Esztergom és Vidéke, 1916

1916-10-22 / 83. szám

Esztergom, 1916 XXXVIII. évfolyam 83. szám Vasárnap, október 22 POÍITimés TfíRSRDFlLMÍLfíR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János utca 20, Telefonszám 21 hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők, = Végre egy hű kép gyári munkásaink életébői. A magyar gyári munkásság életét a nagy közönség eddig a maga valóságában vagy nem ismerte, vagy rosszul ismerte. Ennek pedig két oka volt. Egyik, hogy nálunk a gyári munkások életviszonyaira kiter­jedő olyatén tudományos be­ható és részletes vizsgálatok, amilyeneket külföldön Le Play, Cheysson, Maroussem s a Ve­rein für Socialpolitik egyes tag­jai végeztek, teljesen hiányoz­tak. A másik, hogy a magyar közönség mostanig jóformán csak a szocialista korifeusok és vándorapostolok szájából is­merte meg gyári munkásaink helyzetét. Már pedig az a kép, melyet ezektől kapott, minden volt, csak hű nem : ferde be­FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN —---- FŐMUNKATÁRS: DR. KŐRÖSY LÁSZLÓ —— K IADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN Előfizetési árak: egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyedévre 3 K, egyes szám ára 20 fillér. Nyilttér sora 50 fillér. Hirdetések árszabály szerint. = Kéziratokat nem adunk vissza. állítású, elszomorítóan sötétre ^zinezett árny- és torzkép. Végre akadt most egy tehet­séges fiatal magyar statisztikus : Méhely Kálmán, ki eleddig még külföldön is párját ritkító alapossággal tanulmányozta vé­gig gyári munkásságunk élet­viszonyait s a legteljesebb tár­gyilagosságai vonta le tanul­mányozásának eredményeit. Az a kép, melyet Méhely ad nekünk, mondhatni : egészen fordítottja az eddig ismertnek, mert szinte fotográfusi hűség­gel tárja elénk a valóságot. A jelenre nézve derűs és meg­nyugtató a jövőre nezve meg határozottan bizalomgerjesztő ; s egyátalán méltó reá, hogy ne csak a tudósok s az érde­kelt gyárosok ismerjék meg, hanem az egész művelt magyar közönség tudomást vegyen ró­la. Éppen ezt akarja szolgálni a jelen ismertető cikkely. Méhely vizsgálata kereken 30 budapesti gépgyárnak 30.000 munkására terjedt ki. Hogy éppen csak a gépgyári munká­sokra, ennek oka az volt, hogy a munkáskérdésnek előharcosai miként a külföldön, úgy ná­lunk is (a legintelligensebb nyomdászszakma mellett) köz­ismerten a gépgyári munkások: ők a munkáskerdés szocialisz- tikus felfogásának legerősebb támaszai, ők adják a munkás- mozgalom szilárdságát és szab­ják meg annak irányait. Magától érthetően igen hosz- szúra nyúlna, ha Méhelynek összes statisztikus megállapítá­sait és az ezekből szigorú lo­gikával vont következtetéseit el akarnám itt sorolni. Ezért meg kell elégednem vele, ha csak a legérdekesebbeket fog­lalom röviden össze. Ilyenek teszem a következők : Téves az a közhiedelem, hogy a gyári munka az élet­kort megrövidíti. A gépgyári munkások átlagos életkora majdnem azonos a más pol­gári foglalkozásuakéval. A gépgyári munkások sorá­ban a magyarság számaránya: 88%, Nem kell tehát a kül­földre menni, hogy a magyar ipari munkásnak becsületet szerezzünk, mert a nemzetiség szerint való hazai megoszlás adatai is a magyar fajnak az ipari munkára való elsőrangú képességeit bizonyítják. Ez a fajmagyar munkásság krízisek esetén is a legszívó­sabb, miként az 1913-ról 1914- re hirtelen lesülyedő gazdasági krízis is szembeszökően iga­zolta. Az iskolázottságot tekintve, „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Falunk körül. Falunk körül fehér akáccal szegve Bohó ifjúkor jöjj vissza szívembe, ffogy dal fakasztó fényes sugaradban Magam megint álmodásnak adjam­Fehér fodra meg meglibben az ágon. Minden fiit tje egy vissza szálló álom, Illatján haló régi emlékeknek tíúrjai búsan, fájón megremegnek. Boldogan szívom illatát. magamba • • . Felejtett álmokat vállaltira hajtja, Május szellőjé, régi ■ ■ ■ régi vágyak Megint fehér akácok közt találnak. Lelkem fenkószál messze a magasba, Megyek az úton némán andalogva, Mint ismerősre bámulok reájok És a szemembe néhány könny szivárog• Orion äiäi Fölösleges tűzpróba. (Elbeszélés.) I. Dalnoky Oszkárnak, már szőlő­fürt korában, mint aranyszőke für­tös, hellén profilú fiúnak, szokása volt diákverseket termelni a táncis­kola ideiglenes tündérei örömére. Must korszakában pedig édes flör­töt szüretelt unokahugaival, kik azon­ban az éretlen trubadúr ömlengéseit nem vették komolyan. A karcos ifjú azután már majd­nem megszöktette a vándorszínész társulat romantikus hajlamú prima­donnáját, ha a bölcs apai beavatko­zás idejekorán meg nem hiúsítja ezt a kicsapongó kalandot. Sokáig tartott tehát Dalnok}? Osz­kár ifjú életében az a veszedelmes válság, míg az éretlen szőlőfürtből, forrongó must, abból pezsgő karcos és végre érett bor nem érlelődött. Ebben a szerencsésen kijózanodott és megérett lelkiállapotában nősült meg azután, mint a város legfessebb tarta­lékos hadnagya és a vármegye szép­reményű kezdő hivatalnoka. Ideáljának, a város elsőrendű szép­ségének, Kosztolányi Margitnak már nem szerelmes költeményeivel akart imponálni, hanem legőszintébb és legszentebb érzéseivel, melyeket nem a rajongás ébresztett föl. Nem lidérc- tűz lobogott tehát heves szívében, hanem a házi oltár örökvilágossá­gának vágya. Első táncosnői egyhangúan szép és szokatlanul szellemes fiúnak tar­tották az aranyos Őszit. A fiatalabb mamák szokatlanul elegánsnak és megbízhatónak találták. Szokatlan önzetlen és hűséges barátnak becsül­ték iskolatársai és jogászpajtásai. Szokatlan tehetséges és szorgalmas hivatalnoknak ismerték el feljebb­valói a megyeházán. Sőt még szo­katlan és pontos fizetőnek tüntették föl, ritka példa gyanánt nyugodt hitelezői is a divathősök előtt. Viszont szokatlan válagatósnak tartották a város szépét, Kosztolányi Margitot titkos imádói. Szokatlanul szellemesnek és kritikusnak érezték elszánt nyilvános udvarlói. Szokat­lan előkelőséggel jelent meg és vi­selkedett az első társaságokban. De szokatlanul házias erényei virultak odahaza, még a családi tűzhely kö­rül is. Végre érdekes jellemvonásai­hoz tartozott még, hogy szokatlan következetességgel ragaszkodott ere­deti nézeteihez és határozott vallá­sos és erkölcsös életelveihez. Meglehetősen összerimeltek tehát mindaketten. Köztudomássá is vált, hogy a szép ifjú párt valóban Ámor jegyezte el, de Veszta adta össze. Arany kehelvbe méltó tokaji bor és pezsgő kelt összeépen a puskaporos háborús világ küszöbén. II. Dalnoky Oszkár mézesnapjai után nem sokára elbúcsúzott a vármegye íróasztalától, sőt saját otthona leg­kedvesebb bútorától, saját íróaszta­lától is, mely ifjú felesége oltára lett. De Dalnoky daliás atyját szintén elragadta a harc láza, mert az erő­teljes magánzó úr, ki hajdan Bosz­niában és Hercegovinában ismerke­dett meg a háborúval, szemébe akart nézm a nagy világhadjáratnak is. Az önkéntesen jelentkezett egy­kori kapitány, nagy lakása fölösle­gessé vált, mert felesége egyszerűen Margithoz telepedett. A mi már nem fért el a három uccai szobás lakás­ban, az egyelőre a padlásra vonult nyaralni: A két Dalnoky a háborúba in­dult, a két Dalnokyné pedig idehaza küzdött kitartással a sebesültek ja­váért és az elhagyatottak vigaszta­lására. Margit megkomolyodott, anyósa ellenben a mindennapi buzgó jóté­konykodásban keresett hivatást. A szakácsnő távozása után bejáró ta­karítónő végezte a házidolgot. Minden héten pontosan megérke-

Next

/
Thumbnails
Contents