Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 8. szám
Esztergom, 1917 XXXIX. évfolyam 8. szám Péntek, február 2 poímmrés tbrsf SZERKESZTŐSÉG ÉS KIaDOHIVA AL: 1 SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÉLELÖS SZERKESZTŐ : FÖMUVKATÁRS: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ ULAJDONOSO < : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. I ELŐFIZETÉSI ÁRA* : T EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR, t MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. t HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT i KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA 4 Ami mindnyájunk érdeke. Majd mindenünnen ellenségtől körülvéve a középponti hatalmak s köztük hazánk immár harmadik éve folytatja győztesen gigászi harcait. A „mindent a hadseregért“ jelszó hűséges tetreváltása oly természetes, hogy a „hadiérdek“ előtt elhallgat minden zúgolódás és kritika. És hogy így van ez jól ; bizonyság rá Hőfer és Luden- doríf. Szívesen hozza kiki áldozatát munkában, pénzben, vérben és nélkülözésben e szóra : hadiérdek. De nőttön nő a nyugtalanság, az elkeseredés, ha telhetetlen uzsora szipolyozza, vagy a „nincs“ sorvasztja még jobban, mikor a „van“ vagy legalább a „lehet“ kétségtelen, és csupán érsekújvári bandák, budapesti zúgraktárak, esetleg női posztó- és papírtalpú ba- kancsszallítók árdrágító „érdekei“ zárják el hétlakattal. Mindennapi élelmiszer-szükségletünk — rekviralással, maxi- málással-bizlosítva volt és — ha itt-ott Külföldre csempészéssel fűszerezve is — biztosítva van a jövőben is. Az ár pedig, ha abnormis is, a hús kivételével elviselhető. Másként állunk ipari cikkek dolgában. Nem mintha nem volna. A belső termelés és a behozatal fedezi a szükségletet — bútorszállító kocsik dacára. Igaz ugyan, hogy a textilipar gyártmányaiból behozatalunk évenkint félmilliárddal haladta n.eu kivitelünket, bőrárukból a Hibán 100 millió sem volt, Viiagítószerekből pedig mindössze 15 millió volt a behozatali többlet; de mindez majdnem kizárólagosan a szövetséges Ausztriából, melytől tehát háború idején sem vagyunk elzárva. (Cukorból óriási kiviteli többletünk volt : nyers cukorból XU—V2 millió, fogyasztási cukorból majd 1 millió métermázsa minden esztendőben. Ami speciálisan a bort illeti: le kell szögeznünk, hogy béke idején is elég nyersbőrünk volt, a háború következtében pedig soha nem látott bőség van belőle. — De nincs talán cserző anyag? Ismét a statisztika beszél : festő- és cserző anyagokból mind hazánknak, mind a közös vámterületnek- kiviteli többlete volt. Aztán meg: a gyáripar előtt a varga kisipar cserzőanyag nélkül készített bőröket ? De különben eléggé beszélnek a bőrgyári mérlegek, vagy a nasici tanningyár Gau- rizankar-magasságon túl emelkedő részvényei! És nem kell éppen elfelejtenünk, hogy néhány hónapja majdnem kaptunk félmillió pár olcsó cipőt Németországból ! De minek tárgyaljunk sokat. Nézzünk szét a városokban, pláne ha beláthatnánk egyes raktárakba is ! Kevés kivétellel van árú elég. Csak megfizethetetlen. Egy pár cipőért immár 120 K-át kérnek nálunk — Németországban 24—30 márkát. (Mit szól hozzá egy hat- gyermekes családapa?) Egy öltözet ruha ára 250—300 K. (Éppen fix fizetések számára való !) Hát talán nem ártana itt is maximálni ? Hja : „ha maximáljuk az árat, eltűnik az árú;“ s más kifogás : „ha maximálunk, a selejtes árú is maximális áron kerül forgalomba.“ Ugyan, ugyan ! Mintha nem volna máris maximumon felül minden selejtes árú ára ! És mintha kellő gond és hozzáér„Esztsrgom és Vidéke“ teája. Jelen és a Múlt. Szobámba zárt a zorá idő, Régen elmúlt a nyár, Ottkünn minden olyan rideg: A rét, a napsugárMinden olyan borús, ködös Olyan örömtelen, Csak, ha a múlt eszembe jut, Mosolyg fel a szemem Hol vagytok régi cimborák, Kikkel mulattam én, Átvirrasztván sok éjjeket A jó cigány zenén? Hej, sok pihen már csendesen A síri hant alatt... Nem hall már több cigányzenét, Nem ízlel poharat! Van még, ki itt csatangol és Lerongyolt, bús, beteg, Elverték ősi örökét A léha éjjelekS mivé lett a sok nő, a sok Szép szőke, barna lány ? Melyik is volt hát ez, vagy az ? Ez most mind csak talány / Már mindenik galambfehér, Megtört, bágyadt a szem, Amely egykor oly lángolón Égette a szívemHej, minden szép emlékem már Ködfátyolba borult: Milyen sivár is e jelen ! S mily édes volt a múlt ■' Blaróthy. Hivatalnok nők. A hivatalos órának vége. A férfiak már eltávoztak. Egy intelligens arcú fiatal leány a kalapját tűzi, -—• mellette épp most csukja be az Írógépet egy feketeruhás fiatal asszony. Leány ... Nagysád, nem volna kedves velem feljönni a nőtisztviselők egyesületébe ? Lépjen be közi- bénk ! Nézze, eddig nem mertem, nem akartam szólni, mert tudom, hogy míg a férjé élt és Maga előkelő pozíciót foglalt el, mindig lenézte a mi mozgalmunkat, de most, hogy Ön is kénytelen volt megtanulni, hogy nemcsak boldog feleségekből áll a világ — hanem vannak önálló, saját keresettel biró nők is — hiszem, hogy „tagtárs“ lesz és Ön is segíti előbbre vinni elveinket. Asszony . .. Most menjek Magaval az egyesületükbe ? Hisz egész nap távol voltam hazulról, a gyermekeim cselédkézen vannak és a háztartásom is egész nap cseléd vezetése alatt áll. Alig várom, hogy otthon lehessek az apróságaimnál — és bármily fáradt vagyok is, ezer dolog vár reám, amit csak az asszony végezhet el — cseléd soha. Igazán bámulom az Ön feminista társnőit, akik egész nap irodákban, iskolákban, idegen emberek kö»ött vannak és ilyenkor mégsem repülnek haza, hogy egy kissé önmaguknak éljenek — vagy a családjukkal töltsék el ezt a nyomorult pár órát — hanem ehelyett elveket hirdetnek — jogokat keresnek 1 Édes kisasszony ! A kény árkereső nőt sohase szabad ösz- sze téveszteni a jogokat hajszoló nőkkel. Leány... Érdekes! — hisz mi csak jót és szépet akarunk. — Mi azt akarjuk megértetni az összes asszonyokkal, hogy büntetlenül, henyélve élni és segíteni akarunk a férfiakon úgy, hogy mi is kereső társaikká leszünk és ha a kereső nő ugyanazon jogokkal bir, mint a térfi és gazdaságilag teljesen önálló lesz — akkor sokkal több lesz és boldogabb lesz, mint a ma kitartott, pénztelen asszonya. Asszony ... Szegény kis leány 1 — hogy megtévesztik a divatos frázisok 1 Nézze — az én mosónőm gazdaságilag már régen független, mert sokkal többet keres, mint az ő részeges ura. Nappal az asszony mosni jár pénzt keres — éjjel főz és varr családja számára — szóval kettős munkát vegez; mégis akkor veri meg az ura, mikor akarja, a pénzét pedig elszedi tőle. Az asszony elválhatna, hisz egyedül jobban, könnyebben élne — de nem teszi, mert szereti az urát. '— És itt megszűnik minden erő. — Ismertem művelt tanítónőt, aki szintén elválhatott volna az ő hitvány urától — de ő is szerette az urát. Higyje el, édesem, a gazdasági függetlenség nem teszi boldogabbá a nőt, hanem újabb terheket ró rája. Bármennyire hangoztatják is a férfi és a nő közötti egyenlőséget, lerombolni azt, amit a természet akár jól, akár rosszul megcsinált, nem lehet. Amíg a nő gyermeket hoz a világra és maga táplálja azt és ugyanez a nő hivatalba is jár — és háztartást is vezet — addig sokkal nagyobb terheket visel, mint bármelyik fél fi —• és ha elfogadja tőle a férfi ezt a kettős munkát — akkor adhat bár érte szavazati jogot, nem boldogabbá te-
