Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 1. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1917. január 5.

és a nemzetnek tehát gondoskodnia kell arról, hogy legyenek olyan utódok, akik mindazokat a helyeket betölthetik, ahonnan most a nagy háború- oan kidőltek a munkaerők.

Bizonyos, hogy nagyon nehéz probléma ez. A legutóbbi években például, mint tudjuk nagy volt a tolongás az értelmiségi, különösen a hivatalnoki és ügyvédi pályára. Ezt a krízist az ország akkor, amikor minden munkaerőből volt elég kibírta, hiszen a többi munka- alkalmak, pályák sem voltak teljesen elhagyatottak. Azonban a háború után ez nem lesz így. Még pedig nem lesz így igen hosszú ideig. Gondoskodnunk kell arról, hogy a jövőben, a háború utáni időkben egyik pálya se szenvedjen hiányt munkaerőben, mindenüvé jussanak emberek, és ne legyen egyetlen pálya sem túlzsúfolt, mert nem lesz olyan pálya, ahol ne kellene megfeszített munkával helyrepótolni azt, amit e nagy háború alatt egyéb elfoglaltságunk révén elmulasztottunk. Meg vagyunk győződve róla, például, hogy a háború után a kereskedelmi és mérnöki pályára sokkal nagyobb lesz a tóduiás, mint eddig volt.

Mindenesetre üdvös lesz, mert szükség lesz kereskedőkbe és mérnökökre, de lesz sok ipari pálya, amely ma munkás nélkül maradt, és amelynek szüksége lesz munkaerőre. Lehetetlenségnek tartjuk, hogy az illetékes kormányhatóságok ne találnának, vagy legalább is ne keresnének módot arra, hogy elosszák, es minden pályára juttassanak a jövő nemzedék most felnövő és most fejlődő tagjaiból.

ba kapcsolni. Különben az Írókról nekem meg van a saját véleményem. Az az úgynezett vele születet talentum hiszem, hogy ép úgy megvan egy tisztes suszter vagy szabómesternél, csakhogy annál az élethivatás nem engedte szóhoz jutni, kifejlődni ezen irói tulajdonságot.

Viczmándy kissé kényelmetlenül kezdte magát érezni.

— De az irók között is van némi különbség — jegyezte meg kesernyésen.

— Van, hogyne volna — folytatta Vilma — minthogy a szabók vagy suszterek között is van ' különbség ; egyik jobban érti a mesterségét, mint a másik. Biztos vagyok benne, hogy aki Írónak jobb, az ha szabómesterséget tanult volna, azt a mesterséget is jobban értené. Nem vonom kétségbe, hogy egyik-másik embernek az egyes foglalkozási ágakhoz nagyobb a hajlandósága, de ez korántsem jelenti azt, hogy az irók az Isten különös kiválasztottjai ; mert hisz ki tudná azt bebizonyítani, hogy aki susztermesterséget folytat, nem-e lett volna jó iró, ha a körülményei erre a pályára késztetik. Aztán általánosan szólva az írókról, soh’ sem tudtam túlna- gyon lelkesülni azon a talpraesett

Bizonyos, hogy ez a probléma már foglalkoztatja az illetékes köröket es meg vagyunk győződve róla, hogy az illetékes körök is nagy meglepetéssel vették tudomásul az ország legelső és legnagyobb megyéjének azt a megállapítását, hogy sokkal helyesebb ha a tanulók napszámba járnak, mintha az iskolát látogatják.

Eddig még csak vallhatták egynémelyek ilyen nézetet az iskoláról és a tanulásról, ma azonban már megszűnt ez az idő, mert a legeklatánsabban ez a háború bizonyította be, hogy mennyivel nagyobb fokú az ellenálló és harciképessége, intelligens és tanult nemzetnek, mint a csordáknak.

Tény az, hogy a központi hatalmak intelligencia és tanult- ság, sőt az életpályák megszer- vezettsége tekintetében is óriási fölényben vannak orosz ellenfelükkel szemben; és így természetes, hogy sokkal kisebb erőt kell szembeállítaniok a nagy orosz hordákkal szemben, ahhoz, hogy eredményesen harcolhassanak.

A tanulóknak tehát nagyobb szükségük van a tanulásra, mint a napszámra, de különösen nagyobb szüksége van az ő tanulásukra és tanulságukra a nemzetnek, az országnak és az államnak. De ennek a f nulságnak valóban meg kell szervezve lennie. Az ország illetékes hatóságainak kell gondoskodnia arról, hogy a gyermekek már most bizonyos megosztás szerint készüljenek az egyes pályákra, hogy akkor amikor a nagy munka, a béke és a helyreállítás nagy munkája elkezdődik, minden helyen, minden pályán legyen megfemondásokon, amit az egyes szereplőik szájába adtak, mert hiszen sok esetben ezek a jó mondások szü leinek meg az agyukban először és ahhoz keresnek a cselekményben megfelelő helyzetet. Ezért van aztán, hogy sok jó írónak ismert egyén a társaságokban, — ahol nem az ő kezükben van az irányítás fonala, mint az Írásaikban szereplő alakokkal szemben, hanem nekik is alkalmazkodni kell a körülményekhez és egy-egy szó vagy mondat felelt nem gondolkodhatnak korlátlan ideig — igen nehézkesek, és egyik baklövést a másik után követik el.

— Ön úgy látszik túl szigorú velünk szemben — szólt Vinczmándy lehangoltan.

— Dehogy is, csak nem vagyok elfogult Persze vannak irók akiknek zseniálitása alkotó ereje előtt meghajtok, ép úgy mint egy zseniális mérnök vagy más lángelme előtt. Nem szokásom szembe dicsérni valakit, de abból, hogy társaságot kerestem, következtethet az Önről alkotott véleményemre.

(Bef. kov.) Mómeth Pál.

lelő mennyiségű és megfelelő képzettségű munkaerő.^ K. H.

Irodalmi Levél.

(R. Molnár István legújabb könyvéről.)

Mindenkor nagy szerencsénknek tartjuk, ha városunk valamelyik országos érdémű és hírű szülöttjének művét méltányolhatjuk.

Rudinai Molnár István a földművelésügyi minisztérium kiváló miniszteri tanácsosa valóban aktuális és üdvös népkönyvet írt „A kisgazda teendője a háború alatt és azután'1. A Szent István-Társulat kiadása. Budapest. 1916. (Ára 2 kor. íMegrendelhető Budapest, Vili. kér. Szentkirályi ucca 28. sz. a.)

A nagyérdemű szakférfiú, ki egész életét hazája gyümölcs- és szőlőtermelése javára szentelte, nem a több évi előkészítést és munkát követelő gyümölcsfákkal foglalkozik művében, hanem a gyorsan termő főzelék növényekkel. Legidőszerűbb és hálá- sabb ma az éti-burgonya, a bab, a borsó, a lencse, a fejeskáposzta, a kelkáposzta, a kalaráb, a fehérrépa, a retek, a laboda (spenót), a saláta, a sárgarépa, a petrezselyem, a póz- dor (scorzonera), a gumós celler, az éti-tök, az ugorka, a sárga- és görög-dinnye, a paradicsom, az étipaprika, a vörös- és foghagyma és végül a csemege tengeri termesztése.

Szakszerű és mégis népszerű tanácsokat ád még népünknek az aprómarha tenyésztésről is, hogy ráterelje parasztasszonyaink figyelmét a kecske, a sertés, a tyúk, a pulyka, a lúd, a kacsa és a házinyúl alaposabb gondozására és szaporítására.

A rendkívül hasznos, sőt üdvös népkönyv bevezető cikkeiből egy- kettőt volt szerencsénk annak bizonyítására kiszemelnünk, hogy az illusztris szaktudós ezzel a jóságos atyai ajándékával valóban megérdemli legújabb könyvéért hazája és szülővárosa új koszorúját.

Dr. Kőrösy László.

Hadi állapotunk.

Rossz időket élünk. Talán a világ teremtése óta a legrosszabbakat!

Már két esztendőn túl dühöng a véres világháború, amelyet ádáz és rosszlelkű ellenségeink kényszerítettek reánk és amelyet hazánk szent földjének védelmében még továbbra is erősen állnunk kell.

Hogy meddig fog még tartani — nem tudhatjuk: mert nagyon konok, makacs és irántunk izzó gyűlölettől viselkedő ellenségekkel állunk szemben, akik közül még azok a kisebbek sem akarják legyőzetésüket elismerni, kiknek királyait és kormányait elkergettük és kiknek országaiban a rendet már jó ideje mi tartjuk fenn.

Hát mit szóljunk nagyobb ellenségeinkről, akik hatalmasak és kiknek lakosságuk, katonájuk is jóval több a mienknél ? Hiszen ezek még mindig úgy beszélnek, hogy csak akkor fognak velünk békét kötni, ha minket előbb a harcban megsemmisítenek !

Bármint óhajtjuk tehát az áldásos békét, el kell készülnünk arra, hogy a háború még egy ideig el fog tartani, sőt békekötés esetén is el fog múlni jó néhány év, míg gazdálkodásunk és társadalmi munkálkodásunk a rendes, régi kerékvágásba fog visszazökkenni.

Mint minden háború, úgy ez a jelenleg dúló és óriási kiterjedésű háború is két helyen folyik és pedig egyrészt a harctéren a katonák által és másreszt itthon, a nem harcoló polgári lakosság útján.

A harctéren fegyvereikkel vívjak véreink, derék katonáink nehéz, önfeláldozó küzdelmeiket. Az ő haza- szerettől hevített vitézségük, bátorságuk már eddig is csodákat művelt a jó Isten segítségével. Dacára ugyanis a túlnyomó erejű és sokféle ellenségnek, a magyar nemzet harcoló fiai személyes bátorságukkal, haláltmegvető előretörésükkel és kitartásukkal olyan szép sikereket értek el, amelyeket a történelem fog megörökíteni. Sajnos 1 Sok ezer, többnyire fiatal hazánkfia esett el a küzdelemben; még több ezer lett rokkant, vak, béna, csonka ; de ezen áldozatok árán sikerült csak magyar hazánk területét — úgy, mint azt őseinktől átvettük, — teljes épségben megtartani és ez az, a mi nekünk minden áldozatot megér!

A harctéren folyó háborúnál semmivel sem kevesebb értékű az a küzdelem, melyet a fegyverrel nemharcoló polgári lakosság itthon fejt ki.

Hogy harcban levő fiaink, véreink életben és erőben tartassanak, azokat élelemmel kell naponkint pontosan ellátni. Az itthonmaradt nők, gyermekek és többnyire idősebb férfiaknak táplálékáról szintén idehaza kell gondoskodnunk.

Ezen gondoskodás nélkül hadseregünk nem lenne harcképes, itthon pedig az éhenhalás veszedelme kopogna ajtóinkon.

Nagyon jól tudják ezt gonosz ellenségeink, különösen az angolok és arra számítanak, hogy úgy minket, mint derék német szövetségeseinket is ki fognak éheztetni és így fognak bennünket megalázó békének elfogadására kényszeríteni.

Tőlünk és német szövetségeseinktől függ tehát, hogy lelketlen ellenségeinknek ez a gonosz terve és számítása ne sikerüljön és hogy ezt az iszonyú áldozatokkal járó világháborút nemcsak a fegyverekkel, hanem gazdasági téren is sikeresen fejezhessük be.

Rudinai Molnár István.

Ha boldog akarsz lenni — végy cipőt egy hadiárvának!

Jegyzett-e már hadiköl- csönt?