Esztergom és Vidéke, 1916
1916-08-06 / 61. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. augusztus 6. niciót, muníciót!" . . .Márpedig ezt anélkül, hogy vasat ne termeljünk, anélkül, hogy a gyári kazánokat ne fütsük, elérni nem lehet. És mi lenne a kórházaknak téli fűtésével, a bérpaloták, iskolák, hivatalok fűtésével, mi lenne a legkülönbözőbb szükségleti cikkeket előállítani gyárak üzemével, ha nem lenne" szén ? Hogyan ru- házkodnánk, hogy látná el ki-ki kötelességét szén nélkül? . . . Hogy állítódnék elő az a rengeteg műszer, iparcikk, ha nem lenne vas ? . . . Oly elementáris igazság az, hogy szén és vas nélkül nincs élet, hogy bizonygatni felesleges. A közgazdasági élet, mely a tények száraz igazságain épül fel, a szénnek és a vasnak minden országban megadta a maga fontosságát s fontosságához mért helyét. Nálunk a bányaipar nem örvend annak a jelentőségnek, amely jelentősége ,,tényleg“ megvan ; azonban az emberek köztudatában ez még nem alakult ki. Egész másképpen áll a dolog Németországban. Ott a szénás vasbányaszat óriási méretekben folyik. A szén és a vas produkciója az 1914. és 1915. háborús esztendőkben ilyen volt. Míg 1914-ből öt hónap esik a háborúra, az 1915. év teljesen háborúban telt el. Ezzel szemben az 1913. év teljesen békés év volt. Ebben a békés évben, 1913- ban 191 millió tonna szenet termelt Németország. (Ezzel szemben mi 96 millió métermázsát termeltünk). A németek biztosra vették, hogy 1914- ben el fogják érni a 200 millió tonna termelést, de keresztülhúzta számításukat a háború kitörése s az öt háborús hónap, augusztustól-decembe- rig, 30 millióval vetette vissza a német széntermelést. Az 1915. év folyamán még további 15 millió tonnával ment vissza a német széntermelés. Maga a barnaszén-termelés nem csökkent, maradt 27 millió tonna (nálunk 83 millió q), ellenben a kőszéntermelés nagy mértékben, a koksz kisebb mérvben csökkent. Mi ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy nem is annyira a Németbirodalom általános gazdasági produkciója csökkent, hanem csakis a szén kivitele. Németország kolosszális ipari fejlettségét vastermelese is igazolja. 1915-ben majdnem 12 millió tonna nyersvasat produkált, az 1914. évi 147* millióval szemben. Ezzel szemben mi összesen 5 millió métermázsát produkáltunk, bár igaz, hogy kibányásztunk 18 millió méter- mazsa vasércet, amiből jelentékeny mennyiséget feldolgozatlanul kivittek. A német ipar azonban hazafias is volt. Émlékszünk arra, amikor a német acélszindikátus azt a határozott kijelentést tette, hogy : „Hazafias érdekekből visszautasít minden oly kísérletet, amely német gyártmányoknak „gyanús helyre“ való kivételére irányul.“ Természetesen ez az ellenséges külföldre vonatkozott. A semlegesek valódi szükségletét azonban kielégítette, de vigyázott arra, hogy nemet gyártmányok ne erős- bitsék a háború alatt az ellenséget. A háború kitörése rendkívüli forgalmi nehézségeket okozott. Ezt illusztrálja legjobban az, portosuk. Kuropatkin kezdetben majd két millió harcossal 88.000 lovassal rendelkezett az északi harctéren. Ivanov tábornok, a déli szárnyon, négy hadsereget vagyis átlag 840 000 gyalogost és 56.000 lovast vezényelt. Ivanov haderejéhez négy hadsereg tartozott, melyekről Brus- szilov, Rodnó közül tizenhárom hadosztállyal, Szaharov nyolccal, Szcerbacsev kilenccel és Lesitzky tábornok tizeneggyel rendelkezett a bukovinai fronton. Az idei orosz offenziva elején azonban Ivanov nyomtalanul eltűnt. Azt írták az orosz lapok, hogy tüzérségi fölügyelő lett. Brusszilov lett tehát utóda, ki saját hadát Kaledent tábornoknak adta át. A mai orosz offenziva fővezére tehát a vakmerő Brusszilov, ki nemcsak Ivanov negyvenkét divizióját kapta meg, hanem Kuropatkin tizennégy hadosztályát is a tartalékkal és az u. n. „támadó csapattal". Érdekes alakok tarkítják még a mai orosz haderőt. Akad ugyanis köztük húszezer vendégszereplő japán, néhány szerződtetett francia tüzérképző tiszt és egy-két ezer elkeseredett szerb. Ezek közül néhány példány már foglyaink múzeumába került. Az új orosz haderő, az új vezérek alatt ugyan nem értékesebb mint két év előtti, hanem azért nem kisebb. Most madár repül tovább. Megint lövés, újra lövés, összesen már húsz, s a fácán még mindig viszi hosszú farkát. Most a vígkedélyű házigazdához ér, aki a másik sarkon a Wisches- ter minden töltését eldurrantja. Azonban a fácán repül tovább és nemsokára eltűnik, A bozótban meglapul, lehúzva ostoba fejét és gyorsan pis- logatja piros keretű szemét. — No ezt elküldtük ! — hangzik minden ajakról és ki a puskáját, ki a fényesen ragyogó napot, ki a fácánt szidja. De csakhamar feledésbe megy az eset, mert most következik az érdekes rész. Ki mit lőtt ? Az egyik úr biztosan tudja, hogy elő:te öt fogoly és két nyúl esett. Egv fácánt is meglőtt, látta mint szállnak szétlőtt tollai, de fájdalom, a tollak is elrepültek, a fácán is elrepült. A másik úr erősködik, hogy előtte két fácán esett, a harmadik nyolc fogolyról beszel, a negyedik- öt nyúlról és így tovább. Összevissza kilencven darabnak kellett volna esni, de a hajtők és kutyák akárhogyan keresik a kukoricást meg környékét, sehogysem kerül elő több, mint egy nyúl, két fácán és kilenc fogoly. A vidám kedélyű házigazda hamarosan kitudakolja, hogy az urak (beleértve őt magát is) összesen százhúsz töltést lőttek ki már könnyű megérteni, hogy ilyen óriási tömeggel nem volt nehéz az offenziva elején némi gyors helyi sikert elérni. Hogy mibe került ez az ideiglenes siker azt azok az orosz hivatalos értesítések bizonyítják, melyeket a bázeli sajtó mutatott be nekünk : elveszett ugyanis július 1.-ig majdnem tizenötezer tiszt (köztük tizenhét tábornok és két ezredparancsnok) és közel kétszázötven- ezernyi« legénység. Brusszilov vágóhídi terve szerint. A mi jelszavunk : többet ésszel, mint erővel, végül mégis csak diadalmaskodni fog ! Figyelő. Az élet forrása. Az élet forrása: a szén és a vas. Paradoxonnak tetszik, de soha véresebb igazságnak nem bizonyult, mint ebben a háborúban. A tűzföld lakói vagy a polynéziai szigetlakok mindkettő nélkül meg tudnak lenni. Persze az ő kezdetleges, úgyszólván kőkorszakbeli életmódjukhoz nem kell se szén, se vas. De az a nép, amely egyszer a kultúra határmezsgyéjére érkezett, szén és vas nélkül többé nem. boldogulhat, nem fejlődhetik; és mint nemzet lélekzetet sem vehet. Mi lett volna Németországgal vagy velünk, ha nincs szenünk, vasunk ? Csak Georg Lloyd agitációs beszédeire utalok íelfogásom igazolásául, aki kérve-kérte és könyörögte Nagy- britannia munkáshadaitol a „mués nyomban megállapítja, hogy minden tiz lövésre esett egy. Ez is valami. A törvényszéki elnök urra csak átlagban esik tiz lövés, a valóságban harmincat lőtt ki hiába. Hagyján. Csak a róka ne mellette jött volna ki. Szegény városi úrnak van mit hallgatnia. A vidám kedélyű házigazda azt . indítványozza, hogy a megcsapást akkor kellene alkalmazni, amikor valaki tiz lépésről elhibázza a vadat. Erre a szomorú úr kinyilvánítja, hogy nem most először hibázott tiz lépésről. De a másik városi úrnak is kijár a csipkedésből. A szomszédja azt kérdi tőle, hogy miért nem fogta tpeg a fácán farkát, mikor a kalapja fölött repült ; mert hiszen a fácán farka hosszabb, mint nyúlé, amelyik ijedtében ugyancsak a szóban forgó úr lába között futott el. És folyik tovább a ivíg kötekedés, míg egy új kukoricás kerül a hajtás sora. Itt természetesen ismétlődnek az előbbi jelenetek és évődések. Ismétlődnek egészen szürkületig, mikorra elfárad vadász és hajtó egyaránt. Van még kinek kedve volna a dolgot folytatni, de a többség a házigazdával tart, ki abban a véle menyben van, hogy otthon kész a vacsora. A vacsora tudvalevőleg szerfölött kellemes része a vadászatnak. A társaság fölcirhelődik a kocsikra és indul haza. Otthon a nyájas háziasszony tudatja hogy terítve van s mikor kinyílik a nagy ebédlő szárnyas ajtaja, a fáradt és éhes társaságra mosolyog a virággal, gyümölccsel és boros üvegekkel megrakott feher asztal. Az elhelyezkedés zajjal s némi huzódozással megy végbe, de csakhamar megkezdődik a nagyszerű táplálkozás. Eleinte csönd van, csak egy-egy villa vagy kés csörren vagy a poharak, mikor kocintásra kerül a dolog. És ragyognak a szemek, pirulnak a nyilt becsületes ar cok, mikor éltetik a nyájas háziasz- szonyt, meg a vidám kedélyű háziurat. Majd lassankint megered a nyelv s valaki a politikára fordítja a beszédet. Egy-egy élesebb kifakadás után az arcok elkomorodnak, kinos csend után újra vadászkalandok kerülnek szőnyegre. Az egyik városi úr annyira benne van a Indításban, hogy tizenöt foglyot lőtt ki egy duplára a falkából. S mikor azt kérdezik, hány darab volt összesen a csapatban, a városi úr szórakozottan feleli, hogy lehetett vagy tizenkettő. A másik városi úr két szarvasbikát lőtt le egy lövésre valamikor régen s ami fő, nyúlsörettel. A harmadiknak olyan jó a puskája, hogy száz lépésről a kolibrit is ellövi a kolibriról, aztán a barátságos arcú gazdatisztnek is eszébe jut, hogy egyszer nyúlra vadaszott es tiz darab vaddisznó tört ki a kukoricásból. Éppen szerencsére a Wischezter volt nála s szó, ami szó, hat disznót lelőtt. Ott maradtak „maustodt“. Három pedig ijedtében elmenekült. Hanem az öreg kan nem tréfázott, dühösen rohant a gazdatiszt felé, aki a válságos pillanatban eldobta az üres Wischestert, nagy ügyesen felugrott a dühös kan határa és addig nyargalt rajta, míg végre is ki- dült a vén agyaras s akkor pene- cilusával kieresztette a vérét. Erre mindenki elkepedt. Abba is maradtak a vadászkalandok. Különben is az óra mutatója éjtélre járt, menni kellett. Vagyis hogy nem kellett de illet. Előrobogtak a kocsik es nemsokára tovább is robogtak. Lassan elhangzott a kerékzörgés, a pusztára ráborult a teljes csönd és sötétség. Csak egy vén kakas kuko- réKolt idő előtt ketrecében. Künn a határban pedig a furfangos róka visszaosont a kukoricába, és ott összeszedegette azokat a foglyokat és fácánokat, melyeket a városi urak nem bírtak megtalálni. Haugh Béla.
