munka műhelyébe veszi hasznos értesítés céljából azt a hatalmas néperőt, amely eddig értékesítetlenül maradt. A tehetségnek utat kell nyitni, a munkaerőket ott felhasználni, ahol legtöbb eredmény reményével biztatnak. És legfőképen az egyéni és egyéb kis érdeken felül kell helyezni a legnagyobb érdeket, a nemzetet, amely ezer éve most éli legnagyobb óráit. Vegyünk példát a csehiektől, lengyelektől és a felbomlott Ausztria egyéb népeitől. — Mennyire egyek, egységesek lettek abban a pillanatban, amikor arról van szó, hogy nemzeti és állami önnállóságuk órája ütött! Hogy félretesznek minden egyéni és pártszempontot, amikor a maguk önállóságáért kell a küzdelmet felvenni. Amit odaát láttunk az osztrák birodalom összeroppanásánál, az legyen az intő példa számunkra. Mink csupán úgy védelmezhetjük meg a a magyar területi integritást, csupán úgy valósíthatjuk meg nemzeti ideáljainkat, ha egybeforrva az új idők, a világtörténelmi átalakulás nagygondolataink megértésében, minden egyesített erőnkkel azoknak őszinte szolgálatát vállaljuk. És azok az emberek vállalhatják az ország vezetését, akik a nagy eszméket őszinte szeretettel és megértéssel vallják és követik. Köztársasági mozgalom Nagyölveden. Nagyölved község közönsége 1918. november 10 én népgyűlést tartott s ezen a népgyűiésen választotta meg a tizenöt tagú községi nemzeti tanácsot. A megválasztott nemzeti tanácsot dr. Pécsi Gusztáv plébános eskette föl. Az eskütétel után Szinay Sándor ref. lelkész szép hazafias beszédet intézett az egybegyűltekhez, melyet az alábbiakban közlünk: Tisztelt Közönség I Polgártársak! Ünnepünk van ma, alapkő letétel i ünnepünk. Most rakjuk le a jövő társadalmának fundamentumát. A régi társadalom épülete összeomlott, ássuk ki még a földben maradt köveit is és szórjuk széjjel, hogy a múltnak a szelleme sem kisértsen többé. És fogjunk hozzá a társadalom új épületének megalapozásához. Ennek a most születő társadalomnak jelszava : „a népakarat.“ Népakarat nem pusztításra, rombolásra, hanem építésre, alkotásra. Hogy az építendő új épület szilárd, maradandó legyen, erős talpköveket kell alája raknunk, ezek a talpkövek: „az Istenjélelem“ és „az ember szer etet“ szem előtt tartván a két nagy parancsolatot: „szeresd a te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedbői és minden erődből“ és „szeresd a te felebarátodat mint magadat.“ Sokan kételkednek, "hogy — amilyen most az események folyása — építeni lehessen. Igaz, komor, sötét felhők takarják a láthatárt, mint a költő oly megrázóan festi: Vih.ap fölöttem, Pokol alattam, JBalsops ütöttem iyta^am mapadtam. Délen piPosliK, Északon lángol, A magyar oszlik: — Ml lesz hazámból ? * Szédül a fejünk, zsibbad a vérünk, de azért nem szabad átadnunk magunkat á fanyar kesergésnek. Én szent meggyőződéssel vallom, hogy nekünk hivatásunk van ezen a világon és ettől senkifiának hatalma, vagy irigysége el nem üthet.“ En hiszek a világbéke eljövetelében. Hiszen máris megdőlt a fegyverek uralma. Az összeülő béketárgyaláson nem a győző és legyőzött, hanem az igazság szelleme és az ember szeretet lelke fog tárgyalni. Éljő az idő, amikor a fegyverekből ásót, kapát, sarlót, kaszát kovácsolnak. De ennek a boldog időnek eljövetelén mindnyájunknak munkálni kell, oda kell hatni, hogy ne kelljen semmit zár és lakat alatt tartani és hogy ne. legyen rá szükség, hogy fegyveres őr álljon házunk küszöbén. Én hiszek a próféta látomásában, hiszem hogy eljön az az idő, amikor „lakozik a farkas a báránnyal és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek és egy kis gyermek őrzi azokat.“ Szivem lelkem teljességével köszöntőm a jövő új társadalmát: — Éljen a magyar köztársaság! A népgyűlés a Himnusz eléneklése után a köztársaság lelkes éljenzésé- * vei, egy boldogabb kor jövetelének reményével a 'legnagyobb rendben oszlott szét.
