Esztergom és Vidéke, 1916
1916-10-22 / 83. szám
Esztergom, 1916 XXXVIII. évfolyam 83. szám Vasárnap, október 22 POÍITimés TfíRSRDFlLMÍLfíR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János utca 20, Telefonszám 21 hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők, = Végre egy hű kép gyári munkásaink életébői. A magyar gyári munkásság életét a nagy közönség eddig a maga valóságában vagy nem ismerte, vagy rosszul ismerte. Ennek pedig két oka volt. Egyik, hogy nálunk a gyári munkások életviszonyaira kiterjedő olyatén tudományos beható és részletes vizsgálatok, amilyeneket külföldön Le Play, Cheysson, Maroussem s a Verein für Socialpolitik egyes tagjai végeztek, teljesen hiányoztak. A másik, hogy a magyar közönség mostanig jóformán csak a szocialista korifeusok és vándorapostolok szájából ismerte meg gyári munkásaink helyzetét. Már pedig az a kép, melyet ezektől kapott, minden volt, csak hű nem : ferde beFELELŐS SZERKESZTŐ: DR. RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN —---- FŐMUNKATÁRS: DR. KŐRÖSY LÁSZLÓ —— K IADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN Előfizetési árak: egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyedévre 3 K, egyes szám ára 20 fillér. Nyilttér sora 50 fillér. Hirdetések árszabály szerint. = Kéziratokat nem adunk vissza. állítású, elszomorítóan sötétre ^zinezett árny- és torzkép. Végre akadt most egy tehetséges fiatal magyar statisztikus : Méhely Kálmán, ki eleddig még külföldön is párját ritkító alapossággal tanulmányozta végig gyári munkásságunk életviszonyait s a legteljesebb tárgyilagosságai vonta le tanulmányozásának eredményeit. Az a kép, melyet Méhely ad nekünk, mondhatni : egészen fordítottja az eddig ismertnek, mert szinte fotográfusi hűséggel tárja elénk a valóságot. A jelenre nézve derűs és megnyugtató a jövőre nezve meg határozottan bizalomgerjesztő ; s egyátalán méltó reá, hogy ne csak a tudósok s az érdekelt gyárosok ismerjék meg, hanem az egész művelt magyar közönség tudomást vegyen róla. Éppen ezt akarja szolgálni a jelen ismertető cikkely. Méhely vizsgálata kereken 30 budapesti gépgyárnak 30.000 munkására terjedt ki. Hogy éppen csak a gépgyári munkásokra, ennek oka az volt, hogy a munkáskérdésnek előharcosai miként a külföldön, úgy nálunk is (a legintelligensebb nyomdászszakma mellett) közismerten a gépgyári munkások: ők a munkáskerdés szocialisz- tikus felfogásának legerősebb támaszai, ők adják a munkás- mozgalom szilárdságát és szabják meg annak irányait. Magától érthetően igen hosz- szúra nyúlna, ha Méhelynek összes statisztikus megállapításait és az ezekből szigorú logikával vont következtetéseit el akarnám itt sorolni. Ezért meg kell elégednem vele, ha csak a legérdekesebbeket foglalom röviden össze. Ilyenek teszem a következők : Téves az a közhiedelem, hogy a gyári munka az életkort megrövidíti. A gépgyári munkások átlagos életkora majdnem azonos a más polgári foglalkozásuakéval. A gépgyári munkások sorában a magyarság számaránya: 88%, Nem kell tehát a külföldre menni, hogy a magyar ipari munkásnak becsületet szerezzünk, mert a nemzetiség szerint való hazai megoszlás adatai is a magyar fajnak az ipari munkára való elsőrangú képességeit bizonyítják. Ez a fajmagyar munkásság krízisek esetén is a legszívósabb, miként az 1913-ról 1914- re hirtelen lesülyedő gazdasági krízis is szembeszökően igazolta. Az iskolázottságot tekintve, „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Falunk körül. Falunk körül fehér akáccal szegve Bohó ifjúkor jöjj vissza szívembe, ffogy dal fakasztó fényes sugaradban Magam megint álmodásnak adjamFehér fodra meg meglibben az ágon. Minden fiit tje egy vissza szálló álom, Illatján haló régi emlékeknek tíúrjai búsan, fájón megremegnek. Boldogan szívom illatát. magamba • • . Felejtett álmokat vállaltira hajtja, Május szellőjé, régi ■ ■ ■ régi vágyak Megint fehér akácok közt találnak. Lelkem fenkószál messze a magasba, Megyek az úton némán andalogva, Mint ismerősre bámulok reájok És a szemembe néhány könny szivárog• Orion äiäi Fölösleges tűzpróba. (Elbeszélés.) I. Dalnoky Oszkárnak, már szőlőfürt korában, mint aranyszőke fürtös, hellén profilú fiúnak, szokása volt diákverseket termelni a tánciskola ideiglenes tündérei örömére. Must korszakában pedig édes flörtöt szüretelt unokahugaival, kik azonban az éretlen trubadúr ömlengéseit nem vették komolyan. A karcos ifjú azután már majdnem megszöktette a vándorszínész társulat romantikus hajlamú primadonnáját, ha a bölcs apai beavatkozás idejekorán meg nem hiúsítja ezt a kicsapongó kalandot. Sokáig tartott tehát Dalnok}? Oszkár ifjú életében az a veszedelmes válság, míg az éretlen szőlőfürtből, forrongó must, abból pezsgő karcos és végre érett bor nem érlelődött. Ebben a szerencsésen kijózanodott és megérett lelkiállapotában nősült meg azután, mint a város legfessebb tartalékos hadnagya és a vármegye szépreményű kezdő hivatalnoka. Ideáljának, a város elsőrendű szépségének, Kosztolányi Margitnak már nem szerelmes költeményeivel akart imponálni, hanem legőszintébb és legszentebb érzéseivel, melyeket nem a rajongás ébresztett föl. Nem lidérc- tűz lobogott tehát heves szívében, hanem a házi oltár örökvilágosságának vágya. Első táncosnői egyhangúan szép és szokatlanul szellemes fiúnak tartották az aranyos Őszit. A fiatalabb mamák szokatlanul elegánsnak és megbízhatónak találták. Szokatlan önzetlen és hűséges barátnak becsülték iskolatársai és jogászpajtásai. Szokatlan tehetséges és szorgalmas hivatalnoknak ismerték el feljebbvalói a megyeházán. Sőt még szokatlan és pontos fizetőnek tüntették föl, ritka példa gyanánt nyugodt hitelezői is a divathősök előtt. Viszont szokatlan válagatósnak tartották a város szépét, Kosztolányi Margitot titkos imádói. Szokatlanul szellemesnek és kritikusnak érezték elszánt nyilvános udvarlói. Szokatlan előkelőséggel jelent meg és viselkedett az első társaságokban. De szokatlanul házias erényei virultak odahaza, még a családi tűzhely körül is. Végre érdekes jellemvonásaihoz tartozott még, hogy szokatlan következetességgel ragaszkodott eredeti nézeteihez és határozott vallásos és erkölcsös életelveihez. Meglehetősen összerimeltek tehát mindaketten. Köztudomássá is vált, hogy a szép ifjú párt valóban Ámor jegyezte el, de Veszta adta össze. Arany kehelvbe méltó tokaji bor és pezsgő kelt összeépen a puskaporos háborús világ küszöbén. II. Dalnoky Oszkár mézesnapjai után nem sokára elbúcsúzott a vármegye íróasztalától, sőt saját otthona legkedvesebb bútorától, saját íróasztalától is, mely ifjú felesége oltára lett. De Dalnoky daliás atyját szintén elragadta a harc láza, mert az erőteljes magánzó úr, ki hajdan Boszniában és Hercegovinában ismerkedett meg a háborúval, szemébe akart nézm a nagy világhadjáratnak is. Az önkéntesen jelentkezett egykori kapitány, nagy lakása fölöslegessé vált, mert felesége egyszerűen Margithoz telepedett. A mi már nem fért el a három uccai szobás lakásban, az egyelőre a padlásra vonult nyaralni: A két Dalnoky a háborúba indult, a két Dalnokyné pedig idehaza küzdött kitartással a sebesültek javáért és az elhagyatottak vigasztalására. Margit megkomolyodott, anyósa ellenben a mindennapi buzgó jótékonykodásban keresett hivatást. A szakácsnő távozása után bejáró takarítónő végezte a házidolgot. Minden héten pontosan megérke-