Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 47. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 47. szám Vasárnap, július 1. POUTmiés TRR5FIDFILMILFIR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KŐZLÉMÉNYEK TOVÁBBÁ LLŐFIZÉTÉ5! S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖi DENDŐK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ: FÖMU.VKATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR- KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Népünk szebb jövője. Esztergomi népünk boldogulásával eddig nem igen törődtek országgyűlési képviselőink. Azért nem részesült soha állami támogatásban. Pedig másutt, hol a képviselők választóik érdekét is képviselték, már évtizedek óta oktatták azokat abban az állami iskolában, hol kertészkedésre és házi iparra szándékoztak készülni. ín-lSfc- nsovrut ...... A népjólét ipara hazánkban elsősorban kosárfonásra szorult az ültetvények értékesítéséért. Sehol sincs annyi értékes fűzfavesző, mint a mi értéktelen városi szigeteinkben, a hol ez- időszerint csak másodrendű takarmány terem. Bulgáriában már régóta kertészeti paradicsomok volnának ezek az elhanyagolt oázisok. Szomorú, hogy földműveseink számara még mindig nem nyílt meg városunkban az az állami népoktató intézmény, mely a dúsan jövedelmező kerti gazdaságra tanította volna meg elhagyatott gazdáinkat. A kétes és drága szőlőtenyésztés csődbe került nálunk. Szántóföldeinken pedig csak épen annyi terem, a mennyi népünk egyszerű háztartására szükséges. Már évtizedek előtt az élelmes és ügyes komáromiak lepték el az egész Lőrinc-utcát óriási kosaraikkal, a honnan minden piacra került a mi meg nem termett a szomszéd esz- t tergomi földön. A gőzhajó szál- l lította ezt a több száz nagy ko- i sarat és vitte el az esztergomi nép rengeteg jövedelmét évtizedek óta. Megjelentek azután a még ügyesebb és élelmesebb, a szorgalmas és igénytelen bolgárok is a mi határunkban. Tökéletesebb terményeikkel egy csapásra legyőzték a komáromiakat. Elsőrendű zöldpaprika, uborka, paradicsom, spárgatök, hagyma, retek, zöld borsó és répa került ekkor forgalomba nálunk, mig a háború forgataga el nem sodorta derék bolgár kertészeinket is. Városunknak eleg tekintélyes földbirtoka van. Ezek nagyrésze bérben a másik részen pedig elavult gazdálkodás pang. Gyakrabban hangsúlyoztuk már, hogy a viruló magyar városokban a gazdasági tanácsosnak gazdatiszti oklevele van. Szakerő nélkül sehol sincsen szakszerű gazdálkodás. Ez az állás pedig százezreket hajt annak a városi népnek, mely nem termel pótadót. Nálunk is ennek a városi gazdálkodási kérdésnek úgy kellene megoldódnia, hogy a modern kezelésben ellátná egész közönségünket élelmicikkekkel, a mi városi költségvetésünk javulása érdekében már mielőbb szükséges lenne. Örvendetes, hogy városunk országos érdemű fia, Rudinai Molnár István min. tanácsos hasznos szakkönyvei, sőt élő igéi az egyik derék esztergomi polgártásunkat korszerű és célszerű vállakózásra buzdították. Ez az első példa a mai nyomasztó háborús viszonyok között még a legtöbbet érő jójel a közeli jövőre. Népünk immár személyesen meggyőződhetik, hogy a legbeiterjesebb gazdálkodás ma a kertigazdaság ösz- szes terményeinek értékesítése, mert tízszeresen többet jövedelmez az egyoldalú és elavult földművelésnél. Ha az esztergomvárosi és szentgyörgymezei kisgazdák is észreveszik, hogy az esztergomi kísérlet jól bevált, akkor kedvet kapnak hasonló foglalkozásra. A mi nem szükséges az esztergomi piacokon, azon dúsan túl lehet adni a budapesti vásárcsarnokban . Ez az új korszak jelentené, valóban népünk szebb jövőjét. A földhözragadt szegény esztergomi paraszt jómódú és okos kertésziparossá fejlődnék. Adja Isten, hogy ez az ige mielőbb testté váljék elhanyagolt és elhagyatott népünk megmentésére! Dr. Kőrösy László, k kenyér és a hadviselés. Az emberek a kenyeret csak a háborúban tanulták még megbecsülni. Mióta a gondatlan élet megszűnt s amióta állandóan aggódva kérdezzük, meglesz-e a mindennapi kenyerünk és el láthatjuk-e katonáinkat elég kenyérrel, érdeklődésünk reáirányult a kenyérre és a háború kitörése óta ébren is maradt minden iránt, ami kenyérre és kenyérmagvakra vonatkozik. Crookes angol fizikus azt állítja, hogy a fehér emberfaj a színes emberfaj feletti felsőbbségét a buzake- nyér élvezetének köszönheti. Ellenségeink a háború megindultával kiéheztetési harcot hirdettek ellenünk, de ezen számításuk nem vált valóra. Azt hitték, hogy majd elvonják tőlünk a kenyeret és ezáltal cselekvőtehetségünket megbénítják. Ez a tervük azonban csődöt mondott. Sőt tán remélhetjük, hogy visszafelé fordul a fegyver és épp ellenségeink lesznek kénytelenek feladni a harcot, mert nem lesz kenyerük. A központi hatalmak ugyanis a múlt évi világszerte rossz termésre alapították a szigorú búvárhajóharcot. Nem lesz érdektelen tehát, ha az alábbiakban ismertetjük a háborúban ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . ti K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA »» At Sá. *«. álló európai országok évi és fejenkénti buzafogyasztását, amely valóságában a következő : Franciaország .... 246 kg. Angolország . . . . 165 kg. Olaszország .....................125 kg. A usztria és Magyarorsz. . 165 kg. Németország .... 79 kg. Oroszország .... 56 kg. Németország aránylag kisebb búzatermését rozzsal pótolja. Évi 100—120 millió métermázsa kenyérmagszük- ségletét fejenként és évenként 130—180 kg. rozzsal pótolhatja s ha el is maradt a háború következtében évenként és fejenként 30 kg. buzabehozatala, viszont a kivitel megszűnte folytán évenként és fejenként 10 kg. rozzsal több maradt a birodalomban. A buzahiányt azonfelül még pótolja a burgonya, amelyből évenként és fejenként 750 kg. áll rendelkezésre. Tudvalevő, hogy Németbirodalom a világ legnagyobb burgonyatermelő országa. Magyarország és Ausztria terméséből 1913. évben 120 kg. búza 80—85 kg. rozs állott rendelkezésre. Ezenkívül 60—70 kg. árpa, 110 kg. kukorica és 300 kg. burgonya. Bulgária és Törökország több gabonát termel, mint amennyire szüksége van a fogyasztásnál. Békeidőben főkép Bulgáriának jelentékeny kivitele is volt főként búzából, rozsból, árpából és kukoricából. Ellenségeink között csak Oroszország, Románia és Szerbia rendelkeztek gabonafölösleggel. Kedvező tehát reánknézve, hogy Románia és Szerbia gabonatermésének nagyrésze szintén rendelkezésünkre áll. Oroszországban nincs gabonahiány. A burgonya terméséből is 215 kg. jut évenként és fejenként a lakosságra. Aránylag kedvező a helyzet Franciaországban is a kenyérellátás dolgában, bár a békeidőben is behozatalra szorult. A burgonyaterméséből évenként és fejenként 428 kg. jut a lakosságra. Olaszország helyzete már kedvezőtlen. Burgonyából is csak 47 kg. jut évenként és fejenként egy-egy lakosra. Itt a hiányt bizonyos mértékig a rizs és gabona termésével
