Esztergom és Vidéke, 1916

1916-12-10 / 97. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. december 10 . selők, kikben igazi komoly jó­akarat van, ha kevesebben vannak is, fogjanak már össze egyszer a polgármesterrel és végezzenek gyökeres korrek­ciót a városházán. Tövis.-♦ Illúziók. Igen tisztelt szerkesztőség! „Haj, fogak és illúziók nél­kül születünk, haj, fogak és illúziók nélkül halunk meg.“ ; Ez volt Arany László Hűbele Balázs c. komikus eposzának mottója. Azóta a nagy Arany János egyetlen fia is meghalt. De a Hűbele Balázsok halhatatlanok, mert ezek az urak ma, más jelmezben, a háború elefánttá hizott piócái. Nem ezekről a parvenű élős- diekről ejtek szót kedves lapunk­ban, hanem a háborús illúzi­ókról elmélkedem. Ilyen illúzióm volt, hogy de­rék önkéntes fiam, ki az orosz harctér névtelen hőseihez tar­tozott, mint babérkoszorus had­nagy fog hazaérkezni. Ketesz- tendei gyilkos küzdelem után valóban hazaérkezett az örök­kévalóság panteonjába. Bátyám remek leányának az voltlegtündöklőbb illúziója, hogy daliás vőlegényét az olasz harc­tér véres sziklái közt megvéd­te az ő hűséges szerelme és forró imája. Fölvértezték való­ban már őt is a halhatatlanság országának óriási légiójában. Azó­ta a fehérruhas menyasszony velem együtt sötét gyászt viselt. Sógorom ragyogó tehetségű, zeneköltő fia pedig családja sze- mefénye maradt az oláh harc­téren is. Fényes jövő kecseg­tette. Szülei illúziói fölségesen ragyogtak. És a kegyetlen há­ború rettenetes tragédiája sze­rint a lángszellemű ifjú mind a két szemevilágát elvesztette. Ilyen megrendítő családi ese­mények kétségbe ejtenék azt, kinek erősebb a fájdalma, mint lelkiereje. Az én jo uram velem együtt már nem gyászolja a mi ked­ves hőseinket, mert hozzá mél­tó óhajt lenni az ő kis öccse is. Örökre él a mi szivünkben. Sohasem vádoltuk az élet Urát a rettenetes csapások miatt. Épen azért a szomorú csapás nemsokára vigasztaló büszke­séggé változott családunkban. Hiszen odaadtuk drága kincsün­ket mindnyájunk édesanyjának, legdrágább hazánknak. Ezzel az áldozattal is gyarapodik a hazaszeretetünk szentsége. A gyászruhás szép menyasz- szony már elsírta legkeserübb könnyeit, elszenvedte a világ legnagyobb kínját és nemes szíve nem törött meg, hanem megerősödött. Megdicsőült hős vőlegénye a menyországban vár reá az ő üdvözítő illúziója sze­rint. Sógorom egyetlen fiáért kár­pótolja őket és maga a Min­denható a világtalannak szintén íényes zenei tehetségű nővéré­vel, ki csodálatos lelki erejével fölemelte összetört szüleit az örökbánat örvényéből a vigasz­taló hit gránit sziklájára. Valamennyi földi illúziónkért tehát az égi illúziókban kere sünk kárpótlást. Az atyai az anyai, a testvéri, az arai és a rokoni szív sebére leggyogyí- tóbb ír az, hogy a mi Megvál­tónk és édesanyja, a Máter Do- loroza érettünk szenvedett leír­hatatlan világfájdalmára gon­dolunk. Óriási szenvedést kö­vetett a világ megváltása. Óri­ási szenvedéssel áldozunk mi is hazánk megváltásáért. Ilyen égi illúziókba emelked­nek tehát a mi földi illúzióink. Ezeket az enyhítő sorokat óhaj­totta hasonló sorsú, de még vi­gasztalan felebarátai számára vi­gasztalásul nyilvánosságra hozni Egy anya. A Sétahely Szépítő Egye­sület választmányi ülése. Meglepő sikerekről, szép alkotá­sokról és nemes törekvésekről szá­molt be Bleszl Ferenc kir. tanácsos, takarékpénztári igazgató a Sétahely Szépítő Egyesület legutóbbi választ­mányi ülésén. Újból megnyilvánult, hogy faradhatatlan munkássággal, önzetlen ügybuzgalommal és lelkes vezetéssel még szerény anyagi esz­közökkel rendelkező egyesület is si­keresen működhetik és szép terveket valósíthat meg. A Bleszl Ferenc elnöklete és a bizottsági tagok élénk érdeklődése mellett lefolyt ülésről a következőket jegyeztük fel: Erős Rezső bizottsági tag az ülés megnyitása előtt meleg szavakkal köszöntötte az elnököt, királyi taná­csossá történi legkegyeimesebb kine- veztetése alkalmával, amire Bleszi Ferenc köszönetét mondva, az ülést .megnyitotta. Elsősorban a taggyűjtés fényes eredményéről tett jelentést és meg­állapította. hogy az eredmény meg­lepő és valóságos korszakot alkot az egyesület életében. — Ez évben 115 új tag lépett be az egyesületbe, számuk ezáltal 143 ról 258-ra emel­kedett, Majd jelenti, hogy a kisdunaparti sétány teljesen készen van. A sok munkát, fáradságot siker koronázta és az 1 és fél km. hosszú sétány máris közkedveltté vált a közönség körében. Örömmel vette a bizottság tudo­másul, hogy a Szenttamás hegy ko­pár hegyoldalába tervezett utak is teljesen készek és sikerültek. — A kálvária útjainak és lépcsőinek rend- behozatalairól szóló jelentés is osz­tatlan megelégedést és örömet kel­tett. — Az ültetések, bár nem egész sikerültek, mégis erős lehet a remény, hogy az egyesület faradozásait jövőre már siker fogja koronázni. Keményfy Kálmán Dániel bizott­sági tag szólásra emelkedve, köszö­nettel adózott az egyesületnek, külö­nösen pedig agilis vezetőjének, ami­ért a Kálvária hegy rendbehozatalát is kitűzte célul. — Egyben háláját és köszönetét fejezte ki az egyesü­let lelkes támogatóinak is, a Biboros Hercegprímásnak és a mélt. Főkáp­talannak, kik nemes adományaikkal járultak hozzá a Kálvária lépcsőinek és kövezetének jókarba helyezéséhez. Az évi kiadásokról tett elnöki je­lentésből látható, hogy a kis Duna- partra és Szenttamásra ez évben, e hó közepéig 4099 K. 82 fillért fizetett ki az egyesület, de ez az összeg is megtérült azonban legnagyobbrészt nagylelkű adományokból. Ezek letárgyalása után, az uj hon­védtemető elhanyagolt állapotát vá­zolta elnöklő Bleszl Ferenc és kör- vonalozta azokat a terveket, ame­lyek szerint hős katonáink sírjai mél­tóképen volnának rendezve és hő­söket megillető módon feldíszítve. A minden tekintetben szépen ki­dolgozott tervről most csak azt kö­zöljük, hogy a bizottság örömmel határozta el a tervbe vett munká­latok elkészítését. Végül jelentést tett az elnök azok­ról a tárgyalásokról, a melyeket a hősök emlékét megörökítő emlékosz­lop ügyében a Herceg-prímás Ő ke- gyelmességével folytatott. — A több­féle terv közül azon ideával barát­szinházi ismerőst evidenciában tar­tani nem valami szellemes szórako­zás. A páholyvizit pedig páratlan unalom. — Sőt veszedelmes Vilinek a Vígban. — De nem magának, Dolly. Tud­ja-e ki az a favorit ? Ma délátán de­rítettem ki, hogy az a párizsi asz- szony egy olyan elsőrendű hadi- szállító kedvese volt, kinek elsőren­dű katasztrótája után Genfbe mene­kült, mert őt is bekalitkázták volna. És ez a jómadár került Genfben Vili kalatkájaba ! Nem mulatságos ez a fordulat ? — Jobban érdekel az új vígjá­téknál. — Nos. Ha tudná Vlili, hogy ki az a démon, rögtön megszabadulna tőle. Ha tudná a genfi rendőrség, hogy hová tűnt el az a veszedel­mes nő, akkor nem üdülne tovább a városligeti bérelt villában. De úgy kell Vilinek ! — Én sem sajnálom, ha végre póruljár. Két esztendős házasok va­gyunk és nem a családi boldogság­ról álmodott az uram, hanem bo- nyodolmas kalandokról. Elvégre én is ráuntam már erre a sportra. — Természetes, Dolly. Vili nem méltó magához, mert nem romlott hozzá. Ezen a tűrhetetlen helyzeten azonban segítenünk kell. — Én még ma este haza megyek édesanyámhoz, — jegyezte meg a szép báróné. — Az én kíséretemben, Dolly ! A báró ekkor nem a színpadra, hanem saját kínpadjára figyelt. Nem érdekelte már a vörös macska duru- zsolása vagy hízelgése. Valami un­dor fogta el, mikor a szép ördög tenyerét kezdte csiklandozni. Valami rendkívüli érzés parancsolta neki, hogy rögtön otthagyja helyét. Épen véget ért az első fölvonás, mikor a báró eltűnt. A lustálkodó szomszédné rögtön követte. A lelkes tapsok után megjelent a diadalma san mosolygó vígjátékíró néhány művésznő és művész társaságában. A báróné diadalmasan így szólott szomszédjához : — Most már vége a mi villám­hárító előadásunknak is. Bámulom a maga zsenális rendszerét Rihárd. Maga túljárt az uram fifikáján. De pompásan sikerült. És most kisér­jen haza. Eltávoztak az első felvonás után. Odahaza folytatódott a második. — Dolly édesanyja, a kiváló művelt­ségű méltóságos asszony tárt ka­rokkal ölelte keblére egyetlen drá­gakincsét. — Rendben vagyunk, méltósá­gos asszony ! — szólott az ügyvéd nyugodtan. — Ez a lecke menti meg Vili becsületéi és boldogságát. Vidáman vacsoráztak az ebédlő­ben, mikor megszólalt a villamos csengő. Rihárd előszobába sietett. A két nő tovább falatozott. Vili érkezett meg és mosolyogva kezet nyújtott házibarátjának : — Becsületszavamra mondom kedves Rihárd, hogy mától kezdve lemondok örökre minden léhaságról. — Tiszta már a levegő ? — A jó madár Bécsen át Genf­be utazott egy detektivvel. Megbo­csát-e Dolly ? — Kérdezd meg tőle ! Ekkor karon fogva vezette be az ebédlőbe. A bárónő eléje rohant karjai közé zárta és azután így szó­lott lelkesen : — Ezentúl jobban vigyázok reád Vili, mint te én ream ! Villámhárító vígjáték valóban csattanósan végződött. Valamennyi szereplő pompásan játszott benne. Körösy László. koztak meg, hogy a Szenttamás hegy oly exponált helyére emeltessék a monumentális emlék, mely a város több pontjáról látható volna. — Fé­nyes történelmi múltai bíró, ősi vá­rosunknak igazán díszére válna, ha a Hősök monumentális emlékoszlopa, vagy csarnoka messziről hirdethetné hőseink iránti hálánkat és kegyele­tünket. — Ez emlékműbe aztán meg­örökítetnének az esztergomi, és 26- ik gyalogezredben szolgált esztergom- megyei hősi halált halt katonák nevei. E célra a takarékpénztár nagy­lelkű adományából 5000 K-ja már van az egyesületnek, amiért is az elnökség megbízást kapott, hogy ez ügyben alkalmas időben intézked­hessen. Jegyzett=e már hadiköí= csont? ☆ Adakozzunk a katonák és hadiárvák karácsonyára! ☆ Ha boldog akarsz lenni — végy cipőt egy hadiárvának!

Next

/
Thumbnails
Contents