Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 49. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1917. július 8.

zésére egyéb, mint a várostól három évre átengedett régi erdészlak, valami városi telek Ígérete, Somogy vármegye 4131 forintnyi gyűjtése, az állami 1797 frt segítség és végül egy tanterem fölszerelésének reménye.

Minthogy sem a város, sem a vármegye, sem az állam nem vállalkozott a tulajdonjog gazdái gyakorlására, az első magán- tulajdonú siketnéma-intézet keletkezett hazánkban, melyet az igazgatótanácsnak kellett kezelni.

Ma már 110.000 K értékű modern középülettel, 10.000 K értékű berendezéssel és 67.000 K tőkével rendelkezik a kaposvári intézet, mely 10.000 K évi jövedelmével immár biztosítva van.

Hanem ez a vívmány tömérdek gondot és álmatlan éjszakát szerzett a tevékeny igazgatónak mert sokáig a föntar- tással és ellátással kellett foglalkoznia.

Ma már a növendékek javarészét az állami gyermekmenedékek költségén nevelik. Tíz év előtt pedig a jótékonycélú sorsjegy-jövedelemből — királyi kegyelem révén — majdnem 23.000 K vagyonnal gyarapodott.

Négy szomszédos vármegye tartozik a kaposvári intézet körzetébe : Somogy, Zala, Tolna és Baranya. Valamennyi vármegye támogatja közérdekű intézményét. Maga Somogyvár- megye a kaposvári siketnéma- intézet javára külön 6000 K-ás alapítványát kezeli. Az intézet egyéb pénzértékét a somogy- megyei takarékpénztár őrzi és gyümölcsözteti.

Az intézet államosításának tervét a háború hiúsította meg egyelőre.

Mikor a cigányok azt húzták „képeddel alszom el“ amely az éjjelizene végét jelentette, megindult a híd felé, hogy egy kis kört téve, közvetlen a cigányok eltávozá«a után, Ilus ablakja alatt elhaladva, hátha sikerül annak arcáról a zene hatását ellesni, illetve azt, amit annyira szeretettvolna tudni.

Lassan tétován közeledett, noha igyekezett önmagát bátorítani, hiszen nem lopni megy, aztán nem is lehet az olyan föltűnő, hogy arra jár, itt a hajó állomás és a hajó épen most érkezik, gondolhatják, onnan jön. Neki bátorodva lépkedett tovább, de mikor megpillantotta Ilonát, ki még mindég az ablakpárkányára támaszkodva nézett ki, egyszerre az inába szállt a bátorság, szeretett volna visszatérni, de már késő volt, mert Ilona biztosan észrevette és csak föltűnő lenne. A kalapot erősen a szemére húzta és a tekintetét lesütötte, követve a struc elméletét, mely ha el akar bújni, a homokba dugja a fejét, gondolva ő nem lát senkit, őt sem látja senki. Azonban az elmélet rosszul vált be, mert amint Ilus ablakjához ért a kalapja fölemelkedett a fejéről és az ablakon át eltűnt, mikor utánna pillantott, már csak egy mosolygó női arcot látott.

Tanulságos, hogy az első hat évben rendszeresen hat tanerőssé íejlődött. Az 1916 — 17.-i tanévben 45 fiú és 29 leány készült elő valami kenyérkereső pályára. A nyolc éves tanfolyam ugyanis az ifjakat kertészetre, méhészetre és hajlama szerint való egyéb szakszerű iparágra készíti elő, a leányokat pedig kézimunkára, varrásra és gazdálkodásra serkenti.

B. Kiinda Kálmán feláldozó buzgoságának és szakszerű tudásának tulajdonítható a két évtized minden sikere és vívmánya. Kezdetben igen sokáig oratöbbleti díjazás nélkül heti harminchat órát tanított és heti 40—50 órát töltött irodájában, hogy szakadatlan gyűjtéseivel előteremtse és föntartsa a folytonosan fejlődő intézetet.

Ez a húsz év az idei értesítőben olyan páratlan, de kimerítő és mégis áldásos tevékenységről számol be, mely valóban ritka Magyarországon. B. Kiinda Kálmán városunk derék fia, a kaposvári siketnéma-intézet megteremtője tehát valóban országos érdemű pedagógiai munkát végzett, mely hazája hálájára is méltó. Dr. Kőrösy László,

Dj ellenségünk.

(Nyílt levél.)

Édes Margit!

Engedd, hogy közérdekű válaszomat nem spontán, hanem a sajtóban juttassam hozzád.

Vedd tudomásul kedves barátnőm, hogy új ellenséggel kell nemsokára szembeszállnunk. Ne gondolj véletlenül a zamatos görögdinnyékre, vagy a svájci ötletes süteményekre a sorok közt! Mert jóval hatalma— Most megcsíptem — szólt Ilona pajkosan, hát maga az, aki megzavartatja a cigányokkal az éjjeleimet ?

Radosnak a meglepetéstől csak összefüggéstelen szavak csuklódtak ki az ajkán. Mesziről a hajóval érkező utasok lábai alatt ropogó kavics zaja hallatszott.

— No látom, hogy hosszabb magyarázatra van szüksége — szólt Ilona — itt pedig nincs idő, mert jönnek a hajótól és meglátnak, hanem magának elég hosszúak a lábai ugorjon át az ablakon ... No ne tétovázzon mert mindjárt ideérnek, adja a kezét. Hopp ... Vigyázzon, mert földönti a virágtartót és a zajra bent fölébrednek.

Rados nem tudta hirtelen, ébren van-e vagy álmodja, ami vele történik. Ha az oldala nem sajgott volna attól az ütéstől, amit a virágtartótól kapott, talán nem is jött volna rá, hogy az mind valóság, ami vele történik. Ilona megfogta a kezét és a szobán át a lugassal befutott verandára vezette.

— Itt nyugodtan előadhatja a mentségeit, csak ne hangosan, mert odaát a másik szobában alusznak.

— Ilona! Maga valami kíméletlen játékot űz velem — szólt Rados, s szemében a neki bátorodásnak nagy

sabb új ellenség leselkedik nemcsak ránk, hanem még ellenfeleinkre is.

Ti városiak persze nem igen törődtök a felhők járásával. Azért nem is sejtitek, hogy az idei tavasztalan esztendő és az esőtlen nyár új ellenséget zúdít reánk.

A fogyatékos takarmány miatt, látod édes Margit, megfogyatkoznak nemsokára tehénkéink is az istállóban. A burgonyahiány miatt lemondunk az aprómarha neveléséről. Alig terem az idén földeinken bab vagy borsó, tök vagy uborka, káposzta vagy kalarábé, mák vagy lencse, répa vagy retek, mint eddig. A tengeri épen olyan törpe, mint amilyen elsült az a csekély gyümölcs, melyet az idei tömérdek milliárdnyi apró féreg meghagyott. Egyedül méh- kaptáraink gyarapodtak.

Kérdések kérdése ezután Édes Margitom, lesz-e az idén fölösleges baromfim, malacom, libám vagy kacsám. Talán a házi-galamb és házinyúl tenyésztésével foglalkozunk. De ezek sem élnek ám meg a levegőből.

Lesz-e az idén néhány száz üveg befőttes gyümölcsöm ? Sem cseresznye, sem meggy, sem ananászkörte, sem ringló, sem barack, sem alma nem virul az idén gyümölcsöseinkben. A dió is mandula lett. Néhány nagyreményű cukorsüvegem síremléke ma üres éléskamrámnak. Nem szívesen zarándokolok már oda, mikor Bajza travesztált dalát dúdolom:

Múltadban nincs öröm,

Jövódben nincs rtmény,

Hanyatló szép spájzom,

Miattad vérzem én . ..

A rozs meg a búza kedvezőbben megérett, mint az árpa vagy a zab. Lesz annyi lisztünk, mint tavaly, de aligha lesz annyi baromfi és tojás. Belenyugodtunk már abba Édes Margit, hogyha nem terem kukorica, akkor az idén üres marad sertés- szállásunk vagy a libatömő kamránk. Se zöldbabot, se zöldborsót sem teenergiát visszatükröződő őszinteséget szuggeráló sajátos fénye lobbant föl. — Már rég kerestem az alkalmat, hogy egyszer magival nagyon komolyan beszéljek, de mikor alkalom volt, nem volt erőm, mikor erőm lett volna nem volt alkalom; most a véletlen meghozta mind a kettőt. Ilus 1 ha nem szeret én kitérek az utjából, erőm van, hogy bármily fájdalmat elviseljek, de a viselkedése az őrülésbe hajt. Néha oly hideg, hogy egy tekintetétől szinte megfagy a vér az ereimben, s ilyenkor ha fölteszem, hogy kerülöm magát és sajgó sebemre a feledés flasiromát borogatom, jön egy újabb véletlen találkozás amikor oly melegség és annyi biztatás árad ki a tekintetéből, hogy a hegedő sebet ismét föltépi . . . Ne űzze vélem tovább ezt a kegyetlen játékot, legyen őszinte: szeret vagy ...

Rados az utolsó szót már nem mondhatta ki, mert két női kar fonódott gyengéden a nyaka köré és forró női ajk tapadt a szájára.

Németh Pál.

hetek el télire. Még gomba is alig akadt. A szegedi paprikánk táblái pedig elsültek.

A csapadékot az idén a termelők nagyobb ovációval fogadták, mint a legtetszetősebb harctéri híreket. A májusi eső kedvező tavaszi eseményt jelentett addig; a júniusi pedig már áldástól csöpögött. Nem mentek-e tönkre, Édes Margit, Budapesten az esernyősök ? A mi falusi gyerekeink már régóta nem gyakorolhatják az agyag szobrászatát.

Minek színezzem azonban tovább ? Inkább azt kéréem : mi lesz, ha éléstárunk, pincénk, padlásunk és kamránk az idén ürességtől konganak ? Bizonyára azt válaszolnád Édes Margitom, hogy elég pénzetek van. De ugyan ki vásárolhatná azt meg, ami nincs ?

Zürichi ismerős vendéglősünk írja, hogy a tojás ára Szentpétervárott két rubel, Londonban három shilling, Párisban négy frank, Rómában öt lira és Berlinben három márka. Mibe kerül ma egy tyúktojás Pesten ?

Törjétek tehát okos fejeteket, Édes Margit, hogy mi lesz az idén ?

Mi már most is tudjuk a mi falusi harcterünkön, hogy ez az utolsó új ellenségük győzi le végre mindazokat, akik elég gőgösen eddig le- győzhetetleneknek képzelték magukat. Ezt a döntő csatát pedig, Édes Margit, az összes gazdasszonyok éléstári forradalma fogja diadalmasan kivívni a világháború színpadán !

Lilikétek.

fi

Beszámolás a VI. magyar hadikölcsönröl.

Bár a legutóbbi magyar hadiköi- csön végeredménye még nincs pontosan megállapítva, mégis komoly szakemberek véleménye szerint az ismét eléri, vagy meghaladja a két milliárdot és igy a tőkeszegénynek hitt magyar nemzet páratlan haza- fisága az eddigi hat kölcsönre több mint 11 milliárd (11,000.000.000) korona kölcsönnel sietett a veszélyben álló haza védelmére. Ehhez számítva az osztrákok által máig jegyzett 22 milliárdot, a monarchia lakossága ezideig összesen 33 milliárd koronát bocsájtott a hadvezetőség rendelkezésére.

E soha nem remélt kedvező eredmény tekintélyes része a pénzintézetek lelkes működésének köszönhető. Úgy a központi, mint a vidéki intézetek hazafias buzgalommal gyűjtötték a hadikölcsönöket.'

Városunkban különösen az Esztergomi Takarékpénztár buzgósága emelendő ki, mely jóhírű intézetünk 1,251 959 koronát fizetett be a VI. dikölcsönre és igy e társaság vezetőségének buzgó működése eddig 7,083.100 korona hadikülcsönt eredményezett.

Már korábban közöltük, kik je- | gyeztek az Esztergomi Takarékpénz