Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 38. szám
1917. május 27. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 A látszólagos megtakarítás mellett, mely a gyermekek és betegek érdekében történt, a rendelkezés teljesen antiszociálisnak mondható. A délutáni kávé ma már nemcsak a munkás családoknak, a napidíjasoknak, hanem lehet mondani az egész köz- tisztviselői karnak, a magyar középosztálynak vacsorája. Ez a vacsora a városokban abban a kávéházi csészékben a háborús közélelmezés kérdésének gyakorlati megoldása. Azt a sokat hangoztatott és követett elvet szolgálja, hogy az áru igazságosan megosztva és könnyen hozzáférhetően jusson a fogyasztóhoz. A jegyben kiutalt napi kis mennyiség az érte való keserves küzködés nélkül jut a közönséghez s még az áru uzsorát is kizárja. Röviden említem még, a mindennemű szénnek bejelentése tárgyában kiadott rendeletet is. Maga a széntermelés a háború alatt annyit hangoztatott több termelés elméletének gyakorlati példája. Adva van, nem kell szántani, vetni, aratni, mi sem állja, útját, hogy a szükségletnek megfelelő mennyiség termeltessék s a rendelet nem ily irányú adatokat, rendelkezéseket tartalmaz, hanem a már forgalomban lévőt is kivonta a bejelentési kötelezettséggel; s nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény se, hogy a rendelet útján való termelés óta a munkazavarok is állandóbbak, amelyeknek mindenesetre ezenkívül fekvő egyéb okai is vannak. Ezen két példa után mely bizony a rendeletnek sokszor hangoztatott világos hibáit tárja elénk, melyet azonban a háború teremtette helyzet meg is magyaráz, megállapítható, hogy a háborús rendeletek szerkezeti hibája, hiánya elkeseredést, ellenállást sehol se származtat, Az a hiba, ami azonban a rendeletek szellemében jelentkezett, sok háborús, koros következménynek lett a kútforrása. Úgy hiszem a magyar közigazgatásnak egész testületé érzi, hogy a rendeleteknek alapvonásuk volt s mint a vörösfonal vonul végig mindeniken az a felsőbb felfogás, hogy az alantas végrehajtó hatóság megbízhatatlan. Ez a bizalmatlanság ott volt a sorok között mindig, a végrehajtó hatóság úgy érezte, hogy a rendelet sok intézkedése az ő selejtes, megbízhatatlan voltát hirdeti. Ez a bizalmatlanság nemhogy enyhült volna, hanem a közélelmezési hivatal felállítása óta erősödött. Lehet, hogy a rendeletek sok hibájának villámhárítójául az alsóbb hatóságot szánták. Az esetleges általános elégedetlenség hadd tombolja ki magát, az alsóbb fokú hatóságok gyanúsításában, rágalmazásában. A hiba azonban végzetes, mert lerombol minden tekintélyt, minden fegyelmet s végeredményében magát a társadalmi rendet. A magyar közigazgatás azonban panasz nélkül, fényes múltjának megfelelően a munka lövészárkában, a nélkülözések pergő tüzében, a kisértések roham oszlopában megállta a helyét s megbirkózott az őt ért bizalmatlansággal. Fájó szívvel tapasztalta azonban, hogy a hiba végzetes következményei szerte az országban kezdenek mutatkozni. Ennek a szellemnek tudható be, hogy míg gazdagok, szegények, hatalmasak és tehetetlenek a sok rendelet közepette féllábbal a fogházban, börtönben, fegyházban vannak, amig sokszor az ártatlanok keserves kálváriát járnak a becsületnek útján ; addig a társadalom kidobottjai subvencióval, jogerős, tömeg bírói ítéletetek végrehajtásának felfüggesztésével végezhetik ellenőrzés mellett parancsszóra hatalmat, tekintélyt, családot, erkölcsöt gya- lázó munkájukat. Csak az a szellem teszi lehetővé, hogy a „feleség lövészár- árkáról,“ ,,a bányamunkások elhullatott szénmagjáról“ Írott sorok a szalonokban bombo- nierül szolgáljanak. Nem a Német-utcában, hanem családok szalonjában! Hogy aztán a serdülő leány, fiú minő pirulással teszi le a sorokat, hogy a kiváncsi kamaszt a háznak úrnője hogyan elégíti ki, azt majd később fogjuk olvasni. Csak ez a szellem tette lehetővé, hogy a háború harmadik évében harmincöt évnek becsületes munkása ellen kivi- lágos-kivirradtig csengő pohár mellett folyt az embervadászat. Hogy a magyar nemzet legszebb erénye, a lovagiasság megtagadásával, a ,,magyar nőnek“ aki előtt felséges királyunk az elismerés fenséges zászlóját nem rég hajtotta meg, meg kellett érnie, hogy urának letörésére őt állítják előtérbe. Csak ez a szellem tette lehetővé, hogy a magyar szent korona felséges viselőjének fejedelmi tényét, kegyelmi akaratát felrúgva a piacon piszkolódnak. Csak ez a szellem tette lehetővé, hogy a földi boldogság paradicsomának, a családnak nemes és dicsérendő, a közel egybeforrható szplgálatát felekezeti gyűlölködésre használják fel, hogy az ős koronázó városban a magyar katholicizmus székvárosában, az egyház képviselőinek egyikével vagy többségével való érzést megbélyegezzék ! Hej pedig a jelen nagyon összeszorított bennünket, s ha száz kezünk ha száz szivünk volna, akkor se tudnánk eleget dolgozni, eleget szeretni, hogy azt a sok pusztulást, szenvedést, azt a sóhajt, panaszt és könnyet, ami körülöttünk napnap után halmozódik, enyhíteni tudjuk ! Uj életre, jobb erkölcsre van szükség, hogy az a sok keserűség, az a sok igazságtalanság ami fojtja a torkokat, el ne seperjen bennünket. Június 12.=ig lehet hadi- köles ön t jegyezni! Az alispánhelyettes- választáshoz. Tekintetes Szerkesztőség! Tisztelettel kérem, hogy alábbi soraimnak az igazság és a közjó érdekében b. lapjában helyet adni kegyeskedjék : A választási mozgalmak a vármegyében erős hullámokat vetnek. Különösen az alispánhelyettes választása érdekli a bizottsági tagokat és az egész megye közönségét. Két jelölt van: dr. Majorj Ödön árvaszéki elnök és Palkovics László párkányi főszolgabíró. Az elsőt nagyobb képzettségén és rátermettségén kívül a fokozatos előlépés jogcíme is ajánlja, a másodikat — miként egyik főkortese körlevelében nyíltan elárulta — főkép a családi összeköttetés és érdek portálja (no meg a hivatalos hatalom is tolja!) Jóllehet a Major-párt se nem körlevelez, se újságcikkekkel nem veri a dobot maga mellett, sőt párt- vagy felekezeti politikát sem űz, a Palko- vics-pártnak hivatalos szócsöve : a „Szabadság“, mivel az erőviszonyok nem egészen úgy alakulnak ki, amint szeretné, módfelett siránkozik, hogy dr. Major pártja a közbéke megbontására alkalmas jelszavakat visz a küzdelembe. Nos hát mi, Majorpártiak ily jelszavakról egyáltalán nem tudunk, ellenben le kell szögeznünk azt a tényt, hogy ép a Palkovics-párt agitátorainak uton-út- félen hangoztatott türelmetlenségről tanúskodó és békebontásra irányuló jelszavai tömörítettek, illetve erősítettek meg többeket dr. Major jelöltsége mellett. Hogy ezek az agitációk mennyire túl mentek a megengedett határokon, mutatja az a sajnálatos tény, hogy nem átallották dr. Major igazán intakt személyét bizonyos helyeken a legképtelenebb rá fogásokkal befeketíteni, sőt nyíltan fenyegetni mernek egyeseket, kiket jogérzetük, igazságszeretetük és legjobb meggyőződésük arra indít, hogy dr. Majorra adják szavazatukat. Így a többi közt egyenesen „jeleskedésnek“ nevezi az „egy megyebizottsági tag“ aláirású cikk dr. Hulényi Győző megyei t. főügyész állás- foglalását, kiről azzal a nevetséges váddal áll elő, hogy vörösposztó a papok szemében ; s kvázi felelősségre vonja, hogyan merészkedik a Major-párttal szavazni. Itt aztán kilátszik a lóláb, hogy mily irányelvek irányítják az ellenpárt embereit, s hogy ezek a jó urak éppen nem állanak a békeszerzés és vallási türelmesség álláspontján. I Mindez azonban nem fogja dr. Major egyéni és tisztviselői kvalitásainak nagyra- hecsülőit eltántorítani szeretett jelöltüktől; és nem fogja valósággá tenni azt az együgyű gyermekmesét, hogy Major járatlan a közigazgatásban. Ezt csak olyanok hiszik el, kik a fejük lágyára estek. Azok, kik igazán a vármegye javát kívánják és nem a sógorság-komaság rozoga szekerét akarják tolni, semmi esetre sem fognak az idejétmúlt dzsentri- világ továbbtengetéséhez segédkezet nyújtani! A megyeházán is el kell foglalnia egyszer helyét a munkás demokráciának 1 Nem kortescélból, hanem csakis a közjó érdekében írt soraim szíves közléséért köszönettel adózva a T. Szerkesztő Úrnak, hazafias üdvözlettel vagyok Egy igazi megyebizottsági tag.1 1 Az alispánhelyettes-választásba lapunk beavatkozni nem akar, mert mindkét jelölt személyét egyaránt tiszteljük. De kiadtuk e felszólalást, hogy elfogultságról senki ne vá- dolhason bennünket. Szeri. A gyermektanulmányozás Esztergomban. Mindnyájunk élénk emlékezetében van még azon kiválóan sikerült nyilvános gyermektanulmányi ülés, amely f. hó 16.-án a főgimnázium nagytermében folyt de oly nagyfokú érdeklődés mellett, amilyenhez hasonlót — a jelenvolt fővárosi vendégek nyilatkozata szerint — az ügy iránt a fővároson kívül csakis Szegeden, a legnépesebb gyermektanulmányi fiókkör székhelyén tapasztaltak. Jóleső örömmel közöljük olvasóinkkal, hogy eme tanulságos és lefolyásában annyira emlékezetes ülés két kiemelkedő pontját [alábbi sorainkban azok is élvezhetik, akik az ülésen akadályoztatásuk folytán részt nem vehettek; azoknak pedig, akik az ott hallottakat örömmel idézik vissza emlékezetükben, a scripta manent elvének igénybevételével nyújtunk bő anyagot az elmélkedésre. Az ülés lefolyását f. hó 20.-án megjelent számunkban közöltük. E helyütt mindenekelőtt egész terjedelmében adjuk dr. Walter Gyula c. püspök, prelátus-kanonoknak, az esztergomi gyermektanulmányi fiókkör elnökének terjedelmes megnyitó beszédét a következőkben :
