Esztergom és Vidéke, 1916

1916-02-13 / 12. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KI ADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RESZET ILLETÓ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMŰN ATÁRSAK : D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ • Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASARNAÍ* ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. SYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Villanyfejlesztő telepünkről nagyon időszerű lesz egy-két komoly észrevételt tennünk. Tulajdonképpen panasszal kellene kezdenünk a telepet oly kedvező feltételekkel bérlő társaságra, hogy — a háború kitörése óta meglehetős önkényesen és mostohán bánik velünk, mert mind uccai, mind házi világításunk egyre fogyatékosabbá, már-már szinte tűrhetetlenné válik. Az uccai égő testek (még az ívlámpák is !) időnként néha egész heteken át valósággal pislognak. Házi világításunkban pedig annyi vibrálás, erősségváltozás és megszakítás fordult és fordul elő mostanában, hogy csak a háborútól megedzett dupla türelmünk bírja nyilt zúgolódás nélkül elviselni. De erről ezúttal nem akarunk hosszabban elmélkedni, mert „Esztergom és Vidéke" tárcája. Muszkavilág Esztergomban. Kedves barátom, Ivan Weterynarza a szigetben sétált vasárnap reggel. Nincs ugyan most ott sem madárdal, sem hűs lomb, de még csak egy futó bogárka sem, melyben gyönyörködni lehetne, ő azonban látható élvezettel rakta sétáló iábait egymás utan. Barnásszürke köpönyege ritmikusan verődött csizmája szárahoz, szájában cigaretta füstölgött, lapos, pirossal szegett sipkája némi önérzettel borult gömbüiyű fejére, és néhány szál bajusz tolakodott ki síája két szegletén. Én a Csernoch János-uton mentem valami kisebb ügyben, midőn megpillantottam őt. 0 is észrevett ugyanakkor és intett, hogy beszélni valója van. Háborús szokás szerint nem vártam be. mig a Lőrinc hidon át átkel a Kis-dunán, hanem én siettem fogadására, mely a legszivélyesebben ment végbe. tudva-tudjuk, hogy városunk erélyes vezetősége egyszer majd csak rá fogja kényszeríteni a bérlő társaságot, hogy dúsan kamatozó vállalt kötelezettségének pontosabban teleljen meg velünk szemben. Eme rózsás reménységünknél fogva egyelőre még lenyeljük a közvilágításra való. jogos panaszainkat, noha már nem sokáig bírjuk állandónak mutatkozó megrövidítésünket. Beszéljünk tehát most egyebeket villanyfejlesztő telepünkről, mert beszédtéma van eleges-elegendő. így például napodon át lehetne értekeznünk arról, mily meggondolatlanul járt el a városi képviselő testület akkor, mikor a telepet kicsinyes okokból bérbe adta, holott még gyenge házi kezelés mellett is legalább egyharmadával nagyobb jövedelmünklett volna belőle. A modein Megölelt, jobbról-balról csókot nyomott arcomra, azután megeiőzve szokásos udvariassági kérdéseimet, egyenest a dologra tért. — Pán, ez az Esztergom nem magyar varos. Ez orosz város. — Némileg igazad van Ivan Weterynarza, mondottam, Esztergom területén több orosz van jelenleg, mint magyar, de azért mi magyarok adminisZiráljuk. Tehát abbeli megállapításod, hogy ez orosz város volna, csakis első tekintetre állhat meg. Ha jobban behatolunk a fejtegetésekbe, kisül, hogy a város mégis csak a miénk, ti pedig mint vendégek tar r.ózkodtok benne, noha bizonyára oly szívesen vagytok itt, mint mi is látunk benneteket! — Pán, ez az utóbbi megjegyzésed kissé szatirikus akar lenni. Figyelmeztetlei., hogy tévedsz. Mi nagyon is szívesen vagyuak Esztergomban, sőt az adminisztráció dolgában is már ráléptünk az első lépcsőfokokra. Ki áll a városi ranglétrán a legalsó fokom Ugy-e az uccaseprő ? városi politikalegfőbb tendenciája hogy minél több közüzemet szerezzen és tartson saját kezelésében, lévén ezek nyilvánvalóan beigazoltan a legbiztosabb és legbővebb (fokozható) jövedelmi források. Nekünk csak ez az egyetlen igazi közüzemünk volna; és ezt se merjük magunk vezetni! És miért? Részint saját embereink iránt való szűkkeblű gyanakvásból, részint a rizikótól irtózó kislelkűségünkből. Holott egész sor példa van előttünk, hogy más vidékivárosok kisebb világító telepei jóval többet jövedelmeznek a miénknél — házi kezelésben. Még most is bosszúság fog el bennünket, ha visszagondolunk reá, hogyannak idején csak két-három képviselő akadt a közgyűlésen, kik a házi kezelés mellett szót mertek emelni a nagy többség terrorja közepett. Nos, ez a hivatal már orosz kézen van. Nem szólok most arról, hogy Esztergom lovai máris arra mennek, amerre mi irányítjuk őket, lévén az összes kocsisi állások szintén a mi kezünkön, idő multával mindjobban tért foglalunk Esztergom ipari és kereskedelmi életében is. Tavaly még csak mészárosok és pékek kerültek ki belőlünk. Nézd meg most a boltokat, műhelyeké', udvarokat, uccákat. Kiket látsz mindenütt ? Oroszt, oroszt és oroszt! Már csakis a hivatalok mentesek tőlünk. De nem lesz már ez sem sokáig ! Egy kissé megütődve néztem szürkéskék szemébe. Ennek az embernek kezd igaza lenni. Jván tovább beszél: — Itt van barátom és földim Nikolaj Sierocinska. O most talyigát tol az egyik városi hivatal környékén. Otthon kereskedelmi alkalmazott, ügyes, használható ember. A napokban már dicsekedett, hogy előlépett és reggelenként cipőt pucol a hivatalnok úrnak. Innen már csak egy De hát hiszen az elsietett bérbeadás fanyar gyümölcseit immár bőségesen élvezheti is az egész város. Kár volna itt hallgatnunk különösen egyikről, amely ugyancsak fanyar gyümölcs lett volna, ha nem nyeltük volna le behunyt szemmel (a háború egyéb keserű gyümölcsei között.) Kevesen tudják a városban, hogy közvilágításunk újabbi hiányosságainak főoka az, hogy az egész esztergomi tábornak óriási méretű világítása a mi fejlesztő telepünket terheli, anélkül, hogy arányosan megnagyobbíttatott volna. Ennek magyarázata pedig nem más, mint hogy a bérlő társaság a város vezetőségének legteljesebb semmibevételével rendezte be a tábor világító vezetékét és kapcsolta be a mi fejlesztő telepünkbe. Tudomásunk szerint a ugrás és viszakerülaz Íróasztal mellé. Paul Tytönin még több kilátással biztat. Annak a népfölkelőnek, aki őrizetünkre van bizva, már ő írja leveleit. Az ipse ugyanis hadilábon áll a betűkkel s külömben is Szvatopiuk zengzetes nyelvét beszéli Az ő révén a legelső zsíros hely Ty ton iné ! Vagy mit szó jak Alexandrej Wojskowról ? Ez otthon városi tanácstag és jártas az adminisztráció összes ú vésztőiben .. . Én kezdtem respektálni ezeket az urakat. Ivan Weterynarza folytatta : — Kar volt úgy sietni a polgármesteri szék betöltésével. Csak idők kérdése volt, hogy aki ma még az uccát sepri, nem lép e mind följebb és följebb a ranglétrán ? Mert tudd meg, hogy az egyik utcaseprő maga Petro Ladowej, Tolstoj rokona, akinek neve nem ismeretien az orosz irodalomban. Ez teljesen át van hatva nagy rokona eszméitől és adatokat gyűjt a mélységben, hogy majdan, a békének tőlünk is óhajtva óhajtott elkövetkeztekor megírja bizonyára