Esztergom és Vidéke, 1916

1916-04-13 / 29. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB, KÜLDENDŐK. POUTIHRlés TRRSRDRLMILRP FÖMUNATÁRSAK : D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Ipartestületünk háborús tevékenysége. Az Esztergomi Ipartestület legutóbbi rendes évi közgyűlé­sén Neményi Károly titkár ter­jedelmes jelentésben számolt be az esztergomi iparosok há­borús tevékenységéről. A jelen­tés olyannyira hiven jellemzi a város ipari életét a nehéz idők­ben, hogy nemcsak a mai új­ságolvasó közönség okulására, hanem a későbbi kor tanulmá­nyozói részére is megbecsülés­re méltó anyagot közlünk alábbi sorainkban, melyekben a neve­zetes titkári jelentést — néhány lényegtelen rész kihagyásával — közöljük. A jelentés a következő: Azon a rendkívüli viszo­nyok, melyek a történelem ál­tal eddig nem ismert világhá­ború nyomán és annak hosz­szas tartama alatt előállottak, minden téren s így az ipartes­tületnek életében is jelentős változást idéztek elő. A küz­delmes helyzet úgyszólván meg­állította ipari törekvéseinket, megbénította tervszerű mun­kásságunkat s egy egészen új célt, feladatot juttatott kötele­zőleg elénk t. i. azt, hogy mi úton — módon volna lehetsé­ges a harctéren küzdő, avagy egyéb katonai szolgálatot telje­sítő tagjaink érdekeit testületi úton előnyösen szolgálni, az itthon maradt családoknak se­gélyére, támogatására lenni. Amilyen íontos és nemes e cél, oly meleg szeretettel igye­kezett azt elnökségünk felada­tául tűzve eredményre juttatni. Első sorban a sok utánjárás­sal szerzett katonai fehérnemű munkák fönntartása és készítte­tése volt a legfőbb feladat, hogy ily módon a katonai szolgálat­ra bevonult iparosok és polgár­társak családjainak kenyérkere­sete legyen némileg pótolva és megkönnyítve. Többszörös levélváltás és ér­értekezlet tartatott a katonai lábbeli és szabó munkálatok szerzése ügyében. A kész láb­belinek eladása után azonban érdekelt szak iparosaink újabb munkához nem jutottak, mert bár kormányhatósági ajánlat il­letve rendelés is érkezett ez el­fogadható nem volt, amennyi­ben csizmadia iparosaink lettek volna kötelesek a szükséges bőranyagot beszerezni; ez pe­dig a beállott viszonyok foly­tán lehetetlen volt. A szabók részére sikerült ka­tonai munkát szerezni de nem közvetlenül az államtól, hanem bpesti vállalkozótól s így az eredmény nem is volt egészen kielégítő, mert iparosaink nem annyit kaptak darabonkint a munkájukért, mint amennyit megérdemeltek volna. Egyik íőhi­ba e kérdésnél a szállítás volt. Nevezetesen a darabonkint szá­mított szállítási díj csak az esetben födözte volna a tényle­ges szállítási költséget, ha le­galább 2 szer annyi munka szállíttatott volna minden alka­lommal. Foglalkozott elnökségünk az újságban közölt rendelet alap­ján katonai szolgálatot teljesítő iparosaink kereseti adójának ügyével is s az érdekelt ipa­rosnőket meghallgatván, 70 drb. kérvényt készített és küldött a bpestvidéki kir. Pénzügyigaz­gatósághoz részben adótörlés, részben pedig adó engedmény iránt. Különös gond fordíttatott a hadba vonult iparosok család­jainak segélyezhetésére. E kér­désnél hálás érzéssel kell Ma­gyary László elnökünk, érde­meit különösen kiemelnem, mert több ízben személyesen volt szives a győri iparkama­ránál közben járni, hogy se­gélyt kaphassunk és pedig oly összegben, hogy képesek le­gyünk a segélyre szorult ipa­ros családokat lehetőleg érde­mes összeggel támogatni. Ez ideig 3370 kor. segély összeg érkezett az ipartestülethez és osztatott ki a hadba vonult ipa­rosok családjainak. Reményünk van, hogy ezen kamarai úton leendő állami segélyezés tovább­ra is fönnmarad s valószínűleg a segély összeg is emelkedni íog, mert elnökünk buzgalma és személyes közbenjárása ré­szünkre, illetve az érdekelt ipa­ros családok részére előre is biztosítva van. Több panasz merült föl a tagok köréből, a városnál meg­állapított és kiosztani szokott hadisegély összeg megállapítá­sa ellen, e panaszok mindegyi­két meghallgatta elnökségünk s ha az után számolással a pa­naszt méltányosnak találta min­den egyes esetben elnökünk személyesen járt el, hogy az ügyet az igazság érdekében kellőleg orvosolja. Hatosági felhívás alapján foglalkozott testületünk a buza és liszt szükséglet összeírásá­val s e jegyzéket, valamint az élelmiszer készítők lisztszükség­letéről fölvett jegyzéket meg­küldötte a városi hatóságnak. Hozzájárult testületünk az országos szövetség mozgalmá­hoz, mely a tönk szélén álló kézműves iparosoknak 1917 év­től kezdődőleg az önálló vám­terület biztosítását célozza. Résztvett testületünk haza­fias érzésének jeléül a szabad­ság hősök emlék ünnepén, márc. 15.-én tartott istentisz­teleten, továbbá testületileg vo­nult ki zászlaja alatt az Űrna­pi és Jézus szentséges szívé­nek tiszteletére tartott körme­netekre. A városi hatóság a testület részere 10 évi idő tartamra megszavazott segélyösszeget évi 300 koronában ez évben is folyósította amiért testületünk ez úton is hálás köszönetet mond. Figyelemmel kisérte ipartes­tületünk elöljárósága a tanulók iskolai előmenetelét s résztvett márc. 22.-én az építő ipari tan­folyamnak, továbbá máj. 24. és 25.-én tartott rendes tanfo­lyamoknak zárvizsgáján. November havában érkezett m. kir. kerésk. ügyiminiszteri rendelet megerősíti a törvény ama pontját, mely a tanulók­nak vallásuk ünnepnapjain az istentisztelet kötelező látogatá­sára vonatkozik s rendeletileg is kimondja, hogy a mesterek tanulóiknak erre kellő időt en­gedni kötelesek. Az elnökség e rendeletet ez úton ís a t. közgyűlésnek tudomására hoz­za s annak betartására az ösz­szes tagokat fölhívja. E jelentés keretében a gond­terhes idők közepette önérze­tes büszkeséggel kell megem­lékeznünk azokról a hős tag­jainkról, kik ezúttal katonai szolgálatot teljesítve a magyar hazáért és mindnyájunkért oly dicsőségesen, önfeláldozólaghar­colnak — mint hősöket kö­szöntjük őket a legbensőbb ér­zelemmel; azon dicső tagjaink­nak pedig, kik hazánkert és érettünk e nagy harcban hősi halált haltak, kiknek sirjai lel­ki szemeink előtt fognak lebeg­ni mindenkor és e sírokra a hazafias érzésből fakadt köny­nyeinket hullatjuk; e megdi­csőült hősök emlékét méltóké­pen őrizni fogjuk és szentelt hamvaikra az elismerés és há­la virágaiból font koszorút he­lyezzük örökös kegyeletünk je­léül. A megemlékezések során mély részvéttel kell említenem Maros Antal ipariskolai igaz­gató elhunytát, ki iparostanu­lóinknak fáradhatatlan vezére, igaz atyja; az ipariskolának mint intézménynek pedig kivá­lóan jeles vezetője volt. Érde­mekben gazdag szereplése tes­tületünk történetében kedves emlékű marad. Az ipartestület irodai tevé­kenysége és ügyforgalmáról tiszteletteljes jelentésem a kö­vetkező : Érkezett és beiktatva lett 359 ügydarab ; vidékre küldött le­vél 176; helyben kézbesítve lett 100 hiv. levél; tanszerző­dés köttetett 103 ; fölszabaduló

Next

/
Thumbnails
Contents