Esztergom és Vidéke, 1916
1916-10-15 / 81. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. október 15. Visszaélések. A fővárosi napilapok szeptember elején közölték, hony Brassóban az oda bevonuló román csapatok az ottani cukorgyárban 80 vaggon cukrot találtak felhalmozva és azt mind magoknak lefoglalták. A lapok egyúttal bizonyos kárörvendéssel hozzáfűzték, hogy alaposan megbűnhődött a gyár azért, mert kapzsiságában, az árak felemelése végett visszatartott áruit mind elveszítette, holott, ha piacra vitte volna azokat, a közönséggel is jót tett volna és anyagi kára sem lett volna. A mi felfogásunk szerint is megérdemelte az a gyár embertelen és bazafiatlan spekulációja miatt a bűn- hődést. De mégis jobb szerettük volna, ha nem az ellenség, hanem mielőtt még az ellenség oda tört volna, a mi hatóságaink foglalták volna le a rossz szándékból halomra gyűjtött árut és bocsátották volna forgalomba. Ezzel a mi agyonuzso- rázott magyar közönségünk nyert volna. így kellene, ily alapossággal és megfeszített erélyességgel minden valamire való városunkban s gyárakban a kereskedelmi árucikkek után kuttatnia és kérlelhetetlen szigorúsággal büntetnie a hazafiatlan fosztogató spekulációt. Mert ne higy- jük, hogy csupán Brassóban és ott is csupán a cukrot raktározták el zsarolás végett a fogyasztó publL kum elől. Egész bátran állíthatjuk, hogy valamennyi városunkban, minden fontosabb és keresett cikket felhalmoznak és a vevőközönség elől Az erdő Rómeója gúnyosan mosolygott Falstaff alakjára azután szelíden megadta magát a gőgös erőszaknak. Szótalanul haladtak a falu felé. Az irodában a jegyző hivatalos jegyzőkönyvet kezdett szerkeszteni. Vallatni próbálta a letartóztatott vádlottat. De az megnémult. A tehetetlen jegyző ekkor elkergette a kisbírót a falubírójáért. Az ingben, gatyában és poros csizmában megjelent elöljáró előtt most már megkezdődhetett a rendes inkvizíció. Minthogy nem akart vallani, megmotozták. Nem találtak nála egyebet csakugyan a vázlatkönyvnél és a rajzpapirnál egy levélen kívül. A levelet pedig egy budapesti járásbíró írta, aki épen a faluban nyaralt. A jegyző meg volt elégedve vázlatokkal. Valamennyi valódi kémmunka. Pompás honorárium jár azonban ezért a züllött jött-mentért. A bíró megdöbbent a titokzatos rajzoktól. Ekkor eszébe jutott a jegyzőnek, hogy szembesíti a spiónt a kompromittált járásbíróval. Sokáig keringett utána a kisbíró, míg végre rábukkant az egyik kuglizó társaságban. A járásbíró ugyan alaposan megváratta az izzadó kisbírót, mert előbb elakarta végezni a játékot. Végre kényszeredetten elhagyta gondtalan társaságát. A jegyző már egész tányérra való cigarettát füstölt el. A bíró szundikálni kezdett. A spión nyugodtan pipázott. Mikor a megidézett járásbíró betoppant a füstös hivatalba, kacagva elkiáltotta magát. eldugnak, a nagyobb árra számítva, bizonyos kereskedők. S ez az oka, hogy sok cikkben nagy hiány van ; és e mesterséges hiány miatt a cikk ára folyton, néha magas fokot ugorva, emelkedik. Ezeket a közönségrabló dugraktá- rakat keressék fel kis és nagy hatóságaink, központi és provinciális rendőrségeink ; és ha rájok találtak, oly irgalmatlanul bánjanak el a rej - tegetőkkel, mint amilyen irgalmatlanok akartak ők lenni ebben a próbaidőben saját, szerencsétlen honfitársaik ellen. Nem elég, hogy az ilyen kereskedőtől áruit elveszik és őt magát pénzbírsággal sújtják, e gonosz kalmártól el kell venni a katonai szolgálat alól való fölmentését és a front élére kell portálni rögtön. Oda való az ilyen ember bőre. Ezen, eléggé nem ostorozható kalmárspekuláción kívül egy másik, bár kisebb jelentőségű, de mégis említésre méltó, visszaélés kezd el- harapódzani kereskedőink között. Már akik között, mert tisztelet-becsület a kivételnek. Vannak ilyenek is. Sajnos, kevesen. Az a szokás, ugyanis egy idő óta sok üzletben, hogy a vevőnek csak úgy adnak el valamely keresettebb árut, ha egyszersmind mást is vásárol, amit venni nem is akart. Es még kegynek kell venni az eladótól ezt is. Sem tisztességesnek, sem megengedhetőnek nem tarjuk ezt. Ez is uzsorajellegű erőszak a megszorult vevővel szemben. Csak hatóságaink tehetetlen elnézésén múlik, hogy a visszaélés valóságos rendszer kezd — Szerbusz testvér ! A jegyző tokányos álla leesett. A bíró a szék mellé ült a padlóra. A kisbírót végzetes köhögésroham lepte meg. A kitörő hivatalos pofonok szimptómája. A járásbíró megveregette a mo- solygóan üldögélő fogoly hatalmas vállait : — Ugyan mi történt veled testvér! ? — Véletlenül fogságba estem öcsém. Ez az úr „jött-ment“-nek vélt az erdőben. — Gratulálok jegyző úr ehez a páratlan hivatalos baklövéséhez! — jegyezte meg a járásúit ó gúnyosan megvetve. —- Elcsípett egy hírneves művészt ! Hát beléillik ez a komédia a mai komoly világba ? Legyen máskor óvatosabb ! Különben pedig gyere hozzánk, jó öregem ! A jegyző ekkor hüledezve kérlel- gette a diadalmasan mosolygó művészt, ki mielőbb elhagyta volna kínpadját, lekapta néhány vonással a jegyző markáns, a bíró brutális és a kisbíró nyúl ábrázatát. — Távozóban azután — mulatságos emlékül — így szólott a művész : — Én a jegyző urat nem nézem rosszlelkű embernek, p-dig „jött- ment“-nek nézett engem. Elpuskázta a dolgot kapkodásában. Máskor azonban jobban nézze meg, mikor valami igazi jómadarat akar elcsípni 1 Azután karonfogva és kacagva távozott a két vidám úr a rettenetesen leforrázott községházáról. Dr. Kőrösy László. 1 SiS. lenni sok kereskedő urak ilyenkor igen gyakran az ő összehalmozott s azelőtt olcsón vett s már elromlott áruikat sózzák nagy áron a sarokba szorított szerencsétlen vevő nyakába. Ha sem a hatóság figyelme, sem a kereskedői jóizlés nem segít-e kinövésen, ne csodálkozzunk azon, ha az önkénynek kiszolgáltatott vevőközönség a jogos bosszút a háború utánra hagyja és megjegyzi magának e szipolyozó üzleteket és a jobb időkben bojkottal fog nekik fizetni. Valószínűleg ez a bűnhödés vár az effajta kereskedésre. De ha már a mai szomorú napok üzleti visszaéléseit emlegetjük és kipusztításaikat sürgetjük, nem feledkezhetünk meg arról a szintén uzsorás eljárásról sem, amit iparosainknál is találhatunk. Természetesen, csak az vegye magára a méltó megrovást, aki bűnös. Bizonyos iparosaink nagy részében is kevés a hazafiság és emberség. ük is hirtelen akarnak meggazdagodni. Hogy csak egy példát említsek fel, egy pár nagyobb gyerek csizmát 20—30 K-ért talpalnak és hozzá a talp papír vagy közönséges bőr. Minden iparágnál van ehhez hasonló példa. Tudjuk, hogy ezt az árfelhajtást első sorban a lelketlen gyárak, utánna a szívtelenül spekuláló kereskedés okozza s csak harmad sorban okai az iparosok, kiváltképpen a kisiparosok. Ámde mégis ami sok, az sok. A méltányos és a mai napokhoz mért magasabb bért, díjat megkövetelhetik, de a polgártárs bőrét lenyúzni még sem kell. Nézzen Istent kegyelmetek ! Nagyon időszerű lenne, ha nem csupán a kereskedelmi és élelmezési cikkekre, hanem az ipari munkákra is meghozná hatóságunk a maximális árakat. Sok visszaélésnek venné talán elejét. Gy. Gy. Külön koszorúnk (a mi Laiszky Jánosunk sírjára.) Jó szelleme szeretteidtől megsíra- tott és polgártársaidtól megbecsült elköltözöttünknek! -— ime mi is lerakjuk friss hantjaidra őszinte kegyeletünk hervadatlan koszorúját. Négy évtizedes érdemeket arattál. Családi szentélyedben galamb, műhelyedben és irodádban magasra szárnyaló sas voltál. A közelmúltban föllendült magyar nemzeti tipográfia egyik legkiválóbb képviselője lettél. Amilyen páratlanul gondos hitvesi és atyai szeretet áradt jóságos szívedből, épen olyan gondos szeretettel végezted azt az elsőrendű foglalkozást, mely a magyar kultúra, a korszellem fejlődése és a könyvnyomtatás minden vívmánya lelkiismeretes szolgálatában állott. Tekintélyes sorozat került ki első rendű irodalmi művekből jóhirnevű intézetedben, ahol nem a hétköznapi szorgalom, hanem a választékos Ízlés eszményi gondosság és páratlan lelkiismeretesség voltak első munkatársaid. Nem hagytál magad után egyetlen ellenséget sem az átalános elismerésen kívül. Mindenkoron férfiasán ragaszkodtál szakmád szakelveihez és polgári meggyőződésedhez, de sohasem környékezett meg a hiúság, az önzés, a szereplési viszketeg tevékeny életed közhasznú utján. Igazi apai szívvel szeretted és gondoztad utolsó percedig a mi lapunkat. Valóban a te érdemed, hogy az Esztergom és Vidéke, oly sok viszontagság után, mint irodalmi vállalat, irodalmi színvonalon virul, Szíveden viselted állhatatosan szülővárosod boldogulásának óhaját és velünk együtt örvendeztél, ha valami üdvös fordulat változtatta meg áldatlan közállapotunkat. Következetesen a közérdekek érdektelen napszámosa voltál, azért közvetítetted olyan lelkesen szellemi termékeinket a mi kedves olvasó közönségünk számára. Amilyen kiváló férj, mintaszerű apa, nemesszívű rokon és barát, épen olyan emberséges ember és kitűnő mester példaképe voltál. Megszentelte a mi királyvárosi temetőnkben utolsó állomásodat szeretteid tenger fájdalmának szenteltvize, rokonaid és barátaid meleg részvéte és a te lapod hűséges sze- retete. Időtlen időkig megőrzi azonban szülővárosod kultúrtörténete a te jó emlékeded és családod viruló ágaiban élsz tovább, épen azért nem feledhetünk el soha. Komor szomorúfűzgally helyett vigasztaló magyar erdei babérkoszorúba font őszirózsa a mi külön koszorúnk. A babér érdemeid kitüntetéseit szimbolizálja, az őszirózsa pedig azt, hogy az ősz hívott el téged áldásos életed őszén a tavaszba, nemrég elhunyt fiad mellé pihenésre. Ott várod meg a mi drága nekropoli- szunk ajtajára írt vigasztaló jelszó megvalósulását : Föltámadunk ! Dr. Kőrösy László. A gyújtó-adóról. Az osztrák kormány szeptember 18.-ától kezdve már megadóztatta Ausztria összes gyújtószereit. Nálunk még nincsen szó egyelőre erről az új adóról, de az osztrák intézkedésnek, a mi közös vámterületi kérdésünkben, mégis kiváló közgazdasági jelentősége lesz. Ausztriában minden fajta gyújtószer dobozát két fillér adóval drágítják meg. A betolakodó olasz viaszgyújtót (cerini) tiz filléres adóval sújtják. Az lep meg azonban minket elsősorban, hogy a kiszállításra szánt osztrák gyújtó adómentes marad. Új gyújtógyár nem létesülhet Ausztriában. Az új osztrák rendelet a gyújtókereskedelem ellenőrzését és a maximálást a császári kormány jogának tartja fon. Körülbelül 12—15 millió koronát remél az osztrák kincstár az új gyújtóadó révén.
