Esztergom és Vidéke, 1916

1916-04-09 / 28. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÖMUNATÁRSAK ; D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Esztergom és Párkány. Az Esztergom gazdasági, ipari s kereskedelmi megerősödését, szóval: egész fejlődését gátló akadályok közt egyike a legszámottevőbbeknek a Duna túlsó oldalán velünk szemben fekvő Párkány mezőváros. Ezt azt állítást lehet megmosolyogni, lehet nagyításnak minősíteni, azért tiszta igazság marad, még pedig olyan igazság, melyet Esztergom a jövőben mind jobban kénytelen lesz elismerni és keservesen megsinyleni. Párkány úgy nehezedik városunkra, mint az életerős fagyöngy a százados tölgyre és szívja, egyre szívja életnedvünket ; ő terjeszkedik, duzzad, erősödik, mi pedig tengünklengüjjk, sorvadunk, csenevészedünk. „Esztergom és Vidéke" tógája Őzen a lelkünk . . . (Harcosok dala.) Mikor estharang szól odahaza nálunk, Fehér álomszárnyon mi is hazaszállankDe a nagy utcákat hej, nem járjuk végig — Nem megyünk mi tovább, csak a faluvégig, Csak a faluvégig . . . Édes anyánk, mátkánk kedves feleségünk, Puha párnás ágyat ne vessetek nékünk Vissza kelt indulni, ha eljár az óra — Nem megyünk mi másért, csak egy búcsúiszóra, Csak egy búcsúcsókra . • • A bukovinai harctéren irta : Somogyi Imre. Lakásbetegség. (Falusi história.) I. Ami kedves fecskénk eresz alá építi védett házikóját. A kényes gólya a ház kéményére rakja fészkét. Valamennyi erdei madarunk biztos helyet szemel ki magának a faágak öblő karjai közt, ahol kis várában Hasonlítsuk csak össze, mennyit fejlődött Esztergom s mennyit Párkány az állandó híd elkészülte óta. A mi fejlődésünk még épületekben se sokkal több a semminél, míg Párkányé a régihez képest meglepően nagy. Aki utoljára húsz év előtt látta szomszédunkat, ma alig-alig ismerne rá, holott a mai Esztergom képe vajmi kevésben tér el a két évtized előttitől. Mi egyébnek bizonysága ez a szomorú tény, mint hogy az állandó híd, amely mi végettünk s a mi áldozatunkkal létesült, Párkánynak vált inkább hasznára, mint Esztergomnak! A mi hidunk révén Párkány valósággal a nyakunkra nőtt! Hoszú'a terjedne, ha ezt minden oldalról ki akarnám mutatni. Azért a részletezésbe nem bocsátkozom. Amúgy is talál menedéket ellenségei vagy az idő járás viszontagságai ellen. A szorgalmas hangya pedig egész kis várost teremt erdei bolyában, a hol nemcsak élés táraikat védik a betörőktől, hanem még kis dedeovóikat is. Valóságos hadiszervezettel ótalmazzák tehát köztársaságukat. A teremtés koronája, az ember már sok évezred lezajlása után, a barlangból fényes palotába fejlesztette otthonát. Hanem azért még sok helyütt ma is találkozunk az őslakások nyomaival. Különösen ott, ahol a szegénység tanyázik. Magyar falvainkban a jobb módú parasztnak már egészséges és kényelmes portája van. Parádés szobáján kívül két-három mindennapos helyiségét padló, vakolatos menyezetet és uri ablak meg ajtó díszíti. Ilyen helyen nincsen lakásbetegség, mert nem tenyészik benne a gombapenésztől a szegénység szaga. Hanem a földhöz ragadt szegény család bizony kénytelen szalmás vagy nádfödeles hajlékában mestereléggé ismeretesek azok a károk, melyeket Párkány miatt szenved gazdasági, ipari s kereskedelmi életünk. Legfeljebb a íőbbekre irányítom most külön a figyelmet. Ilyen teszem, hogy Párkány lassan egészen magához vonja termény- és állatpiacunkat. Erre a legszembeszökőbb bizonyság éppen a jelen háborús idő. Hogy most például alig kerül valami a baromfi piacunkra, azt nem kis részben a párkányiaknak köszönhetjük, kik a túlsó oldali eladókat nem engedik az esztergomi hídra. A híd ós kövezettvám s egyéb kevésbbé vonzó körülmények miatt a túlsó oldali falusiak ma már az ipari és kereskedelmi óikkek nagy részét is nem nálunk, hanem a párkányi élelmes iparosoktól és kereskedőktől szerzik be. Tegerendás odúiban, sárga agyagaszfaltos talapzaton vergődni, ahová a napsugár is alig képes belopózni azon a kis nyilason, a minek ablak a neve. Őskori ilyen helyen még a fakilincs valamint a családi nyilt tűzhely is. Ilyen szegény otthonban, de a falú remek panorámájában, tengődött a szorgalmas és igen szerény sorsú Herés-család kilenc tagja a mindennapos kamrában. Valóban nagyobb helyet foglalt el az udvaron a fakamra, a ló- meg a tehénistálló, mint az egész népes família a maga szűkös tanyáján. A kiskertre nyiló, két törpe ablakos u n. parádés szobát, mely bemeszelt mestergerendáival és agyagpadlójával valamint nyomasztó alacsonyságával különös, hófehér barlangnak tünt föl minden városi szem előtt, a Herés-család ki szokta nyáron bérbe adni a pestieknek. A nyaralóké volt tehát két hónapig a hálóhelyiségnek használt fefehér barlang, melynek falusi öreg és rozoga faagy meg egy régóta kihetik, mert hisz úgy áll a dolog, hogy Párkányban maholnap mindent meg lehet kapni, amit Esztergomban. Nálunk pangnak és fogynak, ott meg egyre szaporodnak a kereskedelmi üzletek és ipari vállalatok. Párkány minden teher nélkül élvezi a mi nehezen szerzett javainkat. Igy keramit úthoz jutott a mi kedvünkért. Villanytelepünkről ugyanoly árakon kapja a világítást mint mi. Reáliskolánkat,

s

főleg ennek felsőbb osztályait mintha a csak párkányiaknak nyitottuk volna! És a többi és a többi. De mit tegyünk hát érdekeink védelmére ? — kérdezhetné valaki. Bizony a védekezés felette nehéz, mert egy kissé már elkéstünk vele; de azért nem lehetetlen. Az igazi az volna, ha szomszolgált asztal helyettesitette két szalmaszéken kivül. A kényelmes divánt, a csinos gyerekkocsit és kettős gyermek, vaságyat, az elmaradhatatlan mosdót, a nélkülözhetetlen tükröt a ruhás ládákat és konyhaedényeket már minden nyaraló magával hozta. Az egyik nyáron valami Virágh József nevezetű jómódú, budapesti építőmester hurcolkodott be a Herés-házba. A szorgalmas vállalkozó csakis szombat este térhetett övéihez, hogy hétfőn a hajnali vonaton ismét a fővárosban robotoljon tovább. A derék polgári uri családnak két kis fiacskája és egy kis hintós csemetéjük igen jól érezte magát a falusi szabadságban. A két gyerek egész nap mezítláb bukfencezett a gyümölcsöskertpázsitján olykor azonban a parasztház ívadékaival is elhancurozott. A nádfödeles u. n. filagória, a nyári ebédlő, szintén a nyaraló családé volt a gyümölcsfák árnyékán kivül. Egy szép júliusi napon, hajnalban, a szomszédház padlása lángba bo-