Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 36. szám

Esztergom, 1918.

XL. évfolyam 36. szám.

Vasárnap, június 2.

POUTfffl! és TRRSflDRL MILfíP.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALS1MOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETSSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

T

*

D"

FÉLELŐS SZERKESZTŐ :

RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN.

DR

ALAPÍTOTTA :

KŐRÖSY LÁSZLÓ.

KIADÓTULAJDONOSOK:

LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI.

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

Az osztrák gyermekek esztergomi nyaraltatásá- nak ügye.

Talán nem fejezzük ki magunkat erősen, ha azt írjuk, hogy az osztrákok iránt Magyarországon nem a legnagyobb szimpátia uralkodik. Igaz, hogy ennek nem mi vagyunk az okai; az is igaz, hogy az osztrákok sem túlságosan szimpatizálnak velünk, — elég régen már, de különösen az újabbi időben ! — mindamellett semmiképpen sem lehet helyeselni azt a joggal ridegnek mondható, elutasító álláspontot, melyre Esztergom lakossága az osztrák gyermekek nyaral- tatásának ügyében helyezkedett.

Nyolcszázötven osztrák gyermeket szánt az illetékes miniszteri biztosság Esztergomba, s e számból mai napig tudtunkkal csak a negyedrész elfogadása van biztosítva. A polgárság nagy többsége hallani sem akar róla, hogy hat hétre idegen gyermekeket vegyen a házába nyaralásra, jóllehet a pénzbeli kárpótláson kívül lisztben, zsírban és cukorban is kilátásba helyezték a tartáshoz szükséges többletet.

Hát, kérjük szeretettel, ez a hideg elzárkózás, legalább is nagymértékű szűkkeblűség, mely semmikép sem szolgál városunk és elismert magyar vendégszeretetünk becsületére.

Mesebeszéd, hogy itt az osztrákok újabb erőszakosságáról van szó velünk szemben 1 Hogy igy akarnának tőlünk újabb élelmi áldozatot kimesterkedni 1 Nemrajongunk mi sem értük, igazság szerint azonban meg kell állapítanunk, hogy nem az osztrák hivatalos körökből, vagy az osztrák társadalomból indult ki az egész mozgalom, hanem egyenesen s kizárólagosan ifjú királyi párunk eléggé nem dicsérhető kezdeményezésről van szó. Hogy mennyire szivén van pedig e dolog ő felségének, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ahol csak legutóbb a Balkánról visszajövet, vonalokról leszállottak, a tisztelgő hatóságoktól mindenütt erről kérdezősködtek. Budapesten a király külön is hivatta a nyaraltatás magyar miniszteri biztosát, és behatóan infor- máltatta magát az ügy jelen állásáról.

Kétségtelen tehát, hogy nem osztrák tolakodással, hanem királyunk nemes indító okú kívánságával állunk szemben.

Vájjon elismert hagymányos lojalitásunk s áldozatra mindig kész nemzeti gavallérságunk képes volna itt önmagát meghazudtolni ?

Ilyesminek még a puszta feltevése is megdöbbenést kellene hogy keltsen lelkűnkben !

Királyunk nemes óhajának igenis valósággá kell válnia ! A magyar szivek meg fognak nyílni, s az a százezer éhségtől vánnyadt osztrák gyermek szívesen látott vendég lesz portáinkon.

Nem mérnök hinni, hogy Esztergom lakossága szánalmas kivétel akarna lenni az apostoli király kívánta általános vendégfogadásban. Nem fog holmi üres kifogásokhoz fordulni, se pénzzel nem igyekszik megváltani erkölcsi kötelezettségét; hanem vetélkedve siet majd egy-egy osztrák gyermeket kérni magának. Minden jobb módú házunk képes eltartani egy kis vendéget hat hétig. Ha nincsenek is élelmi feleslegeink, annyink még van, hogy vendégeinknek is juthat belőle.

Ne feledjük el, — mert egy csepp nagyítás sincs benne — hogy a vendégül jövő osztrák gyermekek nagy többsége már évek óta nem evett rendesen búza v. rozskenyeret! Mi még a koldúsainktól sem tagadtuk meg eddig; hát azoktól az ártatlan kis német gyermekektől volna szivünk megtagadni ? Mert nem tejben- vajban fürösztés kell ám ő nekik, hanem csak jó kenyér. Esztergomiak ne legyetek fukarok jó kenyeretek megosztásában !

Szép példák máris vannak előttetek. A bíboros prímás s a magas főkáptalan tagjai mind ki fogják venni részüket a vendéglátásból. Zsidó hitközségünk tiszteletre méltó vezetősége minden vonakodás nélkül 30 gyermek elhelyezésére vállalkozott. Jóval nagyobb számú keresztény polgárságunk csak nem fogja engedni, hogy szégyenben maradjon az áldo- zatrakész izraeliták mellett ?

Lapunk időközönként közölni fogja mindazok nevét, kik gyermeket vállaltak ; s abban a reményben vagyunk, hogy nem telik bele két hét, máris meglesz a helye Esztergomban a 850 osztrák gyermeknek.

e. é. v.

á jövő generáció.

Aggodalmak tömkelegé hullámzik, mint ökörnyál az őszi levegőben, mindenfelé amiatt, hogy a mostani em- berfaió háborúban elpusztult derék szál emberek mérhetetlen mennyisége csak nehezen és csak hosszú idő múlva lesz kipótolható. Vájjon teremnek-e valaha mégegyszer olyan legények, mint a mostaniak ?

Okoskodások is hangzanak el mindenfelé, társaságokban, vasúti kocsikban, cikkek jelennek meg erről tudományos és napilapokban, könyvek kerülnek ki a sajtó alól, melyek terminus-házassággal, vagy hatósági házasságközvetítéssel foglalkoznak. S mig ezek között az iratok között százával akadnak, amelyek e kérdést csak úgy könnyedén, netán — mi ízléstelenség — a tréfa hangján, de mindenesetre nem kezelik a tárgy komolyságához mérten, alig akadtunk eddig olyanra, amely megszívlelhető bölcsességeket tartalmazott volna.

Vájjon van-e valójában okunk aggodalmaskodni utódaink sorsán ? — ez most a kérdések kérdése ? Érzem, hogy nehéz rá megfelelni. Talán nem is lehet, avagy legalább ily röviden nem, vagy,hogy nem is akarok, mert érzem, hogy nem tudnék, hanem engedtessék meg e helyen egy kis rövidke gondolatfuttatás.

A házasságokat mindig két nagy részre szoktuk osztani, (Ehhez már úgy hozzászoktunk, hogy ebből nem engedhetünk) szerelmire és érdekházasságra. A szerelmi házasság a 1’ art pour 1’ art, ahol minden a csókokért, szép szemért, az egészséges testért történik. Az érdekházasság az, ahol a tallér játssza a döntő szót. ahol tk. egy uradalom vagy legalább is egy jó uradalmi állás, egy sarokház, busás évi apanázs vagy egy egyszerre lett tőke a menyasszony.

No, most már: melyik felel meg inkább a jövő generáció érdekeinek?

Az élettan, főképen az eugenétika már fényesen igazolta, hogy a szülőknek egymás iránt való rokonszen- ve az utódokban, mint szépség és egészség folytatódik.

Az egészséges gondolkozású embereknek különben is elsősorban az egészség tetszik meg egymáson: a fiatal, rózsás arc, a szép metszőfogsor, a szabályosan kifejlődött alak, az életrevaló élénkség, derűs és egészséges, józan világnézet.

Mindez hiányzik az érdekházasságnál, ahol eleve fel szokták tenni, hogy a meleg rokonszenv édes mézét a rideg érc pótolja.

Álszemérem volna azonban azt állítani, hogy a szülőknek egymás- iránt való rokonszenvével már minden el van intézve. Tudjuk, hogy a család vagyoni helyzete elsőrangú, eminens kérdés a gyermekekre nézve. A gyermekek egészsége, testi és szellemi fejlődése talán nagyon is nagy percentben függ az anyagiaktól.

Természetesen a család jövedelmének főforrása a férj keresete. Ebből semmiképen sem engedhetünk, akármennyit beszéljenek is a viszonyok megváltoztáról. A mostani neELŐFIZETÉSI ÁRAK:

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 PILLÉR. NYÍLTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

héz körélmények között azonban, amikor egyes társadalmi rétegekre — teszem azt, az alacsonyabb fizetési osztályokban tengődő tisztviselőkre nézve — szinte a lehetetlenséggel határos a megélhetés, s mikor már nem jólétről, kultúrembert megillető kényelmesebb életről, hanem csakis a létminimumról van szó, talán önkét adódik fel az a kérdés,' vájjon egy szerényjövedelmű egyén milyen elbírálás alá esik erkölcsi szempontból, ha a jövendőbelije szemén át az apósa élelmiszerkészletébe is belétekint. Szinte bizonyos erkölcsi kötelessége volna minden családalapítónak, hogyha tudja, hogy saját jövedelme csekély, hogy csak olyan leányt merjen elvenni, akivel való házasságában remélheti azokat a rendezett anyagi viszonyokat, amelyek okvetlenül szüségesek a jövő generáció javára mind erkölcsi, mind higiénikus szempontból. Mert hány férfi visz a házassággal nyomorba anyát s nem egy gyermeket 1 Utópisztikus gondolat volna azonban azt mondani, vájjon nem kellene-e itt korlátozni az egyén szabadságát! Mondanom sem kell, hogy mennyi nehézségbe ütköznék, ha minden házasulandó férfitől megkivántatnék egy bizo'nyos minimális jövedelem, amely családjának eltartására okvetlenül szükséges.

Dr. ledveczky Eársly.

Síremléket Körősy Lászlónak!

Dr. Kőrösy László síremlékére megindított gyűjtésünk összege hétről- hétre növekedik és bizalommal reméljük, hogy lassankint az egész város és vármegye művelt közönségét belevonhatjuk e kegyeletes akcióba.

E hét folyamán első hónapja pergett le a Dr. Kőrösy László halála óta eltelt időnek s az első ezer koronánk már együtt van emlékének megörökítésére.

A gyűjtések mai özönében eme összeg igen szerénynek tetszik, de ha meggondoljuk, hogy mi sem a kapacitálást, sem a reklámok leverő hatalmát nem vettük igénybe, hanem egyedül és kizárólag a kegyelet és hála húrjait pendítettük meg a művelt, minden nemes és szép iránt érzékel biró lelkek finom hangszerén, ezen eredményt bátran tarthatjuk kielégítőnek,

A további sikerben erősen bízunk. Vannak még, akik velünk együtt lelkes tisztelői Dr. Kőrösy László em-