Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 25. szám

Vasárnap, április 8, Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 25. szám POLITIKfífés TRRSFiDFILMÍLfíR SZERKESZTŐSÉG ES KIaDÓHVA ’ AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK. STB. KÖ. D3NDŐK. FELELŐS SZ iRKESZTÖ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FÖMUMKATÁRS: DR KÖRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Húsvéti levél a föltámadóknak. Békesség nektek! . . . Kik hisztek a föltámadásban... Egy út visz a boldogság he­gyére, járt bár valaki azelőtt bármilyen irányban. Akarva, nem akarva, de mindenki arra az egyetlen útra tér, ha a bol­dogságot őszintén és elfogúlat- lanul keresi. Ez az út: a szen­vedés útja. Belső és külső ellen­ségek majdnem szakadatlan és kíméletet nem ismerő zaklatá­sai, a nehézségek sűrű drótaka­dályai, az aggodalmak tövises spanyol lovasai, a hirtelen, vér­csemódra és többedmagával le­szakadó, gyakori megpróbáltatás lélekhasogató fájdalmai: mind­mind együttmennek ezen út minden egyes utasával. De azért ezen utitársak nem végzetszerű megölői a vándoroknak, hanem olyan a szerepük, mint a föl­det körülölelő levegőé: aki be- szivja, vagyis okosan fölhasz­nálja, annak javára válik, aki ellenben elzárja ajkait és nem vesz lélekzetet.- oktalanul cse­lekszik ; nem a levegő az oka halálának, hanem sajátmaga. Ahoz azonban, hogy valaki a szenvedésekkel élni tudjon, azo­kat hasznára, lelki hasznára for­díthassa, hit kell ; az a hit, mely, — mint a nap a mere­dekhegyek ormát megaranyozza és úgy csalogatja oda föl a szép kilátás után vágyódó túristákat, — arannyá változtatja a küz­delmeket, még pedig úgy, hogy megmagyarázza értelmüket cél­jukat. Ez a hit pedig ezt mondja a szenvedésekről: ezek az örök­kévalóság tandíja, elnyerésének biztosítékai, föltételei. Az örök­kévalóság kapuját pedig a föl­támadás nyitja ki . Békesség nektek . .. Kik reméltek a föltámadás­ban . .. Kitartást a hithez a remény csatol . . . Könnyű remélni, ha csak szellő járja. De ha orkán zúdul az egész világra ? ! Mikor lelkünk úgy méláz el az ösz- szeroppant kultúra fájó rom­jain, mint annak idején Mariüsé Karthágó füstölgő omladákain. Igazságérzés, méltányosság, kí­mélet, emberiesség, megértés, a művészetek számtalan remeke, a jóság, igazság, szépség, szel­lemi és anyagi megnyilvánu­lásai — megsemmisültek, vagy halovány. vékony lemezzé vál­tak, melyet a leggyöngébb szellő elvisz, elszakít. Miért aludt ki idő előtt annyi lángész sötét­ségoszlató mécsese épen a kul­túra emelése végett magára vállalt munka miatt ? Érdemes-e egy egész életet föláldozni azért — pedig hányán tették és teszik most is — csak azért, hogy fáradalmunk, küzdelmeink, sor­vasztó munkában átvirrasztott éjjeleink gyümölcseit letiporják, megmérgezzék, és épen azok, akiknek érdekében dolgoztunk, fölemésztödtünk ?! Terem-e va­laha újra az a tizméteres mély- ségűlövöárok — sebet kapott, srapnell-gránát — szántotta föld? Sarjad-e belőle még csak boj­torján is valaha ? Hát még a gyöngén hullámzó fű ? Fakad-e belőle cserje, fa, vagy épen mo­solygó virág ? Visszaszáll-e arra a vidékre a dalosmadár — vagy csak mindig varjak károgása sír azon a tájon ? Oh, remény kell ide, nagy remény a föltá­madásban ! Minden nemesszán­dékú munkánknak lesz örök gyümölcse, még ha földi gyü­mölcsét meg is mérgezték el­vakult szívek . . . Békesség nektek . . . Kik szeretitek a föltámadást „Fiacskáim, ne szeressünk „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Föltámadott! Egy szót vitt a szellő, a hajnali szellő ■ • • Megrázta mind az alvó lelkeket- Mint 'mikor villámlik: pedig nincs is felhő, Nyomában járt egy csodás döbbenet ■ ■ ■ Egy szó • . . Sokaknak arcán rémes borzalom- Kínzó verejték gyötrött homlokon- Hallgat most a gúnyszó elnémult ajkukon Kénytelen éjbe árnyai von a gond Egy szó - - Sokak fülét met-szi-v ág ja hangja E hang hajt sokat messze tájakon. A bolyongó lelhet nyugodni nem hagyja- Átka teljesül, mit magára vont ■ ■ ­Egy szó . . . Nekünk örömdal, örök élet. . ■ Hallása éltet ■ - - Lelkünk újra él .. . Új erőre kap, ki imént csüggedő lett. A hajós tudja '■ bizton révbe ér. . . Egy szó . . S szivárvány kél a szenvedés [egén. Könnyek, fájdalmak: sóhajok nyomán — Jár egy erősítő nagy titka égi fény- Mint egy üstökös sötét éjszakán ■ . . Egy szó ■ ■ - Úgy esetig fülünkb Anint egy szent [zene ■ ■ • / étkünkét föl-föl magasba vonja- Mintha csak mindenre ez napfényt hintene Mintha mindenütt harmat ragyogna ■ ■ . Egy szó ■ . S megújult tőle szerte a világ - . ■ A halál többé nem nyer diadalt- Ember, óh, hidd meg ■' örök élet vár reád! ■ . A sírból egy új élet fája hajt. . ­Egy szót hoz a szellő, a hajnali szellő- Rázza meg mind az alvó lelkeket! Mint mikor villámlik •' pedig nincs is Jelhő- Ébresszen bennük egy szebb életet ■ V. Aranyember. (Elbeszélés.) Nem Jókai érdekes regényhőse, hanem az én regényem hőse volt. Mr. Kszébé, (amerikaisan) a világlá­tott magyar gentleman. Mikor elvé­gezte szülővárosa főgimnáziumát, a budapesti egyetem bölcseletikarán modern nyelveket tanult. Tanári ok­levele után a francia, angol és né­met nyelv katedráját foglalhatta vol­Lapunk mai szám na el, ha hirtelenül Amerikába nem vitorlázik. Az új világban eleinte nyelvtanár volt, később hivatalnok, azután a hi­res Morgan titkára lett. A dollárki­rály udvarához tartoztak ekkor az Egyesült Államok azok az egyetemi tanárai, kik a művészettörténettel foglalkoztak. Dr. Csantavári Csaba Zoltán ugyan­ekkor ismerkedett meg a tudomá­nyok tudományával is. A milliárdok fejedelme azután vé­gigjárta saját ekszpediciójával az öreg Európa azokat a régi kultúr- városait, ahol még művészeti emlé­kek vásárolhatók. Madrid után Pá­rizs, Belgium, Róma, Nápoly, Firen- ce, Velence végre a Németalföld rejtett magán kincseire áhítozott. Mig Morgan a képzőművészet fes­tett vagy faragott mesterműveire va­dászott, addig Csaba Zoltán . az aranyból és drágakövekből ötvözött műtárgyakat vásárolgatta össze. Öt­ezer dolláros évi jövedelméből elég választékos kis múzeumot gyűjthe­tett főkép az olasz rinascimentó vagy a frincia renaissance remekeiből. Végre mikor az amerikai nábob legforróbb vágya teljesült, vagyis az l 8 oldalra terjed. egyesült államok első szép művé­szeti múzeumának anyaga összeke­rült a vén Európából, akkor kedvelt titkárja egy új iparművészeti telepé­nek igazgatója lett tízszer annyi fi­zetéssel. Tíz év alatt végre megszerezte el­ső millióját, melyet new-yorki arája másodikkal tetézett. Ekkor azután műtárgyaival és tekintélyes vagyo­nával visszatért hazájába. Lechner zseniális terve szerint épült budavidéki kastélya, melynek páncélos termét londoni mesterek szerelték föl. De ugyan hogyan lehettem én a dúsgazdag dr. Csantavári Csaba Zol­tán magánzó és amateur örököse ? Úgy valósult meg ez a mese, hogy mikor egyetemi tanulmányaimat és vizsgálataimat befejeztem, a bölcsé­szetikaron segítőegyesülete épen tit­kári állásra hirdetett pályázatot. Ilyen utón kerültem a Csaba-kastélyba, a fölséges régi kertbe épült, igazi ma­gyar stilű palotába. Gazdám akkor már éltesebb, de erőteljes úr volt, a felesége pedig valóságos amerikai lady-díszpéldány. Fogadott leányuk azonban nevelő- atyjatól tanult meg angolul. De ez

Next

/
Thumbnails
Contents