Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 96. szám
POUTimés TF)R5f)DFILMlLfíR Esztero-om, 1917. XXXIX. évfolyam 96. szám Kedd, december 25. SZERKESZTŐSÉG, j .ÉS KlADOHlVA I AL : a SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ * KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI . S HIRDETÉSI DIJAK STB. KŐ. DENDÖK. t i FÉLELŐS SZERKESZTŐ,: FÖMUVKATÁRS: DK RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DK KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULA JDONOSO '< : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VA‘ AKNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. t * t * t k ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE .-12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLER. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA áz első és a mai karácsony. Hosszú volt az első Advent. Mint egy kivárhatatlan végű, néma, ködös hajnal... Csak a remény mécsese pislogott benne. De végre ketté szakadt a kárpit a homályos arcú Advent kárpitja úgy, mint harminchárom év múlva a templom függönye. Nincs már többé szükség a messiás-remény halvány- fén'yű mécsesére : kigyúrt a „lux hominum,“ az emberiség világossága. Tündöklő fénye, ragyogása elhatott — úgy, mint majd egykoron elhat — napke- lettől-napnyugatig. E fényjelölte utón utrakeltek az első zarándokok: Az egyszerű pásztorok. Vezérük csillag volt; kíséretük pedig pedig az angyalok éneklő kara. Megértve a jövendölés szerint föltűnt csillag sugallatát, megindultak a napkeleti bölcsek is, hogy fölkeressék és imádják a várva-várt és most végre földre szállt Királyt... A zarándoksereg egyre nagyobb lett és áhítatos hittel, lel- külettel, odaadással, boldogsággal hullámzott a betlehemi jászol felé. De csatlakozott-e hozzá minden ember? Nem voltak-e olyanok is, akik mivel szemük csak homályhoz volt szokva, most az uj világosság láttára azt képzelték, hogy káprázik szemük, vagy épen nem a.«, ci írták elhinni, hogy nemcsak adventi köd, de tiszta, fátyolnélküli napfény is lehetséges ? Nem voltak-e olyanok, akik rövidlátó kevélységükben inkább elfordították szemüket, mintsem hogy égi fénybe nézzenek ? Nem akad- tak-e olyanok is, akik tudósoknak tartván magukat — mint a denevérek a sötét szobába — könyvek közé siettek és elvesztek a betűk útvesztőiben ? Megtörtént a világháború legnagyobb eseménye : „az ige | testté Ion.“ Ezen örömhír hal- határa az emberiségnek világraszóló ünnepet kellett volna rendeznie. A választott népnek diadalmenetben, öröm-zászlók alatt kellett volna bejárnia a föld minden részét és hirdetnie a nagy, örvendetes valót: szabadok vagyunk, testvérek vagyunk! szeretetben egyek vagyunk; mert megszületett a Messiás! Jertek, imádj ük Oi;... ids mit olvasunk a szentírásban : „Megijedt (a hir hallatára) Heródes és vele egész Jeruzsálem... Ám, milyen a mi karácsonyunk? Sajnos, olyan mint az első volt: nem egyöntetű. Igaz, vannak lelkek, kik átértve és átélve amaz égi szózat igazságát, Istenben ujjonganak, boldog érzéssel örvendeznek e napon, és különösen ma érzik, hogy elárad lelkükön a béke, az a béke, „melyet a világ nem adhat,“ de amelyel ők akarnak a világba is átsugároztatni. De kell-e a világnak béke! Kell! De elfogadni nem akarja. Maga akar magának békét alkotni, teremteni. Úgy tesz a világ ezen elvadult része, mint aki nem engedné, hogy az ég áldása: eső hulljon földjére, csak azért, mert fölülről jön, mikor őneki zavaros pocsolya-vize van. Ezek- nek nem kell a betlehemi jáC7rl ! C-7 pt*í P JTj b- <-> r. p, fT„ váltó, a kultúra és az erőszak. Hogy az ő „dicső“ kultúráját megvédhesse: béke van az ajkán, de köpenye alatt tőrt rejteget. Kérdezősködik ugyan a Béke Királyának holléte felől, de már szivében aláírta az aprószentek halálos Ítéletét... Ámde ilyen eszközökkel nem lehet karácsonyi békét adni a „Esztergom és líidéks“ tárcája. JCarácsontji. óhaj. fgaZ~e emberek ? — 9Jiint aki slender eg, J2em [díja a vatót, Csak sejti — s már őrük — Am^re váriunk, mi'uíán epedtünk. Janiiért fétiünk, amiért reméíiiink, 3 kisgáüoít a [étkünk 9dLinden bú kögiiL; (Bar atig taiott mást: Csak gijás\k'ónngeket ■, Orütnünk is leket ? JCesgáttkatott tékát 2tj tJ2oé gatamkja 9dCegngugodí íatajra ? Viss^aröppenf végre Az WZl teke?. Az WZl teke! CBettekemi éjbe Amdöt énekeit Az angyalok ajka . . . ff bfekér rukádra J2íncsen még tapadva Cd főidnek satakja ? (be vagy ag_ a béke, 9Jíetyet az <Sg vetett § e főidőn egyedíit ff bakarat nyer meg ? fiit! igagi béke. (De ag_ Cgnek fénye! (Smberi íetkekntk (fyöngéd kötetéke. tfötdűnk dgbottjának Szivárványa, éke. §Zátíj be kő szivünknek ffettös közepébe! foe, igazi béke. L. Szauroktónosz. (Karácsony előtti gyónás.) ...„Tetszik ismerni a mi zugligeti nyaralónkat. Jó öregapám még őserdőbe építette. A két holdas telkt már édesapám kerítette be tekintélyes téglafallal. Ekkor gyerekkori barátja számára kihasított egy jócska részletet, ahová azután a másik villa épült. Mint első- és utolsó szülött édesapám nyomdokában, építőmérnöknek készültem. Az építővállalat cégtársának szintén egyetlen egy sarjadéka Nusi a főgimnáziumot végezte, azután pedig az egyetemre járt művészettörténeti és eszthetikai tanulmányokra. Gyerekkori pajtásomat igazi rokoni szeretettel vettem körül. Hasonlóan bánt velem ő is. Együtt labdáztunk szánkáztunk, ródliz- tunk és korcsolyáztunk már gyerekkorunkban. Később a tennisz-pályákon, a császárfürdői uszóházban és a csónakázásban jeleskedtünk. Nusi édesatyia külföldön végezte építészeti tanulmányait apámmal együtt, ki inkább a reneszánsz-építőművészetért és a magyar stílusért lelkesedett, mint a klasszikusért. A háború persze mindent fölforgatott. A műegyetemről soroztak be. Ez már természetesen pesti életünkben történt. A hagyományos barátság a fővárosban is összefűzött minket. Közös bérházunkban az első emeletet foglaltuk el téli szállásnak. Nusival örökké tegeződtem. A szüleit jobban szerettem haszonleső roko-^ nainknál. Nusi első külföldi utazása Olaszországra vonatkozott, a hol két hónapig járta végig szakértő atyja társaságában,, a múzeumokat és Róma műemlékeit. Ugyanakkor édesatyám Pá- risban a Louvre műkincseit és a francia modern művészetet mutatta be nekem, hanem csak két hétig, mert Budapesten senki sem helyettesíthette az új paloták építésekor. Nusi impresszióit — sajnálatomra, mint főreáliskolás ifjú — nem értettem. Nekem természetesen fogalmam sem volt arról, hogy ugyan mi is az a pelazg és etruszk őskultúra, melyből a fönséges hellén klasszikus művészete és a római világbirodalmi építőstíl keletkezett. Ekkor éreztem először, hogy Nusi a fejem fölé nőtt, mert édesanyja, a tapintatos és művelt néni volt akkor kénytelen engem művelődéstörténeti kézikönyvvel titokban kisegíteni a tájékozatlanság ingoványából. Később még kritikusabbá vált az én helyzetem. Nusi ugyanis édesatyjával Athénbe utazott, mikor az én bölcs kalauzom a német Athénbe, Münchenbe kísért, három hétre. Az egyetemi hallgató Nusi klasszikus műveltsége már szaktanárait is meglepte. Hát még engem ! Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.
