Esztergom és Vidéke, 1916

1916-08-06 / 61. szám

1916. augusztus 6. ESZTERGOM és VIDÉKE. hogy 1914 júliusában félmillió tonnát tett ki a német acélipar kivitele és augusztusban ez a szám egyszerre 95 ezer tonnára csökkent. Hogy a munkáslét­szám jelentékeny csökkenése el­lenére is mily szívósságot mu­tat a német ipar, bizonyítja az, hogy 1915-ben majdnem min­den hónapban 300—350 ezer tonna a német acél-kivitel. A német szállítási feltételekben világosan benne van, hogy há­borúban szállítási kötelezettség nem teljesítendő ; s az egész háború alatt mégse élt ezzel a jogával a német ipar : a vállalt megbízásokat a megállapított áron és feltételek alatt le is szállította s nem csavarta fel az árakat, jóllehet, az önköltségek jelentékenyen emelkedtek. Nem kell azonban azt hin­nünk, hogy a német acélipar a háború következtében talán ki­viteli emelkedést ért el. Ellen­kezőleg, majdnem felére redu­kálódott. Míg 1913., 1914. év­ben 6 millió tonnán felül volt a kivitel, az 1914/15. évben 3 és negyed millió tonna volt (nyersacélsúlyban), ami közel 48%-os csökkenést jelent. Aki ezeket a szamokat ol­vassa, az nem tudhat mást mint, hogy Németország csak­ugyan el, mert dolgozik. Ha szenében és vasában csökkent is a termelése és kivitele, ez az ellenséges országokra vezethető vissza, hiszen 1915 májusig, amig Olaszország nem fordult ellenünk, kedvezőbbek voltak a kiviteli számarányok. Olaszor­szág ugyanis azóta él angol szénnel és vassal. Aki ezt az életet, ezt a hatalmas ipari fej­lettséget látja és átérzi, az tud­ja igazán, hogy Németország­nak győznie kell, mert bővében van kifogyhatatlanul nála az, ami az elet forrása : a szén és a vas. Banyai Béla. A női munka jövőjéről. A Magyar Nőegyesületek Szövet­sége meghívta dr. Bäumer Gertrud kisasszonyt, a Németországi Nő­egyesületek Szövetségének agilis el­nökét, ki dr. Salamon Alice k. a. másodelnök társaságában készsége­sen megjelent Budapesten, előkelő úri közönségünk érdeklődésére. Dr. Báumer k. a. mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy a nők mun kaképessége még sohasem vált be fényesebben, mint a háborús világ­ban. Ezt a rendkívül értékes nem­zetgazdasági erőt a háború után sem szabad parlagon hagynunk. Majdnem képtelenség elképzelni, hogy a tengernyi sok nő, aki már megismerkedett a munkával és azt leikébe fogadva “megszerette, holnap már is ismét visszavonuljoh régi hiú és egyoldalú tétlenségébe. Németországon már mindenki tisztában van ezzel a korszerű kér­déssel, éppen azért indult meg min­den részletének megvilágítása és megszervezése. Köztudomású, hogy a háborús vi­lágban a nők az ipar, a kereskede­lem buzgó munkásai vagy kedvelői voltak. Megszerzett és megérdemelt állásaikból tehát már nem lehet őket eltávolítani. igen természetes, hogy a nők nem vehetik el a hazatérők kenyerét, ha­nem egyesegyedül a tömérdek meg­üresedett helyet töltik be azok a gyakorlott nők, kik kétségtelenül többet érnek a be ne u gyakorolt új erőknél. A női munka jövőjének kérdését tanácsos két szempontból megítél­nünk. Belé kell nevelnünk a nőket és elsősorban a leányokat a munka szeretetébe és megbecsülésébe, mert a háború a termelés óriási fokozá­sát fogja eredményezni. Neveljük tehát hajadonjainkat erre az üdvös tevékenységre és a cse­lekvés enerzsiájárá. Ezt azonban nem szabad elhamarkodnunk, hanem rendszeresen, komolyan és alaposan kötelességünk a gyönge nemet a megváltozott gazdasági helyzet kö­vetelményeinek szolgálatára előké­szíteni. Iparkodjunk a lelkűkben szunnyadó jóindulatot értékesíteni, mikor a hatalmas és lázas tevékeny­ség szolgálatára buzdítjuk őket. A kérdés másik érdekes része pe­dig az anyavédelem. A dolgozó asz- szonyt, ha már anyasági sorba ke- rül, nem szabad szent és nemzet- gazdasági becsű kötelességében meg­bénítani. A leendő anyában szüksé­ges az anyai vágyat és az anyaság szeretetéí fejleszteni, de viszont meg kell óvnunk minden káros hatástól még idejekorán. Arra is tekintettel volt eddig a né­met doktornő, hogy a németországi jövendő nőnevelés ne csupán hiva­talnoknőt, műipari vagy művészi ki­képzést tartson elsőrendűnek, ha­nem szoktassa a kenyérkereső nő­ket leginkább az ipari munka műve­lésére, hogy a német nemzetgazda­ság egyáltalán ne érezze a háború veszteségeit. Annyi bizonyos, hogy a nő ízlése és ügyessége az ipart is műipari rangra emeli. Dr. Salamon Alice k. a. ugyanazt a témát tárgyalta az érdekes előadá­son ahol az előkelő hallgatóságban tapsolt gróf Apponyi Albertné is, mint a Magyar Nőegyesületek Szö­vetségének elnöke. Figyelő. HÍREK. Az új vashúszfilléresek. A háború eddig háromféle új pénzt teremtett meg miná- lunk: először a papír kétkoro- nások jöttek forgalomba, má­sodszor nemrég az új tizkoro- nás bankók és a közeli napok­ban a vasból vert váltópénzek. A vasváltópénz terve, amely Németországban már régen ki­vitelre került, nálunk is már évekkel ezelőtt felmerült. Az állam akkor már minden szükséges intézkedést megtett és sok milliónyi értékű vas­pénzt veretett. Ezeket az Osz­trák Magyar Bank bécsi pán­célpincéiben és pénzügyminisz­tériumban őrzik. Egyelőre vas- húszfilléreseket verettek a kör- möcbányai pénzverőben. xAlak- juk és felírásuk ugyanolyan, Qiint a régi pénzé, anyaguk azonban tiszta vas és pedig nem csillogó, hanem fénytelen vas. Az új pénzek augusztus har­madikén kerültek forgalomba. Ezzel egyidőben megkezdődött a nikkel húszfilléresek bevo­nása. Hogy éppen most bocsát­ják ki az új pénzt, annak oka az, hogy a hadvezetőségnek nagy szüksége van a nikkelre. Ezért a vaspénzt az Osztrák- Magyar Bank intézetei csakis nikkelpénz ellenében adják ki. Mindenesetre nagy nehézsé­get fog okozni a vaspénz for- galombahelyezésénél az, hogy a közönség minden ok nélkül és egészen megmagyarázhatat­lan okból elrejti az aprópénzt és a ketfilléres pénzeket jófor­mán teljesen elzárja a forgalom elől. Az aprópénzhiány egyik oka az is, hogy a harctereken a katonáknál, főképpen a le­génységnél, igen sok váltópénz van, amely csak akkor kerül haza, ha a katona maga is haza kerül. ☆ Konstantinápoiyi vendég. E hét folyamán városunkban tartózkodott dr. Frisch Amália, a konstantinápolyi osztrák-magyar kórház főorvosa, hogy esztergomi rokonait és isme­rőseit meglátogassa. Atyja, dr. Frisch József orvos esztergomi származású és már évtizedek előtt a török fő­városban telepedett meg, ahol leányá­val együtt a legjobb nevet vívták ki maguknak orvosi praxisukkal. Városi közgyűlés. Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete folyó hó 7.-én, héttőn délután 4 órakor köz­gyűlést tart. A közgyűlésnek külö­nösen fontos tárgya lesz a városi villamos vüzem kölcsöne a dorogi áramvezeték és a csatlakozó művek felépítésére, mely 220 ezer koronára rúg. A kölcsönre vonatkozólag az Esztergomi Takarékpénztár készség­gel ajánlkozott a város rendelkezé­sére. Az 50 évre szóló új kölcsönt teljes névértékben 6'76°/o annuitásos kamatra ajánlotta fel. A polgármes­ter más pénzintézetektől is kért aján­latot, többek között egy tekintélyes fővárosi banktól, mely már válaszolt is a város megkeresésére. A város pénzügyi bizottsága ezen ügyben szombaton délután ülésezett. Kórházi hir. Dávid János 16 éves csatai születésű gazdasági alkalma­zott a múlt hét folyamán Kéménden egy magasan megrakott gabonás szekérről oly szerencsétlenül esett a lovak közé, hogy bal lábán súlyos sérülésekkel kellett őt a „Kolos“ kór­házba szállítani. A szerencsétlensé­get a szekér egy váratlan zökkenése okozta, felelősség tehát senkit sem terhel. Kiránduló intézet. .A budapesti Mester-uccai polgári leányiskolának körülbelül 150 növendéke csütörtö­kön kirándult városunkba és megte­kintette a nevezetességeket. A leány­kák dalolva vonultak végig az uccá- kon és mindenütt élénk érdeklődést keltettek. A kirándulókat tanítónőik vezették. Az Ssztergomi illetőségű hadi­foglyok hozzátartozóihoz. A vá­ros polgármestere felhívja mindazon esztergomi lakosokat, akiknek esz­tergomi születésű, Esztergomban so­rozott, vagy itt illetőséget nyert és az esztergomi cs. és kir. illetve a lévai m. kir. hadkiegészítő parancs­nokságok hatósága alá tartozott hozzátartozóik hadifogságbanjvannak, hogy a városi kiadó hivatalában f. hó 10.-ig mindenkor 8—11 óra kö­zött összeírás végett jelentkezzenek és ez alkalomra hadifogoly hozzá­tartozóik születési adatait pontos fel­jegyzésben, továbbá a tőlük hadifog­ságból érkezett levelezéseket hozzák magukkal. Ez az összeírás háború után nagy fontosságú lesz a haza­térő hadifoglyokra nézve, miért is.a jelentkezést mindenki pontosan és lelkiismeretesen teljesítse. A egységes piaci árak megálla­pítása megtörtént városunkra nézve. Az árakat az alispán a .várossal , ,, r ■' h ' "'■A 'vv/ egyetertoleg állapította meg a leg­nagyobb körültekintéssel. Folyó hó 10.-én már életbe is lép az új ár­megállapítás, melyet technikai okok­ból csak legközelebbi számunkban közölhetünk. Eltűnt ékszerek. Burány Ferencné esztergomi tanítónő szombaton reg­gel észrevette, hogy négy darab értékes ékszere szobájában levő szek­rényéből eltűnt. Az ékszereket egy hónap óta tartotta azon a helyen, ahonnan most minden kétséget ki­zárólag tolvaj kezek emelték el. A rendőrség megindította a nyomozást. Az esztergomi országos állat- vásárra, mely f. hó 14.-én tartatik meg, a városban már régebben meg­állapított száj- és körömfájás miatt csak a lovak felhajtása lett volna megengedve. A hatósági állatorvo­sok jelentése szerint azonban a vá­ros területén a száj- és körömfájás már megszűntnek tekinthető, csakis több helyen a szükséges fertőtlenir tések nem történtek meg eleddig. Ha a fertőtlenítések mielőbb végre­hajtatnak, a vásár akadálytalan meg­tartását semmi sem fogja hátráltatni. Adományok. A katonai tartalék­kórházak sebesült és beteg katonái, valamint a napközi otthonokban el­helyezett gyermekek istápolására eszközölt gyűjtést, június hó végé­vel lezárván, elszámolásomat a vár­megye főjegyzője és a vármegyei számvevőségi kirendeltség"' főnöke felülvizsgálták és azt rendben levő-

Next

/
Thumbnails
Contents