Esztergom és Vidéke, 1916
1916-08-24 / 66. szám
PO LU! KR lés TRRSF Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 66. szám. (7 7 / Csütörtök, augusztus 24. SZERKÉSZTOSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : j SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI . ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FŐMŰN ATÁR SAK : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dk KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EOY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 r' feR. NYILTTER SORA 5o . HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Időváltozásunk. A háború kedvezőtlen időjárást zúdított sok, időhatárra kitűzött, gazdasági napikérdésünkre. Hanem a többtermeles szállóigéje még mindig előttünk röpköd. Boldog-boldogtalan országos és helyi politikusaink még mindig ezen a vesszőparipán nyargalnak a népszerűség berkei felé. A háború hatalmas eseményei úgylátszik meggyöngítették régi emlékezőtehetségünket. Mintha csak huszonnégy órás életünk lenne. Mert ellenkező esetben emlékeznünk kellene mai abnormis időváltozásunk korában, arra a bizonyos kereskedelmi miniszteri hangzatos programmbeszédre, melyben ez a jelszó pattogott: Mélyebben szántsunk ! Pedig ugyanaz a korifeus az ő miniszteri tevékenységét az iparfejlesztésre fordította. Ugyan miért nem hangoztatta ezt a jelszót a mi hivatott földművelésügyi miniszterünk ? Ismerjük el tehát ezek után azt az igazságot, hogy az állami pártfogáséi iparfejlesztésünk meglehetős csődbe került. Mert a légvár sohasem tartós. Lássuk be azt a hibánkat is, hogy a háború előtti vérszegényig kivándorlást valamint a hangosan zúgolódó munkanélküliséget a nagyipar gyógyszereivel akartuk javítani, holott épen a belterjes és rendszeres gazdálkodás mellett jóval bőségesebb munkaalkalmat biztosítottunk volna a két országos csapás megszüntetésére. Valamikor hetykén hencegtünk azzal ország-világ előtt, hogy hány ezer és ezer új orsóval gyarapodott hazai szövőiparunk és hány száz és száz élj gyárkémény törtet az ég fele. De a földhozam üdvös fokozásáról következetesen hallgattunk. Magyarországon — köztudomás szerint — egy hektár termőföld évi búzatermése tizenhárom mm. szokott lenni. Hogyan lehetett tehát a gyáriparos Belgiumban, a háború előtt tiz mm.-nál többet termelni ? Ezt nálunk minden olvasott gazda tudja, de azért a mi saját bajunkon nem tud segíteni senki. Pedig épen nem képtelenség. Nem régiben olvastuk a délamerikai Uruguai országocská- ról.azt, hogy ott az állam legelső gondja kerületi mintatelepek létesítése. A gondos intézők díjtalanul megvizsgálják a gazdák földjeit abból a célból, hogy milyen termésre alkalmas? Díjtalan gazdasági üzemtervek határozzák meg az odavaló műtrágya fajokat. Azután saját költségükön szolgáltatnak ki magnemesítő telepeiről elsőrendű vetőmagot végül pedig önzetlenül kezére járnak a gazdáknak, ha talajmegmunkáló gépet kell beszerezniük. Ez a csűri ország eddig szokatlan sikereket aratott körültekintő közbenjárásával. Mi pedig, míg buzgón az élj orsók és új gyárkürtők létszámát statisz- tikázzuk, eddig a hires nagykőrösi és kecskeméti uborkánk csúfjára Znaimot kell uborkaközéppontunknak elismernünk. Az elsőrendű magyar komló süketnémává válik a saaré-tözs- dén. Választékos malátánkat lefőzi a nagyszájú olmützi. Prágai sonkát fogyasztunk sajáttenyésztésű sertéseink után. A magyarországi nagyszerű babot Marseillesben értékesítették ötszörös áron. Az élelmes francia magkereskedők még az összegyűjtött magyar lóheremagot saját termésük gyanánt adták el még az Egyesült Államokban is. Azután miért van szükségünk stájer kappanra vagy idegen pulárdra ? Ezek a kérdések magyarázzák meg azt a titkot, hogy gazdasági időjárásunkat eddig az idegen kultusz befolyásolta. Minek szállítsunk svájci malomipargépeket, mikor azokat a mi kipróbált, budapesti Meeh- vart-cégünk kifogástalanul szállítja. Mi szükségünk van az angol cséplőgépre, a csehországi ekére, vagy az amerikai arató gépekre ? Változzék meg már valahára kedvezőbb időjárásunk a mi javunkra ! Tanuljunk mi is huszonhét métermázsa búzát termelni egy hektárunkon ; szerezzük. meg újra páratlan lisztünk világhírét; iparkodjunk célszerűbb baromfi tenyésztésünkkel a tojás termelést megszorozni. Vájjon terem-e máshol pom- pásabb uborka, mint nálunk, van-e különb gyümölcs egyebütt vagy izesebb gabona mint mi- náiunk ? Iparkodjunk tehát a közeli jövőben idehaza magyar gyártású gépekkel dolgozni és akkor a derék magyar gépiparos épen úgy boldogul, mint szántásunk, vetésünk, aratásunk, cséplésünk és őrlésünk elsőrendű minőségével és mennyiségével okosodó gazdáink osztálya. Nem elég végül hazánk szebb időjárásáért egyedül a több termelés vagy birtok politika csengő jelszavait hangoztatni, mert-- mint nemzeti eredetiségünkből is kiderül — üdvösebb gazdasági politikára szomjazunk. Figyelő. Már hangolhatják a dörgő öblű bőm bardonokat, szerelmes vadászkürtöket, harsogó trombitákat, kigöngyölhetik a szövetségesek lobogóit, új gyertyákat tehetnek a színes oldalú lampionokba : nemsokára, talán napok, vagy rövid hetek után megharsanhatnak az élje» nek a esztergomi uccákon, végigvonulhat a fáklyásmenet himnuszos diadalútja a visszhangzó paloták és csöndes kis házak között. Mert új győzelmek érlelődnek hazánk határain, ahol csak pár héttel ezelőtt még remélte az erejébenjjtúlbizakodó ellenség, hogy újra romok hátán ömölhet beami áldott népünk földjére. A trónörökös, Hindenburg és Kövess tábornok nevei már ismét fénylő lapokat nyitottak háborús történetünk könyvében, amely eddig is csupa magyar győzelem epizódjait őrzi könnyel Írott soraiban. Újra megfordult már a kocka, amelyet a hadisórs csörget két év óta a világhistória játékasztalán. Már minden nap repeső örömmel várhatjuk a jelentéseket a galíciai és bukovinai harcmezőről, ahöl új kudarcok várnak a hatalmas orosz be- hemothra. Ma a hírek még csak az első jeleit mutatják a jövő előnyomulásunknak, de már látjuk lelki szemeinkkel a felzászlózott várost, a nyílt örömű arcokat, a tengernyi mámoros tömeget a tüntető fáklyásmenet nyomában, mikor majd az öregek és gyerekek egy sorban kidobbannak az uccákra, felnéznek az égre* és egyhangú rivalgással éltetik a győzőket és saját magunkat, akiknek jövendő sorsát most kovácsolják fegyveres fiaink a véráztatta Kárpátok bérceinek túlsó lejtőin. ☆ £ Szent István ünnepe a főszékesegyházban a kedvezőtlen idő dacára nagyszámú hivőközönség jelenlétében folyt le. Az ünnepi szentmisét dr. Kohl Medárd felszentelt püspök mondotta, Rolkó Béla karkáplán pedig nagyhatású szentbe- szédett intézett Szent István tisztelőihez. Az istenitiszteleten Meszleny Pál főispánnal élén a helyi hatóságok képviselői is megjelentek.
