Esztergom és Vidéke, 1916

1916-08-13 / 63. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1916. augusztus 13.

Komáromi főtárgyalás.

Kedden reggel 35—40 esztergomi polgár várakozott a komáromi kir. törvényszék előtt ki vádlott, ki tanú, ki csak érdeklődő vagy újságírói minőségben, hogy tanúja legyen a város nagy perének a Koksa féle sikkasztásnak. Oly sokan voltak ott az esztergomiak, hogy az ember azt hitte, hogy nem is Komáromban van.

Tárgyalás előtt szuronyos őr kiséri be a terembe Koksa Tivadart. Kicsit kopottas ruhában, megfehére- dett arccal, de azért régi derűjében szokásos fürge elevenséggel lép be Koksa és felhasználja az alkalmat régi ismerőseivel egy-két szó váltásra. A fogság nem törte meg; azt mondja sokat dolgozik az ügyészségnél, de szorgalmával megbecsülést is szerzett magának s jó dolga van.

Kilenckor jön be a tanács a terembe, amely ki van rakva a rengeteg könyvvel és irattal, ami az ügyre vonatkozik. Azon tűnődik az ember, vajon hogy lehet ismerni az ügy minden részletét, amikor iratai több métermázsa súlyúak.

Az elnöki tisztet Kamrás biró tölti be. 35—36 éves fiatal szelíd arcvo- nású biró, kinek látása nem is sejteti á benne rejlő kvalitásokat, amelyek őt a törvényszék első birájává teszik. A tanács tagjai az idősebb Sztráska és ifj. Nagy Vilmos. Koksa védője Soós, Kottráé Kis Gyula, Hu- rayé Gróh József ügyvéd.

Órák teltek el vádlottak kihallgatásával s ez alkalommal úgy Koksa min^Kottra sokszor heves kifakadások- kal tört ki a városi administrátió vezetése ellen. Azok az apró bűnös szituicítások, amelyeket . 1—2 év előtt mindenki sejtett s amelyek oly heves közgyűlésekre vezettek, — itt megvilágítást nyertek.

Koksa az egész tárgyaláson szimpatikus benyomást tett. Mindig iga— Csak nem szándékozik az utóbbi hangzatos címmel az én uramat diszkvalifikálni ?

— Szó sincs róla, Irén. Hiszen engem is ő ütött ki nyergemből két esztendei udvarlásom után, mikor a rákospalotai akácosban alaposan megsebesültem.

— Ilyesmire mi már nem emlékezünk a mai időkben. Az én kapitányuram ma egészen más huszárvágásokkal remekel. Lássa kérem, én az uram örömére a kassai vöröskereszt kórházban foglalkozom két év óta.

— Pedig én szépen azt hittem Irén, hogy maga is csak szórakozásra ruccant le Budapestre.

— Gyógyszereket és a sebesültek kezelésére való kötőszereket gyűjtöttem össze. Ez az én stilszerű szórakozásom a mai komoly korszakban. És milyen a magáé ?

— Én a Margitszigeten telepedtem meg néhány gondtalan hétre. Szereti még Irén azt a tündérszigetet?

— Szerettem. De most komolyabb passzióim vannak.

— Autóznak néha Kassán ?

— Igen. Mikor sebesülteket szállítunk a vonatról. De most Isten önnel Pista, mert itt le kell szállnom.

A fiatal úr azonban lekisérte a

zat beszélt. Nem szépítette tetteit; mindent beismert, amelyben bűnös. Mikor oly tétel fordult elő, ahol ártatlan, nyugodtan mondta az elnök

szemébe :

— Kérem én megmondanám ha itt is bűnös volnék, de itt nem vagyok az. Tessék elhinni. Hiszen igen sok tételt, amit a szakértők fel nem fedeztek, én magam mondtam meg.

Mindenkinek feltűnt az elnök kemény és szigorú magatartása, amely- lyel a vádlottakat kezelte. De a midőn a bonyolult bűnügyet mesteri kézzel lépésről-lépésre bevezette — bámulni kellett. Mert a tengernyi írásban nem volt egy szó, amit ne ismert volna. Ha a vádlott csak más színezésben adott valamit elő, mint a vizsgáló biró előtt, — egy pillanat alatt ráolvasta az elnök, hogy korábbi vallomása más volt. Az elnök ügyismerete mindenkit meglepett ; de még jobban feltűntek egyes kitételei, amely kemény kritikai voltak Esztergom közéletének.

A számos tétel kikeresésében Koksa jobb ügyhöz méltó buzgalommal emelte, kutatta a tételeket és őszinte eljárása nagyban elősegítette az ügy gyors lefolyását mely úgyis 3 napig tartott.

De nem volt a tárgyalás kedélyes részletek nélkül. Midőn az elnök egy elsikkasztott kis tételnél felhívja Kok- sát, hogy keresse ki a naplókban, Koksa csak így felel:

— Ne keressük Elnök Ur, kár keresni, ezt eluzsonnaztuk.

Általános mosoly, de az elnök komolyságra int.

Majd kihallgatják az egyik tisztviselőt ugyan ezen tételre :

— Igaz, mondja a tanú. Ezt a tételt egy délután eluzsonnáztuk. Az nap délután én is bementem, de későn, — nekem nem jutott már stb.

Közben felvonult 30—40 tanú. Antony Béla a tömött hallgatóság között foglal helyet, feltűnő, hogy

szép ifjú asszonyt, ki egyenesen a nagy drogéria felé tartott. Odakint azonban erősen a szemébe nézett kísérőjének és nyugodt fönséggel így szólt :

— Vájjon tudja-e már maga, hogy

én miért nem lehettem a felesége ? Mert az uram sohasem hazudott és hizelgett. Az olyan szerelem, melyet nem szentesít a házastársnak kölcsönös megbecsülése, nem ér semmit. A mai érdekházasság vagy érzéki kapcsolat a legtöbb válópör oka. A realizmusz örökösen harcol az idealizmusz ellen. És mégis az a dicső, a mi ideális. Legyen az akár a tökéletes férj jelzője, akár a mi házas életünké. Maga sohasem ismerte Pista az én lelkemet. Ma sem ismeri. Mindennap tájékozódom a világ sorsáról, tehát van igenis arról tudomásom, hogy a maga méltósá- gos apósa mért került börtönbe. És most váljunk el dr. Csalányi István úr minden illúzió és kézszórítás nélkül. Tartsa ön is uram ezt a mi legutolsó érdekes találkozásunkat olyan álomnak, mely sohasem fog többé ismétlődni. Dr. Kőrösy László.

Komáromban mindenki beszél az ügyről s bírálják Esztergom város és megye közéletét. Korántsem javunkra.

Közben felvonulnak a tanuk.

Olyik erősen szepegve, mert úgy érzi, hogy az ügyész egy szavára vádlott lehet. De az ügyész jóaka- ratú és a tanúnak nincs bántódása.

Azután jön az utalványozott és nem utalványozott tisztviselői előlegek kérdése. Vádlottak előadják, hogy a pénztárban nem lehetett megmaradni. A főtisztviselők állandóan előlegekért gyötrik a pénztárost, aki vonakodik adni, — de azután ad, sokszor utalványozás nélkül is. Az előlegről nyugtát vesz, amelyet nem naplóznak el, de amely felveszi a Jancsi bankó nevet. Aztán előadják vádlottak, hogy jött a pénztár-vizsgálat. A Jancsi bankókat el kellett tüntetni. Egyik-másik tisztviselő visz- szaváltja a nyugtát, a másik nem birja visszaváltani. Tehát annak pótlására pénzt kérnek N. bácsitól, azután felhasználunk erre más hivatalos pénzeket is. Es kihallgat a bíróság e körülményre számos főtisztviselőt.

Vimmer Imre nem jelent meg. Kár — állapítja meg mindenki — neki itt volna helye.

Aztán jönnek más tanácsbeliek. Szépítik a dolgot, de akad egy aki nyíltan beszél. Nagyon szegény egy városi tisztviselő helyzete; — bizony felvettünk 20 — 30 koronás nem utalványozott, előlegeket is, mert rá voltunk utalva — mondja a tanú. Nyílt szavai komoly hatást tesznek.

Közben Koksasürög-foroga könyv- vek közt, mintha a házi pénztárban volna. Nem vádol senkit, sőt kijelenti, -hogy Kottra és Huray teljesen ártatlanok. Nem hogy befeketítene őket, de védelmükre kell. Látszik, hogy a törvényszék nem kételkedik szavaiban.

Este 8 óra van, a tanuk ki vannak hallgatva s az elnök bezárja az ülést.

Másnap meghallgatják Skrivanek szakértőt, akinek legfőbb megállapítása, hogy a város pénztári rendszere rossz, elavult, amelyet el kell vetni. Megállapítja azt is, hogy a nem utalványozott előlegekből az u.

n. Jancsi bankókból a városnak kára nincs. Egyébként Koksa elsikkasztott 17163 K 85 fillért.

Ezután Gróh védő indítványozza számos irat felolvasását, amelyek igazolják, hogv védence éveken át rámutatott a pénztári mulasztásokra, sőt az összes elsikkasztott tételekre, de a tanács észrevételeit soha nem vette figyelembe. Igazolni akarja okiratokkal, hogy a főszámvevő személyzet hiánya és a pénztár rendetlensége miatt már évekkel ezelőtt elhárított magáról minden felelősséget és utalt arra, hogy ez a rendszer a legnagyobb bajokra fog vezetni. Utalt arra, hogy a legtöbb észrevételéről a törvényhatóság is tudott. A törvényszék megállapítja, hogy minüez igaz és megfelel a valóságnak. Közben az elnök kemény bírálatot mond a tanács mulasztásairól, hisz kár, hogy mindez nem Esztergomban történt, ahol az egész tárgyalás és az elnök bírálatai és kijelentései mérhetlen erkölcsi súllyal hathattak volna egész közéletünkre.

Majd a vád és védőbeszédek következtek.

Az ügyész Koksát és Kottrát hivatali sikkasztásban, Hurayt ebben való részességben kérte bűnösnek kimondani.

Koksa védője, védence beismerésére mutat mint fő enyhítő körülményre.

Dr. Kiss Gyula — ki kiváló védő, színes szavakkal ecsetelte az esztergomi viszonyokat és utalva a fennforgó visszás esztergomi állapotokra védence részéről csak mulasztást lát fennforogni, de bűncselekményt nem. Vitatta, hogy Koksa jogilag nem sikkasztó, de tolvaj.

Gróh József nem látja a jogosulatlan előlegekben a sikkasztás büntetőjogi elemeit és ezért de legfőkép mert amiben Huray bűnös, abban vele együtt vétkes a város egész ad- ministrátiója, kéri vádlott felmentését. A két védő védelme nagy hatást keltett.

Csütörtökön hirdette ki a bíróság • ítéletét. Koksa terhére csak 16.289 K 94 fillér hivatali sikkasztást állapított meg és 3 évi fegyházra Ítélte, amelyből egy évet kitöltöttnek vett.

Kottrát és Hurayt a törvényszék felmentette.

Koksánál enyhítő körülményül találta a biróság „azt az erősebb kritikára érdemes állapotot, mely Esztergom városnál a pénztárban fennállott.“ Ezen visszásság különösen abban jelentkezett, hogy ellenőrzésre hivatott főiisztviselők presszionálták a pénztárost előlegek adására és az így eredett hiányok adtak alkalmat Koksa sikkasztásaira, amely elsikkasztott összegek sokszor a jancsi- bankók pótlására is felhasználtattak. Kottrát és Hurayt felmentette a biróság, mert Koksa sikkasztásáról nem tudtak, s mert a biróság a Jancsi- bankókra adott jogosulatlan előlegeknél a sikkasztást nem látja megállapíthatónak. Hurayt pedig felmentette azért is, mert Huray a pénztár zűrzavaros állapotát állandóan jelezte a tanácsnak, ámde a tanács a főszámvevő észrevételeit el nem intézte, s így Hurayt — még ha netán meg is volna terhére állapítható a fegyelmi cselekmény — büntetőjogi felelősség nem terheli.

A hozott ítélet ellen az ügyész felebbezett. De felebbezett Koksa is, ki kérte szabadonbocsátását is, de a biróság e kérelmet elutasította.

Mindenesetre nagy erkölcsi veszteség városunkra, hogy a főtárgyalás nem Esztergomban folyt le. Egész bizonyos, hogy a tárgyalás egész menete, de különösen Kamrás elnöknek, ennek a jeles bírónak bíráló kijelentései nyilván óriási erkölcsi hatással lettek volna közéletünkre.

A komáromi ügyvédek, bírák városi és megyei tisztviselők nagy érdeklődéssel kísérték az ügyet. És minden kérdésük oda lyukadt ki,