Esztergom és Vidéke, 1916
1916-10-15 / 81. szám
Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 81. szám. Vasárnap, október 15. pourmrés trrsr SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐ«. t 4 t $ t FŐMŰNATÁRSAK : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Magyar feminizmus. Magyar feminizmus a világháború előtt nem volt. Vagy ha volt is, nem teljesen komoly és számottevő mozgalom értelmében. Volt ugyan már régebben feminista egyesületünk ; lapot is adott ki; tüntetett is néhányszor ; de oly méretű feminista szervezet, amilyen a nyugati államokban létezik, nálunk eddig nem tudott életre kapni. A mostani háború nagy változást, még pedig lendítő változást jelent eddigi gyengébb feminizmusunkban. Nem ugyan a propaganda és szervezkedés terén, de annál inkább gyakorlatilag : a nők téríoglalásában. Nem titok, hogy a háború alatt rendkívül megszaporodott nálunk a íérfipályákat elfoglaló nők száma, kiket a szükségből megnyílt pozíciókról a há„Esztsrgom és Vidéke“ teája. Októberi hangulat. Az ősz amerre jár, sírnak a fákon a sárga levélkék ; bús a határ ■ ■ . Az ősz amerre lép, sár, köd utána, homályos a kék ég ; semmi se szép . • . Az ősz amerre néz, szémfödelébe takarva a földünk ; gyilkol a vészAz ősz amerre száll, szél hegedűje zokogja fölöttünk : Itt a Halál / • . . V. Hivatalos baklövés. (Háborús kaland.1 A híres pilisi rengetegben vadász- galott a szomszédos falu jegyzője ki a harctéren puskázó vadászbérlő ború után már aligha lehet visszaszorítani, legalább is aligha lehet nagyobb mértékben. Az egyetemen is felette megnövekedett a háború alatt a férfi pályákra készülő nők száma. Emellett folyton újabb és újabb leánygimnázium megnyílásáról olvashatunk, ami pedig megint csak a magyar feminizmus jövőjét munkálja. Mindez egész biztosan arra enged következtetnünk, hogy az eleddig gyenge feminizmusunk rövidesen nagyon komoly mozgalommá fog növekedni, mellyel mind társadalmunknak, mind az államnak számolnia kell. Kérdés, mily irányban ? Elő- segítőleg-e, avagy gátlólag ? Distingváljunk. A feminizmusnak két fő változata van : enyhébb, mondhatnók : nőiesebb és követelő, harcias, intranzigens. Az előbbi csak bizonyos jogokat és nagyobb érvényesülést akar szerezni a nőknek. Az utóbbi teljes egyenjogosítást követel a férfiakkal. Hazai viszonyainkat ismerve bátran állíthatjuk, hogy ez utóbbi vad feminizmus nálunk egyelőre nem számíthat szé- 'esebbkörű rokonszenvre; ellenkezőleg inkább gátolásra. Ám szelidebb feminizmus alkalmasint és méltán sok megértére és támogatóra fog találni ez igazságos érzésű férfiak köpött, sőt valószínűen az állam- hatalom részéről is. Egyenesen kultúrális követelmény, hogy a nők bármely irányú szakbeli kiképzésének lehetőségét biztosítsuk s a szerzett képzettségüknek megfelelő érvényesülést a nyugati példák szerint jogosaknak ismerjük el. Az meg tisztán nemes méltányosság dolga, hogy az önálló pályákon működő tisztességes nőket bizonyos po litikai jogokhoz juttassuk. Ebben jobb, ha előre engedményeket teszünk, mintha a reakció győzelmétől teszük függővé meghódolásunkat, mert ez utóbbi nagyobb árt fog követelni tőlünk. A jövő már elég világosan áll előttünk : addig, míg a nőknek teljes egyenjogosítása be fog következni nálunk, kétségkívül sok víz lefolyik még a Dunán ; de a mérsékelt feminizmus a náború után Magyar- országon minden bizonnyal nagy erőre kap majd és rövid időn belül győzni is fog. Morc. Szeretetadományokat a frontra szállít a Hadse- gclyzö Hivatal Átvételi különítménye, IV. Váciutca 38. szám. társai helyett dolgozhatott. A „nélkülözhetetlen“ szórakozóra azonban sehogysem illett az a vadászruha, melyet más valaki rendelhetett meg. Fakó aluminium palackjában nem forrásvíz, hanem pálinka kotyogott. Vadásztáskájában idült trafikja, kártyája és néhány patronja. Ez a nevezetes vasárnapi vadász már szarvas helyett egy jámbor szamarat és vaddisznó helyett egy eltévedt házi sertést puffantott le. Tehát a vidám úri társaságoknak kitűnő témákkal szolgált. A forrás közelében valami gyanús zörrenést vett észre. Mint vadász őzre gondolt. De mint jegyző egészen más hivatalos ügyre. Mert az a titokzatos hirszárnyalt a pilisi erdőségben, hogy valami veszedelmes, idegen kém rajzolgatja már napok óta a főváros környékét, az országutakat és gyalog ösvényeket, a kutakat és éléstárakat. Erre a rejtelmes gonosztevőre — hir szerint — elsőrendű díjat tűzött ki a hadügyminisztérium. A vasárnapi vadász tehát ünnepi hangulatban helyezkedett el egy kivágott tölgy óriási tuskója mögé és a puskáját lövésre emelte. Épen akbor hajlott le egy hatalmas termetű, gyűrött ruházatú úriember, ki két tenyerével mohon szürcsölte a forrásvíz nektárját. Azután nyugodtan belédőlt a puha páfrányok paplanára és maga elé rakta széles karimájú kalapját. Az izmos tölgyek ringó lomjai közül kilopózott a bujócskát játszogató napsugár és a természet imádó szeme közé kacsingatott. A természet fia pedig meghajtotta bozontos üstökét a verőfény előtt. A ruhája teli' volt ha- raszttal, bogánccsal vagy az erdő egyéb ragadozó tüskéivel. A poros kabátja zsebéből valami vászonkötésű könyv és megviseltes rajzpapiros kandikált ki. Bukszusfából faragott, gesztenye- szinű angolpipáját tömte meg az egyik zsebében. A kékfüst azután valóságos glóriát varázsolt a természetkedvelő feje fölé. A ragyogó két szem szerelme sem merengett az erdő fönséges panorámáján. Majd pajkos mosolygássá változott hódolata, mert a fa tetején két tréfás mókus kezdett hancurozgatni. Ezt a mulatságos jelenetet iparkodott hamarosan megörökíteni vázlatkönyvében, mikor eléje lejtett az ismeretlen vadász. Vállán a szürke puska, arcán a sárga kíváncsiság és lelkében a sötét gyanú. Minden teketória nélkül ezt kérdezte a nyaraló idegentől: — Kicsoda ön ? Nem valami jött- ment ? A természet fia becsapta kényes rajzoló könyvét, mert a két vendégszereplő erdei színész rögtön eltűnt, mikor a haszonleső szemű és dühös ábrázatú jegyző megjelent. A megszólított idegen úr végignézett az arrogáns vadász fölött, azután önérzetesen ezt kérdezte : — És kicsoda ön ? — Én kérem, körjegyző vagyok, — kezdte a hivatalos eljárást. — Nekem kérem hivatalos kötelességem önt igazolásra fölszólítanom, mert igen is gyanúsnak tűnik föl előttem. — Talán mert nincs kefélt ruhám, mint az lirnak ? Talán mert nem értem rá egy hét óta a borotválkozásra ? —- Mellékes ! Tessék magát rögtön igazolni! — förmede rá a jegyző. A természetkedvelő nyugodtan pipázott. — Tessék kiszolgáltatni iratait! — Érdekli önt a vázlatkönyvem ? — Hivatalból érdekel — dadogta a jegyző. Ekkor a megtámadott úr fölemelkedett és távozásra készült. — A törvény nevében követelem, tessék rögtön követni a községhái zára !
