Esztergom és Vidéke, 1916

1916-02-13 / 12. szám

tábor parancsnoksága a berendezést és bekapcsolást illetőleg a város vezetőségével nemcsakhogy nem tárgyalt, hanem még egy levelet sem váltott, amiben azonban természetesen nem ő volt a hibás, hanem a bérlő társaság, mely a busás haszonnak önmaga számára való biztosítása végett a parancsnokság előtt szépen, ildomosán hallgatott a gyámoltalan csendes társról. Tegyük hozzá, hogy a csendes társ meg is érdemelte, hogy a haszonból kinullázzák, mert aki úgy vigyáz a maga jogaira és javára, mint mi, esztergomiak, az még nagyobb pofonok és érvágások elviselésére is igen-igen alkalmas médium. . Ezen egyébként felette elszomorító tényhez nincs mit hozzáadnunk. Legfeljebb, hogy az új polgármestert kérjük: fordítsa majd éber szemeit villanyfejlesztő telepünkre is, mert érdekeink azon a tájon erélyes védelemre szorulnak, e. é. V. A Vatikán veszedelme. Szorongó aggodalommal veszszük észre, hogy Rómában a pápai hatalom fölött veszedelmes felhők kezdenek tornyosulni. A Neue Züricher Zeitung c. szenzációt keltő regényét: „Az esztergomi uccaseprő"-t. Soha jobb alkalma nem volt az adatgyűjtésre, mint itt, Didiék hivatalában. — Nos, és mit csinálnátok, ha a hivatalokba sikerülne bejutnotok ? — Nagyszerű dolgokat. Gyönyörű palotákat, várakat, parkokat, uccákat, mosolygást, jókedvet mind, mind úgy, mint van a mi szeretett Atyuskánk országában. — Szóval, élvezhetnők az orosz közigazgatás áldásait ? — Igen. Persze, tekintettel azonban a város szűkös anyagi viszonyaira, ezek a szépségek, jóságok nem lehetnének egyelőre valódiak. Annyira azonban, hogy az idegenforgalmat és a képeslevelezőlapvásárlókat kielégítse, hamarosan vihetnők. Mesterek vagyunk mi ebben! — Potemkin óta! Hagyd el Ivan Weterynarza, úgy mi is tudjuk. Sőt eddig majdnem teljesen így volt minálunk. Hogy ezután miképen lesz, Isten tudja! De nyugodtak lehettek, otthon erezhetitek magatokat még jó darabig Esztergomban . . . Iván uj cigarettára gyújtott és belépett az egyik szigeti mulatóba. Nagyon hivott engemet is, de én siettem, mert meg akartam örökíteni e beszélgetésünket — az utókor számára. HiflUSZ svájci napilap megbízható forrásból jelenti azt a lesújtó hirt, hogy az 1916. év végzetes határkövet fog jelenteni egyháztörténelmünkben. Szomorkodva érzik a pápa hivei, hogy a Vatikán naprólnapra válságosabb helyzetbe kerül. Köztudomású, hogy mikor a íölháboritó olasz hitszegés megtörtént, az olaszok teljesen biztosnak hitték nemzeti vállalkozásuk sikerét. Ma azonban már a leghangosabb izgatók sem mernek Olaszország győzelmében hinni. Az Olasz kormány elég óvatosan azt hirdette, hogy a háborút Ausztria és Magyarország ellen az olasz nép követelte. Forradalom vagy trónváltozás tört volna ki, ha a kormány meg nem hajlik a közvélemény előtt. Csakhogy azóta már Itália összes városait a tömérdek sebesült és beteg katonák kitörő kétségbeesése készíti elő a lázongásra. Az olasz szabadkőművesek a kormány sugalatára forradalom lavináját a Vatikán felé irányítják, mert azt hangoztatják lármás sajtójuk uccai termékei, hogy a háború kudarcának a németekkel és magyarokkal érző pápa az oka. A római szabadkőműves páholy nagymesterének Náthánnak, az egykori polgármesternek lapja, a Tribuna nyíltan azt hirdeti, hogy XV. Benedek pápa ezt a politikát követi: „ha az antant államai béketárgyalást akarnának, azt már holnap meg lehetne kezdeni". Tehát nyilvánosan azzal vádolja, hogy a német békét akarja az antant hatalmakra erőszakolni. Egyéb hasonszerű olasz napilapok pedig azt bizonyítják, hogy a római katolikussák már meghasonlott a pápával a Vatikán szerencsétlen politikája miatt. Valamennyi pápa ellenes római újság azután titkos rendőrökkel kémlelteti a Vatikán környékét. Ezek a bérencek egész nap levelezőlapokat árulnak és arra lesnek, mi történik a Portone di Bronso-n, ki járul a szentszék elé és meddig tárgyal vele. Ilyen forrásokból erednek azok a „megbízható* adatok", melyek azt hirdetik, hogy a pápa német érzelmű, a római nemesség klerikális része, a német és magyar fegyverek döntő győzelmében hisz, de még abban is, hogy a békekongresszuson, ahol római kérdés eldől, a pápa fog elnökölni. Ilyen szemenszedett hazug hírekkel mételyezik a római népet. Aki ismeri Rómát, az jól tudja, hogy a pápai svájci-gárda szállásától néhány lépésnyire kapott állami engedelmet a Giordano Bruno hírhedt klubbjának meghonosítására. A római kormány tehát teljesen rendelkezik a veszedelmes anarhisták darázsfészkével, mert sohasem veszi rossz néven, ha a Vatikán tövében bármikor tüntető gyűlést rendez a pápa ellen. Az ilyenformán irányított forradalmárok tűzfészkét a szabadkőművesek sajtója hidalja át a csőcselékkel, mely a háborús világban hiénaétvággyal éhes valami dus zsákmányra. A cudar üzelmekkel szemben a római katolikus Corriere d

y Italia hivatalosan kinyilatkoztatta, hogy a Szentszék semmiféle lépést sem tett a béketárgyalás ügyében. A németek és magyarok részéről pedig egyáltalán nem terjesztettek eléje ilyen értelmű javaslatot. A pápa a nehéz időkben inkább enyhíteni óhajtja tevékenységével az emberiség súlyos helyzetét. Végül a hivatalos lap őszintén kimondotta, hogy teljesen valótlan az az elterjedt híresztelés, mintha XV. Benedeké béketárgyaláson akarná megoldani a római kérdést. A Vatikán lapja cáfolatát azonban egyetlenegy szabadkőműves lap sem közölte. A világ sok millió katolikusa tehát méltán aggódhatik a Szent atya súlyos helyzete miatt, melyen azonban nem segíthet. Annyi meglepetése volt azonban már a mostani háborúnak, hogy erős bizalommal merünk hinni az igazság oltalmában és a megtámadt Vatikán biztos védelmében. Dr. Kőrösy László. Egy városrész érdekében. (V. I.) Talán nem teszek rossz szolgálatot az egész város közönségének, ha most, midőn városunk új korszakának hajnalán felhívom az illetékesek figyelmét Szentgyörgymező városrészre. A közösségnek mindenesetre érdekében áll a fejlődés, mert csak ennek a nyomában szokott mutatkozik a vagyonosodás, ami viszont ismét érdeke mindenkinek, mert csak ez tudja előbbre vinni a város gazdasági érdekeit. És most mikor a múlttal szakítani kivan az egész város, nem térhet ki ezen városrész polgárainak jogos, méltányos kívánságai elől. Szentgyörgymezőn már jó néhány ház épült fel az utóbbi időben, amely néhány intelligens családnak adna lakóhelyet, de majdnem kivétel nélkül lakatlanul állanak, mert míg egyrészről távol esik a központtól, másrészt az utjai olyan|állapotban vannak, hogy tél viz idején nyakig járhat az odaköltözött család a sárban. Az utakon évek óta semmi javítás nem történt és nem egyszer történik meg, hogy a templom-téren tengelyig süllyed a kocsi a feneketlen sárban. Az árvaház elé ugyan egy izben hordtak cserépsindely törmeléket, ami persze csak arról volt jó, hogy száraz időben téglavörös por szálljon be az árvaház ablakain és nedves időjárásban pedig vörös sarat dagasszanak az arra járó fogatok. Ezen széles ucca különben tele van pocsolyával és ez talán mégsem megfelelő környezet a drága pénzen alapított leányárvaháznak. Amig a többi városi iskola az 1914—15. tanévben teljesen mentes volt a katonaságtól, addig a szentgyörgymezői iskolában csak hetekre szorítkozott a tanítás katonai elszállásolás miatt, sőt megtörtént az is, hogy fertőző betegekkel rakták meg az árvaházat és e városrész közepén álló olvasókörbe trachomas betegeket helyeztek el, akik a téren levő közkutat használták. Ezen tények mind azt bizonyítják, hogy nem volt aki ezen városrész érdekeivel törődjék. Nem csekély hátránya ezen városrésznek, hogy nagyon messze esik a postától. Egy utalvány, ajánlott levél, csomag miatt félnapot kénytelen a feladó elmulasztani. Az idő pedig még Szentgyörgy mezőn is pénz. Az ott levő két ipartelep kénytelen volt külön embert tartani csak azért, hogy a feladásokat időben eszközölhesse. Ide a közönség érdekében okvetlenül kell egy fiók postát állítani és ezt nagyon melegen ajánljuk a posta-felügyelő úr figyelmébe, mert ennek hiánya is egyik oka az üresen álló lakásoknak, de meggátlója a további építkezéseknek is. Az ottani rendőrőrsön a háború kitöréséig volt telefon, de azóta ez sincs. Ha valami veszedelem tör ki, erről idejekorán a lakosságnak nem áll módjában akár a tűzoltóságot, akár esetleg az orvost értesíteni, tehát dacára, hogy a város kötelékébe tartozik ezen rész, teljesen elszigetelve áll. Ezek mind olyan dolgok, emelyek sérelmességük mellett még a fejlődést is megakadályozzák, már pedig ez közérdek szempontjából nem tűrhető állapot. Teljesen közérdek szempontjából hívjuk fel az illetékes hatóság figyelmét ezen dolgokra és hisszük, hogy belátva a kívánság jogos voltát vissza fogja állítani a telefont, s mindent elkövet egy fiók posta létesítésére. A normális idők beálltával pedig az utakra is nagyobb gondot fog majdan fordítani a város. HÍREK. 20°l 0» Az általános, nagy drágaság arra késztette az államot, amely különben nagyon szűkmarkú szokott lenni a kisebb tisztviselőkkel szemben, hogy drágasági pótlékot adjon a nyomorúsággal küzdő alkalmazottjainak. Egyesek, társulatok és