Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 96. szám
As "ízsztevQOm cs Dídékc" karácsonyt mcückíctc. LAPUNK NÉGY ÉVTIZEDE. (Hírlapirodalomtörténeti vázlat.) Irta: D“ KŐRÖSY LÁSZLÓ, az „Eszfergom és Vidéke“ megalapítója. ■ APUNK 1879 jún. l én született ilyen keresztnéven: „közérdekű nemzetgazdasági, ipar- kereskedelmi és szép irodai mi közlöny.“ Negyvenéves korában immár nyilván megbizonyosodott életrevalósága. Öcséink, az Esztergomi Lapok huszonhét, az Esztergom huszonhárom, a Szabadság ugyanannyi és a Friss Újság pedig tizenegy évesek ugyan akkor. A mulc század első esztergomi lapjai elsősorban városunk érdekeit, azután a személyes magánügyeket tárgyalták. A mi lapunk azonban már nemcsak szülővárosunk hanem vármegyénk életkérdéseit is szolgálta. Semmiféle magánérdek vagy személyeskedes tehát nem élvezhette hasábjainkon régi bitorolt vendégjogát Negyven év előtt Rényi Rezső ügyvéd és tudós szerkesztette az Eszter gom-ot, melyet a tevékeny Bu zárovits Gusztáv adott ki, mikor már az élelmes, pesti vándorszerkesztő, Ompolyi Mátrai Ernő utazása megszűnt. Hanem az akkori közvélemény már egészen modern szellemű uj lapot kívánt.- Ezt a hirlapirodalmi eseményt az első esztergomi mete r, az én Szabadelvű sajtót! című röpiratom jelezte. Akkor Simor Janos bíboros hercegprímás, az uj magyar Sión teremtője foglalta el magyarország főpásztori trónját. Varmegyénk főispánja az érdekes egyéniségű gróf Forgách Ágoston püspök és főkáptalani hely- nök volt. A város polgármesteri székét a Bottyán-kastélyban a kiváló jellemű Palkovics Károly töltötte be. Alispánunk a szellemes Kruplanicz Kálmán volt. Országos képviselőnk pedig a jeles történetíró, Pór Antal kir. városi plébánosunk. Az uj nemzedek uj lapját Mellinger (Medvei) Rezső, a lelkes kereskedő adta ki. Első példányainkat azonban egyelőre budapesti nyomda szállította. Sőt Herceg Odescalchi Gyula családjánál vállalt házi tanári elfoglaltságom miatt az első számokat valami Sarkady István nevezetű, veterán vándor újságíró álította össze, akit a népszerű Losonczy László cég lédi költő és nyug. tanár, Pethes Géza Aladár, fiatal vármegyei tisztviselőnk és Latky Károly, (Bojtorján. Agglegény,) ügyvédi irodavezető támogatott. Ezt az átmeneti állapotot azonban csakhamar megszüntette lapunk kiadótulajdonosának uj nyomdája, mert Sarkady rövid mézeshetei után végre megszűnt az ő személyeskedő és korlátolt, ideiglenes es zajos rémuralma is. * Már az első évfolyamunk buzgón foglalkozott várospolitikai kérdésekkel. Egymásután tárgyalta városrészeink egyesülésének szükségességét a vasút, a vágóhíd, a városi könyvtár, a kis Duna szabályozása, a főgimnázium és kaszárnya uj középülete ügyét és lelkesen támogatta se- tahelyszépítő egyesületünk, műkedvelő társulatunk és borászatunk fellendítését. Tíz év óta nem történt annyi, mint rövid fél év alatt a mi helyisajtónk életében. Lapok jöttek lapok mentek, mert fővárosi színvonalú lapunkban nem kasztjainkat, hanem a közönséget, nem a hivatalos vagy magán szubvenciót, hanem a közérdeket szolgáltuk. Esztergom emlékérmeiről és vármegyénk helyneveiről sza rtudósokat szólaltattunk meg. Első munkatársaink voltak: Aradi József költő, Doleschall János esztétikus, Halmai (Hutt) Árpád külföldi élményeiről, Szölgyémy Ferenc, Hevesi József, Lányi Adolár, Földváry István, K\au- zál Gábor, Nagy Alajos, Pasa Lajos, Somló Sándor, Lévay Sándor költők, B. Szabó Mihály, Bártfainé Róza, Ekkert Antal (Anatole), Kelen Izor irók nem rang hanem jelentkezésük szerint. Ujításszámba ment Palkovics Károly, gróf Forgách Ágoston, Frey Vilmos, Majer István és Szilágyi Dezső arcképe és jellemrajza valamint uj főgimnáziumunk képe egyes számainkban. Néhánv maradandó becsű szemelvényt közölünk első évfolyamunk első számából : „A virágnak...“ Hogyha szép szemedbe nézek, Szép szemednek éjjelén, Mint a csillag tündökölni Ezt a pár szót látom én : „A virágnak megtiltani nem lehet !“ Hogyha alkonyaikor, mélán Bolygok künn a ligeten, Édes ajkú fülemülém Ezt dalolja szüntelen : „A virágnak megtiltani nem lehet!“ Lombos ágon vadgalamb pár Turbékolva boldogan, Azt mondja, hogy a természet Nagy könyvében Írva van : „A virágnak megtiltani nem lehet!“ Es ott künn a temetőben . . . Egy-egy sirdomb oldalon így suttog a füzek ága, így suttog a liliom : „A virágnak megtiltani nem lehet!“ Földváry István. * * * jelen és jövő. Milyen bűvös a te szemed ragyogása, Milyen édes a te arcod mosolygása, Mily üdv lakik ölelő karodban S csókjaidban milyen mennyország van ! Megbűvölve karolom át térded : Szeretlek én, szeretlek én téged ! Nem szeretek nézni a jövőbe, Tudja Isten, hogy úgy félek tőle: Attól tartok, hogy nagy üdvösségem Megirigyli majd az Isten tőlem S összes üdvöm, boldogságom Szétoszlik majd, mint egy tünde álom. Mért is néznék én most a jövőbe ? Úgysem várok én már semmit tőle ! Ábránd, álom nem kell már énnekem, Egy maradjon csak meg, egy jelenem! Úgy sem festhet sem ábránd sem álom Oly szépet, mint jelen boldogságom! Hevesi József. * * * Kedvesem sírján. Ábrándjaim messze szállnak Elmerengve a sírokon, A síró szél mintha súgná : Mennyi barát, mennyi rokon ! S úgy tűnik föl én előttem, Mindha sírod oda hagynád S ide ülve szépen mellém Ajkaimhoz nyújtnád orcád . . . Megölellek megcsókollak . .. Oh de csókod fagyos, hideg . . . . .. . Föleszmélek s karjaim közt Ölelve tartom — sírköved ! . . . Lányi Adolár. * * * Tóth Kálmánhoz. Nem tudom én csak úgy érzem, Ha dalaid olvasgatom Mintha akkor édesb volna A búbánat s a fájdalom. Nem tudom én, csak úgy érzem, Hogy bús szivem rokon véled, Hogy mint az én boldogságom A tied is semmivé lett. Nem tudom én, dalaidban Van valami túlvilági, Mint a zengő kis pacsirta Oly könnyedén tudnak szállni, Nem tudom én, csak csodálom, Hogy bűs szived meg nem szakadt Annyi kínos csalódások S veszteségek súlya alatt. Nem tudom én, csak úgy érzem, Keblemben úgy fáj valami, A mikoron azt olvasom : „Lemondani... lemondani!... Lévay Sándor. * * * Az „Éjszakákéból. Ha van oly gyötrő fájdalom, Mely össze-vissza téphet. Oh bűvös tündér, küldd reám És én imádlak téged ! Oh hidd el, érdemes vagyok A kínra, gyötrelemre, Mert ah ! úgy vágyom a szelíd A boldog szerelemre ! S a bolondot, ki azután Vágy, sóhajt, a mi nincsen, Oh az olyat kínozni kell, Börtönbe’, rabbilincsen ! Somló Sándor. * * * Be szeretnék... Re szeretnék andalogni Véled ott a rét ölében, Szedegetni szép virágot S koszorúba fűzni szépen. S azt susogni, hogyha lelkem A sok szép virágot látja : A jó Isten szép kertjének fe vagy a legszebb virágja ! Be szeretnék elmerengni Ott körödben csöndes este ; Te. a csillagot az égen, En ott nézném szemeidbe’ ; Be szépen is ragyog felénk Minden csillag, de legszebben Az tündöklik, mely ott fénylik A te két sötét szemedben. Be szeretnék imádkozni, Valahányszor rád gondolok S megkérdezni a jó Istent: Lehetnénk-e mi boldogok ? Hanem akkor eszembe jut, Hogy van a mi elhervasszon, Nem boldogság, hanem átok, Hisz rab vagyok s te menyasszony ! Szölgyémy Ferenc. * * * 1880. Horánszky Nándor vezércikkével, gróf Forgách Ágoston főispáni lemondásával, Esztergom vármegye cí merének szakmagyarázatával, Pósa Lajos költeményével Rovó Bán mutatványaival a Kisvárosi Képek-bő\ és Szabó Mihály Ujévnapi meglepetések c. humoreszkjével . jelent meg „városi és megyei érdekeink közlönyé“ -nek első száma. Ekkor vezércikkeimet Spectator aláírással, vagy nyomtatott koronával jeleztem ; karcolataim Gaston, Aucun és megrovásaim pedig Rovó Bán céggel jelentek meg. A közvélemény lapunk élén az állandó színházról, a gőzmalomról, iparosaink árucsarnokáról és kereskedőink gabonaraktáráról tárgyalt. Társadalmi életünket az országos hírű Dalárdánk, a kedélyes Hétfői Társaság és a Műkedvelő Kör élénkítette előadásaival, míg az Esztergomi Kör szept. 30.-án Budapesten megalakult szerényebb sorsú egyetemi hallgató tagjai támogatására és szülővárosunk társadalmi életének szolgálatára. Védnöke lett Szilágyi Dezső, egyetemi tanár, alapítótagja : Simor János hercegprímásunk, Majer István püspök Lollok József kanonok, Niedermann Pál ügyvéd, Somogyi Károly kanonok, Káncz Lázár püspök és Palkovics Károly polgármesterünk. Az Esztergomi Kör elnöke: Kőrösy László, titkára Klauzál Gábor, főjegyzője Szabó Gyula, jegyzője Szalay József, pénztárosa Kelen Izidor, ellenőre Lányi Adolár. Tagjai: Arady József, Barta Tivadar, Borsiczky Béla, Bauer Adolf, Doleschall János, Ekkert Antal, Et- tenberger Lajos, Faller Ferenc, Fáiy Sándor, Feichtinger Győző, Fiedler Lajos, Forster Kálmán, Fodor Károly, Heimlich János, Janovecz Lajos, Kelen Izor, Kollár Károly, Kőrösy László, Klauzál Gábor, Kreskó Lajos, Kubina József, Latky Albert, Lányi Adolár, Lőrinczy Kálmán, Martinko- vich János, Márkly Géza, Mauro- vich Fábián, Nagy Alajos, Náthy Ernő, Prokopp Gyula, Schwannauer János, Sooky Béla, Szabó Géza, Gyula és Mihály, Szalay József, Szemnecz Emil, Tergina Gyula, Varázséji Gusztáv, Wipplinger Ödön, Wilheim Ármin és Zarnóczay László. — Pártolótagjai : Avar (Riedl) Rezső, Bárfay- né Róza, Barta Andor, Csillag Karóla, Feichtinger Ernő, Gunszt Anna, Horánszky Nándor, Hertlik Mihály, Hoffmann Teréz, Hunkár Irma és Pál, Kaan Etelka, Kleiszner Rezső, Merényi .Anna, Michaella és Vilma, Sebők Zsigmond és Turchányi Irén voltak kezdetben. A Műkedvelői Kör megszűnése és a Dalárda elnémulása után az Esztergomi Kör aranyifjúsaga hódította meg a társadalmi életet. Első halottunk volt Avar Rezső, a Kéfbs Családi Lapok szerkesztője. Az uj Kör első diadalát első táncestéjén vívta ki, mikor külön lapja a „Meteor“ jelent meg éjfél után a részvevő hölgyek névsorával. Érdekes változás történt, midőn Pór Antalt pozsonyi kanonokká nevezték ki, uródául pedig gróf Csáky Károly választottuk meg plébánosnak egyhangúan.
