Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 77. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1918. november 17, Kinevezés. A nemzeti kormány Reviczky Elemér párkányjárási főszolgabírót egy felvidéki vármegye kormánybiztosává nevezte ki. Reviczky Elemér Bpestre utazott tárgyalni a kormánnyal. Eljegyzés. Perényi György, az érsekujvári „Arany Oroszlán“ szálló tulajdonosa, e hó 16-án eljegyezte özv. Brunner Pálné érsekujvári vendéglős leányát Mariskát. (Minden külön értesítés helyett.) Városi közgyám. Sinka Ferenc népfelkelő százados szintén hazaér kezett messze Albániából. Útközben sok veszedelmen ment keresztül, mert állandóan szerb komitácsi bandákkal kellett harcolnia míg végre magyar határt ért. Régen elhagyott állását december 1-én foglalja el. Ismert, lelkismeretes munkájához tartós egészséget kívánunk. Parancsnok változás előtt áll a polgári őrség. Frey Vilmos dr. fő- parancsnok pénteken este tartott értekezleten bejelentette, hogy ameny- nyiben Reviczky Elemer párkányi járás főbírójának koimány biztossá történt kinevezése végleges lesz — sajnálattal kénytelen lesz a főparancsnokságról lemondani, mivel át kell ez esetben vennie a párkányi főszolgabiróság vezetései. Az értekezlet sajnálattal vette ezen bejelentést iudomásul, mert a főparancsnokban erős szervezőképességű ambiciózus főparancsnokot vészit. Halálozás. Városunk egyik legszimpatikusabb papja Rollkó Béla székesegyházi karkáplán, az „Esztergom“ szerkesztője Csütörtökön este örökre lehunyta szemét. A hatalmas termetű és bámulatos erejű fiatal férfit is megtámadta a spanyolbaj, melyből még nem lábolt ki teljesen, mikor felkelt. Meghűlt és ágynak dőlt kétoldali tüdőgyulladással. A hatalmas szervezet nem bírt megküzdeni a kórral és a kérlelhetetlen halál elragadta Rolkó Bélát sorainkból. Ma d, e. 11 órakor a szentgyörgy- mezői temető kápolnájából helyezik örök nyugalomra laptársunk derék szerkesztőjét. Tárogatója nem fog többet a várhegyen végig sírni kuruc nótát, szava nem fog többé lelkesíteni a honvéd temetőben, csak emléke fog élni bennünk. Háziezredünk itthon. Csütörtökön reggelre érkezett haza messze Olaszországból Assiagótól sok véres csatát végig küzdött házi ezredünk. Bizony sorai megritkultak, mert alig 1400-1500 ember tért vissza Korn- háber őrnagy vezetése alatt régen nem látott otthonába. Múlt hó 28.-án indult útnak az ezred teljes felszereléssel. 250 km. nehéz hegyi utat gyalog tett meg amíg Steinachnál vonatra szállhatott. Az elcsigázott emberek szintén keresztül mentek az Olaszországból hazatérő többi magyar katonáink kálváriáján. Volt szövetséges ellenségeink az osztrákok, katonát mélyen lealázó módon őket is a szóteljes értelmében kifosztották. Nemcsak kincstári (tehát a mienk) felszerelésétől fosztotta meg, hanem tulajdont képező holmiját is elvette az osztrák, akinek határát a magyar katona hosszú időn át védte az olaszok ellen. Ezen keserűséget is elfelejtette az ezred mikor hazaért. Dr. Frey Vilmos a polgárőrség főparancsnoka az éj folyamán telefonon értesítette az összes őrsöket az ezred érkezéséről és igy vált lehetségessé, hogy már a reggeli órákban fáradságot soha nem ismerő, jótékonyságukról hires hölgyeink meleg étel és virággal fogadhatták. A fogadtatás különben következőképen folyt le: A nagy kaszárnya udvarán sorakozott fel az ezred, ahol Krämer alezredes lelkes beszédet intézett hozzá, mély meghatottsággal tette le az ezred a hüs égesküt a Nemzed Tanácsra. Katona Sándor dr. a vármegyei és városi Nemzeti Tanács elnöke hazafiságtól izzó rövid beszédben üdvözölve a hazatérteket. A beszéd elhangzása után az egész ezred a kiskaszárnyába vonult ahol özv. Czobor Gyuláné, özv. Berényi Gyuláné, özv. Reviczky Gáborné, dr. Katona Sándorné és Kapisztóri Mici úrhölgyek várták hőseinket meleg ital, étel és virággal. Délután már apróbb csoportokban lehetett látni vidéki katonákat haza, az édes otthon felé vonulni. Midőn ami részünkről is meleg Isten hozottat mondunk nektek ti félistenek, a sorok írója azon gondolkozik, miért kellett ami derék 26 sainknak annyi vért ontania ? Most fel a munkára vitézeim, meg kell kemény munkával alapozni az új, szabad, független magyar köztársaságot és meg is kell azt tartanunk. Két pénztáros — egy pénztár. Amint már köztudomású dolog, hogy a Koksa ügyből kifolyólag felfüggesztett Huray Ferenc főszámvevő és Kotra Kálmán pénztáros négy év múlva újra elfoglalhatják hivatalukat. Huraynál nincs is semmi baj, de annál nagyobb ez Kottra állásánál. A felfüggesztés ideje alatt u. i. az adó és házipénztárt a város egyesítette és az adópénztáros lett egészen természetesen az egyesített két pénztar pénztárosa, aki lelkiismeretes pontosságával közmegelégedésre tölti be állását. De mi lesz most Kobrával ? Vagy kérdjük igy, mi lesz Bércy vei ? mert valamelyikkel kell lennie valaminek. A polgármesternek megvan u. i. az a joga, hogy a város tisztviselőjét beoszthatja más szolgálatra is, de ez időszerint tisztviselői állás üresedésben nincs, tehát nem maradna más hátra mint nagyon is alárendelt munkakörrel bízni meg Kotrát, ami megint az amúgy is sokat zaklatott, végzettséggel bíró embert méltán bánthatná önérzetében. Ezen problematikus helyzetnek mikénti megoldását élénk figyelemmel kiséri a város közönsége. Cukor, Az egész város élének foglalkoztatja a cukor keserű kérdése. Nincs cukor. Tudósítónk felkereste ez ügyben a közélelmezés illetékes faktorát és ott azt a vigasztalatlan értesítést nyerte, hogy tényleg semmi cukor sem áll a város rendelkezésére és kilátás sincs egyhamar cukorhoz jutni. Nem lényegtelen körülmény- az sem, hogy cukorgyáraink tekintélyes része nemzetiségi vidéken vannak. Tilos a bor, sör és pálinka kimérése. A kormánytól újabban ismét szigorú rendeletet érkezett a szeszes italok kimérésének tilalmára. Korlátolt mennyiségben már szabad volt a vendéglősöknek italt kimérniük, de most ezt is betiltotta a rendelet. Repülőgép városunk felett. Csütörtökön délben nagy zúgással egész alacsonyan keringett egy repülőgép városunk felett és ezerszámra szórt le röpcédulákat, amelyeken nyugalom , és csendre intik úgy a polgárokat mint a katonákat. A röpcédulán aláírás nincs, csak a nyomda van megnevezve, egyébként itt közöljük a nagyon is aktuális felhívást: „Polgárok! Katonák! Mit akarunk mi valamennyien ? Békét akartunk ! És azt akartuk, hogy Magyarország fölött az legyen az úr, aki fentartja: maga a nép. Most elértük mindaket- tőt: Vége a háborúnak és a nép igazi megbízottai ülnek a kormányon, akik új törvényekkel a nép kezébe teszik le az uralmat. Most tehát mi parancsolunk: Magyarország népe ! És a nép azt parancsolja, hogy rend legyen és béke! Mert mit ér az, hogy a külháború megszűnt, ha idebent magunk rendezünk háborút és fosztogatást ? Ahol a rend felbomlik, ott a hatalom csakhamar a legaljasabb embereknek, a rablóknak és gyilkosoknak a kezére kerül. Vigyázzatok a rendre, hogy a nép kormánya nyugodtan dolgozhassák az ország üdvén és boldogságán! Tudjátok meg és hirdessétek, hogy a forradalom legszentebb vetését gázolja le, aki a rendet megbontja. Ő a hazának egyetlen ellensége! Éljen a magyar nép uralma! Éljen a népkormány ! Éljen a haza ! Polgárőrség. Városunk polgárőrsége ma d. u. 1 órakor gyülekezik a városházán és onnét vonul ki a katonai lőtérre, ahol azok akik az éles lövésben nem gyakoroltak, oktatást nyernek. Fegyverekről és töltényekről a parancsnokság gondoskodik. A polgárőri igazolvány elhozandó. Nem szégyellik magokat? Vér, tűz és mérhetlen kínok között távol otthonától küzdött a magyar ember egy egész világ ellen helytálló becsülettel és most mikor kihullott a fegyver kezéből, a pokol összes gonosza egyszerre támad fel ellene, újra védekeznie kell, újra fegyvert kell fognia, hogy a belső nyugalmat, rendet, személy és vagyonbiztonságot megóvja. A háborús szolgálat alól — most nem keressük jogos, vagy jogtalanul és milyen utón vonták ki sokan magukat — de szégyenteljes és felháborító módon távoltartják egyesek magokat a felállított polgári őrség szolgálataitól is. Ezen megbélyegző viselkedés indította a vármegye kormánybiztosát arra, hogy az alábbi rendeletet adja ki: „438/918. Rendelet. A katonai szolgálat alól egészben, vagy részben felmentett, vagy felmentve volt egyénekre nézve a polgárőri szolgálatot kötelezőleg elrendelem. Felhatalmazom a városi polgárőrség parancsnokságát, hogy mindazon felmentett, vagy felmentve volt egyéneket, kik polgárőri szolgálatra önként nem jelentkeztek, szolgálattételre rendelje be, szükség esetén ezen berendelésnek a rendőri karhatalom igénybevételével szerezzen érvényt és beosztásuk iránt saját üatáskörében intézkedjék. Esztergom, 1918. november 15. Beniczky s. k. kormánybiztos. Van. Végre olyan dologról is Írhatunk ami van. A közélelmezési hivatal petróleum, szappan és hadikávéra jegyet ad ki, de a fődolog az, hogy a jegyekre a közönség meg is kapja ezen cikkeket. Adományok a polgárőrség tea, dohány és fűtőanyag beszerzésére. Weisz Mihály 50 K, Keményfy Kálmán 100 K, Iparbank 300 K, Matus Gyula 100 K, ifj. Matus Gyula 200 K, Bogisich Mihály 500 K, Bélái gazdaság 200 K, dr. Hulényi Győző 50 K, Marosi Ferenc 100 K, Reviczky Aladár 60 K, Jalkóczy István 50 K, Pleva Ferenc 100 K. Kérjük a további szives adakozást, Polgárőrség főparancsnoksága. Lefoglalt élelmicikkek. A rendőrség tudomására jött, hogy egy őrmester lakásán nagyobb mennyiségű élelmicikk van felhalmozva. Utána nézett a dolognak és az ott talált lisztet és cukrot lefoglalta és elszállította. Kavarodás. A táborban felhalmozott élelmi cikkek egy részére a város és a vármegye tartott igényt. Ez ügyben Katona Sándor dr. a vármegye és városi Nemzeti Tanács elnöke, valamint a polgármester is személyesen jártak közre. A hadügyminisztertől jött is a városhoz egy sürgöny, mely szerint egy bizonyos hányadot a hadügyminiszter kiutal a városnak. A vármegye kormánybiztosa azonban másként intézkedett s igy lapunk zártáig az ügy nem tisztázódott. Mindenesetre kívánatos lenne, hogy a város különösen petroleum és cukorhoz juthatna hozzá, mert ezen két cikket legjobban nékülözi a város. Az aktiv tisztek sorsa. A kormánynak, hir szerint az a szándéka, hogy az aktiv tiszteket 30 és 50 éves korhatár között további szolgálatra megtartja, az 50 éven felülieket nyugdíjazza, a 30 éven aluliakat pedig fölmentik a szolgálat alól és új életpályára utasítják. A közönség nem vásáról. Érdekes tünete a megindult békemoz- galomnak, hogy a közönség a bevásárlásban tartózkodó lett. A kereskedők körében általános a panasz, hogy az üzleti élet pang és az árú a kereskedő nyakán marad. Az üzlettulajdonosok azt hitték, hogy a bankjegyeső tovább tart és hogy a konjunktúra az idén bearanyoz mindent. Felhalmozták tehát a sok árút, de a közönség nem állt kötélnek — „Várunk“, — mondják és csakugyan várnak. Szórványosan már látszik is ennek hatása. Némely kirakatban olcsóbbak lettek az árak, kezd előbújni a tea, a rejtett szövet és sok más egyéb, de a vásárlók éppen olyan hidegek, mint az árfelhajtás idején a kereskedők voltak, — nem vesznek. Mindenki elhordja viseltes ruháját, fehérneműjét abban a jó reményben, hogy néhány hónap múlva lesz már jobb és olcsóbb. — Sok jogtalan haszon kezd lemorzsolódni, de azért senkinek nem fáj a szive. A „Vasárnapi Újság“ november 10-iki számának képei kizárólag a forradalomra vonatkoznak és szemléletesen mutatják be a nagy események külső képét. Ez a szám egykor még mint történelmi dokumentum fog szerepelni. — Szépirodalmi olvasmányok: Havas Gyula regénye, cikk Károlyi Mihályról, Majthényi György elbeszélése, Chesterton detektív novellája. Egyéb közlemények: a rendes heti rovatok. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 10 korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetein-ucca 4. sz.) Ugyanitt' megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újsága magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. KERESTETIK két szobából és konyhából álló lakás. Bővebb felvilágosítást a kiadó- hivatal ad. jutányosán felvétetnek a kiadóhivatalban: Simor János utca 18—20. szám. 962/918 Nyomatott Laiszky János könyvnyomdájában Esztergom, Simor János ucca 18—20. szám.
