Esztergom és Vidéke, 1916
1916-12-31 / 101. szám
POUTÍHRÍ és TRRS SZERIEFZTŐSÉG ÉS KI/-DOHlVA” AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT II LF.TÓ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ I LŐFiZfTŰS' ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖ.DZRDÖKFÉLFLŐS SZiRKESZTÖ: DR RÉTHEI ERIKKEL MARIÁN. FÖMUMKATÁRS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ ULAJDOXOSOC: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRA* : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA EMZETÜNK szemében a fejedelem megkoronázása kezdettől fogva jóval nagyobb fontosságú szertartás és ünnep, mint más nemzeteknél. Azoknál inkább csak hagyományos cerimónia különösebb benső tartalom és következmény nélkül. Nálunk ellenben olyan állami aktus, mely az új országfőnek igazi uralkodói karaktert ad s a nemzetben az alattvalói érzelmet szinte vallási kötelességre emeli. Nekünk csak a koronázással válik királyunk Istentől rendelt fejedelmünkké, akinek szoros kötelességgel tartozunk. Gyönyörűen fejezi ki ezt Katona József, mikor Bánk bán-jának ősmagyar Peturját így beszélteti: „Görög, gubás, bojér, olasz, német, zsidó, nekem, mihelyt fejét a korona diszesíti, mindegy az, mert szent előttem a királyom !“ IV. Károly király személye a Buda várában tegnap végbement koronázással valóban szentté lett előttünk, aki iránt ezentúl nem puszta kényszerűségből, hanem öntudatos kegyeletből érzünk engedelmességet. A tegnapi fényes koronázási ünnepséget az egész nemzetből csak pár ezren élhették át a helyszínén ; ámde a távollevők millióinak szíve is ott dobogott Buda várában: s abban a pillanatban, mikor Sz. István koronáját ifjú uralkodónknak fejére tették, mindnyájunk leikéből szállt ég felé koszorús költőnk hő imája: „Isten, segíts, kitt ályok Istene. Emeld fel hozzád a király szívét, Értelme légyen, mint napod szeme, Hogy végiglássa roppant nemzetét, Hogy aki fényben, milliók felett van, kegyen dicsőbb erényben, hatalomban !“ IV. Károly, immár apostoli királyunk hódító fiatalságán kívül annyi biztató jó tulajdonsággal felruházva foglalta el Sz. István trónusát, mint fiabsburg-elődei közül csak kevesen. Minden jel azt mutatja, azzal kecsegtet, hogy uralkodása alatt valóra fog válni az a századok óta hiába várt arany idő, amikor végre meg fogjuk egymást érteni s boldogulásunkat teljesen egy úton keresni. Nem lehet tagadni, hogy 400 esztendő óta köztünk s királyaink közt sok félreértés, megnemértés és áldatlan harc volt, melyekből mai napig sebek maradtak bennünk. Sebek, melyek még mindig nem hegedtek be teljesen, sebek, melyek még mindig fel-felújulnak: „recrudescunt.“ IV. Károlynak legszebb, legapostolibb hivatása, hogy e százados sebeinket végleg meggyógyítsa. A magyar nemzet főleg ezt várja, ezt reméli tőle; s ha egyszer eléri, nem lesz boldogabb nép a földön nálunk és nem lesz szere- tettebb uralkodó nála. Mi mindent készek vagyunk áldozni érte s családjáért — „vitám et san- guinern“ csak értsen meg bennünket, vesse ki szívéből a múltból kísérteiként visszajáró hungarophobiát és mint a maga jogos igazát kereső önérzetes nemzettel bánjék velünk. Erősen hisszük, hogy az, kinek első uralkodói tette a nevelői iránt való hálának gyönyörű kimutatása volt, annak finom, gyengéd lelkülete mi irántunk is tud majd érdemünk szerint méltányos lenni. A magyar nemzet kétségkívül ő alatta fogja elnyerni a múltjánál, áldozatainál s erejénél fogva megillető nemzetközi helyét, vagy soha. Az igazi Isten szíve szerinti királynak legszebb hivatása, hogy népét azzá tegye, amivé lenni akar. Vájjon van-e okunk tehát kételkedni benne, hogy IV. Károly királyunk, kiben valamennyien a Gondviselésküldötte királyt látjuk, mindenképpen segíteni, vezetni fog bennünket méltó helyünk kivívásában ? Ezért az egész nemzet jó kívánsága és bizodalma kíséri őt a koronázás diadalútján: „Fény nevére, áldás életére!“ Esztergom, 1916 XXXVIII. évfolyam 101. szám Vasárnap, december 31 A KIRÁLYKORONÁZÁS.
