Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 49. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 49. szám Vasárnap, július 8. POUTI HR! és TRRSRDRLMJLRR rr j. í— ___ _ i__________.. T nh. Ao PT- cn*/ _ CAIUIT VT 1/ A T Á OC . T Cl AClr7DT'ÚCf 1 n A 1/ . S ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ közlemények továbbá előfizetési S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜi DSNDÖK. FÖMU.VKATÁRS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. FÉLELŐS szerkesztő DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Meglepő fordulatok. Mikszáth Kálmán zamatos szállóigéje A beszélő köntös c. kecskeméti regényében, hogy a ,magyar emberek szeretik a meglepő fordulatokat.“ De nemcsak a politika, hanem vármegyénk és városunk porondjain épen úgy, mint társadalmi életünk oázisaiban. Kit nem lepett meg IV, Károly fiatal és tevékeny királyunk néhány fordulatos intézkedése, mikor frigyes kir. herceg, Hötzendorfi Kourádbávó, Búr ián külügy- és Hazai honvéd-miniszterünk, sőt az osztrák- és magyar kormány állása hirtelenül megszűnt ? Kit nem lepett meg, hogy a legfiatalabb magyar miniszter- elnökünk, gróf Esterházy Móric került az ifjú király új magyar kormánya élére ? Az alispánválság meglepő fordulatai már elhomályosultak a nagyobbszabású meglepő fordulatok után. Jóval meglepőbb esemény volt azonban két év előtt új polgármesterünk megválasztása. És még meglepőbb fordulatnak kínálkozik Kobek Kornél, új főispánunk kinevezése. Tehát az ősi Esztergomban sem új és szokatlan motívum már a meglepő fordulatok változatos sorozata a világháború égig emelkedő hullámai között. Pláton tanítása szerint minden jóhoz és rosszhoz köny- nyen hozzászoktatható a közönség. A jók pártja a haladásra, a rosszaké a halasztásra iparkodik. De- a haladást sürgeti a XX. század teremtő szelleme. Nem lesz-e néhány év múlva meglepő fordulat ha csatornázott és kövezett városunk főutcáit a forgalom állomásaival villamoskocsik hálózzák be ? Nem lesz-e a háború lezajlása után meglepő új fordulat a vízvezeték létesítésével az egészséges új városi vásár- csarnok intézménye? Nem kínál-e valahára meglepő fordulatot a városi és vármegyei kultúrotthon megteremtése, hol nemcsak múltúnk emlékei, de irodalmi, zenei és művészetünk egyéb életjelei is nevelnék új nemzedékeinket ? Nem követeli-e tőlünk háborús leckénk, hogy városunk nagyszabású kerti gazdálkodással gyarapodjék és sorakozzék életrevaló alföldi városaink díszes társaságába ? Akkor már nem lepne meg senkit városunkban kövér pótadónk és vérszegény nemtörődésünk megszűnése sem. Ilyen üdvös és korszakos vívmányunkat a mi elmaradt városunkban már csakis valami meglepő új fordulat teremthet. Éhez először új levegő szükséges : ózondús, megújult tetterő, újjászületett életkedv, ujjáterem- tett egészséges közvélemény. Nyújtson tehát minden jóra- való városi és vármegyei tevékeny és tiszta kéz igazi baráti jobbot a jobb jövő meglepő fordulatainak megteremtésére. Akkor az Isten is megáldja üdvös és békés frigyünket és az állam szintén szívesen törvényesíti. Figyelő. Az érdem méltatása. Esztergom városa derék fia, B. Kiinda Kálmán legnehezebb pedagógiai érdemeit .méltatjuk az idén. Mikor húsz év előtt, 1897. ápr. 25.-én a kaposvári új siketnéma intézet szervezésével bízták meg, nem állott rendelke„Esztergom és líidéks“ Mfcája. A lövészárokból. — Olasz harctér, 1917 május vége. — Békés mezők göröngye, óh mi lett belőled ?! Hová iramlott el a téged csókdosó langyos, lebegő szellő Kankalin, pipacs, sok-sok szép virág, Miért nem virul szerteszét e rónán J • ; A nyár heve csak tikkaszt, öl ezentúl s hevétől élet többé sose sarjad ? I • • • Itt nincs nyoma, csak vérnek, gyilkolásnak-, itt nem kisért imát-fakasztó csend; itt: sóhajokkal, jajjal van tele — és harmat h elyett vérpárás — a légÉs itt, hol békés munkáskéz vetett éltet nyújtó kenyérmagot : tüzes, hömpölygő, pokoli vas-torkok Szórják a táji a széjjel a halált • .. / észen-e még egyszer etn bér belőlem, ki itt küzdők e rettentő mezőn, piszokban, vérben, aljas állat módra; kinek, csak ölni minden vágya, gondja; kinek égy élet: egy golyó csupán mely kirepül a fegyverből bután rí... A füst- és lángon áttörik-e még itt az ima hangja, s felér-e az Égig, hogy a testvér a testvért ne tiporja, ölje ?! Halál, gyötrelmek, szíveltépő bánat elszállnak-e még valaha e tájról Véres kezünket megmossuk-e még Gyilkos fegyverünk máglyára jut-e K! ... Úgy érzem ■' jön ■ ■ ■ fllár-már itt lebeg a hír, tneíy milljó életet kiméi; A szó, mely mindent elparancsol a föld alá, amihez vér tapad- Úgy érzem én, az emberi-vadállat, hogy két puha kezecske varázs érintése emberré formál újra engemet S egyetlen csókod békére lehelli e szörnyűséges állat-lelkemet, — édes kicsi Asszony '■ — Sárkány Sándor. Szerenád. Csöndes májusi est volt, a frissen hajtott falevelek csak néha-néha mozdultak meg, amikor egy-egy tavaszi légáramlat elsuhant köztük, de az is oly lágy, oly gyenge volt, mintha az ébredő természet sóhaja lett volna. A föld felett langyos pára úszott, s az ujhold csak gyér fényt árasztott, úgy hogy a folyóparton haladó cigányoknak még közelről is csak a körvonalaik voltak kivehetők. Úgy látszottak mint valami mozgóárnyékok, s csak a lábaik alatt ropogó kavics árulta el, hogy emberek. A nagybőgő mély kongó hangot adott, amikor a bőgős megáit és a földre tette. A többiek is megáltak, kicsit mozogtak, elhelyezkedtek, aztán a hegedűk lassan, lágyan fölsírtak, mintha csak maga a feslő tavasz, a természet szólalt volna meg: „csak egy kisleány van a világon...“ Odaát a a folyó túlsó partján a zöld lombokat, megriadt bagoly szárnya verdeste, melyet Rados zavart meg. Rados a bokrokat szét választva kilátást keresett a túlsó- partra, hol a cigányok álltak. Az egyik ablak spalettái felig kinyíltak és halvány fény szűrődött ki az ablakon, majd ismét sötét lett és egy fehér pongyolás nő hajlott ki rajta, hogy a tavaszi balzsamos levegővel együtt'közvetleneb- bül élvezze a zenét, mely elfelejtette vele ezt a vérzivataros napokat és mesebeli tündérkertet varázsolt köré. Rados, a hűs lombokkat égő arcához szorította úgy érezte mintha ereje volna mértföldes lépéssel a vizen átlépni és Ilonka szőke fürtjeit megsimogatni. Előbbre lépett a bokrokból, de hirtelen ismét visszahúzódott, nehogy meglássák. Nem, nem árulhatja el magát, őneki sohasem szabad megtudni kiadta az éjeli zenét, hisz úgyis csak kinevetné, minek a fájó sebet föltépni, A cigányoknak is meghagyta: fiúk ha tüzesvassal sütögetnek is benneteket eine áruljatok. Rados agyában zsongtak a gondolatok, annyimindenféle gondolatai támadtak, és oly ellentétesek. Két kis szócska volt folyton a gondolatai középpontjában „szeret“ „nem szeret.“ Ha az egyiket beigazoltnak látta, keresett ellen érveket, hogy megdöntse. Gondolta. Ha szeretne, nem volna olyan hideg kimért,. .. de akkor mit jelentenek azok a meleg pillantások, amikor a tekintetük vétetlenül összeakad. Minél többet gondolkodott, annál jobban össze- kúszálódott a gondolata. Sem azt nem tudta határozottan megállapítani, hogy Ilona szereti, sem azt hogy nem szereti ; azonban egy dologról határozott megyőződést szerzett, t. i/hogy ő Ilonát halálosan szereti.
