Esztergom és Vidéke, 1916
1916-11-12 / 89. szám
Vasárnap, november 12 Esztergom, 1916 ^ XXXVIII. évfolyam 89. szám SZERK ESZTÓSÉG ES KIaDOHIVA AL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KŐZLÉMÉNYEK TOVÁBBÁ t LÓFIZÉTÉS ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖ DSMDÖK. FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMŰ M KATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ TULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Háborús munkánkról. Mióta nemzetünk fegyver- íorgató fele a harctéren küzd hazánkért, azóta mi idehaza háborús munkánkat vagyunk kötelesek pontosan elvégezni. Az egyházi térfiú lelvúpász- torságban, a tisztviselő hivatalában, a tanár vagy tanító az iskolában, a kereskedő vagy iparos üzletében, a munkás saját vagy más földjén teljesíti társadalmi kötelességeit. Az ügyvéd, az orvos, a hirlapiró és minden egyéb közérdekű tényező szintén háborús munkára van utalva. Mig mi idehaza dolgozunk, addig legszárnyasabb gondolataink a harcterek felé szállnak, ahol oroszok, olaszok és oláhok törtek reánk. Első olvasmányunk ma a világháború mozgalmas eseményeink tudósításai. Szívesen áldozunk a jótékonyság oltárára és bizonyos heroikus megadással türjük a szertelen drágaság választékos kínszenvedéseit. Társadalmi tevékenységünk tehát minden színvonalon háborús munkát jelent. Minden jóravaló magyar hazafi első sorban a háború érdekeit szolgálja, mikor a háborús bajokat férfiasán elviseli, mert ugyanakkor föntartja távollevő véreink otthonát és itthoni érdekeit. Ez a rendkívüli háborús munka azonban hajszálnyit sem hasonlít a békés korszak foglalkozásához. Hiszen, ha honvédőink minden testi-lelki erejüket megfeszítik, nekünk is fokoznunk kell kötelességeinket önzetlen társadalmi tevékenységünkkel. Ha több teher sú- lyosodik reánk, annál méltóbbak leszünk a kivívott béke áldásaira. A rendkívüli idők, rendkívüli változásokat idéztek elő. Ország- gyűlésünkön a honatyai aggodalom szárnyán szállott minden ige vitézeink féltése és ittott hadvezetőségünk fogyatékossága miatt. Pedig nem vereségünktől félünk, csak a fölösleges vérontástól. Egész közigazgatásunk erős háborús munkát végez a közélelmezés biztosítására. Egészen mástollal írnak ma közvéleményünk derék napszámosai, mert a nagy háborús I érdekek a legnagyobb közérdekek fölé emelkedtek. Nemes háborús szellemi munkát végez tehát minden lelkes hírlapírónk, mikor a háborús eseményeket és azok lélekemelő tanulságait tartja napirenden korlátozott harctéren. Mindezek után magamagától kibontakozik az az igazság, hogy társadalmunk legnemesebb erénye ma az az önzetlen háborús munkásság, melyet erős hit, rendületben remény és felebaráti szeretet sugal. Figyelő. Szeretetadomápyokat kér a Hadsegélyző Hivatal átvételi kü= lönitménye IV., Váczkucca 38. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MY1LTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERI NT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Közgyűlés. Mint a háború zavarai miatt az előző években, úgy a bibo- ros-hercegprímás intézkedése folytán az idén is városunkban tartatott az orsz. kath. tanítói Segélyalap rendkívüli közgyűlése. Az alap középponti bizottsága helyett az „egyesületi tanács“ tagjai intézték el az egyesület ügyeit. A tanácskozáson, amely f. é. október 26.-án foglalkozott az Alap évi teendőivel, dr. Walter Gyula c. püspök elnöklete alatt: Számord Ignác s. főtanfelügyelő, Majer Imre dr., Wiedermann Károly dr., Mattya- sóvszky Kasszián dr., Siposs Antal, Pauer Károly, Oberth Gusztáv és Fekete Árpád egyesületi titkár vettek részt. A gyűlés az elnök megnyitó beszédével kezdődött, amely a következőleg hangzott : Mélyen Tisztelt Uraim! A háborús állapottal karöltve járó zavarok és rendellenességek miatt harmadízben tüntette ki Ő Eminenciája f. évi május hó 8.-án 2340. sz. a. kelt magas „Esztergom és Vidéke“ tárcája. A gyilkos. Olyan nyár kezdeti bádgyadt meleg nap volt. Az égen itt-ott apró bárányfelhők úsztak. Néha-néha gyönge szellő suhant át a fák lombjain és olykor-olykor kisebb-nágyobb forgószél szántott végig a kiszáradt földön, magas tölcsér alakban hajtva a port és száraz faleveleket. A kastély urai a ház előtt lúgossal sűrűn befuttatott hűvös nyári ebédlőben ebédnél ültek. Ott volt vendégségben a házi orvosuk is; és hangosak, vidámak voltak. Odább a cselédlakások előtt egy eperfa gyér lombjai árnyékában János a kocsis ebédelt feleségével; az asztaluktól hiányzott Teréz, a kislányuk, ki mindenük ^oh, életük, reményük. Most nem lovagolt az apja térdén, nem huzigálta pajkos jó kedvvel a bajűszát és vidám csacsogásával nem szórt frissítő harmatot az apa megkérgesedett lelkére; bent feküdt a szobában, a kis lábacskáját fájlalta ; valami rozsdás szeg megszúrta. A porba belekapó szellő apró homok szemeteket hintet a János előtt lévő tálra, melyből a tarhonyát kanalazta, az ebédjét. A homokszemcsék meg-megrisszantak János fogai alatt. Onnan a másik asztaltól víg nevetés hallatszott és friss pecsenye iliatót vitt át a gyenge szellő. János gondolta : odaát nem viszi a szél a port az ételbe, sűrű fátyol van az ebédlő körül kifeszítve, a legyek se mehetnek be, csak a hűsítő levegő és pecsenye is, finom illatos, meg tudj’ Isten mi minden nem kerül az asztalra, és a gyerekek is ott vannak, hallani vidám nevetésüket, aztán az orvos is mindig kéznél van, ha valami bajuk van, mindjárt segíthet. Úgy talalta, hogy a tarhonyának kissé kesernyés ize van, pedig nem volt elégedetlenkedő természetű, a sorsába belenyugvó, kötelességtudó ember volt. A kis lány bent nyöszörgött. — Apus nagyon fáj. Az ember letette a kanalat és bement, megnézte, megsimogatta a kis lány lábat. Az arcán sötét felhők suhantak át. A lányka nagyújja, hol a szeg megszúrta, igen fölpüffedt és kezdett feketedni. Kiment. Halkan tanakodtak az asszonnyal, és közben sűrűn tekintgettek a másik asztal felé, aztán János fölállt, odament, alázatos hangon szólt az orvoshoz : — Doktor úr, ha lenne szíves átfáradni, a kis lánykám lábát valami rozsdás szeg megszúrta, attól tartok vérmérgezés lesz. A gazda, a kastély ura vasvilla szemeket vetett rá : — Csak nem gondolja, hogy a doktor úr félbeszakítja az ebédjét azért a kis karcolásért. Ebcsont összeforr. Mindig mondtam, hogy úgy kényeztetik, mintha hercegnő lenne. Csak végezze az ebédjét és mielőbb hozza be még azt a pár szekér szénát, nehogy kinn érje az eső, ha esetleg lenni talál. És azok ott a lugas alatt tovább vígan nevetgéltek; János pedig lehorgasztott fővel, nagy keserűséggel a szívében kullogott el a parancsot teljesíteni. Mikor estefelé a szénahordást bevégezte, a kocsiról egyenest a kislányhoz sietett. Az ágy mellett az anya — úgyhogy a kislány észre ne vegye — sírdogált és könnyes szemmel mutatta Jánosnak a kis lábat, mennyire földagadt és milyen fekete. Az embernek a balsejtések a szívébe markoltak és nagy kövér könycseppeket morzsolgatott szét a pilláin. Ijedt alázatossággal kérte a gazdát, engedje az orvosért menni, ki ezalatt a városba ment. A gazda ráförmedt : — Most mindjárt ? — hát micso.- da ember maga ? — egész délután be voltak fogva a lovak, s most mégse akarja pihentetni, hanem zavarni tovább. Előbb meg kell etetni, aztán ha már annyira meg van ijedve, nem bánom, ha bemegy is. Mikor az orvos megérkezett a kislány már agonizált, már nem lehetett rajta segíteni.
