Esztergom és Vidéke, 1916
1916-08-13 / 63. szám
Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 63. szám. Vasárnap, augusztus 13. w frV» ’■f»1'*» SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI“ ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMŰNATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Nemzetközi fogalomzavar. Áldatlan közjogi viták bur- jánoztak képviselőházunkban már évek óta és inkább párt- politikai szempontok uralkodtak, mint országos közérdekeink. Ez a szerencsétlen állapot idézte azután elő a nemzetközi fogalomzavart hazánk önállóságáról. A külföld nagyrésze, már a háború előtt, sem volt tisztában azzal a kérdéssel : vájjon Magyarország mellé vagy alárendelt része-e Ausztriának ? Az Ausztria szó a nemzetközi szótárban mindenféle tartomány tömegét jelenti. Ezek közé tartozik szerintök Magyarország is. Egyesegyedül a Németbirodalom honorálta nyíltan, már évtizedek óta, nemzeti önállóságunk őszinte elismerését, midőn címzésük ezzel a két szép szóval végződött: Koenigreich Ungarn. A berlini és lipcsei elsőrendű könyvkereskedők valamint a drezdai és müncheni választékos műkereskedők nem hízelgésből vagy üzleti udvariasságból, hanem tudatos meggyőződésből szokták magyarországi üzletfeleik küldeményeit jogosan és helyesen címezni. Ausztria forgalmas városaiból ellenben, pl. a kies Szalc- burgból, a festői Innsbruckból, hová sok ezer magyar rándult ki, valamint Béosből, hol tömérdek magyar pénz váltódott bevásárlásra, a mi hivatalos címzésünk mindössze az Ungarn szóra zsugorodott össze. A Koenigreich szót tehát elsikkasztották. Pedig szinigazság, hogy ez a kellemetlen bizonytalanság sohasem erősíti meg állami önállóságunk nemzeti önérzetét. Nemrégiben ez ellen a régi mostoha mellőzés ellen már megnyilatkozott az országos közvélemény. Laurentzi Vilmos publicisztánk találta leginkább fején az igazság szögét, mikor a magyar királyság nimbusza érdekében azt követeli, hogy a nemzeti érzés lélekemelő hevét nélkülöző állami elnevezés helyett a jövőben minden vonalon, rendszeresen a magyar királyi kifejezését alkalmazzuk. Ezentúl tehát valamennyi allami hivatalunk, iskolánk vagy intézményünk kizárólagosan magyar királyi elnevezéssel nemesüljön meg. Hogyha mi idehaza komolyan és rendszeresen meghonosítjuk állami önállóságunk magyar, nemzeti és uralkodó tekintélyét a magyar királyi jelzővel, akkor nemsokára nemcsak a nemzetközi államokat, hanem nemzetiségeinket is hasonló alkotmányos eljárásraszok- tatjuk, sőt még az osztrákok is kénytelenek lesznek nemzeti önérzetünket megbecsülni. A magyar paraszt egyáltalában nem ismeri az állam fogalmát, mert azt hiszi, hogy az a szó a kormányt jelenti. De azt már nem hiszi, mert tudja, hogy ezidőszerint hazáját védi, hazájáért szenved és a haza szeretet legszentebb érzése. Ha már némiképen diadalmaskodott nemzeti címerünk tekintélye a sok vérünkbe került háborúnkban, diadalmaskodjék valahára nemzeti zászlónk becsülete és az ezeréves magyar királyságunk minden intézménye — tehát még a mi mostohasorsú szabad királyi Esztergom városunk is — az eddigi megalázó fogalomzavar örökös számkivetésére ! Dr. Kőrösy László. Dohányt, szivart, cigarettát a sebesült katonáknak „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Masirozás az ütközetbe. Ne gondolj most a régi szeretődre, Virágra, borra, selyem keszkenőkre, A hegedűkre, miken rítt a nóta, Piros szájakra, drága viganókra- A pántlikára, mely a szélbe’ lengett- Ha sarkantyúdnak ezüst tolla pengett: A szőlőhegyek őszi vigalmára, Dalos szüretre, karcsú testű lányra. Ma új vigalmak, új dáridók jönnek, — Szép volt az élet -1 —■ Ne gondolj véle, Ó szép a halál, — így, kitart karokkal Dalolva menni elébe, elébe ■ • ■ A vállunk most a fellegekbe nő- Most mi vagyunk a szűz magyar erő- Most mi vagyunk a tűz, a láng, a vas É&, mi vagyunk a szent magyar tavasz■ Sereg —amely a ködből érkezett, Kriptákból támadt büszke vértesek- Turul fiai, régi vasasok, Idők viharján kerengő sasok- — Gyúrjad a marsot — hullahegyek várnak — Aj ne, cvái ■ . . feszítsd a földnek lábad, Ne l ondolj dalra, szüretre, lányra, — Magyar vagy, — gáláns, büszke sarj És testedet a legszebb halál várja ’Zilahy Lajos. Érdekes találkozás. (Pillanat fölvétel.) A kalauznős villamos kocsiban telepedett le egy igen érdekes fiatal úriasszony a kihez nemsokára belejtett egy igen csinos fiatal úr. Pesti szokás szerint azonban előbb pillanatnyi szemlét tartott a villamos vasút közönségén. Mert felfogása szerint, aki a fővárosban töltötte élete legszebb évtizedeit, az a vidéken is csak fővárosi modern gondolkodású és érzésű maradt. A fővárosba kiránduló vidéki azonban csak kö- szörületlen gyémánt. Tiszta volt a levegő. Valamennyi utas vidéki. Tehát pestiesen érezte magát, mikor szép ismerősével találkozott. — Jé, maga az Irén ? — kérdezte a gyorsan letelepülő szomszéd vidám mosollyal és barátságos kézszorítással. — Mit keres maga Pesten, Pista ? — tudakolta a nagyon zöld szemű hölgy. — Első sorban egy kis szórakozást, mert már valóban rászolgáltam egy kis légváltozásra. — Most is Nagyváradon laknak Pista ? — Most is, Irén. Két fiam és két ieánykám is odavaló. — Lássa nekem csak egy fiam meg egy leányom termett. De azért eszem ágában sincsen zúgolódnom. Mégis hogyan lehetséges az, hogy mi két esztendő óta seholsem találkoztunk ? Hol szokott nyaralni a maga felesége ? — Gondolhatja Irén, hogy exoti- kus tengeri fürdőben. Osztende, Scheweningen, Lidó, Nizza, Genova, Nápoly és Szicília volt eddigi hét állomásunk. És ha szabad kérdeznem, maga Irén, hol szórakozott az urával ? — Kassán. — Sohasem utaztak ? — Dehogynem. Egész Felső Magyarországot jobban ismerjük Budapestnél. Különb tájképes panorámákat nem igen találtunk volna a külföldön. — Mi a fia keresztneve ? — Természetesen az apjáé. Laci. — És a leánykáé ? — Fiat condusio ! Az enyim. De hogyon hívjak a maga négy gyermekét ? — Mulatságos névsorral szolgálok. Tudja kérem Irén, hogy feleségem a klasszikafilologus nagybátyja után Xénia. Az első fiam Ariszti\ desz, a második Miltiadesz, a nagyobbik leánykám Medéa, a kisebbik pedig Sappho. Mikor nászutun- kon Athénbe utaztunk, az Akropo- lisz klasszikus márványromjai közt állapodtunk meg ezekben a klasszikus nevekben. — Klasszikusnak klaszikus, de keresztnévnek pogány. Élnek még a szülei, Pista ? — Nagyszerűen. Most élvezik életük aranykorszakát. Az apósom pedig nagyszállító. És a maga szülei, Irén ? — Azok velünk laknak és szórakoznak. De mondja csak Pista, hogyan lehetséges az, hogy maga, ez idő szerint, civilruhában jár ? ' — Tartalékos főhadnagy voltam, mikor hadiszolgálatra jelentkeztem. De a nagyváradi kapacitások erősza- kossan nélkülözhetetlennek kvalifikáltak. Szót kellett fogadnom a közügyek érdekében. — Lássa Pista, én büszkén nélkülözöm az uramat, aki már az orosz, a szerb és az olasz harctereken dolgozott. Már háromszor megsebesült, de háromszor elsőrendő hadikitüntetést érdemelt. — Hja, kérem Laci volt ám Budapesten az első vívó, a legbiztosabb lövő és a legelső párpajhős.
