Esztergom és Vidéke, 1916

1916-02-13 / 12. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KI ADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RESZET ILLETÓ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMŰN ATÁRSAK : D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KŐRÖSY LÁSZLÓ • Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASARNAÍ* ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. SYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Villanyfejlesztő telepünkről nagyon időszerű lesz egy-két komoly észrevételt tennünk. Tulajdonképpen panasszal kellene kezdenünk a telepet oly kedvező feltételekkel bérlő társaságra, hogy — a háború kitörése óta meglehetős önké­nyesen és mostohán bánik ve­lünk, mert mind uccai, mind házi világításunk egyre fogya­tékosabbá, már-már szinte tűrhe­tetlenné válik. Az uccai égő testek (még az ívlámpák is !) időnként néha egész heteken át valósággal pislognak. Házi világításunkban pedig annyi vibrálás, erősség­változás és megszakítás fordult és fordul elő mostanában, hogy csak a háborútól megedzett dupla türelmünk bírja nyilt zúgolódás nélkül elviselni. De erről ezúttal nem akarunk hosszabban elmélkedni, mert „Esztergom és Vidéke" tárcája. Muszkavilág Esztergomban. Kedves barátom, Ivan Weterynarza a szigetben sétált vasárnap reggel. Nincs ugyan most ott sem madárdal, sem hűs lomb, de még csak egy futó bogárka sem, melyben gyö­nyörködni lehetne, ő azonban látható élvezettel rakta sétáló iábait egymás utan. Barnásszürke köpönyege rit­mikusan verődött csizmája szárahoz, szájában cigaretta füstölgött, lapos, pirossal szegett sipkája némi önér­zettel borult gömbüiyű fejére, és néhány szál bajusz tolakodott ki síája két szegletén. Én a Csernoch János-uton mentem valami kisebb ügyben, midőn meg­pillantottam őt. 0 is észrevett ugyan­akkor és intett, hogy beszélni valója van. Háborús szokás szerint nem vártam be. mig a Lőrinc hidon át átkel a Kis-dunán, hanem én siettem fogadására, mely a legszivélyesebben ment végbe. tudva-tudjuk, hogy városunk erélyes vezetősége egyszer majd csak rá fogja kényszeríteni a bérlő társaságot, hogy dúsan kamatozó vállalt kötelezettségé­nek pontosabban teleljen meg velünk szemben. Eme rózsás reménységünknél fogva egye­lőre még lenyeljük a közvilá­gításra való. jogos panaszainkat, noha már nem sokáig bírjuk állandónak mutatkozó megrövi­dítésünket. Beszéljünk tehát most egye­beket villanyfejlesztő telepünk­ről, mert beszédtéma van ele­ges-elegendő. így például napodon át lehet­ne értekeznünk arról, mily meg­gondolatlanul járt el a városi képviselő testület akkor, mikor a telepet kicsinyes okokból bér­be adta, holott még gyenge házi kezelés mellett is legalább egy­harmadával nagyobb jövedel­münklett volna belőle. A modein Megölelt, jobbról-balról csókot nyo­mott arcomra, azután megeiőzve szo­kásos udvariassági kérdéseimet, egye­nest a dologra tért. — Pán, ez az Esztergom nem magyar varos. Ez orosz város. — Némileg igazad van Ivan We­terynarza, mondottam, Esztergom területén több orosz van jelenleg, mint magyar, de azért mi magyarok adminisZiráljuk. Tehát abbeli meg­állapításod, hogy ez orosz város vol­na, csakis első tekintetre állhat meg. Ha jobban behatolunk a fejtegetések­be, kisül, hogy a város mégis csak a miénk, ti pedig mint vendégek tar r.ózkodtok benne, noha bizonyára oly szívesen vagytok itt, mint mi is lá­tunk benneteket! — Pán, ez az utóbbi megjegyzé­sed kissé szatirikus akar lenni. Fi­gyelmeztetlei., hogy tévedsz. Mi na­gyon is szívesen vagyuak Eszter­gomban, sőt az adminisztráció dol­gában is már ráléptünk az első lép­csőfokokra. Ki áll a városi ranglétrán a legalsó fokom Ugy-e az uccaseprő ? városi politikalegfőbb tendenciája hogy minél több közüzemet szerezzen és tartson saját ke­zelésében, lévén ezek nyilván­valóan beigazoltan a legbizto­sabb és legbővebb (fokozható) jövedelmi források. Nekünk csak ez az egyetlen igazi közüze­münk volna; és ezt se merjük magunk vezetni! És miért? Ré­szint saját embereink iránt va­ló szűkkeblű gyanakvásból, ré­szint a rizikótól irtózó kislelkű­ségünkből. Holott egész sor pél­da van előttünk, hogy más vi­dékivárosok kisebb világító te­lepei jóval többet jövedelmez­nek a miénknél — házi keze­lésben. Még most is bosszúság fog el bennünket, ha vissza­gondolunk reá, hogyannak ide­jén csak két-három képviselő akadt a közgyűlésen, kik a há­zi kezelés mellett szót mertek emelni a nagy többség terrorja közepett. Nos, ez a hivatal már orosz kézen van. Nem szólok most arról, hogy Esztergom lovai máris arra mennek, amerre mi irányítjuk őket, lévén az összes kocsisi állások szintén a mi kezünkön, idő multával mindjobban tért foglalunk Esztergom ipari és kereskedelmi életében is. Tavaly még csak mészárosok és pékek kerültek ki belőlünk. Nézd meg most a bolto­kat, műhelyeké', udvarokat, uccákat. Kiket látsz mindenütt ? Oroszt, oroszt és oroszt! Már csakis a hivatalok mentesek tőlünk. De nem lesz már ez sem sokáig ! Egy kissé megütődve néztem szürkéskék szemébe. Ennek az em­bernek kezd igaza lenni. Jván tovább beszél: — Itt van barátom és földim Ni­kolaj Sierocinska. O most talyigát tol az egyik városi hivatal környékén. Otthon kereskedelmi alkalmazott, ügyes, használható ember. A napok­ban már dicsekedett, hogy előlépett és reggelenként cipőt pucol a hiva­talnok úrnak. Innen már csak egy De hát hiszen az elsietett bér­beadás fanyar gyümölcseit im­már bőségesen élvezheti is az egész város. Kár volna itt hallgatnunk kü­lönösen egyikről, amely ugyan­csak fanyar gyümölcs lett vol­na, ha nem nyeltük volna le behunyt szemmel (a háború egyéb keserű gyümölcsei kö­zött.) Kevesen tudják a városban, hogy közvilágításunk újabbi hiányosságainak főoka az, hogy az egész esztergomi tábornak óriási méretű világítása a mi fejlesztő telepünket terheli, anél­kül, hogy arányosan megna­gyobbíttatott volna. Ennek ma­gyarázata pedig nem más, mint hogy a bérlő társaság a város vezetőségének legteljesebb sem­mibevételével rendezte be a tá­bor világító vezetékét és kap­csolta be a mi fejlesztő tele­pünkbe. Tudomásunk szerint a ugrás és viszakerülaz Íróasztal mellé. Paul Tytönin még több kilátással biztat. Annak a népfölkelőnek, aki őrizetünkre van bizva, már ő írja leveleit. Az ipse ugyanis hadilábon áll a betűkkel s külömben is Szva­topiuk zengzetes nyelvét beszéli Az ő révén a legelső zsíros hely Ty ton iné ! Vagy mit szó jak Ale­xandrej Wojskowról ? Ez otthon vá­rosi tanácstag és jártas az admi­nisztráció összes ú vésztőiben .. . Én kezdtem respektálni ezeket az urakat. Ivan Weterynarza folytatta : — Kar volt úgy sietni a polgár­mesteri szék betöltésével. Csak idők kérdése volt, hogy aki ma még az uccát sepri, nem lép e mind följebb és följebb a ranglétrán ? Mert tudd meg, hogy az egyik utcaseprő maga Petro Ladowej, Tolstoj rokona, aki­nek neve nem ismeretien az orosz irodalomban. Ez teljesen át van hatva nagy rokona eszméitől és adatokat gyűjt a mélységben, hogy majdan, a békének tőlünk is óhajtva óhajtott elkövetkeztekor megírja bizonyára

Next

/
Thumbnails
Contents