Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 96. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1917. december 25. világnak. Az igazi' karácsony békéje úgy érik meg, úgy működik a világban, mint a kovász és nem mint a bomba. Kovász ez a béke, mely áthatja, átjárja és átalakítja először az egyesek lelkületét és az egyesek által hat javítóan az emberiségre. A karácsonyi békét csak azok a nemes lelkek vonzzák le a földre, akik — mint tükrök, melyeken a napfénye játszik és visszaverődik — az Ég felé fordulnak és onnan esdik le azt és terjesztéséhez az erőt. És ebbe az erőbe belekapcsolják saját jóakaratukat és minden e szent ügyhöz szükséges tehetségüket. Követik az ég követeinek, az angyaloknak eljárását, összegyűjtik a hasonló gondol- kozású, tettrekész lelkeket. Ezek azután egyesült erővel, megértő tapintattal, — tekintettel lévén az ember örök és földi nemes érdekeire — elvezetik az emberiséget a betlehemi jászol légkörébe, ahonnan az igazi szeretet áradt az egész világra. Innen kiindulva, a szeretet sugallatai szerint nemesítik az egész világot. Ez a béke kell nekünk! Ez legyen a mi karácsonyi békénk! Kurbély Vince. A belső politikai helyzet alakulása. Egy évvel ezelőtt a magyar politikában, ha nem is a legideálisabb értelemben, de „treuga Dei“ volt. Nem az akkori kormány bölcseségéből, sem a vele uralkodott párt érdeméből, hanem tisztán az ellenzék több mint hazafias önmegtagadásából és nemes gavallérsá- gábol. A helyzet ma egészen inas. Időközben az ellenzék került kormányra; s a háborúi treuga Dei végleg megszűnt, ismét nem az ellenzék hibájából, hanem a bukott többségnek s önmérsékletet nem ismerő vezérének nyughatatlanságából. Tehát az orosz béke küszöbén belső politikánkban éppen nem várható csendesség. Ellenkezőleg heves pártharcok fognak következni reánk bizonyosan. A nemzet semmi esetre semörvendhet nekik; de kité- rés nincsen előlük. A jelenleg szemben álló politikai pártjaink közt, mint ismeretes, kiegyenlíthetetlen ellentétek vannak. Már maga a többség vezére is olyan ütköző, amely egyedül is eleve lehetetlenné teszi a kisebbség békü- lékenységét. Sokat feljthet, ta-' Ián tudna is feledni az ellenzék ; de amiket Tisza a védőerőjavaslat tárgyalásakor követett el vele szemben, azokat nem bocsáthatja meg soha. Nem is is szabad megbocsátania ! Amig a munkapárt elég botorul Tisza szerencsétlen egyéniségéhez ragaszkodik — pedig a jelek szerint ugyancsak ragaszkodik — addig ellenfeleitől közeledést nem várhat. Ehhez járul ráadásul az a sok-sok ncmzetelleni bűn, mely a többséghez már születésekor hozzátapadt, s amelyből lehetetlen kimosakodnia any- nyira, hogy a tisztalelkű kisebbség megtért tékozló fiúként ölelje őt valaha keblére. No és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a munkapárt Tisza szuggesztiója alatt Rip van Winkle kétes dicsőségéért hévül, azaz magyarán: idejükmult eszmékhez tapad s nem akar tudni a haladó kor új kívánalmairól. Szóval: a porondon levő ellenfelek között megegyezés és béke semmiképpen nem, csakis leszámolás lehetséges. Erre pedig az idő elérkezett. A választójogi törvénvjavastat rövidesen bekövetkező tárgyalása el fogja dönteni — s az ország nagy érdeke is, hogy eldöntse— az elkerülhetetlen pártleszámolást. Es nem kétséges^ hogy a munkapárt fogja húzni benne a rövidebbet, ha ugyan egészen ott nem marad a csatatéren. Tisza többször kijelentette majdnem essküvészerűen, hogy neki a széles jogkiterjesztés nemkell. A4ár pedig ő és a pártja tudvalévőén egyek (azaz inkább 10-et lesznek, már tudniillik úgy, hogy Tisza az: 1, s mellette a munkapárt: 01). Ennélfogva arról aligha lehet szó, hogy a többség, még idejében észbekapva, elfogadja a törvény- javaslatot. Ámde ennek következménye meg házfeloszlatás és új választás lesz, amely pedig csupán katasztrófát hozhat az oktalan -kerékkötőkre. S talán az országnak nagy kára lesz az előrelátható katasztrófából ? Dehogy! Ezt még maguk a legmegrögzöttebb munkapártiak sem hihetik komolyan. Tisza nélkül a nemzet egészen jól ellesz, sőt jobban lesz, mint az ő sokszorosan balkezűnek bizonyult gyámkodásával. A munkapárt fenmaradására pedig semmi szükség sincsen. Mert hát ami jó van a programjában, az sokkal jobban megvan a mostani kormánypártéban. A rossz, a selejtes, a meghaladott elem pedig annyi benne, hogy úgyis mihamarabb ki kellene múlnia vele. Minek eszerint késleltetni a megérdemelt végzetet ? Szükség van és lesz ország- gyűlési ellenzékre, az igaz. De ahhoz más programm és más emberek kellenek. Tiszáék maradjanak csak mindenestül a múlté. Dr. Béthei Frikkel Marián. ♦- -+*- -*► -♦ December 31-ig lehet még a VII-ik hadikölcsönre jegyezni. Azt is tetszik tudni kérem, hogy az én természetimádó öregapám, kinek a térdein tanultam nyargalni, Alcsútról nemcsak faunát, hanem flórát is meghonosított zugligeti otthonunkban. Akkor nyertek polgárjogot a borostyános ősi romok között az óriási zöld gyí- kok. Sajátszerű, hogy én ezektől a smaragd kis krokodílusoktól már zsenge gyermekkoromban irtóztam. Megborzongott tehát testem-lelkem, mikor egyszer a főgimnáziumi sipkás Nusi, a régi omladékok közt nyárson ilyen vakmerőén zöld gyíkot sütögetett magának különleges villásreggelire. Ekkor kacagva magyarázta, hogy ez a csemege még a tengeri rák fehér ropogós húsánál is zamatosabb. Nem hiába szerette ezt az erdei ambróziát József királyi hercegünk természetkedvelő daliás édesatyja is. Sőt a klasszikus ízlésű hellének hasonlóan kedvelték. Fájdalom, egy árva szót sem értettem latin- és ó-görög idézeteiből. Miért is került az én buksi koponyámra főreáliskolai sapka!? Legutolsó civilévemben azután szokatlan drámai jelenet hőse lettem. A beszédes romok mellett állott egész stílszerűen egy villámsújtotta óriási tölgy törzse, melyet a kegyelet moha borított. Az első márciusi napsugár kicsalt ekkor a fa odvából egy hatalmas zpldgyíkot. Nusi lábujjhegyen siklott villánk sajátszerű lakásához és két nagy hérai kék szemével el bű voltén mosolygott a kéjesen sütkérező, ragyogó eleven smaragdszörnyeteg szi- várványos szemébe. Azt hittem, hogy a zöld gyík nyelve lángra lobbant. És ekkor különös ellenszenvem vad indulattá fajult. Fölemeltem gyorsan egy mohos kődarabot, hogy gyerekes féltékenységemben, a lidércet agyonüssem, fianem akkor a zöld gyík olyan kérle- lően pislogott reám és olyan művészettel öltögette felém nyelvecskéjét, hogy a gyilok kisiklott könyörületes kezemből. A haraszt ostoba fölkiáltásától az okos kis napimádó egy művészi pirkettel az odúba szökkent. Nusi lihegve és pajkosan figyelt az én drámai háborgásomra. Azután büszkén végignézett rajtam és fensőséges, klasszikusan zengő mély hangján ezt mondta : — Szauroktónosz! és szélsebesen elröpülve, otthagyott a faképnél. fia nem igáztak le volna szigorlataim éjjel-nappal, bizonyosan megszánt volna engem a jó néni, aki Nusiban titkárját is szerette. A klasszikus kézikönyv tehát most már nem segíthetett válságos helyzetemen. — Mit jelenthet ez a különös görög sértés? — tépelődtem magamban. Utolsó szünidőnk meglehetős nyomott hangulattá változott. Nusi szintén klasszikus könyveibe terhetkezett. Engem pedig ekkor már a mindennapos katonai gyakorlatok foglaltak le. tfat hét múlva megkondult a válás órája. Mikor Nusitól bucsúzkodtam nióbei nyugodtsággal, de az ő varázslatos mosolyával is ezt mondta : . Figyelmeztetlek pajtás, hogy a hadak útján ne légy ám Apollon Szauroktónosz ! Fanyarul . mosolyoghattam, mikor Nusi erősen hátbavágott pajzánul, pedig az a zöld gyík kínzó tövisként húzódott az én érzékeny szívembe és ezt a fájó emléket az olasz harctérre is magammal kellett cipelnem. A pokol tornácában, a gigantikus védelemben, a leírhatatlan fáradalmakban és a kísérteties éjszakákon lassan megfeledkeztem arról a titokzatos szóról. De mikor az olaszokat elkeseredett haragunkuan kikergettük határaink érődéiből, főhadiszállásából és gazdag raktáraiból, az első pihenő szóban megkérdeztem okos hadnagyomtól, hogy mit jelent az a hellén szó ? — Szauroktónosz?! — nevetgélt derék szakaszparancsnokom. Szauroktónosz, ugy-e? No hát csak tagold föl ezt a boszorkányos szót Pista! Máraz első szótaga tájékoztat a mai pesti zsargon értelméről! Igaz?! Megdöbbenteni. Nem kíváncsiaskod- tam tovább. Hiszen képtelenségnek tartottam, hogy az én ragyogó eszű és választékos ízlésű ideálom szótárában ilyen profán kifejezés is előfordulhatna. Soha parlagi szó meg nem jelent az ő klasszikus ajkán. Sőt a vaskos német ékektől tartózkodott leginkább. Legújabb levele így kezdi: — „Édes Apollóm!“ — és így végzi: „a te Diannád!“ És ekkor cinikus hadnagyom sajátszerű magyarázata után eszembe villant, hátha a zugligeti „disznófő“ Sanunirt német neve rejtőzik a Szauroktónosz szóban ? így alkuszik minden szerelmes ifjú önmagával a bajában. Néhány hét múlva a katonaüdülő tiszti barakkjában véletlenül lexikonra bukkantam. Hanem a keresett hellén műszót nem sikerült megtalálnom. Az ott szivarzó ezredorvos észrevette az én nyugtalanságomat. Meg kellett tehát vallanom, hogy milyen kifejezést kutattam. Az ezredorvos majd elharapta olasz szivarját, mikor kacagva így szólt: — Hallod-e zászlós Pista ! ? Sokszor hallottam már ezt a fura szót: brontozaurusz. Az ezredesünk szokta ezt mennydörögni akkor, mikor valamelyik tisztünk valami klasszikus ügyetlenséget követ el. A szauroktónosz tehát felső foka lehet a brontozaurusznak. De biztosítlak, azért sokkal többet jelent a rinocérosznál. Becsaptam a tudatlan német lexikont és szolgálatomban kerestem megnyugvást. Hanem ekkor már valami szokatlan lelkiismeretfurdalás kezdett motoszkálni bennem. És ekkor bátorkodtam kedves tanár úrhoz fordulni, akit már gyerekkoromban is szerettem. Őszintén meggyóntam tehát karácsony előtt, hogy mi bánt engem leginkább. Nemsokára megtudtam atyai jóságú leveléből, hogy Fidiász mester első tanítványa, Praxitelesz faragta Apollon azt a világhíres szobrát, mely a legszebb és legvitézebb görög istent gyík- ölés előtt ábrázolja. Az isteni erő azonban a gyámoltalan gyík láttára emberi szánalommá nemesült a múzsák főigazgatója szivében, mert remegő áldozatára szelíd jószívvel mosolyog. E szerint a klasszikus Nusi engem is Apollonná nevezett ki, mert szauroktónosz a régi hellén nyelv szerint szóról-szóra .gyíkölőt jelent. A gyanú gyíklesője azóta nem tartozott hozzám. De megfogadtam, hogy Münchenből karácsonyi ajándékul hazaviszem Praxitelesz műremekének miniatűr másolatát. Ez legyen az én karácsonyelőtti gyónásom penitenciája. Dr. Körösy László.
