Esztergom és Vidéke, 1916
1916-12-10 / 97. szám
Esztergom, 1916 XXXVIII. évfolyam 97. szám Vasárnap, december 10 POUTimtés TBRSFIDfíLMlLfíR SZER> ESZTÓSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS: ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖID2NDŐK A költségvetési közgyűlésről több elszomorító, mint vigasztaló végső eredményt kell megállapítanunk. Igaz, hogy ez más alkalmakkor, régebben se volt külömben ; de ezúttal mégis feltűnően nagy az elszomorító mozzanatok száma a vigasztalókkal szemben. Mit ér nekünk az a biztató jövő, melyet a polgármester állított elénk szép programúi - beszédében, mikor a múltúnk siváron sötét, s a jelenünk se kecsegtet semmi jóval ! Mikor látjuk, tudjuk, hogy egy ember ereje édes-kevés azon tömérdek személyi és tárgyi akadály elhárítására, mely boldogulásunknak közismereten útját állja ! Bárcsak elégséges lenne ! — szakadt fel a sóhajtás önként a „Esztergom és Vidéke“ tárcája. A gép puskás. Kis Ferenczy Jóska szép Magyarországon Sokszor merengett a háborús világon S csak tizenhat éves, bátor■ gyérekésszel, Nem töröáve bajjal, fáraásággal, vésszel Katonának vágyott a szíve, a lelke, Örömét a harcban, háborúban lelte S igy lett géppuskása kapitány úr Nagynak, Kit most úgy szeretnek, akii el nem hagynak. Lombhullató őszben derüli nappal, széppel Támadott a muszka keménységgel, hévvel . ■ ■ Jöttek az erdőből sűrűn, mint a méhek, Tüzérség segített rajzó tömegének ■ ■ . Szakadatlan zúgott ólomzápor . ■ ■ gránát ■ ■ ■ Csak úgy nyögte árkunk rettenetes számát ■ ■ ■ Egy telibe csapta a gépfegyver standot S elnémított benne minden élő hangotDe mintha az Isten nézné ezt az égből, Kibújik a gyermek a roncs födözékből ■ ■ ■ Állítja a puskát ■ ■ ■ megnyomja a gombot ■ .. Az orosz meg épen elérte a dombot — Megszólal a fegyver . ■ • rettentően kattog ■. ■ Az orosz gránát meg körülötte csattog — De csak szórja rájuk a millió átkot És ott Lopusnónál megmenti az árkotFELELŐS SZ2RKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FŐMŰ VKATÁRS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ :ULAJDONOSO '< : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: M NDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA szívünkből ; de a hideg ész szava zuhanyképpen zúgta reá : ne nagyon bízzatok, mert a képviselőtestület nem megy, mint kellene, zárt falanksz- ként a polgármester háta mögött ! Oldott kéve az, mely nagyobb s állandóbb segítség- nyújtásra aligha képes . . . Megmutatta ezt avval is, hogy a legfontosabb közgyűlésre botrányosan csekély számban jelent meg. Ahol a polgárság bizalmának s közös érdekeinek letéteményesei ilyen könnyedén veszik hivatásukat, ott a legkitűnőbb vezető sem fog számottevő javulást előidézhetni. A város polgársága minden bizonnyal megelégedéssel értesülhet a jövő évi elfogadott költségvetésből arról, hogy a pótadója 14 percenttel (150’75% — 140*72%) fog apadni (noha még így is élén jár a magyar vidéki városoknak !) ; s hogy a villamostelepből való jövedelme mérsékeltebben, az erdőből való pedig tetemesen emelkedni fog; valamint hogy az eddig igazán lukszusos tüzőrségre kevesebb lesz a kiadása. Ámde ezen megnyugtató eredményekkel szemben oly elszomorító szimp- tómák vannak, melyek meggátolják, hogy még a mérsékelt optimizmusnak is átengedhessük magunkat. Ilyenek teszem, hogy a mi városi adminisztrációnk még mindig igen kényelmes s hozzá szerfölött költséges. Gondoljuk el, hogy csak díjnokokra (19-re!) 27,196 koronát fogunk kiadni a jövő esztendőben. Ilyen fényűzést, nem tudjuk, melyik más hasonló nagyságú vidéki város enged meg magának, pláne oly nagy rendes tisztviselői szám mellett, mint amekkora minálunk van! Elszomorító az is? hogy egyes fő jövedelmi forrásaink jövedelme a szaporodás helyett stagnál, vagy visszafejlődik. Azután, hogy a város bizonyos vagyonértékeinél még mindig laza a gondviselés. Van, amelyik —- például az értékes könyvtár — egészen ki van vonva a képviselőtestület ellenőrzése alól. Satöbbi, satöbbi. Ilyen viszonyok mellett leg- kevésbbé sem csodálhatni, hogy nálunk oly költségvetési tervezet kerülhet a képviselők kezébe, mely hemzseg a megbotránkoztató, ezrekbe menő ösz- szeadási és kivonási hibáktól. Másutt ilyen munkálatot kereken viszszautasítanának, nálunk meg már múlttal is dicsekedhetik ! Mi csak annyit mondunk minderre, hogy azok a képviAz árkaink előtt csendes a völgy ■ ■ ■ néma ■ • ■ Egy-egy halálhörgés hullik halkan néha ■ - - Könnyebbek a lelkek,. ■ ■ ünnepel az árok, Magam is örömmel nyugodtabban járok - ■ • A Ferenczy Jóska bátor, hősi tette Rommá lőtt\ árkunkat szépen megmentette Kapitány úr büszke is a gyermekére S vitézségi érmet tűzetett mellére. Sipos István. Villámhárító. (Budapesti életkép.) A lipótvárosi báró és bankár csinos házasember és választékos kalandvadász volt. A felesége keresztény vallású, ő pedig felekezet nélküli. Szerette szép és szellemes élettársát, de kalandjait is. A Vígszínházban már sokan ismerték azt a páholyt, a hol néhány nap óta a báró kegyeltje tündökölt lyoni selyemben, párisi gyémánt szentjánosbogárkák fényében és sötét vörös hajdíszében. Hogy a páholynyítogató nő hányszor szolgálta ki a látványos esthajnali csillagot hűsítővel, cukorkával, csemegével vagy virággal, azt a kiváncsiak számontarthatták. Sokan már azt is tudták, hogy a városligeti legszebb villában üdül. Az egyik őszi estén a Magyar Színházban valami érdekes újdonságot adtak elő. A báró két zsöllyét foglalt le. De a premiér előtt a nyugati pályára hajtatott a bécsi gyorsvonathoz. A báróné tehát szívesen fogadta, hogy egyik régi tisztelője a Magyar Szinház előadására meghívta. A monoklis báró és vöröshajú tündére a második sorban helyezkedett el a földszinten, mikor a csillárok már homályosodra kezdettek. A clair-obsenre-ben ekkor az előtte levő üres helyre kisérte a jegyszedő a bárónőt, ki nyugodtan vette át a szinlapot és a messze- látót. A párizsi parfüm átszállingott a báró felé. A nyáron szerezték ezt a francia specialitást Genfben, a hol egyéb csodát is szerzett felesége a divat újdonságok tündérországából. Halkan zsongott-bongott még a szinház közönsége. Ekkor érkezett meg a báróné szomszédja, a főváros leghíresebb ügyvéde szintén in- kognítós hangulatban. Gyöngéd kézszorítással üdvözölte a szép fiatal asz- szonyt : — Sikerült estéje van ma Dolly ! — Köszönöm, Rihárd. — Gina épen most vonult át gyöngélkedő anyósomhoz. Címemet a lipótvárosi kaszinóban hagytam. — A Vili pedig Bécsben keres valami sikerült estét. Ekkor fölvonult már a függöny. A vöröshajú tündér hálásan megsimogatta a báró gyémántos kezét. A bárónő pedig még közelebb simult szomszédjához, ki angolul ezt suttogta : — Az egyik dramaturg rám ismert ebben a külvárosi miljőben. De azt mondtam neki, hogy Földes Imre rokonom és ezzel a villámhárítóval megszabadultam tőle. — En sem voltam még az Operán a Nemzetin és a Vígén kívül másutt. A mi páholyunk mégis csak oázis ehez a nyárspolgári zsölléhez képest. Ezt a halk suttogást alig hallotta más, mint a bárónő figyelmes barátja és a még figyelmesebb báró, mert a többi nézőt a színpad érdekelte. — Milyen jól esik, hogy teljesen ismeretlenek vagyunk ebben a társaságban, — jegyezte meg a báróné — legalább nem kell képmu- tatóskodnunk. — Igaza van Dolly. Néhány száz
