Esztergom és Vidéke, 1916

1916-04-23 / 32. szám

nak a háború véres dicsőség és drámáival, ravaszul összefont diplomáciai tervek és tényekkel, melyek mind elterelik figyelmünket a belső szociális világunktól. Ez általános kép, mely azonban a nagy kontúrok alatt mást is rejt és a figyelmes szemlélő csakhamar ráakad egy-egy nagy gondolkozóra, aki már előre szövi terveit a háború utánra, hogy helyes birtok politikával erősítse meg a véres küzdelemből kikerült magyarországot. Az előhívott birtokpolitikai kép mindenesetre rendkívül értékkel bir, de a földhöz még akaraterő, munkásság, kitartás és józan takarékosság is kell, ezt már birtokpolitikával megvalósítani nem lehet, ehhez nevelés kell. Teljes tudatában vagyok annak, hogy ismét azon téntatartóba mártottam tollamat, amelyben a keserű izű igazságot szoktam önteni, de hát had szidjanak akik találva érzik magukat, — csak legalább némi csekély haszna legyen közleményemnek. Figyelemmel kisérem az emberek % viselkedését és sokszor elcsodálkozom, hogy ebben a rettenetes drágaságban egész osztályok megtudnak élni. Pedig élnek, és hogyan élnek! Kereskedőink a tanuk, akik ha igazságosak akarnak lenni, be kell vallaniok, hogy a divatcikkekben nincs oly drága ár, amit meg ne adnának. Az úgynevezett paraszt divatcikkekben valóságos eldorádó van. A földnépének itthon maradt asszonya, lánya ma legjobb üzletfele az ékszerésznek és a falusi szatócs nem bir annyi torkosságot rendelni, amennyi el ne fogyna. Ezenkép mindenre, csak a takarékosságra nem vall és bizony hiába élt panasszal sok asszony, hogy az ura igy meg úgy, mert most bebizonyította, hogy, hogy ő kelme sem külömb a Deákné vásznánál. Ily dolgokon segíteni csak nagyon radikális állami intézkedésekkel lehetne, de erre most egyrészt nem is ér rá az állam, másrészt talán nem is akar intézkedni, nehogy bizonyos keserűséget öntsön az itthonmaradottak lelkébe. Helyes tehát, ha társadalmi úton iparkodunk ezen viszásságoknak tőlünk lehetőleg gátat vetni. Az eddig vázoltak mindenesetre csak időszakos tünetek, amelyek talán úgy amint felütöték fejüket, úgy elis fognak múlni, de van egy sokkal veszedelmesebb tény is, amely a jelenben vert fgyökeret és messze a jövőben kiható gyümölcsöt teremhet. — A 12—17 éves suhanc ma keresetképes, sőt szükségből a gazdaságot jól, rosszul ellátó családfőt helyettesít. A keresetképesség, bizo nyos fokú önállóság, oly útra ragadta különösen földmíves ifjúságunkat, hogy szigorúan kellett a hatóságoknak intézkedniök a 16 éven aluliak korcsma látogatása ellen. Az apa nincs otthon, a fiú keresete nagy, anyjától nem fél, tehát az államnak kellett gátat vetnie az erkölcsi züllésnek. Ámbár az intézkedés nagyon üdvös, de még nem elég. Évek előtt jártam egy nagy gazdaságban, amely igazán mintaszerű volt és ott azt hallottam, látam, hogy a cselédnek, állandó munkásnak bérét soha teljes egészében ki nem fizetik, hanem bizonyos százalékot az ő nevére kiállított betéti könyvre helyezték el, amit távozásakor tetszése szerint használhatott fel. Koldus szegényen tehát ebből az uradalomból nem távozhatott a munkás. És most olvasom, hogy Berlinben a főparancsnokság elrendelte, hogy mivel a szülői felügyelet nem elegendő az ifjúság keresetének mikénti felhasználásához, mindkét nembeli ifjúság keresetéből nem kaphat többet havonta, mint tizennyolc márkát, a többit köteles a munkaadó betétül elhelyezni. A háború tartama alatt csak az előjáróság engedélyével veheti fel a pénzt az ifjú munkás. És most be kell vallanom, hogy az említett 60—70 ezer holdas uradalomban szintén német tisztek voltak. Első pillanatra bizonyos fokú szabadság sérelemnek látszik az ily intézkedés, de olyan óriási kihatású amelynek pedig fény oldaláért ily látszólagos árnyat szivesenkell eltűrnünk Ha igy fogjuk kezelni ifjúságunkat akár a család, akár a törvény útján, akkor megfog nemzetünk erősödni és akkor a földhöz való juttatás elve igazán méltó lesz a hirdető nagyságához. Vitái István. A divat keletkezéséréi. (Elmefuttatás.)

1 A divat világuralmát egyelőre megbénította a világháború förgetege. Pedig rendkívüli nemzetgazdasági értéket jelentett. Párizsban orosz motívumok keveredtek a választékos francia divatba Anglia divatirányítása szintén csődbe került. Németországon kizáróan német divatot szerettek volna teremteni. De a kelmegyárosok és az összes nőszabók kijelentették, hogy képtelenség a világdivat uralmát kiirtani, mert egyes ország divatja csakis helyiérdekű lehet. Az érdektelen nagyközönség azonban csak azért is eredeti német divatot akar, mivel a német nemzeti divatot egyesegyedül német művészek és szabóiparosok képesek megteremteni. Divat múzeumot alapítanak először Berlinben. Ez lesz nemsokára a német divat arzenálisa. De míg ez az új szervezet megvalósul, addig elmélkedjünk kissé a divat keletkezésének tanulságos kérdéséről. Elmefuttásunk Meyer báró, az amerikai Vogue c. folyóiratban megjelent szellemes tanulmányból merít. * * * Köztudomású, hogy a valódi szép akkor legszebb, ha nem szorul semmiféle szépítésre. Ez a valódi szépség azonban valódi, unikum. Nekünk pedig a mindennapi élet javá1 Die Dame berlini folyóirat 1916. I, füzetéből. ra a mindennapi szépségnek kötelességünk szolgálnunk. Vájjon hódit e ma az a klasszikus szépségű nő, aki egyszerű musselin ruhát és hajában mindössze egyetlen rózsadíszt visel akár a vasúton, akár a vendéglőben, akár a közéletben ? Valóban az öltözködés művészete napjainkban a legválasztékosabb művészetté nemesült, melyben a dekorativ művészetek" stílusa és egyénisége érvényesül. De nem ám a ruhák, kalapok, ékszerek és egyéb kellékek ízléses kiválogatása az első tényező az elegancia érvényesítésére, hanem a díszleteknek idő- és alkalom szerűsége. A mi nem illik rá valakinek termetére, azt még nem szabad Ízléstelennek tartanunk! Ez inkább bizonyos fogyatékossága az Ízlésnek. Igen sok. nő fényűzéssel akarja föltüntetni szépségét. Pedig aki ilyen föltünésre pályázik, az már elesett a szépség divatjától. Mindenekfölött a diszkrét válogatás és a szolid megtartóztatás az elegancia egyik tényezője. Mindenki érzi, hogy a mai versengő fényűzés, milyen határtalanul felszöktette az elegáns megjelenés árát. A régi jó világban, nagyanyáink korában, összehasonlíthatatlanul szerényebbek voltak az igények. Néhány méternyi tárlatán elegendő hatást gyakorolt báliruhára. Napjaink divatját még a mult század fejedelemnői állapították meg. Napoleon francia császár felesége, Eugénia, Ötven esztendő előtt sohasem vett föl magára egy új öltözéket egyszernél többször. Ez a divat királynő avatta azután világhíressé és milliomossá Worth urat, a legelső párizsi nőszabóművészt. Abban a szertelenül fényűző korban a báliruha szintén szédületes összegeket követelt. A francia udvari szokás szerint ugyanis a párizsi legelső szépségek többször váltottak új tánc ruhát és erre a különleges célra külön öltöző szalonokat rendeztek be a bálterem szomszédságában. Az újjá teremtő helyről azután az ünnepelt hölgyek folytonosan frissebb, vadonat új báli toalettben tértek viszsza hódító hadjáratukra. A drágalátos szokást az akkori Ízléstelen krinolin rémuralma parancsolta. A mi feledhetetlen emlékű, megdicsőült Erzsébet királynénkról tudjuk, hogy fehértüll esti öltözékét kamélia girlandokkal díszítette és azokat folyton fölfrissítette, hogy bálidísze űde maradjon. A divatáruhásak. A mult század hatvanas éveiben Párizs legelső divatművésze, Worth mellett kitűnt még Lafercibre és Felix bravúros művészete is. Madame Vird, a divatáruház királynő aranykorszaka pedig szintén Napoleon és a bájos Eugenia elegáns udvarától ragyogott. Abban az időben Párizs valóban a világdivat középpontja volt. A letűnt császárságból sok ilyen ünnepelt divatáruház maradt a köztársaságra. De jóval több egészen új cég is keletkezett. Hangadó nők. A rői ruhát rendesen női kéz teremti. Mert nem is lehet nőies az, ami férfikéz alól került ki. Sok élőkelő állású és jó ízlésű úrnő szokta a nagy divatáruházakat irányítani. Az elsőrendű párizsi divatáruházak jó hírnevét és forgalmát természetesen a legfinomabb izlésű úrnők teremtették meg. Ilyen hangadó tekintélyek voltak, többek között Lydig Fülöp urnő s a mintaszerű Madame Leíallier. Az elegáns olasz szépségek közül Marchesa Chasati, Marchesa Dora di Rudini és Donna Franca Florio. Ezeknek az előkelő izlésű és hangadó hölgyeknek befolyása teremtette az uralkodó divatot Párizsbein. Hasonló szervezetek működnek ma már minden világvárosban. Tehát ezerint a divat nem egészen a szabó ötlete, hanem az elite hölgyeké, akik rangjuk, jómódúk, szépségük, ízlésük és befolyásuk révén mindenütt uralkodnak. Érdekes, hogy az amerikai női cipő-divat ma elsőrangú az egész világon. Mert keskenyebb és formásabb lábuk csak aspanyol nőknek van. Lábbeli művessel. Párizsban működik a híres Pantorny műcipő-művész, aki ezer dolláron alul nem fogad el rendelést. Ez a dúsgazdag műiparos a háborús világban megkettőzte a rendelés összegét is, mert fényes műtermei még zsúfoltabbak, mint a békés időkben. Az egész világ közvéleménye már, hogy habár Pantomy úr műcsarnoka -a Vendöme-téren ugyan legdrágább, de szebb, jobb és kényelmesebb női cipőt seholsem lehet kapni. Jellemző, hogy ez a fölkapott párizsi lábbeli-művész különben olasz eredetű és elragadóan humoros úr aki mosolyogva mondja: azért fogad el csak ezer dolláros rendelést, hogy megszabaduljon a szerényebb üzletfelek ostromától. — Mert prego, — szokta mondani komolyan, — amelyik cipő az én műtermemet elhagyja, az tökéletes művészeti becsű. Inkább elhajigálok sok pár kész cipőt, semmint jó hírnevemet kockáztassam. * * # Ime, ilyen sok tanulságos és diszkrét divattitkot árul el Mayer báró úr. De már az sem titok, hogy Németországban, Ausztriában és Magyarországon elsőrendű divatáruházak virulnak; éppen azért teljesen fölösleges hölgyeinknek Párizs, London vagy Amerika felé kacsintgatni és Svájcon át becsempészni a holmikat. Mert mennél több pénzünk marad itthon, annál önálóbb ás erőteljesebb lesz a mi saját nemzeti magyar divatunk a jövőben. Szabadon átdolgozta : Kőrösy Julia.