Esztergom és Vidéke, 1916
1916-06-25 / 49. szám
Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 49. szám. Vasárnap, június 25 SZERKÉSZTÖ5ÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMŰNATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EOY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A nőiskolázás városunkban. Esztergom kétségkívül a kor színvonalán álló férfi elemi és közép iskolákkal rendelkezik ; de női iskolák dolgában határozottan elmarad Magyarország legtöbb hasonló nagyságú városa mögött. Főleg azokra a női iskolákra gondolunk itt, melyeknek célja a középosztály leányainak szükséges általános műveltség megadása. A legnagyobb készséggel elismerjük, hogy a vízivárosi zárdaiskola elsőrendű női nevelő intézet és iskola, amely vetekszik bármelyik hasonló fokú hazai nőiskolával; de kiemeljük, hogy szerényebb anyagi erejéhez képest a négy polgárinál magasabb képzést nem tud adni; ez pedig szerintünk ma már legfeljebb az iparos családbeli leányoknak elegendő, a közép- osztály leányainak semmi esetre sem. Kétségbevonhatatlan tény, hogy a négy polgári osztály a mai folyton emelkedő s differenciálódó általános műveltségnek csak ábécéjét, minimumát képes nyújtani leányainknak. Ezért kényszerülnek a tehetősebb családok gyenge pótlás végett magán tanítókat és tanítónőket fogadni, kik leányaik fogyatékos alapismereteit némileg kikorrigálják. Ámde tiszta sor, hogy ez a magántaníttatás vajmi keveset pótolhat igazán. Különösen nem bírja pótolni azt, amit a nyilvános felsőbb nőiskolák adnak meg növendékeiknek. Csodálatos, hogy az az Esztergom, amely erején felül való áldozattal vállalkozott arra, hogy a főgimnázium mellett még egy másik férfi középiskolát is fenntart : nem gondolt reá, hogy e fölösleges áldozat felét inkább nőiskolafejlesztésre fordította volna. Kétszeresen esik a latba, hogy a fenntartotta másik férfi középiskola mai napig felette néptelen, s benépesedése a jövőben se remélhető. Az illetékes tényezőknek komolyan gondolkodniok kellene róla, hogy a modern nőiskolázásnak legalább a legszerényebb mértékét elérje városunk. A legszerényebb mérték szerintünk az volna, ha a vízivárosi zárdaiskolában a négy polgári osztály mellé még két felsőbb leányiskolái osztályt állítanának, akár városi, akár állami támogatással. A két osztály felállítása nem kerülne sokba; s az iskolát vezető érdemes apácarend bizonyára szívesen meghozná a prímási városért azt az áldozatot, hogy megfelelő tanerőkről gondoskodik. Mi igen helyesnek tartanók, ha ezen óhajtva óhajtandó kulturális cél elérésére városunk vezető intelligens asszonyai indítanának mielőbb tevékeny mozgalmat. Lapunk lelkes támogatását előre is biztosítjuk a mozgalom számára ; s merjük hinni, hogy a város vezetősége is mellénk fog állani. Morc. Fiatalkorú bflnöáök. Most záródnak be az iskolák kapui, s a fiatalság szabad levegőhöz jut. Nem kényszerítik az iskola fegyelmi szabályai, sem a köteles tisztelet korlátái, egyedül szülei és családi környezete fordítanak gondos szemet feléje, hogy olyasmit me tegyen, amit a társadalmi illendőség rossz néven vesz. Tanítóinak „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Sebők Zsigmond. (Jellemrajz.) Vármegyénk országoshirű szülötte, szülővárosunk egyik nevezetes diákja és lapunk előkelő munkatársa, valóban olyan közel áll szívünkhöz, hogy dicsőséges emlékét szent kötelességünk külön megkoszorúznunk. Eleteben még virágot sem fogadott volna el tőlünk. Ezt a páratlan szerénységet rendkívül szerény anyagi viszonyú szüleitől örökölte. Az egyszerű párkányi kiskereskedőnek mindamellett mind a három gyermeke, saját erejéből, Budapest fia lett. A három fivér közül azonban toronymagasságban emelkedett ki Zsiga, a legidősebbik, kinek pedig nem volt gondtalan ifjúsága és mindennapi életküzdelme miatt nem ért rá soha az élet apró-cseprő örömeivel megismerkedni. Párkányban végezte elemi iskoláit és szülővárosunkban a városi reáliskolát. De még férfikorában is meleg kegyelettel emlékezett meg az eredeti és polihisztor dr. Nemtsák Jánosról, a lelkes Bellovils Ferenc ről és a kitűnő rajztanárról, a jó Kaán papáról. Folytonos életharc maradt lakótársa Budapesten is. Nagynehezen beiratkozott a műegyetemre. Szeretett volna tanár lenni, de nem dönthette el életkérdését, mert mindennap birkóznia kellett a megélhetés gondjaival. Ilyen kietlen, sőt kegyetlen vias- kodások között virágzott el tehát az ő örömtelen ifjúsága. Ebben a szívós harcban azonban Sebők Zsigmond győzött, mert sohasem panaszkodott és sohasem vesztette el szelíd lelke nyugodtságát. Más író valóban világfajdalmat örökölt volna ennyi megpróbáltatás után. Sebők Zsigmond bánata azonban csak csöndes melanhóliává, fájdalma halk sóhajjá és keserűsége szomorú mosollyá vált. Megismerkedett tehát már élete tavaszán az élet legsúlyosabb gondjaival és legválságosabb viszontagságaival. De ugyanekkor megismerte önmagát is, mert első írásai nem a meghasonlott hanem a diadalmaskodó tehetség biztató hangjait fejezték ki. Mikszáth Kálmán, az ünnepelt korifeus fedezte föl Sebők Zsigmond rendkívüli, lappangó írói tehetségét; mert már első rajzai és elbeszélései meglepő jellemző művészetről, páratlan előadásról és szabatos magyar nyelvkészségről tanúskodtak. Ebben az időben ismerkedtünk meg mi is alaposabban a kedves modorú, szerény beszédű, de aranyszájú földinkkel, mivel épen akkor virágzott az Eszter gomi Kör, mely a budapesti egyetemet végző esztergomi fiukat egyesítette. Szorgalmasan eljárogatott tehát szombatesti rendes gyűléseinkre, a hol húsz-harminc földijével szívesen eltársalgott. Már akkor is a legcsöndesebb, de legszellemesebb fiatalember volt köztünk. Soha senkit nem lett volna képes megbántani még gondolatban sem. Es olyan lekötelező szeretet sugárzott minden mondatából, hogy szinte megnemesítette a mi szilajul kritizáló, hangosan vitatkozó, sőt ti- tánkodó társaságunkat. Nemsokára azonban váratlanul elvesztettük, mert Szegedre költözött Mikszáth tanácsára. Az újjászülető városnak valóban rendkívüli szüksége volt néhány rendkívüli tehetségű új íróra. Ekkor hódította el Sebők Zsigmondot az alföld fővárosa az ország fővárosától. Korszak- alkotó munkát végeztek ekkor Szegeden Tisza Lajos kormánybiztos társaságában. Két álló esztendeig maradt Sebők Zsigmond a Szegedi Napló belső munkatársa. Ekkor termettek pompás, alföldi tárcái és zengzetes cikkei. Azután visszavándorolt Budapestre, a hol Mikszáth Kálmán az ő hires országházi karcolatait írta. Ezek voltak akkor az ország politikusai számára való irodalmi osztrigák. Ebben a mozgalmas időben Mikszáth Kálmán Tisza Kálmánnal szokott kártyázni a régi pártklubban. Mikor letelepedett a hires kompánia, a palóckírály azt mondta a szolgának, hogy lelövi azt, aki ilyenkor kéziratért meri zaklatni. Ilyen kritikus helyzetben azután Sebők Zsiga írta meg Mikszáth Kálmán tollával az elmaradhatatlan kar- colatát. Ekkor már természetesen Sebők Zsigmond irodalmi és publicisztikai ázsiója még inkább emelkedett. Mikor Rákosi Jenő megteremtette az új „Pesti Hirlap“-ot, majd nemsokára pedig függetlenül a „Budapesti Hirlap“-ot, Sebők Zsigmond a páratlan szerkesztőségbe lépett és ott egész holtáig hűségesen meg is maradt. Ünnepi olvasmány volt minden hétköznapi cikke és irodalmi esemény minden ünnepi közleménye. Valóságos kaméák azok a névtelen heti tárcái, melyek a hírek rovata előtt jelentek meg. De ki nem ismert
