Esztergom és Vidéke, 1916

1916-06-11 / 45. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. Mélyen tisztelt Igazgató Uram ! A diadalmas hadvezérnek cser­koszorút adtak, mi polgár emberek szívünk mélyéből fakadó hálás elismerésünkből fonjuk koszorú­inkat. A virág azonban elhervad, a szó elhangzik és feledésbe megy, de hogy a késő utókor is lát­hassa, hogy mily nagyrabecsüléssel, őszinte tisztelettel, hálás ragasz­kodással viseltettünk azon férfiú iránt, aki tudásával, lelkes munkaszere­tetével, önzetlenségével oly ered­ményesen kormányozta intézete hajóját és aki a tisztviselőknek min­denkor igazságos, humánus és szerető főnöke, városának pedig hűséges fia volt, átadom ezen emléktárgyakat oly kéréssel, hogy azokat szívesen elfogadni és megőrizni kegyes­kedjék. Kedves családja, szeretett Ha­zánk városunk és a mi örömünkre Isten óvja, Isten tartsa sokáig ! Beszéde végeztével átnyújtotta kar­társai emlékajándékát, ezüst veretű díszes palisander étui-ben, két olda­lát feltüntető ezüst emlékérmeket, melyet Tóth Gyula, az iparművé­szeti iskola jeles szobrász-tanára mintázott. Az emlékérem főlapja Blesz igazgató profil arcképét mutatja : „Blesz Ferenc 40 éves szolgálati jubileuma alkalmául“ felirattal, a hátlapon látható alegorikus feltünte­tésben a negyven éves pályafutás eredményét jelképező terebélyes fa 1876—1916“ évszámokkal és a kö­vetkező körirattal „Az Esztergomi Takarékpénztár rt. tisztviselői. 1916 jún. 1. Továbbá átnyújtotta az intézet disz-üdvözlő iratát, az ig. tanács, felügyelő-bizottság, tisztviselői kar, az igazgatóság, a vendégek és a megjelent részvényesek eredeti alá­írásaival. A jubiláns nagy érdemeit ezután dr. Walter Gyula c. püspök, prelá- tus-kanonok méltatta és üdvözölte a helybeli és párkányi társintézetek nevében, kinek magasröptű beszédét lapunk mai számában vonal alatt kö­zöljük. Mándy Lajos ny. mininszteri ta­nácsos, a Magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankjának és a Ma­gyar pénzintézetek országos szövet­sége elnöke emelkedett ezután szó­lásra és üdvözölte a szövetség nevé­ben, mint az országosan szervezett tömörülés egyik jeles vezérférfiát, dr. Percnyi Kálmán, vármegyénk alispánja, az ünnepelt azon érdemei­ről szólott, melyeket a megyei tör­vényhatósági életben kifejtett dr. Antóny Béla pedig a város fejlődé­sére irányuló lelkes, fáradhatlan és alkotó buzgalmát emelte ki az ünne­peknek. Ugyancsak *magasztaló szavakkal üdvözölték még Istvánffy Elemér a Párkányi Takarékpénztár titkára és az Esztergomi Széchenyi Kaszinó igaz§atója, vezető társadalmi egyesü­letünk, a Kaszinó nevében, Nagy Antal, reáliskolai tanár, a helybeli nőkereskedelmi tanfolyam vezetősége nevében, továbbá dr. Stein Emil, a Kereskedelmi Bank igazgatója, a fő­városi nagy bankok nevében. Ezután pedig Rudolf István titkár felolvassa az intézethez és ünnepek­hez érkezett üdvöző levelek és távi­ratok özönét, melyből értékessége szempontjából itt közöljük másolat­ban főmagasságú dr. Csernoch János esztergomi érsek, bíboros herceg- prímásunk üdvözlő sorait : Nagyságos Igazgató Úr! Midőn nagyságod az Esztergo­mi Takarékpénztár R. T. nál ál­dásos működésének negyven éves jubileumát üli, Esztergom városá­nak közönsége a határnapot vá­rosi ünneppé avatja. A város kö­zönsége részéről spontán redezett ünnepség tanúsítja azt az általá­nos mély tiszteletet, amellyel Nagy­ságodnak nemcsak Esztergom vá­rosának első pénzintézeténél ki­fejtett nagy eredményű munkássá­ga iránt viseltetnek, hanem a Vá­ros minden kulturális és közgaz­dasági érdekéért tanúsított érdek­lődése és közreműködése iránt is. Nagyságod négy évtizeden ke­resztül a város üterén tartotta ke­zét s a város szivének minden lük­tetését megérezte. Azért fordul most a város szive hálásan Nagy­ságod felé. Indíttatva érzem magam, hogy a nevezetes alkalmat megragadjam s Nagyságodnak a magam részé­ről is kifejezzem legőszintébb nagy- rabacsülésemet és legmélyebb tisz­teletemet. Szívből kívánom, hogy a jó Isten tartsa meg Nagyságo­dat még igen sokáig teljes mun­kabírásban és adja meg azt a ke­gyelmet, hogy a város érdekében kifejtett munkásságának és a jö­vőre táplált terveinek eredménye­in örvendhessen. Fogadja egyébként Nagyságod őszinte tiszteletem kifejezését. Következvén a díszközgyűlés tárgy- sorozata második pontjának tárgya­lása, mely alkalommal előadó tit­kár következőkben terjeszti elő az aznap tartott igazgatósági ülés hatá­rozatát : Tanácsi — illetve Igazgatósági — Indítvány ! Azon örömünnepünk alkalmával, hogy érdemdús Igazgatónk Éleszt Ferenc úr az intézet és a közjó ér­dekében kifejtett hasznos munkássá­gának 40 éves évfordulóját elérte, az iránta érzett nagyrabecsülésnek és a gondviselés iránti hálánknak azzal vélünk legméltóbban kifejezést adni, hogy a mostani nagy világtör­ténelmi események által előidézett csapások enyhítésére és e nagy idők emlékezetére, a következő adományok megszavazását indítványozzuk : adassák: 1. Az Esztergom-városi és megyei születésű, hősi halált halt katonáink vagyontalan árvái alapjára 5.000.-K, 2. Az elesett hősök iránti hálás kegyeletünk megörökítéséül az Esz­tergomban emelendő emlékoszlop fel­állítási költségeire és tér-rendezésére 5.000.-K, 3. A szemük világát vesztett hős katonáink alapjára 5.000.-K, 4. Az ellenség által elpusztított Kárpáti-falvak felsegélyezésére ala­kult bizottságnak, egy magyar ovoda felépítésére 5.000 K. Ezen emelendő ovoda-épület falán bemélyített emléktáblán megörökites- sék : — „Ezen épületet nagyérdemű Igazgatójának Bleszl Ferencnek 40 éves szolgálati jubeliuma alkalmával hazafias készséggel emeltette az Esz. tergomi Takarékpénztár Részvénytár­saság.“ 5. Jelenleg hős sebesültjeink, ké­sőbb a szenvedő emberiség javát szolgáló modern sebészeti-gépek be­szerzésére az esztergomi Kolos kór­háznak 5.000 K. 6. Esztergom-megyei magyar nyelv­terjesztési alapra „Bleszl Ferenc ala­pítványa“ címen 5.000 K. (Az alapítvány kamataiból éven­ként 100—100 K két oly hazafias érzelmű tanítónak adandó ki jutal­mul, aki nem magyar ajkú falujá­ban a magyar nyelvet legeredmé­nyesebben tanította.) Az utalványozások foganatosítá­sával az Igazgató-Tanács bízatik meg oly megjegyzéssel, hogy a 3. és 4. alatti adományt készpénzben, a közgyűlést követő 30 napon belül a Hadsegélyző, illetve a Kárpátfalvi elpusztult falvak felsegélyezésére ala­kult bizottságnak postán megküldje, a többi adományról pedig megfelelő záradékkal ellátott betéti könyveket állíttasson ki és küldje el rendelte­tési helyükre. T. Közgyűlés ! az ünnepelt iránti tiszteletből és hazafias lelkesedésből fakadó indítványaink elfogadása ál­tal a múltban kifejtett hasznos mun­kásság és önfeláldozás iránti elis- résünket, Hazánk szebb jövőjében való bizodalmunkat legméltóbban juttatjuk kifejezésre, miért is kérjük indítványainknak egyhangú elfoga­dását. A megpróbáltatásokkal terhes vi­lágháború sebeit enyhíteni hivatott hazafias indítványt a közgyűlés igaz lelkesedéssel fogadta el. Pénzügyi, gazdasági és társadalmi életünk ezen minden ágát felölelő ünnepi szónoklatok után a közgyű­lés közönségének meleg ovációja közepette emelkedett szólásra Bleszl Ferenc, és meghatottságtól remegő hangon a következő szavakban fej­tette ki háláját intézete iránt: Tisztelt Közgyűlés ! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szíve mélyéig meghatva és őszinte megilletődéssel áll ma Önök előtt egy szerény polgár, ki egész életén át csupán a csendes munkának élt és így soha, még képzeletben sem gondolt valamely ünnepeltetésre. A szeretettel végzett munkában végtelen gyorsan rohan az idő visszatarthatlan kereke. — Alig, hogy elindul az ember a kitartó és nemesítő munka mezején, ész­revétlenül pereg le egyik étized a másik után és csakhamar eléri a vándor élete zenithjét„ honnan — legjobb esetben, némi stagnálás után — már csak egy rövid lejtő vezet a véghez. Boldogok azok, kik életük de­lén nyugodtan tekinthetnek vissza a szigorú kötelességtudásban elre­pült hosszú időre ; kétszeresen boldogok azok, kiket a Minden­ható azon kegye ér, hogy a be­csületes munka fiatal fáját, nem­csak ápolhatták, nemcsak virágoz­ni látták, hanem embertársaiknak annak nemes gyümölcsével is ked­veskedhetnek. E felemelő boldogságban van ne­kem most részem és ez a boldogság tölti el ma egész lelkemet. Mert ami­dőn a Mindenek Ura különös kegyel­méből, valamint a tisztelt Részvénye­sek és a nagyrabecsült igazgatósági­tag Urak szives jóindulatából négy nap előtt szerencsém volt Társa­ságunknál a 40.-ik szolgálati évet 1916. június 11. betölthetni, én is életem zenithjére kerültem, de egyben gyönyörrel szemlélhetem intézetünket, a tere­bélyes termő fát és mindenkor boldogan nyújtom át annak érté­kes gyümölcseit a részvényesek­nek, valamint városunk és vidé­künk nagy közönségének. Én ugyan az elmúlt hosszú idő alatt állandóan tudatában voltam csekély erőimnek és szerény te­hetségemnek, igy sajnos nem len­díthettem bálványozva szeretett társaságunk sorsán annyit, mint azt mindenkor óhajtottam volna, azonban kezemet az intézet iránti hűségben megöregedett szívemre téve, nyugodtan és önérzetesen állíthatom, hogy az elmúlt 40 év­nek minden perce becsületes mun­kában, valamint a társaság iránti határtalan ragaszkodásban és me­leg szeretetben telt el! Kérem, kegyeskedjenek nekem elhinni, hogy életem e legkedve­sebb és legünnepélyesebb esemé­nyének csakis és egyedül azért örültem, mert így alkalmam nyílt intézetünk iránt mindenkor érzett törhetetlen ragaszkodásomnak és legmélyebb hálámnak kifejezést adhatni. És a mai napon első sorban legőszintébb fiúi szeretettel gon­dolok azokra, kik 40. év előtt sor­som felett döntöttek s előttük, de különösen ezek volt vezéreik : né­hai Frey Vilmos igazgató úr, de főleg utóda, boldogult Reusz Jó­zsef igazgató úr, az akkori nagy szellemű, geniális titkár előtt, — kiben második atyámat tiszteltem — hajtom meg hála telt szívemet. Sajnos, az azóta lefolyt 40. év hosszú idő és így a választásom­nál jelen volt 20 igazgatósági tag közül időközben 19 elhunyván, ezeknek és ezek között ismét el­ső helyen Frey és Reusz igazgató uraknak, az én felejthetlen, drága mestereimnek — mély szomorú­ságomra — má már csak őszinte kegyeletem lerovásával adózhatok. E felett érzett szomorúságomat csak az enyhíti, hogy a húsz tisz­teletre méltó polgár közül egyet még megtartott nekünk a jó Isten. Ez érdemes tanácsosunk, Rudolf Mihály úr, kit ma is szerencsénk van körünkben üdvözölhetni és ki intézetünknek ez idő szerint is egyik leghűbb támogatója és leg­becsesebb oszlopa. Benne, az Ő személyében tisz­telem ma azt a 20 régi derék jó polgárt, kik 40. év előtt pályafu­tásomat megalapozták, és lelki szemeim elé varázsolva az elhunyt 19 jóakaróm kedves alakját, e pil­lanatban valamennyit Rudolf Mi­hály úrban látom összpontosítva; ezért az Ő nagyrabecsült személye előtt hajtok mély hálával fejet, kér­ve a Mindenhatót áldja meg Ot továbbra is jó egészséggel és hosz- szú boldog élettel! Az érdemdús, kedves régi urak iránti kegyeletemet és tisztelete­met ezekben leróva, mély tiszte­lettel fordulok a tekintetes Igaz­gatóság jelenlegi nagyrabecsült tagjai, valamint az igen tisztelt Részvényesek felé és kérem Önö­ket, fogadják a csekélységemet annyira kitüntető eddigi kegyes bizalmukért őszinte szívből fakadó leghálásabb köszönetemet, egyben azon eskűszerű ünnepélyes ígére­temet, hogy mindaddig, míg fogya­tékos erőim engedik és míg be­cses bizalmukkal még megajándé­koznak, minden tudásomat és ösz- szes képességemet a jövőben is szeretett intézetünknek fogom szén-

Next

/
Thumbnails
Contents