Esztergom és Vidéke, 1916
1916-12-10 / 97. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. december 10 . selők, kikben igazi komoly jóakarat van, ha kevesebben vannak is, fogjanak már össze egyszer a polgármesterrel és végezzenek gyökeres korrekciót a városházán. Tövis.-♦ Illúziók. Igen tisztelt szerkesztőség! „Haj, fogak és illúziók nélkül születünk, haj, fogak és illúziók nélkül halunk meg.“ ; Ez volt Arany László Hűbele Balázs c. komikus eposzának mottója. Azóta a nagy Arany János egyetlen fia is meghalt. De a Hűbele Balázsok halhatatlanok, mert ezek az urak ma, más jelmezben, a háború elefánttá hizott piócái. Nem ezekről a parvenű élős- diekről ejtek szót kedves lapunkban, hanem a háborús illúziókról elmélkedem. Ilyen illúzióm volt, hogy derék önkéntes fiam, ki az orosz harctér névtelen hőseihez tartozott, mint babérkoszorus hadnagy fog hazaérkezni. Ketesz- tendei gyilkos küzdelem után valóban hazaérkezett az örökkévalóság panteonjába. Bátyám remek leányának az voltlegtündöklőbb illúziója, hogy daliás vőlegényét az olasz harctér véres sziklái közt megvédte az ő hűséges szerelme és forró imája. Fölvértezték valóban már őt is a halhatatlanság országának óriási légiójában. Azóta a fehérruhas menyasszony velem együtt sötét gyászt viselt. Sógorom ragyogó tehetségű, zeneköltő fia pedig családja sze- mefénye maradt az oláh harctéren is. Fényes jövő kecsegtette. Szülei illúziói fölségesen ragyogtak. És a kegyetlen háború rettenetes tragédiája szerint a lángszellemű ifjú mind a két szemevilágát elvesztette. Ilyen megrendítő családi események kétségbe ejtenék azt, kinek erősebb a fájdalma, mint lelkiereje. Az én jo uram velem együtt már nem gyászolja a mi kedves hőseinket, mert hozzá méltó óhajt lenni az ő kis öccse is. Örökre él a mi szivünkben. Sohasem vádoltuk az élet Urát a rettenetes csapások miatt. Épen azért a szomorú csapás nemsokára vigasztaló büszkeséggé változott családunkban. Hiszen odaadtuk drága kincsünket mindnyájunk édesanyjának, legdrágább hazánknak. Ezzel az áldozattal is gyarapodik a hazaszeretetünk szentsége. A gyászruhás szép menyasz- szony már elsírta legkeserübb könnyeit, elszenvedte a világ legnagyobb kínját és nemes szíve nem törött meg, hanem megerősödött. Megdicsőült hős vőlegénye a menyországban vár reá az ő üdvözítő illúziója szerint. Sógorom egyetlen fiáért kárpótolja őket és maga a Mindenható a világtalannak szintén íényes zenei tehetségű nővérével, ki csodálatos lelki erejével fölemelte összetört szüleit az örökbánat örvényéből a vigasztaló hit gránit sziklájára. Valamennyi földi illúziónkért tehát az égi illúziókban kere sünk kárpótlást. Az atyai az anyai, a testvéri, az arai és a rokoni szív sebére leggyogyí- tóbb ír az, hogy a mi Megváltónk és édesanyja, a Máter Do- loroza érettünk szenvedett leírhatatlan világfájdalmára gondolunk. Óriási szenvedést követett a világ megváltása. Óriási szenvedéssel áldozunk mi is hazánk megváltásáért. Ilyen égi illúziókba emelkednek tehát a mi földi illúzióink. Ezeket az enyhítő sorokat óhajtotta hasonló sorsú, de még vigasztalan felebarátai számára vigasztalásul nyilvánosságra hozni Egy anya. A Sétahely Szépítő Egyesület választmányi ülése. Meglepő sikerekről, szép alkotásokról és nemes törekvésekről számolt be Bleszl Ferenc kir. tanácsos, takarékpénztári igazgató a Sétahely Szépítő Egyesület legutóbbi választmányi ülésén. Újból megnyilvánult, hogy faradhatatlan munkássággal, önzetlen ügybuzgalommal és lelkes vezetéssel még szerény anyagi eszközökkel rendelkező egyesület is sikeresen működhetik és szép terveket valósíthat meg. A Bleszl Ferenc elnöklete és a bizottsági tagok élénk érdeklődése mellett lefolyt ülésről a következőket jegyeztük fel: Erős Rezső bizottsági tag az ülés megnyitása előtt meleg szavakkal köszöntötte az elnököt, királyi tanácsossá történi legkegyeimesebb kine- veztetése alkalmával, amire Bleszi Ferenc köszönetét mondva, az ülést .megnyitotta. Elsősorban a taggyűjtés fényes eredményéről tett jelentést és megállapította. hogy az eredmény meglepő és valóságos korszakot alkot az egyesület életében. — Ez évben 115 új tag lépett be az egyesületbe, számuk ezáltal 143 ról 258-ra emelkedett, Majd jelenti, hogy a kisdunaparti sétány teljesen készen van. A sok munkát, fáradságot siker koronázta és az 1 és fél km. hosszú sétány máris közkedveltté vált a közönség körében. Örömmel vette a bizottság tudomásul, hogy a Szenttamás hegy kopár hegyoldalába tervezett utak is teljesen készek és sikerültek. — A kálvária útjainak és lépcsőinek rend- behozatalairól szóló jelentés is osztatlan megelégedést és örömet keltett. — Az ültetések, bár nem egész sikerültek, mégis erős lehet a remény, hogy az egyesület faradozásait jövőre már siker fogja koronázni. Keményfy Kálmán Dániel bizottsági tag szólásra emelkedve, köszönettel adózott az egyesületnek, különösen pedig agilis vezetőjének, amiért a Kálvária hegy rendbehozatalát is kitűzte célul. — Egyben háláját és köszönetét fejezte ki az egyesület lelkes támogatóinak is, a Biboros Hercegprímásnak és a mélt. Főkáptalannak, kik nemes adományaikkal járultak hozzá a Kálvária lépcsőinek és kövezetének jókarba helyezéséhez. Az évi kiadásokról tett elnöki jelentésből látható, hogy a kis Duna- partra és Szenttamásra ez évben, e hó közepéig 4099 K. 82 fillért fizetett ki az egyesület, de ez az összeg is megtérült azonban legnagyobbrészt nagylelkű adományokból. Ezek letárgyalása után, az uj honvédtemető elhanyagolt állapotát vázolta elnöklő Bleszl Ferenc és kör- vonalozta azokat a terveket, amelyek szerint hős katonáink sírjai méltóképen volnának rendezve és hősöket megillető módon feldíszítve. A minden tekintetben szépen kidolgozott tervről most csak azt közöljük, hogy a bizottság örömmel határozta el a tervbe vett munkálatok elkészítését. Végül jelentést tett az elnök azokról a tárgyalásokról, a melyeket a hősök emlékét megörökítő emlékoszlop ügyében a Herceg-prímás Ő ke- gyelmességével folytatott. — A többféle terv közül azon ideával barátszinházi ismerőst evidenciában tartani nem valami szellemes szórakozás. A páholyvizit pedig páratlan unalom. — Sőt veszedelmes Vilinek a Vígban. — De nem magának, Dolly. Tudja-e ki az a favorit ? Ma délátán derítettem ki, hogy az a párizsi asz- szony egy olyan elsőrendű hadi- szállító kedvese volt, kinek elsőrendű katasztrótája után Genfbe menekült, mert őt is bekalitkázták volna. És ez a jómadár került Genfben Vili kalatkájaba ! Nem mulatságos ez a fordulat ? — Jobban érdekel az új vígjátéknál. — Nos. Ha tudná Vlili, hogy ki az a démon, rögtön megszabadulna tőle. Ha tudná a genfi rendőrség, hogy hová tűnt el az a veszedelmes nő, akkor nem üdülne tovább a városligeti bérelt villában. De úgy kell Vilinek ! — Én sem sajnálom, ha végre póruljár. Két esztendős házasok vagyunk és nem a családi boldogságról álmodott az uram, hanem bo- nyodolmas kalandokról. Elvégre én is ráuntam már erre a sportra. — Természetes, Dolly. Vili nem méltó magához, mert nem romlott hozzá. Ezen a tűrhetetlen helyzeten azonban segítenünk kell. — Én még ma este haza megyek édesanyámhoz, — jegyezte meg a szép báróné. — Az én kíséretemben, Dolly ! A báró ekkor nem a színpadra, hanem saját kínpadjára figyelt. Nem érdekelte már a vörös macska duru- zsolása vagy hízelgése. Valami undor fogta el, mikor a szép ördög tenyerét kezdte csiklandozni. Valami rendkívüli érzés parancsolta neki, hogy rögtön otthagyja helyét. Épen véget ért az első fölvonás, mikor a báró eltűnt. A lustálkodó szomszédné rögtön követte. A lelkes tapsok után megjelent a diadalma san mosolygó vígjátékíró néhány művésznő és művész társaságában. A báróné diadalmasan így szólott szomszédjához : — Most már vége a mi villámhárító előadásunknak is. Bámulom a maga zsenális rendszerét Rihárd. Maga túljárt az uram fifikáján. De pompásan sikerült. És most kisérjen haza. Eltávoztak az első felvonás után. Odahaza folytatódott a második. — Dolly édesanyja, a kiváló műveltségű méltóságos asszony tárt karokkal ölelte keblére egyetlen drágakincsét. — Rendben vagyunk, méltóságos asszony ! — szólott az ügyvéd nyugodtan. — Ez a lecke menti meg Vili becsületéi és boldogságát. Vidáman vacsoráztak az ebédlőben, mikor megszólalt a villamos csengő. Rihárd előszobába sietett. A két nő tovább falatozott. Vili érkezett meg és mosolyogva kezet nyújtott házibarátjának : — Becsületszavamra mondom kedves Rihárd, hogy mától kezdve lemondok örökre minden léhaságról. — Tiszta már a levegő ? — A jó madár Bécsen át Genfbe utazott egy detektivvel. Megbocsát-e Dolly ? — Kérdezd meg tőle ! Ekkor karon fogva vezette be az ebédlőbe. A bárónő eléje rohant karjai közé zárta és azután így szólott lelkesen : — Ezentúl jobban vigyázok reád Vili, mint te én ream ! Villámhárító vígjáték valóban csattanósan végződött. Valamennyi szereplő pompásan játszott benne. Körösy László. koztak meg, hogy a Szenttamás hegy oly exponált helyére emeltessék a monumentális emlék, mely a város több pontjáról látható volna. — Fényes történelmi múltai bíró, ősi városunknak igazán díszére válna, ha a Hősök monumentális emlékoszlopa, vagy csarnoka messziről hirdethetné hőseink iránti hálánkat és kegyeletünket. — Ez emlékműbe aztán megörökítetnének az esztergomi, és 26- ik gyalogezredben szolgált esztergom- megyei hősi halált halt katonák nevei. E célra a takarékpénztár nagylelkű adományából 5000 K-ja már van az egyesületnek, amiért is az elnökség megbízást kapott, hogy ez ügyben alkalmas időben intézkedhessen. Jegyzett=e már hadiköí= csont? ☆ Adakozzunk a katonák és hadiárvák karácsonyára! ☆ Ha boldog akarsz lenni — végy cipőt egy hadiárvának!
