Esztergom és Vidéke, 1916
1916-06-25 / 49. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. június 25. már nem tartozik a gyermek felelőséggel, amit azonnal azzal mutat ki, hogy már nem is köszönti az uccán, A tanító szivét ilyenkor keserű érzés járja át, nem azért a megtagadott köszönésért, hanem azért, mert látja a gyermek jövőjét. Az ilyen gyermek jövője szomorú képet nyújt. Látja a hálátlanságot, mely jelenleg csak az iskola iránt nyilatkozik meg, de már előre veti árnyékát a szülők iránti hálátlanság, a felsőbb- ség iránti tiszteletlenség. A leírt jelenség nem mai keletű, ez már messze nyúlik visz- sza a múltba. A mostani időkben azonban kétszeres aggódás és gond fogja el az iskolák munkásait, mert a háború fenséges követelése, a haza védelme sok. igen sok családból elhívta a családíőt, aki eddig mégis tudott bizonyos fokú fegyelmet gyakorolni a család szemefényei felett, amelyeket együttvéve a haza jövőjének és aranyifjúságnak szoktak nevezni. Most azonban az édesanyára hárulna ez a feladat, akit egyrészt a női gyengéd szeretet tart vissza a szigorú fegyelmezés, másrészt az anyai szeretet pedig következetes ellenőrzés kötelességében. Az anya inkább a szép, jó, a szeretetteljes bánásmód és elnézés eszközeivel akar hatni, amely nevelési szempontból helyes eljárás. A gyermek azonban a legtöbb esetben ezzel az volna rá Sebők Zsigmond tündöklő írórr.űvészetére ? Ebben a virágzókorában ajándékozta meg hazáját a magyar hírlapirodalom legértékesebb kincseivel. Evről-évre megjelent elbeszélései pedig szépirodalmunk kincstárát gyarapították. Köztudomású, hogy irodalomtörténetünk szerint nemzeti irodalmi nyelvünket Pázmány Péter érsek teremtette meg Nagyszombatban, saját nyomdájában. Az újabb magyar irodalmi nyelvet már Jókai Mór alkotta a dunántúli magyar nyelv szépségeiből. A komáromi nyelv azonban, melynek Beöthy Zsolt is elsőrendű nagy mestere, tökéletesen egyezik az esztergomival, melyet viszont Sebők Zsigmond magasztalt föl. A milyen eredeti Sebők Zsigmond írói egyénisége, olyan eredeti irodalmi stílusa is. Szép, jó, igaz és szinmagyar. Az a végtelen lelkijóság, mely Sebők Zsigmond rokonszenves egyéniségét jellemezte, még külön irodalmat is teremtett nálunk, mikor hivatott tanítómestere lett a magyar gyermekvilágnak. „Jó Pajtás“ c. gyermeklapja tömérdek drága gyönggyel gazdagodott. Mulatságos „Mackó Bácsi“-ja és ötletes „Dör- mögő Dömötör“-e az ország gyerekeinek igazi jó pajtása lett. Akit pedig megértenek és megszeretnek az ártatlan gyermekszívek, az sem lehet egyéb, mint romlatlan szív. Örvendetesebb irodalmi karácsonyi ajándékot alig adott más, mint Sebők Zsigmond valahányszor valami új kötete jelent meg a családok karácsonyfája alatt. Az a divatos nyegleség, az a sikamlós frivolítás, az a különleges anyai gyengédséggel visszaél. Gyermekésszel nem is tudja felfogni, hogy az anyai szeretetet mily hálás jósággal kellene viszonozni. Érre csak később felnőtt korában jő rá. Hisz az apa ha otthon van, az sem suhogtatja egész nap a nádpálcát, de a férfias fellépés, intés, bizonyos fokú tiszteletet parancsol a gyermekek előtt. Ha betekintünk a mi köznépünk családi életébe, ott a gyermekek még az édes anya felügyeletét is kénytelenek nélkülözni, aminek erkölcsi rombolása mind gyakrabban mutatkozik a kir. ügyészségnek és a fiatalkorúak bíróságának jelentéseiből. Az anya is kényszerítve van a mindennapi kenyér megszerzésében részt venni. Elhagyja otthonát, munkába áll, csakhogy a nélkülözést lehetőleg elűzze családja fejétől, a gyermekek tehát csak este látják viszont. Hogy ez alatt az idő alatt a gyermekei kikkel kerültek össze egy társaságba és miféle szivet-lelket mérgező anyagnak jutottak birtokába, arról az élet gondjaival megrakott anya nem szerez tudomást, csak akkor, amikor már gyümölcsei megérnek. Legszembetűnőbb a leírt szomorú jelenség azoknál a gyermekeknél, akik az iskolából kimaradnak és mint kenyérkeresők keresethez jutnak. Ezeknek a pénz nem boldogulás pesti léhaság, az a bravúros hatás- hajhászat és az frázisokkal való zsonglőrködés, mely mainapság igen sok „népszerű“ novellaírónk mestersége, tökéletésen ismeretlen Sebők Zsigmond magyar virágkertjében. Nem idegen kamélia, hanem hazai rozmaring virul az ő költészetében. Külföldieskedő mű kertészeink kábító illatú művirágai helyett Sebők Zsigmond magyar kertjében muskátli és pünkösdi rózsa pompázik. Ha a magyar próza mesterei közül Pázmány Péter izmos stílusát Faludi Ferenc mesteri tollát vagy Mikes Kelemen zamatos magyarságát ajánlottuk azelőtt irodalomtörténeti óráiban serdültebb tanítványainknak, akkor már ma lelkiös- meretesen ajánlhatjuk mintaképekül Sebők Zsigmondot épen úgy, mint akár Herceg Ferencet, Gárdonyi Gé zát vagy Bársony Istvánt az újabb íróművészek közül mostani ifjúságunknak, mert valamennyi, szent hagyományul, nemzeti örökséget értékesít. Már most mi a mi hivatásunk föl- dink emlékének méltatására? Minden jóizlésű és nemes érzésű esz- tergomvárosi vagy vármegyei úricsalád szerezze és őrizze meg derék szülötte remekeit örök időkre. Aki a nánai berek költészetét élvezte, az megismeri az esztergomi lélek apokaliptikus megnyilatkozását. Olyan remek tájkép az, milyet ma csak Szinnyei Mers’e vagy Med- nyánszky báró képes teremteni. Senki az országhirű párkányi vásárt színesebben le nem festette tollal, mint Sebők Zsigmond, mikor a régi káposztáshajók tüneményeit örökítette meg. megszerzésére szolgál csak, hanem a rossz útra való lépés, a veszedelmekbe való rohanás eszközévé válik. Nem általánosítható ez a kitétel, mert hisz akadnak most is oly családok, akik az erkölcsöt nem engedik veszni indulni. Hanem azért írok róla, mert ez a közveszedelem mindig nagyobb arányokat ölt. A legsötétebb és legveszedelmesebb bűnökre viszi rá a mostani serdülő fiatalságunkat az apa távolléte, az anya másoldalu elfoglaltsága és a jő munkáskereset. A fiatalaink pénzük révén hozzájutnak a nyalánkságokhoz a sör, bor, pálinka, szivar élvezetéhez, a mozik látogatásához, és mivel sehol semmi akadályba és nehézségbe nem ütköznek, csakhamar felnőtteknek képzelik magukat, s látjuk a gyerek fiukat gyereklányokkal szövetkezni. Még irodalomra is kerül pénz. Nem sajnálnak néhány húsz fillért a ponyvairodalom rabló és detektív termékeire. A kora vén gyerekek meggondolatlanságukban aztán előbb-utóbb összeütközésbe kerülnek a törvénnyel. E hét folyamán ítéltek el egy ilyen kora vén gyereket egy és fél évi börtönre. Az ilyen gyerekbűnösök rávetemednek betörésekre, lopásokra, sikkasztásokra. Most ha tovább kisérjük az ily minden jó erkölcsből kivetkőzött fiatalok élete folyását, Nem akadt még esztergomi író, ki városunk egyik legeredetibb alakját, az elzüllött, hajdani magyarnemes hivatalnokot olyan nagy művészettel jellemezte volna, mint Sebők Zsigmond Rajcsányi de eadem c. tősgyökeres alakját. Valóban legszebb szobra lenne Párkány szülöttének, ha összes műveit megrendelnék az olvasó-kör számára. Ugyanezt a nemes kultuszt teremtheti meg városunk és megyénk valamennyi kultúregyesülete könyvtára, mert elvégre is Sebők Zsigmond esztergomi volt, emléke tehát idehaza volna legotthoniasabb. Nem ünnepelni óhajtjuk azt, aki irtózott egész életében minden ün- nepeltetéstől, hanem megismertetni, megszerettetni és megbecsülteim valamennyi művelt földinkkel. Ezt úgysem tehettük volna meg azelőtt, mert tiltakozott volna ellene. De ma már tanulhatunk tőle. Példaszerű pl. az elsőrangú író páratlan szerénysége. Ha a Kisfalndy- vagy Petőfi-Társaságban valamelyik új elbeszélését fölolvasták, valameny- nyi tag jelen volt, csak az író maradt otthon szellemes élettársa szül. Rákosi Erzsi, két viruló leánya Klára és Magda valamint okos Andor fia társaságában. Mikor pedig egyik vasárnap a villamoson a Petőfi-Társaság gyűlésére iparkodtunk és örömmel gratuláltam megválasztatásához, Sebők Zsigmond nyugodtan, de melegen zengő hangon ezt mondta : — Magát kellett volna már megválasztani tagnak. Ilyen jellemzetes apró epizódok színes mozaikjából marad meg azután a mi lelkűnkben az ő szellemévajjon mit várhat ezektől a család, a társadalom ; az állam ? A hatóságok, bíróságok és az iskolák a maguk részéről megtesznek ugyan mindent az ily fiatalok megjavítására, eltiltják őket a korcsmáktól, moziktól, pártfogókat rendelnek melléjük a leghumánusabb módon igyekeznek a jóútra téríteni őket. E téren a társadalomnak kell segítségül jönni és nem szabad sajnálni azt a fáradságot, hogyha ily kiskorú bűnösökről tudomást szerez, fel kell keresni a családot és a jövő tükrét eléje tárni, és annyira lelkére hatni, hogy belássa az illetők té- velyedését, visszatérjen a jóútra addig, míg rabjává nem lesz gonosz indulatainak és szenvedélyeinek. Ezzel nemcsak a hozzátartozóknak használunk, hanem a hazának, az Istennek és a háborúban küzdő apának is tartozunk. K. N. lEll hírek. 1® A hercegprímás névnapja. Szombaton, Keresztelő Szent János születésének ünnepén a legnagyobb csendben ünnepelte meg névnapját bíboros főpásztorunk. A hercegpri- mási palotában ez alkalommal kitett ivén számosán fejezték ki jókivána- taikat a hercegprímásnak. A főkáptalan a nap emlékére .főpásztorának egy díszes albumot nyújtott át, melynek valódi képe: „Alakok“ c. híres könyve szintén valóságos jellemeket mutat be. Így festette azonban az ő szerénységének szótára. Ki nem emlékeznék ma is lapunk olvasói közül illusztris munkatársunk arra mesteri tárcájára, mely tűzérfia lováról emlékezett még ? Aranyosabb humorral csak Mikszáthnál találkozunk. Megható jellemvonásai közé tartozott mélységes családi szeretete. Imádhatták is otthon, mert ott peregtek le élete legboldogabb percei. Gondosan nevelte mindhárom gyermekét és mégis odaadta egyetlen fiát a csatatérnek. Mikor a fiút, pompás érettségi vizsgálata után besorozták és a tű- zérönkéntes a háborúba indult, Sebők Zsigmond már beteg volt és halálsejtelmében így szólt géniuszához : — Maga még viszontlátja, de én már aligha . .. Igaza lett. A Park-szanatóriumban súlyos gyomorbaja miatt önfeláldozó felesége ápolta. A nemesszívű és szelidlelkű íróval azonban még a kegyetlen halál is gyöngéden bánt, mert csöndesen elszenderült. De a „ Budapesti Hírlap“ sem gyászolta meg a megdicsőült író halálát, mert alkotásai túlélők. Mi sem sirattuk meg, pedig lapunknak régóta hűséges jóbarátja és előkelő munkatársa volt. Varmegyéje sem hullatott könyet, mely dicsőséges fiát vesztette el; mert hiszen a mit Sebők Zsigmond hagyott ránk örökségül, az úgysem múlik el sohasem az ő nemes emlékével! Dr. Kőrösy László. QxQx
